Juteszembe, Nigéria.

Háromszor voltam ott, munka miatt persze.
Tudom, nem szabadna őket a mi normáink szerint megítélni, hiszen ott teljesen más feltételek és szokások vannak, de nehéz teljesen elvonatkoztatni.
Azt elöljáróban el kell ismernem, hogy emberileg kedvesek és barátságosak voltak, akikkel találkoztam ott. De a munka...

Kezdve azzal, hogy évekkel a kiutazásom előtt kötöttük meg a szerződést, mi le is szállítottuk a berendezéseket és a kellékanyagot. Csak éppen az üzem nem lett kész, pár évet húzódott az átadás. Addig a cuccokat egy klimatizálás nélküli raktárban tárolták.
Jót tett nekik, a vegyszerek mehettek a csatornába (nem tudom, volt-e nekik veszélyeshulladék-ártalmatlanítójuk), a továbbító gumihenger ragacsossá vált, betekertettem ScotchTape ragasztószalaggal, azzal elment addig, amíg tudtunk egy újat szerezni nekik.

Katonák által őrzött vendégházban laktunk, szögesdrót mögött. Igaz, a fővárosban, Abujában általánost volt, hogy a gazdagabbak lakóparkjai többméteres falak, szögesdrót és őrtornyok mögött rejtőztek. Ez azért már elmond valamit az állapotokról, még ha ottlétem alatt nekem teljesen békésnek is tűnt minden.
Amúgy Abuja egy mesterséges főváros, Lagos lenne a legfrekventáltabb hely, de Abuja az ország mértani közepe táján van, ezért választották, igen gyér a népsűrűség, rengeteg a lakatlan terület, sok az új építkezés.
Egyébként néhol érdekesen merész építészetük van, például a védelmi minisztérium épülete egy hajót formáz...
























Na, tehát a vendégház. Az őrző katonák kulturáltak voltak, nem szartak az útra ahol éppen rájuk jött a szükség, mint a járókelők, hanem saját szolgálati bilijük volt. (Bocs, tudom, hogy ez most úgy tűnik, hogy a fehér európai felsőbbrendűségével beszélek róluk, és lehet, hogy akaratlanul van is bennem ilyesmi, de ez tényleg így volt.)
Az állami céget, ahol dolgoztunk, szintén katonák őrizték, de mi mindig ellenőrzés nélkül hajtottunk be, azt mondták "your face is your pass", na igen, nem sok fehér dolgozott náluk akkor.
Egyébként egy brit cég volt a fővállalkozó, mi pedig egy alrendszert szállítottunk. Ők építették a teljes üzemet.
Az infrastruktúra kicsit esetleges volt, víz, elektromosság, telefon hol működött, hol nem. Internet modemmel, a fentiek után el lehet képzelni, milyen megbízhatósággal.
Volt tartalék generátoruk, három, ebből kettő már a beüzemelésétől fogva rossz. De a karbantartók nagyon vidám emberek voltak, nem stresszelték magukat nagyon ettől. Úgy általában derűs, laza emberek, szeretnek énekelni, táncolni, szeretik a szép, színes ruhákat.
Az egyik nap kellett volna küldenem egy faxot haza. A cégnél esélytelen volt, csak az igazgatósági épületben volt egy készülék, ott pedig vagy nem értettek hozzá, vagy nem volt vonal, lényeg, hogy nem ment. Visszaküldtek a vendégházban mert annak az irodájában is volt egy készülék, azonban senki nem volt a vendégházban.
Erre elmentünk keresni egy "business centert", ez kb. úgy nézett ki, mint nálunk a 70-es években Dombóváron a MÉH-telep irodája, ahol átvették az úttörők által beszállított újságkötegeket.
Körülötte az utcán egyéni vállalkozók üzleti parkja, igazolványkép készítés (bebújós, favázas box-kamera), szövegszerkesztés (30-40 éves mechanikus írógéppel, egy napernyő alatt), reklámfelirat készítés (ollóval kivágás öntapadós fóliából).
Először egy kommunikációs centrummal próbálkoztunk, ahol volt fénymásoló, fax, internet, a megbízható üzemelést kis benzinmotoros generátor biztosította, de sajnos csak helyi vonaluk volt.
A bizniszcenterben végre akadt egy nemzetközileg is használható fax, itt feliratkoztunk a várólistára (kockás füzet), majd vártunk. Alig fél óra múlva sorra kerültünk, és elküldhettük a faxot.

Sokat beszélgettem a helyiekkel, miért van szerintük, hogy a nigériaiak ennyire meghatározó szerepet játszanak az internetes csalásokban, elvégre egyik legismertebb fajtáját ennek a műfajnak konkrétan róluk nevezték el.
A következő okokat sorolta:
- Az angol hivatalos nyelv, így sokan egész jól beszélik.
- Az oktatás színvonal nem egész jó (elírtam)
- A diplomások nagy része nehezen talál munkát
- Értenek az internethez
- A csalások haszonélvezői és koordinátorai gyakran állami tisztviselők, sőt rendőrök

Egyébként is iszonyú a korrupció és a nepotizmus. Az országnak nem kéne szükségszerűen szegénynek lenni, hiszen elég jelentős olajbevételeik vannak, csak éppen ezt nagyrészt zsebre vágják a különböző vállalatok és a velük lepaktált politikusok.
A személyi kultusz náluk új értelmezést nyer. Szoktam nézegetni a helyi újságokat. Az egy dolog, hogy a nyomtatási minőség egy nagyságrenddel elmarad a mieinktől, végül is nem biztos, hogy kell ennél jobb ott, majd idővel.
De a hirdetések... nos, a hirdetések, teljes oldalt kitevő, színes, néha akár kétoldalas hirdetések, arról szóltak, hogy az állami tisztviselők, nagyvállalatok, az egyes szövetségi államok vezetői és mindenféle szervezetek fejesei egymást köszöntgették születésnapjuk, díszdoktorrá avatásuk, vagy éppen vezetővé válásuk x-edik évfordulóján, feltehetően állami pénzen, felsorolva az illető összes címzését, tisztségét, stb.
Micsoda értelmetlen és pazarló hülyeség egymás seggét nyalni nyilvánosan a médiában...