Nemrég Bukarestben töltöttem két hetet egy ottani ügyfélnél.
Múlt szerdán kitalálták a cégnél, hogy amint befejeztem a román munkát, azonnal indulás Koreába egy másikra. Mivel ilyenkor év végén elég nehéz hirtelen megfelelő árú repjegyet találni adott időpontra, végül úgy intézték, hogy Bécsből induló KLM járat lett a nyerő, aminek nem igazán örültem.
Közben a hazafelé szállítandó csomagmennyiségem is megnövekedett, ugyanis az utolsó előtti napon szóltak, hogy vissza kell hoznom 4 dobozt, együttesen bőröndnyi méretűek. Szólhattak volna előre, tudták a cégnél, de csak akkor mondták, hogy "ja, igen..." amikor felhívtam őket, hogy mi a fene ez?
Kissé aggódtam a túlsúly miatt, ezért a bőröndből ami nehezebb volt és felvihető a gépre, azt átpakoltam a hátizsákba, köztük az összecsukható úti vasalót is (erre azért van szükség, mert bár mindig hangsúlyozom, hogy nem vagyok üzletember, néha muszáj legalább zakót, nyakkendőt és inget viselni (pl. Koreában ez elég standard), és ilyenkor általában nem úszom meg ing-nadrág vasalás nélkül, bár rühellem az ilyen puccparádét.
A csomagom (bőrönd+a dobozok összeragasztó-szalagozva-kötözve - izé, ezt hogy lehetne helyesen leírni?) együtt 27.5 kilót nyomtak, de a becsekkoláskor szemük se rebbent... mint később kiderült alig voltak a gépen, minden harmadik helyen ült csak utas.
Fellélegeztem, aztán a biztonsági ellenőrzéskor már elborult a kedvem. Az egyenruhás droid nem tudta elképzelni, mi az az valami a hátizsákban, kibontatta velem, kivette a vasalót, de továbbra is nagyon ostobán nézett, kihajtotta a nyelét, majd vissza, egy kellemetlen reccsenés kíséretében - ugyanis a visszahajtáshoz egy gomb megnyomásával oldani kell a rögzítést, amit ő nem tett meg, így letörte a fogantyút. Csak néztem... ő meg nyomta vissza a kezembe, mintha mi se történt volna. Kérdeztem angolul, hogy miért törte le? Csak tiltakozott, hogy nem törte le. Mondtam, de igen, nézze meg, eltört. Vonogatta a vállát.
Gratulálok. Legalább elnézést kért volna. Ott helyben beledobtam a roncsot a fel nem vihető folyadékok tárolására szolgáló szemetesben, minek cipeljem, javítani úgyse lehet.
Nem mintha sokat ért volna, de azért vagy 5000 Ft lehetett, persze arra esélyem se lett volna, hogy román biztonsági droiddal elismertessem a hibáját, vagy hogy magyarként a román reptéren kártérítésért folyamodjak.
Ezek után még szívderítőbb volt, mikor közölték, hogy a gép késik, előreláthatóan legalább fél órát, amit persze nem írtak ki, még a késés tényét se.
Elvileg Bukarestből este 9 körül indult volna a Malév Budapestre. Fél óra eltelte után még nyoma se volt semmi információnak, mikor rákérdeztem a személyzetnél, a vállukat vonogatták, hogy csak annyit tudni, a gép még el se hagyta Budapestet.
Hazatelefonáltam (persze a legtöbb utas ezt tette), hogy nézzenek utána, mi várható, például a reptér honlapján, vagy a Malév infóvonalán. Kiderült, hogy otthon esett pár centi hó, meg hideg is volt (merőben szokatlan ez decemberben mifelénk, és nyilván az időrásjelentés sem jelezte, ugye), ettől vagy 3 órára leállt a Ferihegyi reptér forgalma. Biztos őket is váratlanul érte ez az időjárás, ahogy az összes útkarbantartót szokta minden télen Magyarországon...
Így egyelőre nem lehetett tudni semmit, ahogy az utasokkal együtt kisütöttük. Hát vártunk.
Tudván, hogy nem sok időm lesz otthon, elkezdtem tölteni a telefonom aksiját, illetve kettőt egyszerre az asztali töltővel.
Telt-múlt az idő, és semmi infó... megint kérdezősködtem, azt mondták már elindult. Rá fél órára közölték, hogy mégse... persze kiírva nem volt semmi, a Malévtől egy képviselő se jelent meg.
Mi, utasok együtt próbáltuk telefonon beszerezni a legfrissebb infót, és végre megtudtuk, hogy elindult a gép, több mint 2 órával a menetrend szerinti ideje után, és ezt hivatalosan csak 20 perccel ezután közölték velünk. Persze ilyenkor (2 óra késés után) már lehet kérni kupont étkezéshez vagy ilyesmi, na de Bukarestben, éjjel? Egyrészt Malévos nem volt senki, másrészt minden büfé zárva volt.
Végre megjött a gép, beszálltunk, hazarepültünk simán.
A vámnál az officér összevonta a szemöldökét és rákérdezett, mi az a bőröndnyi nagy kartondoboz? Mondom 4 db szoftver, díszcsomagolásban. Bólintott, és intett, hogy mehetek... nahát, úgy látszik az igazság elég valószínűtlen volt ahhoz, hogy elhiggye? :)
Reptérről taxi a céghez, ott felvettem a cuccokat, melyeket vinnem kell Koreába, aztán beszálltam az autómba (indítás, kicsit nehezen forgatta meg az aksi 2 hét állás után), ülésfűtés bekapcs, majd nagyjából megpróbáltam lesöpörni a havat róla egy kesztyűvel, aztán indulás a Tescóba, nagy bevásárlásra, mert ugye a kocsit elviszem, így nehéz lenne majd nélküle a heti konzumálás.
Hajnali háromra ágyba is kerültem, felkelés hétkor, tízkor indulás Schwechatra. Szerencsére az út nem volt nagyon csúszós, beprogramoztam a Map24 által adott útvonaltervben szereplő távolságot az autó számítógépébe, hogy mindig tudjam a várható érkezési időt, és tűz az M1-re. A Speed Warningot 140-re állítottam, nem akartam nagyon lehetőséget adni, hogy gond legyen, nagyjából 135-140 között mentem, néha kis gyorsítással, mikor valaki 120-szal kisajátította a belső sávot, és bár alig voltak a külsőbe, ő odagyógyult a sávhoz, hiába mentünk mögötte ketten láthatólag arra várva, hogy a jobbra tarts elv esetleg eszébe jut, ő nem tágított, így sajnos kénytelen voltam elhúzni mellette nagy hirtelen a külső sávban (ami mutatja, hogy bőven volt hely ehhez, és ő bőven ki tudott volna sorolni).
Nagyjából 2 és fél óra alatt odaértem, még a parkolóházat is elsőre megtaláltam, apró bizonytalankodással.
Volt még jó három órám indulásig, a check-in még ki se nyitott. Megláttam, hogy vannak ott check-in automaták, gondoltam, szerencsét próbálok.
Természetesen a ferihegyivel ellentétben, ahol eddig még egyszer se lehetett őket használni (lásd erről írt bejegyzésemet), itt csodák csodájára minden működött, elsőre felismerte a törzsutaskártyámat, az útlevelemet, és talán 2 perc se kellett hozzá, már a kezemben volt a beszállókártya a Bécs-Amszterdam és az Amszterdam-Szöul járatra is. A bőröndöt feladtam a lugagge drop-in pultnál, és kész is voltam.
Igen, ez a különbség az osztrák és a magyar EU közt. Az előbbiben működnek a dolgok. Vajon miért?