Kicsit berágtam a hotelre.

Már vasárnap este felhívtak, és egy nagyon tört angolsággal beszélő hölgy mindenáron azt akarta, hogy költözzek egy másik szobába, de nem tudta megmondani, miért, valamit magyarázott, hogy az egész emeletet kiürítik.

Én meg nem voltam túl segítőkész, mert utálom, mikor minden cuccomat újra be kell csomagolnom majd kicsomagolnom 2 emelet sétáltatás után.

Aztán annyiban maradt.

úgy tűnt, hogy nem működik a világítás a folyosón az emeletemen és töksötét van. Mondjuk engem nem zavart.

Tegnap viszont mikor visszajöttem, nem működött a kulcskártya. Megyek le a recepcióra, mondom, nem működik. Szokás szerint a recepciós se beszélt angolul. Nagy nehezen megbeszéltük, hogy mégiscsak át kell költöznöm, bár nem indokolta, miért. De lehet, hogy csak nem tudta elmondani.

Mindegy, ha muszáj, hát megyek, de nem vidított fel.

Két emelettel feljebb költöztettek egy ugyanolyan szobába.

Sajnos 2 óra múlva ott leszakadtam a hálózatról és azóta nem is tudok újra rácsatlakozni, nem hagyja. Próbáltam a recepción segítséget kérni, de csak a vállát vonogatta.

Jó, nem mondom, hogy létszükséglet, bár a munkámhoz kell, mert minden nap jönnek-mennek emailek.

De a hozzáállás zavar, illetve az, hogy egy világváros négycsillagos hotelében nem beszélnek angolul és láthatóan nem igazán törekednek a problémák gyors megoldására.

Ma reggel próbáltam megint, semmi. Lenn a földszinten működött reggeli közben.

Szóltam, most végre az a kis hölgy volt a recepción, aki valamit tudott angolul. Azt ajánlotta, költözzek egy emelettel lejjebb. Hurrá.

Délután meg is tettem. Itt sincs net.

Illetve úgy tűnik, hol van, hol nincs. De nem tudok rácsatlakozni. Végül addig varázsvesszőztem a gépemmel a szobába fel-alá járkálva, míg kiderült, hogy a fürdőszobában, a bejárati ajtóhoz közel még épp van annyi térerő, hogy működjön, így most ott ücsörgök és írom ezt.

Egyébként reggel elfelejtettek értem jönni a szokásos teherautóval, így fél óra után úgy döntöttem, elsétálok.

Bár előzőleg többen óvtak ettől, gondoltam, nem olyan vészes 10 perc gyaloglás, én nem láttam rázósnak a környéket. Mondjuk hátizsákban hordom a notebookot, nem a szokásos táskában, így kevésbé csábító célpont, talán...

Nem is volt gond, fejemre húztam a csuklyámat, hogy az arcom alig látszott, így még az se volt feltűnő, hogy európai jellegű vagyok, átfurakodtam egy újabb vallásos körmeneten a mariachi-kal, és elég hamar ott voltam.

Kicsit csodálkoztak, és mondták, hogy azért máskor inkább telefonáljak. Kérdeztem, mi konkrétan a veszély? Csak mondogatták, hogy ez nem jó környék, aztán Carlos kibökte, hogy a szemben lévő elkerített grund többnyire csempészett műszaki cikkekkel és drogokkal foglalkozó dealerek területe...