A címben szereplő József Attila vers valójában így hangzik:
Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis.

Az amerikai vasútépítés hőskoráról olvasok egy könyvet éppen, Dee Brown: Vasút a Vadnyugaton. Az első látásra heroikus, nagyszerű vállalkozás mögött iszonyú panamák, gátlástalan harácsolás, korrupció, csalás, no meg a az indiánok kisemmizése, becsapása, lezüllesztése, kiirtása stb. húzódik meg, többek közt épp Abraham Lincoln asszisztálásával, és persze a politikusok és a kongresszus részvételével.

Erről az jutott eszembe, hogy most sincs ez másképp, legfeljebb a módszerek és a keretek mások kicsit.

Továbbgondolva azon morfondíroztam, hogy miért mindig a gátlástalan, erkölcstelen, lelkiismeretlen emberek járnak sikerrel és lesznek vezetők, befolyásos emberek.

Ők azok, akik a profiton és a hatalmon kívül nem ismernek más értéket, a törvényeket csak addig tartják be, amíg ez anyagilag megéri nekik. Ráadásul ez a rendszer alapvető lényegi működése miatt mindig így is lesz.

Jogállamban a törvénysértő mindig előnyben lesz a jogkövetővel szemben. Olyan előnyhöz jut, ami akár arra is elég, hogy a büntetést is kompenzálja - ha egyáltalán erre sor kerül.

A törvény mindig vesztésre áll: hiszen utólag, a törvénysértés következményeivel szembesülve kezdhet csak az eset felderítésébe és a szankcionálásra. Ráadásul a rendfenntartást kötik a szabályok, nem használható ki minden lehetőséget, nem használhat minden eszközt.

Statisztikailag valószínűleg elég jól kiszámítható mekkora eséllyel kell egy adott törvénysértés esetén a lebukásra számítani, ahogy a várható szankcionálás is.

Erről meg beugrott az az elhíresült médiahack, amit a YesMen csoport követett el:

1984-ben Bhopalban egy amerikai tulajdonú gyárból szivárgó mérgező anyag több ezer embert ölt meg [6]. A maradandó egészségkárosodottak száma mára 100 ezer körül mozog, köszönhetően annak, hogy senki nem vállalta a felelősséget a balesetért, és így a terület jelenleg is szennyezett, az ivóvíz pedig mérgező. A kiszabott büntetés jelképesnek tekinthető, a pénz pedig az indiai korrupció miatt amúgy sem jut el az áldozatokhoz.
A két provokátor, a céget jelenleg tulajdonló Dow képviselőjeként mutatta be a Vállalható Kockázati Számítás [7] nevezetű szoftvert, amely a tevékenység, költségek és profit ismeretében kiszámítja, meddig éri meg környezetszennyező vagy akár emberéleteket követelő gazdasági tevékenységet folytatni. Sőt, javaslatokat tesz arra is, a világ melyik részén lehet az adott tevékenységgel a legtöbbet keresni.
A számítás jelképe egy életnagyságú, arany csontváz volt, amely arra utalt: "a szekrényben rejtőző csontváz néha aranyból van". A beszámoló szerint jó néhány szakember kért ismertetőanyagot a módszerről, az előadás végén pedig az üzletemberek tréfásan a csontvázzal fényképezkedtek.

A statisztikát használt Ed Mcbain jó kis krimijében a Süket, ez a zseniálisan szervező, tanult bűnöző, mikor kiszámolja, hogy bizonyos számú, egyidejűleg történő súlyos, terrorjellegű bűncselekmény esetén egyszerűen nem marad annyi bevethető rendőr, hogy veszélyeztesse a valódi nagy dobást, a bankrablást, ezért felrobbant egy erőművet, egy állomást, egy stadiont, stb., hogy fedezze a bankrablást. Más kérdés, hogy egy banális véletlenen mégis elcsúszik a végén... de csak a pénzt veszti el, ő újrakezdheti.
És vissza a kiinduláshoz: a törvény és szabálysértők örök előnyéhez. Ez persze állandó körforgás, újratermelődik, részben mert különbözőek vagyunk és mindig lesz olyan, akit nem foglalkoztatnak az erkölcsi aggályok, és azért is, mert a példa ragadós, ha az látszik, hogy a nagyban törvénysértő megúszhatja, miért ne tegye más is?
Tudom, nem lehet megváltani a világot. Nem lehet elvárni, hogy mindenki tekintettel legyen a közérdekre, néha még a saját érdeke ellenében is. Tudom, hogy nem lehet ráerőltetni egy adott erkölcsiséget másokra.
De a bazzeg, akkor miért zavar ez engem ennyire? 

Mindig is volt korrupció, mindig is volt gátlástalan nyerészkedés, stb. De vajon predesztinálva vagyunk erre? Vagy csak civilizációs ártalom?

Időnként lekommunistáznak, lelibsibolsiznak vagy egyéb becsmérlő szavakkal illetnek fórumokon, blogokon, ha kifejtem, hogy attól még, hogy jelenleg a világ nagy részén, elsősorban persze az ún. fejlett nyugati demokráciákban ez működik, szerintem a piacgazdaság rossz, hibás, elcseszett rendszer. Nem, szó sincs róla, hogy visszasírnám a szocializmust, isten őrizz, az még rosszabb volt.

De miért fetisizáljak annyira az emberek az a filozófiát, ami egyetlen  alapvető értékmérővé a dolgok anyagi értékét, az eladhatóságot és a profitot teszi? 

Lehet mondani, biztos savanyú a szőlő, biztos az irigység szól belőlem,(tény, hogy magam nem vagyok gazdag, tény, hogy szeretnék valamivel jobb anyagi hátteret magamnak, de alapvetően nem panaszkodhatok a saját egzisztenciális helyzetem miatt), mikor a gazdagságot és a luxust nem nézem jó szemmel. Bizony nem, hiszen azt tapasztalom, hogy a legtöbb ilyen vagyon nem úgy keletkezik, hogy valami értéket állítanak elő, ami jó nem csak az előállítónak, hanem általában véve másoknak, a köznek is, hanem vagy abból, hogy kihasználják mások nehéz helyzetét, vagy a már többször leírt, törvénysértésekkel szerzett előnyökből.
Mikor valaki feltalál valamit, felfedez, kidolgoz, megszervez, de olyasmit, ami valóban pozitív hatással van az emberek életére, nem csak egy marketing által gerjesztett, egyébként szükségtelen igényt elégít ki, az legyen gazdag, ha speciális tehetsége, szaktudása van, amivel megold jelentős problémákat, gyarapodjon csak!

Ha tisztességes módon, nem másokat kihasználva, szabályokat betartva halmoz fel vagyont, hajrá, csak így tovább!

Oké, mi az, hogy tisztességes? Nagyon egyszerű, elmondom a saját példámon.

Egy időben amolyan tipikus kényszervállalkozóként másodállásban foglalkoztam kiadványszerkesztéssel. Több olyan munkám is volt, amiért szép pénzt kaphattam volna, ha úgy állapodunk meg - de én annyit kértem a munkámért, amennyit nekem megért, úgy értem, amennyi az én tudásomat, fáradozásomat kellően kompenzálja és lehetővé teszi a "munkaerőm újratermelését" (bocs, ez már megint a pol-gazd óráról van, de igaz).

Ez esetekben a piaci árnál kevesebb volt és én úgy éreztem, ha az én igényeimet kielégíti a kisebb összeg, becstelen dolog volna ennél többet kérnem, még akkor sem, ha képesek lennének gond nélkül kifizetni. 

A vagyon ráadásul nem csak lehetőség, hanem felelősség is. Kétségtelen, mindenkinek jogában áll a saját vagyonát arra használni, amire akarja, legyen az értelmetlen, unaloműző luxustobzódás, még több vagyon szerzése, vagy éppen olyasmi, amivel nem csak magának tesz jót. 

Ehhez kapcsolódik az "elég-szint" fogalma. A mindennapi életben ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, bizonyos szintű dolgokkal kell rendelkezni, fizikai és mentális téren egyaránt, ami lehetővé teszi a létfenntartáson túl az egzisztenciális biztonság és ezen túl valami kényelem és jó érzés megteremtését is. Ez persze mindenkinél más-más. De az tagadhatatlan, hogy ha alaposan magunkba nézünk, szinte mindenkinél előfordul, hogy egy új anyagi jellegű dolog birtoklás csak azért vált fontossá, mert újabb, mint az előző, mert másnak is van, mert csak egyszerűen jó birtokolni... ettől én se vagyok mentes sajnos...

De mi lenne, ha képesek lennénk az "elég-szint" elérésekor megállni? Ha nem akarnánk állandóan bővíteni a tulajdonunkat, kizárólag azért, mert valami újabb, létezik, valójában minimális előnyökkel?

Fájna ez, nagyon?
Nem a fejlődés ellen mondom ezt, hanem az öncélú, kizárólag profitszerzési okból történő fejlesztést helytelenítem, mert ez tévút, pazarláshoz és minőségromláshoz vezet.

Az biztos, hogy mostani másik vesszőparipámmal is kapcsolatos elválaszthatatlanul ez a téma, a Föld erőforrásainak esztelen kiszipolyozását és a környezet rombolását is jelentősen csökkentené. 

Ezért amikor gátlástalan harácsolással, a szegényebbek szükségét kihasználva, zsarolással, kizsákmányolással (eegen, tudom, ez is marxista szó, de nem tudok erre jobbat, én úgy látom, valóban létező jelenség), részvény-spekulációval, vagy éppen bulvár médiasztárként szedi meg magát, az böki a csőrömet.

Nézzük, miféle hasznos tevékenységet végez a részvényspekuláns? Semmit, valójában, hiszen nem állít elő semmit, nem szolgáltat semmit, nem végez közhasznú tevékenységet, nem hoz létre semmi újat, a szó valódi értelmében nem is kereskedik, csak pénzügyi manipulációkat végez. A részvényspekulánsok "áldásos" tevékenysége nyomán egyébként jól menő cégek értéktelenednek el és mehetnek tönkre rövid idő alatt, holott nem változott a tevékenységükben semmi - máskor érdemtelenül értéktelenednek fel más cégek, drágulnak meg vagy válnak olcsóbbá termékek, függetlenül a valós értéküktől.

Ez az egész tőzsde és részvényvilág egy torz, manipulált, elfajzott piaci mechanizmus... egy elcseszett "minden eladó" filozófiában.

Eszembe jutott egy másik példa. Nem lelkesedem például a Dubai luxusturisztikai beruházások iránt. Míg mások ajnározva az egekig magasztalják az ottani uralkodót, hogy milyen haladó gondolkodású, milyen előrelátó, milyen széles látókörű, stb. hogy az olaj elfogyása után is biztosítja a jólétet az országban, és micsoda korát megelőző építészeti csodákat hozott létre... Én meg erre azt mondom, hogy frászt!

Ennél sokkal prózaibb dologról van szó, nem az ország, hanem a saját köreinek jólétét biztosítja így, persze mellékesen jó lehet az országnak is, na de nagyon naivnak kell lenni annak, aki elhiszi egy sokszoros milliárdos uralkodóról, hogy egy fikarcnyit is törődik ilyen elvont dologgal a saját jóléte helyett), és nem valami pozitív, haladó gondolkodásról, hanem eszelős nagyzási mániáról van szó, és nem ő meg nem az ő emberei alkották ezt, neki csak volt egy vad ötlete meg tenger sok pénze, ami persze megrendelhette a világ legjobb kivitelezőit, és mivel pénzben nincs hiány, bármit meg lehet csinálni - na de ezt mind USA, Európa és Ázsia cégei csinálják neki, nem a helyiek dolgoznak rajta... és természetesen nem a turizmust általában segíti elő, hanem a kőgazdagok luxusturizmusát...

A gazdag Öböl-országok jó részében a helyiek nem dolgoznak semmit, minden tényleges munkát lenézett külföldiek végeznek el - na ez az egyetlen pozitív mellékhatása van a dolognak, hogy nekik munkalehetőséget teremt...

Azt a temérdek pénzt, amiből ezt az elképesztő  (és szerintem aggályos) környezetátalakítással járó projektet finanszírozták sokkal pozitívabb célokra is fordíthatták volna, ha igazán haladó gondolkodású lenne... 

Eleve, a gazdagok jótékonykodása csak afféle lelkiismeret-altató jó esetben, rossz esetben PR fogás. Senki ne akarja bemagyarázni, hogy a már emlegetett gátlástalanság és erkölcstelenség nélkül lehettek volna azok, akik - akkor pedig ez hogy lehetne már őszinte? (na jó, van, aki örökölte, meg van, aki tényleg kitalált valami új értéket - de ez szerintem elég a kisebb hányada). 

Azt hiszem, a fentiekből nem az derül ki, mintha liberális elveket vallanék, a piacgazdaság területén semmiképpen sem, elvileg a sokkal szigorúbb állami szabályozás mellett lennék - nem, nem tervgazdaság!

Azért csak elvileg, mert a gyakorlatban ez természetesen nem működhet, hiszen a törvényeket ugyanazok az önző, gátlástalan, aljas, becstelen emberek hozzák, akik gyakran teljesen összefonódnak a gazdasági elittel, tehát esély sincs rá, hogy a köz, a nép, a választók, az ország érdekében cselekedjenek, túl erősek a lobbik és a megválasztásukat elősegítő érdekcsoportok, és mind-mind a saját vagy szűk környezetük érdekében zsarol, korrumpál, befolyásol, stb.

Eh, el van cseszve ez az egész. Tudom, másoknak ennél sokkal égetőbb, napi problémái vannak, én meg itt nyavalygok az idealista világfájdalmammal - de a napi problémákkal többé-kevésbé képes vagyok megbirkózni, viszont ezek a dolgok rajtam kívül állok, de hatásukat mindenki nap mint nap tapasztalja, még ha nem is követi végig a a láncolatot a bajok gyökeréig, ami az emberi bírvágy...

És nincs rá megoldás... tehát megpróbálhat valaki kiszállni, elzárkózni a világ elől, saját világot építeni, aki ezt nem tudja fizikailag kivitelezni (ők vannak többen) az menekül valami tudatmódosítóhoz - vagy a lassú, de biztos őrületbe. A másik út, hogy vívódik kínlódik, stresszeli magát, próbálja tartani magát az elveihez, amiből persze a világban leginkább hátrányai származnak, legfeljebb a lelkiismerete lesz valamivel nyugodtabb, ugyanakkor nem tudja leküzdeni a kétségeit és az állandó frusztrációit amiatt, hogy kudarcra van predesztinálva az, aki morálisan próbál egy szintet tartani...

Persze van a harmadik út, ha próbál hasonulni és nem törődni az idejétmúlt erkölcsi elvekkel... 
Nyilván nem minden fekete-fehér, az emberek nagy része se jobb, se rosszabb a többinél, én magam se mondhatom, hogy csak és kizárólag a magas etikai normák szerint teszek mindent, bizony megalkuszom a saját lelkiismeretemmel is időnként... :(
 

Megint más témára ugorva: a második út járása akkor lehet könnyebb, ha az illetőnek van szilárd lelki háttere, ami többnyire a vallás, ez sokat segíthet... persze szegény kételkedőket (nem mondanám magam ateistának, de hívőnek sem) ez se nyugtatja meg... 

De szeretnék néha boldog, magabiztos, kételkedéstől és gátlásoktól mentes gazember lenni!

Utólagos hozzáfűzés:
Mivel többen felemlegették, hogy csak fikázom, de nem nyújtok alternatívát, itt egy HVG cikk egy etikusabb gazdasági modellről: