A blogszféra (blogoszféra?) tényleg kezd egy külön médiaágazattá válni nálunk is. Azzal, hogy az Index címlapon hoz bizonyos blogokat, sokszorosára tornázhatja fel az olvasottságukat, mely akár pénzre is váltható, ha rendszeresen sikerül ez a mutatvány, és utána már beindul a verkli, de van akinek a népszerűség is elég, már ha az indexes olvasók kommentezését annak lehet nevezni.
Ez is kitermeli magának a sokféle témát és igényességi szintet felvonultató, lassan profivá váló blogokat.
Úgy tűnik, a legnépszerűbbek mindenképpen azok, melyek valamilyen jelenség kapcsán nemtetszést fejeznek ki, minél keményebb formában, annál inkább, illetve úgymond "görbe tükröt" tartanak bizonyos jelenségek, csoportok, szokások elé.
Sajnos ez utóbbiak szerintem egyre inkább átcsúsznak öncélú fikázásba, közhelyes gúnyolódásba.
Lehet az egyik oldalról úgy megközelíteni, hogy az a jó, ha semmi se szent és sérthetetlen, ha mindenkin lehet röhögni, mindenkit lehet szembesíteni a hibáival. Ez nagyjából elfogadható is számomra, ha az a szándék, hogy ezzel felhívják erre a figyelmet és ezt szellemes, találó karikírozással képesek megtenni.
Eleinte a modorosblogot is ilyennek láttam, de néhány poszt után egyre inkább úgy éreztem, leginkább jóízű kárörvendés és rosszmájúskodás lett belőle, azoknak a kissé alpári emberi ösztönöknek a kiszolgálásra, melyek másokon való gúnyolódásból tudnak élményt generálni. Kétségtelen, hogy bizonyos "archetipusok" némely felszíni személyiségjegyeit egész jól leírja, és néhány részletre ráismerni a saját környezetünkben is - de azért alapvetően túlzóan leegyszerűsítő és általánosító, számomra nem a könnyed karikatúra, hanem egyre inkább a "jól beszólunk nekik" felé tolódik.
Aztán nem olyan rég bejött egy másik hasonló, női változatban, a Görbe sminktükör. Beleolvastam és húztam a szám: ez ugyanaz, kicsit más stílusban, közhelyek és klisék összehányása emberek skatulyázására. Egy ideig jópofa, aztán már unalmas és zavaróan felszínes.
Egyre többször érzem azt, hogy menthetetlenül régimódi és merev vagyok, hogy nekem nem szerez felhőtlen vidámságot az ilyesmi. :(
Lehet mondani, hogy azért, mert némelyikben találva érzem magam - nem vitatom, hogy nekem is megvannak a saját modorosságaim és nyilván rosszul esik, ha basztatnak miattuk, bár igazából nem olvastam belőlük annyit, hogy magamra ismerjek valamelyikben.
De azért valahol érdekes és kicsit számomra zavaró, néha elkeserítő, hogy azok a legnépszerűbb blogok, ahol leginkább negatív és/vagy másokat kiosztó, kioktató, másokon gúnyolódó, indulatos anyázásokat szító írások vannak, hogy aztán a netes névtelenség jótékony homályából kommentelők kiélhessék a verbális agresszióikat. Ha megnézzük, melyek szerepelnek a legtöbbet címoldalon, túlnyomóan ilyeneket láthatunk.
Úgy tűnik,leginkább ez kell nekünk, hogy anyázzunk, kiosszunk, kioktassunk, lebasszunk, gúnyolódjunk. Aligha ne függene ez össze az ország általános állapotával...
Ja, igen, nem kell mondani, tudom: ez megint csak lúzer nyafogás, akkor minek olvasok ilyen blogot, bla bla bla...
És igen, én is írtam már olyan bejegyzést, amiben valamin háborogtam, vagy éppen valaki(ke)t nevetségesnek találtam - csak épp ez nem prioritás és nem cél nálam. De ha háborgok, fikázzok, azért próbálom többnyire a másik oldalról is nézni a dolgot, főleg, ha értelmes és gondolkodó emberre valló, nem indulatosan anyázó ellenvéleményt kapok.
Utolsó kommentek