Linkblog

Daily Shark magazin

Vélemények, gyakran olyanról is, amihez nem értek. Leírom azokat a dolgokat, melyeket érdekesnek vagy éppen bosszantónak találok.
A blog utólag moderált, azaz:
Ellenvélemény, kritika: oké.
Személyeskedés, trollkodás, rasszizmus: kitiltva.
Vissza a címlapra->

Utolsó kommentek

Címkék

2 hét munka Kuala Lumpurban – 6. nap

2008.10.25. 12:54 :: Daily Shark

Sok említésre méltó nem történt a 4. és 5. napon, ha csak azt nem számítjuk, hogy sikeresen kikeveredtem a betegségből, péntekre már teljesen jól voltam.
Érdekes, csütörtök délelőtt volt egy nagyon erős köhögési rohamom, délutánra viszont teljesen elmúlt, és másnapra már a torkom se fájt, az orrom is kitisztult.
Nem tudom, végül is minek köszönhető, egyrészt naponta ittam 1 litert a már említett mézes gyógyteakeverékből, reggel meg este egy Coldrexet, és Fisherman's friend torokápoló cukorkát szopogattam, ami szerintem nagyságrenddel durvább hatású a Strepsilsnél.
Lényeg, hogy amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt.

Tegnap ebéd közben megkérdezték, hogy mennék-e velük túrázni a dzsungelben egy turistaúton. Mindig is szerettem kirándulni és maláj dzsungelben még sose próbáltam, örömmel igent mondtam. Viszont ez felvetette a problémát, hogy kéne egy alkalmatos cipő, mert ami van, az csak utcai.
Sok idő nem volt, este 6 után végeztünk, bementünk pár közeli bevásárlóközpontba, az elsőben nem volt cipőbolt, a másodikban először egy sportboltot találtuk,ahol csak a szokásos Nike, Puma, stb. "vackok" voltak :), igazából nekem nem ilyen divatsportcipő, hanem valami strapabíró, terepjáró, de könnyű cipő kellett volna. Találtunk egy másik sportboltot is, ott ugyan ezek a márkák nem voltak, csak pár előttem ismeretlen, de abból kettő csak jól nézett ki, de felpróbálva elég durvának tűnt, igaz, olcsó is volt, a másik drága, de elég jól kidolgozott. New balance a neve, végül ebből vettem az alábbi MT840 modellt, ami valami „fell running” nevű tevékenységre való, de mit bánom én, lényeg, hogy kényelmes, és kimondottan terepjáró fajta, mindenféle okos technológiával felszerelve, ami persze vagy igaz, vagy sem, és kétségtelenül rettentő bütykös talprésszel.

Kb. 80 dollár volt egy ugyanilyen márkájú spéci sportzoknival együtt. Nem vagyok egy nagy sportember, meg márkaőrült sznob sem, de egyrészt úgy gondolom, hogy bizonyos dolgokban (és ilyen a túracipő is) jobb a valószínűsíthetően igényesebb termék, még ha drágább is, mint a csak látszólag jó olcsó. Amúgy utólag tudtam meg egy futásmániás barátomtól, hogy jó márkaválasztás volt.
Reggel fél nyolckor Kane felvett a szállóban, előtte sétáltam kicsit és fényképeztem a környéket. Gyönyörű volt a reggel, igazán szerencsés vagyok, hogy sikerült ennyire szép időt kifogni.


Aztán kb. fél óra autózás után kiértük egy kertvárosi jellegű részre, ahol a parkolóban hagyták a kocsikat és nekiindultunk az
ösvénynek.

Egy bátor kakas az út szélén az odaúton

A túristaösvény nem nagyon különbözött a mi erdei túraútjainktól, kivéve azt a tényt, hogy ez egy trópusi (szubtrópusi?) őserdőben vezet, és az esős időjárás miatt brutálisan sáros. Hamar kiderült, hogy a cipő jó választás volt, kényelmes, stabil és még a csúszós, meredek, sáros ösvényen is biztonságosan lehet benne haladni. Mellesleg a velem együtt hatfős társaságból még ketten ilyen márkát hordtak. 
Mindjárt az ösvény elején érdekes felfedezést tettem, Kane még előzőleg említette, hogy állítólag Malajzia termeli gumiból a legjobb minőséget, és itt láthattam, hogyan nyerik ki. (Háttérinfo: Kane szerint a fák nem őshonos növények itt, az angol gyarmatosítók hozták be Brazíliából állítólag).


A gumifa kérgét körülmetszik, lehántják...

....és kis csatornát vágnak belé...

...majd az alját csőszerűen kihajtják, kis virágcserépszerű edényt raknak alá, abba csöpög a guminedv és összeáll, sűrű, fehér, sajtszerű tömbbé.

Végül két ember végigjárja az ösvények hozzájuk tartozó részét rendszeresen, és az egyik kiürítgeti a virágcserepekből a gumitömböket, majd a másik vállain átvetett rúdon cipelt vödrökbe dobálja, amit aztán lehordanak a gyűjtőhelyre és kezdik előröl...
Az terep nem volt nagyon durva, a Badacsony vagy a Szent György hegy megmászásához hasonlítható, annyi eltéréssel, hogy néhol nagyon csúszós, agyagos, sáros az ösvény, szerencsére a meredek részeken a fák közé köteleket feszítenek ki, ezekbe kapaszkodva elég jól megoldható a közlekedés, de persze arra számítani kell, hogy térdig sárosak leszünk.

Az idő kiváló volt, nem túl meleg, épp kellemes, de a mászás és a magas páratartalom miatt persze totál leizzadtam, de meglepetésemre (meg az ő meglepetésükre is) sokkal könnyedebben vettem, mint a nálam 5 évvel fiatalabb, igaz, túlsúlyosabb Kane. Pedig én se vagyok edzett és nem nagyon gyakorta kirándulok, pedig szeretem.

Mindenesetre nagyon élveztem a túrát, néha már majdnem „Szandokán! Szandokán!” kiáltásokba törtem ki, vagy éppen Predatort üldöző dzsungelharcosnak képzeltem magam. :) Igaz, a kaland messze nem volt veszélyes, a legfőbb rizikót az jelenthette, ha valaki elcsúszik és ráesik a földből sokfelé kiálló, vékony, letört facsonkokra, ami felnyársalhatja. De gondolom, ez ritka.
A dzsungel azért nem volt igazán vad, hiszen a kijárt turistaút és a gyakori túrázók nyilván eléggé „civilizálták” már, de azért jó volt érezni a buja, párás növényzetet, hallgatni az állandó zümmögő, néha már sivító alapzajt, a madarakat, néha békákat...



de csalódást keltően gyér állatvilággal találkoztam, sehol egy maláj tigris, sehol valami veszélyes jószág, még egy vacak kígyót se láttam, de még madarat sem, a legnagyobb állat egy pillangó volt, illetve ami még említésre méltó...

...az a pár gigantikus hangya, melyhez hasonlót még nem láttam, ujjnyi méretűek voltak, igen erőteljes rágókkal felszerelve. De nem támadtak, ahogy az Indiana Jones legutolsó részében láttam... :)

A lefelé úton kicsit szétszakadt a társaság, én hátul maradtam az egyik hölggyel beszélgetve, aztán mikor egy keresztúthoz értünk, kicsit tanácstalanok lettünk, mert a többiek már eltűntek. Sikerült is a rossz úton továbbmenni, de 5 perc után rájöttünk, és visszamentünk, immár a jó ösvényt választani.

Mindent összevetve, nagyon jó kis túra volt, persze totál sáros lett az új cipőm meg a nadrágszáram is, de hát erre számítottam is. Viszont a cipő kiválóan bevált, megéri az árát,  (azért egy hátrányát találtam: kicsit melegebb, mint amire a "hálós" anyag alapján számítottam, de még nem kényelmetlenül), azt hiszem, ha sokáig kitart, tényleg megérte (az egyik útitárs Nike cipőjének menet közben levált a talpa egy darabon, szerencsére a túravezetőnek volt a táskájában egy vezetékkötegelő műanyag szorító vagy hogy hívják, és azzal összefogta. Ez jó kis „túlélőeszköz”, megjegyzem, ezentúl hordok majd magammal néhányat, mindig jól jöhet, mert gyorsan és aránylag nagy erővel lehet rögzíteni vele ideiglenesen dolgokat.
Sajnos Kane a végére elég rosszul lett, remélem, semmi komoly, egyrészt kifáradt baromira, másrészt valami gyomorproblémája van, így megérte a többieket, hogy vigyenek vissza a hotelbe, mert neki más dolga van...

Lőttem pár képet a környéken. Nagyon jellemző az ikerházas/sorházas építkezés, ahol minden ház alapvetően egyforma struktúrával készül, aztán persze a tulajdonosok "testreszabják". Ez az uniformizálás olyan mértékű, hogy kerület méretű lakóterületek készülnek százas nagyságrendű tökegyforma sorházakkal.




 

1 komment

Címkék: én utazás divat malajzia ázsia napló építészet

A bejegyzés trackback címe:

https://dailyshark.blog.hu/api/trackback/id/tr19730945

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rasguno 2008.10.31. 12:49:03

D.S. Uram!

A New Balance márkát itthon is árulják, felhasználási szinten legalább veri a két nagyot (adidas - nike).
Valószínűleg pont az ára miatt nem lett felkapott / népszerű. Bár nem drágább, mint az előbb említett kettő.

Márkatársi üdvözlettel:

ras
süti beállítások módosítása