Előszó:
1. Mi magyarok szeretünk panaszkodni, egyfajta népszokás ez nálunk. Nem mintha gyakran nem lenne valami alapja, de mégis, mi egyfajta mazochista kéjjel tudunk szenvelegni benne.
Sajnos, én sem vagyok mentes ettől.
2. Végzettségem szerint mérnök vagyok, még ha az eredeti szakmámat már rég el is hagytam, de mindig alapvetően műszaki beállítottságú maradtam, ezért nagyon fel tud idegesíteni, ha valami technika nem működik.

A népmesei terminál
Munkám miatt sokat utazom repülővel. Na nem, dehogy vagyok üzletember, a business szó valahol a káromkodásoknál szerepel a szótáramban, csak épp olyan cégnél dolgozom szakemberként, ahol sok a külföldi munka.
Ma a Malévvel utaztam Ferihegyről.
Nemzeti légitársaságunk honlapján nem találtam internetes check-in lehetőséget, ami a többi nagy légitársaságnál többnyire adott.
Sebaj, majd az automata check-in termináloknál, mivel utálok sorban állni.
Megyek az elsőhöz. Választhatók, hogyan azonosítsam magam, törzsutaskártya vagy útlevél, vagy e-ticket szám, vagy név és járatszám.
Lusta lévén a törzsutaskártyát választom. Bedugom, kihúzom, semmi. Még egyszer. Semmi.
Oké, jöjjön az útlevél. Behelyezem a nyílásba, ahogy kérik. Semmi. Még egyszer. Semmi.
Sebaj, megyek a másik automatához. Dettó ugyanez lezajlik, eredménytelen.
Nem értem. Ennyire nagyon bonyolult dolog egy vacak mágneskártya vagy egy feltehetően szabványos nyomtatott ICAO kód leolvasása? Ha igen, miért teszik bele az opciót?
Na mindegy, legyen az e-ticket szám alapján, bár ahhoz elő kell bogarásznom valamelyik zsebemből a kinyomtatott emailt, de gyorsan meglett. Bepötyögöm.
Hurrá! Megvagyok! Van foglalásom, mehetek az ülésválasztáshoz.
Végigböngészem, sajnos nincs üres folyosói hely. (Mindig folyosó mellé kérek helyet, egyrészt babonából, másrészt így bármikor egyszerűen felkelhetek ha mozogni kell vagy vécére menni, nem kell átmásznom két másik utason. Ja, igen: van itt egy hasznos link, a Seatguru, ez megmutatja hogy sok légitársaság gépein melyek az ajánlott és a kevésbé ajánlott helyek) Mindegy, ez van, jöjjön a beszállókártya.
Azt mondja, nyomtatja.
Aztán meg azt, hogy nem tudja kinyomtatni.
Anyádat. Gondolhattam volna. Miért is működne?
Közben a négy terminál közül a harmadikon egy karbantartó ügyködik, a mélyében turkál, majd becsukja, és a képernyőn a Windows kezd bebootolni.
Megkérdem tőle, vajon miért nem működik ez a rendszer? Azt mondja, szerinte működik. Mondom, szerintem meg nem, mert se azonosítani nem tudott, se a beszállókártyát kinyomtatni. Hümmög, vállat vonogat, kinyitja a terminált, a nyomtatóban "card jam error".
Menjek a másikhoz, próbáljam meg ott, tanácsolja.
Jó. Egyetlen másik terminál se reagál jelenleg a nyomkodásra, illetve a maradék kettő, mivel egyik bootol, a másikat meg élveboncolja a jómunkásember.
Várok, bár lehet, hogy ha beállok a sorba, már túl lennék rajta, így jár, aki a "hi-tech" kényelmet akarja választani...
Végre bejön a Malév logó a bebootolt terminálom, már rutinosan végigcsinálom az egészet még egyszer... hopp, a végén "error, contact check-in counter..."
Nyilván már becsekkolt (hmmm, tudom, hogy randa hunglis szó, de mit használjak helyette?) engem a rendszer, így ki se tudja nyomtatni még egyszer, mert szerinte már megkaptam a beszállókártyát. De nem.
Megjátszom a tanácstalan és éppen feldühödni készülő utast és a közelben ácsorgó jómunkásemberhz meg a Maléves hölgyhöz fordulok a gondommal. Szerencsére fél szemmel azért végig látták a kálváriámat, így a hölgy odavisz a business class baggage drop-in (bocs, de tényleg így hívják, nincs magyar neve) pulthoz és kapok végre beszállókártyát, sőt, még az is kiderül, hogy van folyosói hely, csak az az átok terminál nem mutatja...
A hab a tortán az, hogy már másodszor fordult elő velem szinte szóról szóra ugyanigy ez az elektronikus check-in mizéria... és még egyetlen egyszer se működött jól.
Szóval nem értem.
1. Miért rakják ki, ha nem működik? Négyből egyszer sikerült megkapnom a beszállókártyát egy év alatt, de akkor se volt valamiért jó, és újat csináltak.
2. Ha már kirakják, miért nem figyelnek rá, hogy működjön?
Ez valahogy olyan tipikus magyar népmesei dolog. Hoztam is, meg nem is, köszöntem is, meg nem is...