Tegnap a környezettudatosság nevében ismét bringáztam, a Maros utcába kellett mennem a Virányos út felől.
Természetesen a Városmajor park melletti kerékpárutat akartam használni.
A kerékpárút a János-kórháznál keresztezi a villamosforduló vágányait, itt két éles ívben kanyarodó vágánypárt és egy lefolyórácsot kell keresztezni. Ráadásul ezek nem szimpla vágányok, hanem a vágány mellett kis távolsággal van egy második "él" is, ami még rosszabbá teszi bringás áthaladás szempontjából.
Számtalanszor megtettem már gond nélkül, bár ez egy nagyon elfuserált hely bringás szempontból, hiszen az egyik oldalán a villamossínek szöge nagyon kicsi az út irányához képest, és köztudott, hogy villamossínt lehetőleg merőlegesen kell megközelíteni, de legalábbis közel merőlegesen.
A képen is látható, hogy ez nem mindig egyszerű, egyrészt jókora darabok vannak már kitörve az aszfaltból a sínek mellett, másrészt a lefolyórács réseinek iránya se a legkedvezőbb, ha azon kell áthajtanom.
Ha egyedül vagyok a szakaszon, elvileg nincs gond, mert némi kis manőverezéssel ki lehet kanyarogni biztonságosan, de ha éppen jönnek más bringások, vagy gyalogosok is, az megnehezíti. Vastagabb kerekű géppel ez persze kevéssé probléma, de nekem egy aránylag vékonyabb kerekű city bike-om van.
Nem is emlékszem, most éppen hogy történt, lényeg, hogy valamiért ezúttal nem jött össze, jókorát zakóztam, a jobb felemre estem. A kesztyű a tenyeremet megvédte, az alkaromon meg a felkaromon persze rondán lejött a bőr és vérzett, a kormány elferdült, a kedvenc új nadrágom kiszakadt.
Felkeltem, megnéztem magam, karom mozgott, bár fájdalmasan, aztán helyreigazítottam a kormányt és bosszankodva továbbtekertem, a dolgom elvégeztével meg ugyanezen az útvonalon vissza.
Mire beértem a céghez, már irgalmatlanul fájt a jobb vállam és felkarom. A hátizsákomban mindig van egy fertőtlenítő kendő ilyen vészhelyzetekre, azzal letisztítottam a sebeket, aztán próbáltam tovább dolgozni, de nem bírtam annyira megemelni a karomat, hogy az egeret tudjam kezelni, vagy gépeljek, ráadásul feltámasztani se tudtam, mert az meg a friss seb miatt fájt.
Kezdtem egyre rosszabbul érezni magam, bizsergő hidegség kúszott lefelé a fejemtől a lábamba, és kollégáim szóltak, hogy nagyon lesápadtam. Ücsörögtem kicsit, míg jobban lettem, aztán hazaindultam, útközben bementem a János-kórházba, mert már nagyon fájt a vállam. Az ügyeleten vagy tíz ember várakozott különböző sérülésekkel, meglepetésemre nagyon gyorsan, bár kissé futószalagszerűen elláttak, először a kijövő asszisztens elkérte a TAJ-kártyát és a lakcímkártyát, aztán nemsokára behívtak, röviden elmondtam, mi történt, tapogatta, mozgatta a vállam a fiatal doki, kérdezgetett, nem zsibbadnak-e az ujjaim, majd röntgenre küldött. Ez is gyorsan lezajlott, rövid várakozás után visszakerültem a dokihoz, aki közölte, hogy nincs komoly baj, csak csúnyán megrándult a vállam, és egy nagy háromszögletű kendővel felkötötte a nyakamba a karom, azt mondta, 12 napig így kell hordanom, majd kontroll. Ja, és jegeljem meg tegyek rá Flector tapaszt. Sajnos mivel a karomon nincs bőr, a kendő állandóan beleragad a sebbe. :(
Éjszaka nehezen aludtam, próbáltam ugyan jegelni, de sehogy se volt jó, bárhogy tartottam, bárhogy helyezkedtem, nagyon fájt, végül bevettem egy fájdalomcsillapítót. Most kicsit jobb, ma elmegyek a háziorvoshoz, de nem lehetek 12 napig betegállományban, sőt a cégnél ma azon is csodálkoztak, minek ehhez akár egy nap betegállomány is, hiszen a bal kezem mozog, mert muszáj dolgozni, szóval valahogy meg kell tanulnom bal kézzel egerészni, vagy kitalálni, hogy lehet felkötött kézzel csinálni ezt, rövidebb gépeléseket tudok így is végezni, a többit bal kézzel….
Tudom, én voltam a béna, de azért ha azt a részt legalább kicsit jobban oldanák meg a síneknél, legalább az aszfalt ne lenne kitöredezve meg ilyesmi, talán biztonságosabb lenne az áthaladás bringával is.
Utolsó kommentek