Linkblog

Daily Shark magazin

Vélemények, gyakran olyanról is, amihez nem értek. Leírom azokat a dolgokat, melyeket érdekesnek vagy éppen bosszantónak találok.
A blog utólag moderált, azaz:
Ellenvélemény, kritika: oké.
Személyeskedés, trollkodás, rasszizmus: kitiltva.
Vissza a címlapra->

Utolsó kommentek

Címkék

Bevándorlóügyi kérdőív magyarra fordítva

2015.04.27. 14:55 :: Daily Shark

A legújabb létfontosságú kérdésekben a polgárok véleményét kutató kérdőív kissé túl eufemizált lett, vélhetően a brüsszeli elnyomás hatására.
Gondolom, segít, ha lefordítom egyszerű, hétköznapi magyar nyelvre.

 

  1. A menekült csürhe jórészt terroristákból áll. Ugye fél tőlük?
    Félek, Fideszes/Jobbikos vagyok. □ Nem félek, de Fideszes/Jobbikos vagyok □Nemzetáruló vagyok

 

  1. A menekült csürhe terrorizálni fogják Magyarországot, ugye?

    Igen, Fideszes/Jobbikos vagyok □ Ez hülyeség, de Fideszes/Jobbikos vagyok □Nemzetáruló vagyok

 

  1. Az EU beengedi a menekült terroristákat, ugye?

    Igen, Fideszes/Jobbikos vagyok □Nem hiszem, de Fideszes/Jobbikos vagyok □Nemzetáruló vagyok

 

  1. Elárasztottak minket a terroristák, ugye tudta?

    Igen, Fideszes/Jobbikos vagyok □Ez baromság, de Fideszes/Jobbikos vagyok □Nemzetáruló vagyok

 

  1. A bevándorlók nappal elveszik a munkánkat, éjjel meg terrorizálnak minket, ugye?

    Igen, Fideszes/Jobbikos vagyok □ Ez hülyeség, de Fideszes/Jobbikos vagyok □Nemzetáruló vagyok

 

  1. A rohadt EU szabadítja ránk a terrorista-munkahelytolvaj csürhét. Ne engedjük, ugye?

    Igen, Fideszes/Jobbikos vagyok □ Nem hinném, de Fideszes/Jobbikos vagyok □Nemzetáruló vagyok

 

  1. Azt akarja, hogy a kormány intézze el ezt a menekültcsürhét, ugye?

    Igen, Fideszes/Jobbikos vagyok □ Nem tudom, de Fideszes/Jobbikos vagyok □Nemzetáruló vagyok

 

  1. Sittre velük, ugye?

    Igen, Fideszes/Jobbikos vagyok □ Nem tudom, de Fideszes/Jobbikos vagyok □Nemzetáruló vagyok

 

  1. Aztán páros lábbal rúgjuk ki őket oda, ahonnan jöttek, ugye?

    Igen, Fideszes/Jobbikos vagyok □ Ez embertelenség, de Fideszes/Jobbikos vagyok □Nemzetáruló vagyok

 

  1. De addig is, míg a börtönben rohadnak, fizessenek mindenért, vagy kényszermunkára velük, ugye?

    Igen, Fideszes/Jobbikos vagyok □ Ez embertelenség, de Fideszes/Jobbikos vagyok □Nemzetáruló vagyok

 

  1. Hogy ide ne jöjjenek megint, küldjön az EU pénzt a kormányaiknak, hogy fogják el/nyírják ki őket még időben, ugye?

    Igen, Fideszes/Jobbikos vagyok □ Ez hülyeség, de Fideszes/Jobbikos vagyok □Nemzetáruló vagyok

 

  1. Egy kanyi vasat se költsünk erre a csürhére, adják inkább a Fideszes/jobbikos családoknak, ugye?

    Igen, Fideszes/Jobbikos vagyok □ Nem tudom, de Fideszes/Jobbikos vagyok □Nemzetáruló vagyok

 

30 komment

Címkék: politika menekült megmondás magyarisztán Jobbik Fidesz Bevándorlás Nemzeti Konzultáció

Szavazás: Te hol élnél inkább? Oroszország vagy Európa?

2014.07.26. 18:14 :: Daily Shark

Ha az alábbi országcsoportok közül kellene választanod, te és a gyerekeid hol élnétek szívesebben, figyelembe véve elsősorban a politikai berendezkedést, szabadságjogokat, a gazdasági helyzetüket, valamint az általános életszínvonalat?

 

Hol élnél szívesebben a jövőben?
 
 
  
pollcode.com free polls 

 

" Ma a világ azokat a rendszereket próbálja megérteni, amelyek nem nyugatiak, nem liberálisok, talán nem is demokráciák, és mégis sikeresek, az elemzések sztárjai pedig Szingapúr, Kína, India, Oroszország, Törökország " mondta Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, jelenének és jövőjének legfőbb irányítója.

4 komment

Jobb, mint a Trónok Harca

2012.04.25. 05:03 :: Daily Shark

Egy sztori nagyon vázlatos forgatókönyve:

- Kincsrablási kísérlet a templomból
- Csapdaállítás, agyonkövezés, feldarabolás, fejlevágás
- Hamis vád, rablás
- UFÓ-k vagy időutazók megölik a templomrablókat
- Kulturális terror, asszimiláció
- Korrupció a hatalomban
- Hitszegő merénylet
- Lázadás, vérengzés
- Kivizsgálás, az igazságszolgáltatás korrumpálása, elfogult ítéletek, ártatlanok kivégzése
- Anyagi érdekből elkövetett nemzetáruló mészárlás
- Katonaság civileket mészárol
- Templomrablás
- Hitszegő mészárlás
- Szent helyek meggyalázása
- Idős bölcs agyonverése
- Puszta kedvtelésből egy egész család kínzása: a fiúk egyenként elevenen megskalpolása, nyelvkitépés, végtagok csonkolása, majd elevenen megsütés, a többiek és anyjuk szeme láttára
- Ellentámadás
- Totális népirtási kísérlet
- Iszonyatos csaták sok ezer halottal
- Győzelmi ünnepen a szent helyeket pusztítók elevenen elégetése
- Újabb csaták: 20000 halott
- Árulás, korrupció, ellenség elengedése pénzért
- Árulók kivégzése, újabb támadás, megint 20000 halott
- Újabb csata, UFÓ-k vagy időutazók támogatják hős népet
- Ostrom, mindenkit megölnek, istenkáromlókat elevenen elégetik
- Újabb csata, UFÓ/időutazó jön, hős népek győznek, 15000 hulla
- Hős népből százakat hajókra csalnak, majd elsüllyesztik őket
- Az elsüllyesztőket a hős népek megölik és tervbe veszik az egész város kiirtását
- Meghallván, hogy másik városban is ilyen hajókáztatást terveznek, azokat is leöldösik (figyelem, itt még nem történt semmilyen ellenséges cselekvés még, ez pusztán egy hallomás alapján történt)
- Megtámadnak egy várost, ismét sokakat lemészárolnak, mert pogányok, a 370 méter hosszú tó olyan volt, mintha vérrel telt volna
- Ellenség további üldözése, csata, 30000 holttest
- A templomgyalázókat egy olyan elmés, direkt erre a célra konstruál szerkezettel ölik meg, mely egy torony, amiben izzó hamu van, erre felviszik a delikvenst, majd mindenféle mozgó karok beletaszítják az izzó hamuba
- Újabb cselszövések, fondorkodás a hős népek ellen, később nyílt ellenségeskedés
- Egy öreg, jóságos bölcset a hős népből a király helytartója el akar fogatni, de az kardjába dől, a döfés nem sikerül, nem hal meg, leugrik a háza tetejéről a tömegbe, de az szétnyílik előle, még mindig él, vérben úszva egy sziklára menekül, ahol kitépi a saját beleit, majd a tömegbe dobja
- Megint csata, 35000 hulla, az ellenséges hadvezért még él, kezét, fejét levágják, aztán egy kis hullagyalázás, a fejből a nyelvet kivágják (mert istenkáromló volt) és madáreleségnek használják, a fejet a várra akasztják

Az annyi, mint kb. 120000 hulla, csak a nagyját számolva.
Természetesen a hősi nép minden győzelem valójában isten segedelmével, az ő nagy kegyelméből és dicsőségére történt, mert ez nem a Trónok Harca.


Ez a Biblia, Makkabeusok 2.

Az iskolában hetedikben, 13 éveseknek tanítják.

Vajon egy ilyen történet filmen milyen korhatáros lenne? 

46 komment

Címkék: érdekes kultúra morfondír

Az igazi tökös hazafias nevelés

2012.04.18. 01:06 :: Daily Shark

A hírtől, hogy esetleg katonai kiképzés is része lehet a majdani hazafias nevelésnek, kicsit megindult a fantáziám és elképzeltem, milyen is lenne egy igazi, bevállalós, belemenős, tökös hazafias nevelés, ahol nem finomkodnak és valóban felkészítik a fiatalokat arra, amit elvár tőlük a haza és amivel majd a harctéren szembesülniük kell... természetesen mindez teljességel irreális és eltúlzott szerepjáték csupán...

Hazaszeretet és fegyverismeret óra, 2013

- Mi ez a csürhe? Vigyázz! jelentést! ki a mai osztályparancsnok? Horváth kisasszony? Nem teljesítette a parancsot, hogy az osztály csendben és fegyelmezetten várjon. Ezért fenyítést érdemel! 20 fekvőtámasz! Kezdjen hozzá és közben mondja a jelentést! -

- Nem hiányzik senki? Nagyon jó. Mindenki öljön... hehe, akarom mondani üljön le. A mai órán felelés lesz hazaszeretetből és fegyverkezelésből. -
(A naplót lapozza)
- Lássuk csak, kinek kellene egy jegy ma... Kovács, Kristó, Lieblich..
Lieblich fiam... milyen név is? Biztos benne, hogy sváb? Én inkább zsidónak gondolnám... mik voltak a nagyszülei? Nem tudja... mindegy... ezzel a névvel muszáj bizonyítania, jöjjön ki fiam! -

- Tehát Lieblich... úr... halljuk, hogyan szereti a hazáját? Hmm? -

- Tanár úr... én nagyon szeretem... büszke vagyok, hogy magyar vagyok -
(a tanár gúnyosan elbiggyeszti a száját, halk, gúnyos vihogás az osztályban itt-ott).

Olyan szépek a tájak... és annyi sok hősi esemény volt a történelemben... és annyi nagy magyar tudós és múvész... -

- Tovább, fiam, tovább... ez még eddig elégtelen... maga nem az igazi lényeges dolgokra koncentrál, hogy szereti maga ezt a gyönyörű, megsebzett országot? Mi az, amit egy magyar se felejthet el és minden magyarnak kötelessége, ha kell a vérét is adni érte? -

- Hát... a haza védelme? -

- Igen, igen, fontos... de kevés! Mert hol is az a haza, Lieblich fiam? -

- Itt, a Magyar Közt... izé, Magyarország területén.. -

- Álljon ide elém! Egyes! Mit egyes, egy nagy nulla! Hát ezért beszélek én magának? - (durr egy koki) – Tri-A-Non! - (durr, egy saller).
- Hányszor kell még elmondomanom, hogy a hazaszeretet azt jelenti, hogy sose nyugszunk bele, hogy édes hazánk testéből kitépték az eleven húst és ha kell, fegyverrel is visszaszerezzük... mikor eljön az ideje! Ha maga erre nem képes, Lieblich fiam, akkor nem szereti a hazáját, következésképpen nem is lehet magyar! -
- És azok... akik igazán magyarok.... és szívükből szeretik-e hont... NEM KEDVELIK az ilyen...hmmm... félmagyarokat. Elgondolkodott már ezen? Van már útlevele? Még nincs? Ém a helyében kiváltanám... ne akkor kelljen kapkodni, amikor esetleg már késő lesz, fontolja meg... Leülhet. -

- Kristó! Most maga jön, ott a gépkarabély a tanári asztalon, szétszedi és összerakja, 5 perce van, lássa milyen vagyok. Ha nem megy óra után itt marad AZ EGÉSZ OSZTÁLY és gyakorolja. Óra indul, na mire vár? -

- Közben... közben... jöjjön ki Balkay kisasszony... és beszéljen nekünk arról, mi is az a temporális kavitáció! (sugdolózás, vihogás az osztályban)

- CSÖND LEGYEN! Mindent hallok! NEM ORÁLIS FELLÁCIÓ, a fene a mocskos fantáziájukat! TEMPORÁLIS KAVITÁCIÓ! Ki mondta? CSapó fiam, akkor maga is kijöhet, közben rajzolja fel a táblára hová kell célozni, ha úgy akarjuk harcképtelenné tenni az ellenséget, hogy a legrövidebb időn belül kiiktassuk és ne tudjon már egy mozdulatot sem tenni. -

- Tanár úr, én nem voltam itt azon az órán... -

- De a mocskos fantáziáját fitogtatni, azt tudja.... biztos valami undorító pornót nézett inkább... Nem érdekel, fiam, kérdezte volna meg a többiektől vagy olvasta volna el a könyvben... ha majd megindulunk visszaszerezni a jogos tulajdonunkat, akkkor is azt mondja majd az ordítva magára törő ellenségnek, hogy „nem voltam ott az órán”? Kibelezik magát az első percben, fiam... Rajzoljon csak fel egy mellalakot, jelölje be az agy részeit vázlatosan és a gerincet meg az idegrendszert, látja, mennyit segítek, ebből már ki is találhatja, na ne álljon ott, mint a Bálám szamara... -

- Tehát Balkay kisasszony, halljuk -

- Aaa... temp..orális kravitáció... - (röhögés az osztálban)

- A micsoda???? -

- Temprorális... kar...kravit... jaj, tanár úr, pedig tudtam...-

- TEMPORÁLIS KAVITÁCIO! Holnapra százszor leírja és hogy biztosan emlékezzen rá és mellékfeladatként lerajzolja Nagy-Magyarország térképét, Na gyerünk, ne törje ki a nyelvét, csak mondja el... -

- Hát... szóval... amikor a golyó... ja nem, izé aaaa... lövedék... belemegy a testbe... (súgás hátulról)... öööö, behatol a testbe...  (elfojtott röhögés)... elnyomja a szöveteket... és egy olyan nyomás vagy ilyesmi lesz... olyan hullám... (súgás hátulról)... ja, lökés... (elfojtott röhögés)... és ott mindenféle szétnyomódik nagyon.... aztán meg majd összelankad... és akkor nagyon nagy lesz a luk – (pukkadozó röhincselés)

- Hát, látom, hogy úgy-ahogy tudja, bár menthetetlenül pongyolán fejezi ki magát... na és miért jó ez nekünk? -

- Háát... öööö... nem tudom, tanár úr... -

- Erőltesse már meg azt a kis agyát a szép szőke haja alatt... (röhögés az osztályban) CSÖND!
Miért is lőjjük bele azt a lövedéket az ellenségbe? Na? -

- Hááát... hogy fájjon neki? -
(Röhögés az osztályban, a tanár is gúnyos, lenéző mosollyal csóválja a fejét).

- Eegen, az se rossz, de nem a legfontosabbb... menjen a helyére, kettes... nem elég, ha nagyjából tudja, ismerni kell a szakkifejezéseket és a miérteket is...na, ki tudja? Lehet jelentkezni... Horváth kisasszony, tessék! -

- Hogy harcképtelenné tegyük, tanár úr! -

- ERRŐL VAN SZÓ! Azért lövünk bele az ellenségbe, hogy ott dögöljön meg a rohadék, mert a magyokra mert támadni! De még jobb, ha nem döglik bele, csak élete végéig megnyomorodik és ápolni kell a mocskot, hadd tanulja meg, mi a magyarok istene! Horváth kisasszony biztos tudja, miért is jobb ez? -

- Igen, tanár út... azért, mert a hullával nincs több teendő, de a sebesült leköti az ellenség erőforrásait és demoralizálja őket, a hátországgal együtt. -

- Na, látják, ilyen az, aki igazán szereti a hazáját és megtanulja, mit kell tenni érte! Vegyenek példát róla! Közben nézzük, hogy áll Kristó... hát fiam, látom, szétszedés már megy, de mi ez itt? Hát az a tokfedél hogy áll? Lötyög! Ha jön szembe egy ordító, fröcsögő tót vagy oláh, mit fog maga csinálni ezzel a fegyverrel, hogy öli meg a mocskokat? Szétesik a kezében...
Sajnos, ez csak egy gyenge hármas, itt marad óra után és tízszer megismétli a szétszedést összerakást. Ja, igen, mint is mondtam? Az egész osztállyal együtt... köszönjék Kristónak, remélem, beszélnek a fejével, hogy legközelebb kapja össze magát! Tanulják meg, hogy a lánc olyan erős csak, amilyen leggyengébb láncszem! -

– Nézzük, közben mit múvelt Csapó... látom, fiam, humoros kedvében van még, na, törölje le szépen azt a kalapot a fejéről meg a cigit a szájából és jelölje be azokat a pontokat, ahová lőne, ha ez egy tetves oláh lenne, aki kést tart a húga nyakához, és készül rá, hogy állati vágyait kélhesse rajta! -

- Öcsém van, tanár úr... -

- Ne feleseljen! Nem ez a lényeg! Különben is, azt hinné, hogy azok az öccsével nem tennék meg? Hogy lesz így magából mesterlövész az ellenséges vonalak mögött? -

- Tanár úr, én nem... -

- Fogja be a száját és menjen a helyére, egyes. Ha így folytatja, félévkor megbuktatom, ne gondolja, hogy nem. Nincs szükségünk a gyengékre. Na, ki tudja megmutatni? Sipos... jól van fiam, jöjjön ki... -

- Ide lőnék tanár úr... a gerincbe... vagy ha más szögből kell tüzelni, akkor a kisagyba... -

- Nagyon jó, Sipos, azt is el tudja mondani, miért? -

- Ööö... hát azért, mert ...ezzel lehet azonnal az agy motoros funkciók központját az izomozgatást végző idegrendszertől elvágni, illetve magát a izommozgatást végző agyrészt kiiktatni... -

- Kiváló, Sipos, ötös, méghozzá csillagos! Ha jól emlékszem, maga egész jól is lő, fiam, ugye? Szervezek egy kis elitcsapatot itt a gimnáziumban, lenne kedve beállni? Heti három különóra, lövészet, sokféle fegyverrel, pusztakezes önvédelem, félévente túlélőtábor a Bakonyban, igazi férfiakat nevelünk, oda nem jöhet bárki.... Amúgy hol szokott gyakorolni? -

Hát... CoD, tanár úr...  (tanár megrökönyödve néz)..izé, a Call of Duty számítógépes játékban...

- Hmmm... különben mindegy, lényeg, hogy be tudja bizonyítani a hazaszeretét cselekvéssel ís! Délután várom ötkor a fegyverszobában gyülekezőre, pontos legyen. -


- Kicsit elment ez az idő... a közetkezőre vegyék át a kis- és nagykaliberű rohamfegyverek összehasonlítását leíró fejezetet és hogy milyen aljas mesterkedések eredménye lett szegény hazánk megcsonkítása... a könyv nagyon óvatosan fogalmaz, de majd az órán én elmondom a teljes igazságot... Most pedig elénekeljük a Lesz, lesz, lesz című gyönyörú hazafias dalt, aztán kiosztok minden sorba egy gépkarabélyt és kezdhetik gyakorolni a szétszedést és összerakást, addig nem megyünk haza, amíg mindenki egyszer magától tökéletesen meg nem csinálta. Az én osztályom álljon készen, ha tenni kell a hazáért!. -

Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz,
Hegyen-völgyön lakodalom, ünnep lesz.
Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz,
Miénk lesz még Kassa, Pozsony, Eperjes!
A miénk volt ezer évig,
Egy falut sem hagyunk nékik,
Minden magyar hitvallása ez, ez, ez:
Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz,
Ez az ország újra csak a miénk lesz.
Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz,
Kolozsvár is újra magyar város lesz.
Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz,
Szabadka is újra magyar címert vesz.
Akárhogy is berzenkednek,
Acsarkodnak, hetvenkednek,
Erről majd a magyar virtus tesz, tesz, tesz!
Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz,
Magyarország újra nagy és boldog lesz!

1 komment

Címkék: közélet paródia iskola megmondás magyarisztán morfondír hazafias

Készülj fel, lesz még rosszabb

2012.03.30. 17:52 :: Daily Shark

Ez a poszt nem Schmitt Pál doktorijáról szól, még ha az is benne a vezérfonal. Ez arról szól, miért is nem lesz nálunk belátható időn belül érdemi fejlődés.
Nem az a baj a köztársasági elnökkel, hogy nem doktor immár. Attól még, hogy más elnökök azok voltak, nagyon jól ellennénk mi doktori nélküli elnökkel is.
A baj máshol van és az már a hazai politikai élet reménytelenségét és totális kudarcát az jelzi leginkább, hogy ezt sem ő, sem támogatói nem ismerik fel, talán nem akarják felismerni.
Ha valaki csalással szerzett meg egy doktori címet, az nem méltó erre a tisztségre.
Az pedig a legnagyobb jóindulatú eufemizmussal is csalásnak nevezhető csak, ha egy önálló kutatói munkát és ezekből önálló vélemény és következtetések kidolgozását igénylő dolgozat kb. 90%-át valaki szó szerint mások munkáiból fordítja.
Ezt nem menti az a körülmény sem, ha akkortájt ilyesmi elfogadott gyakorlat volt.
Ha Schmitt Pál nincs tisztában azzal, mit jelenthetett egy tudományos munka, aminek elvégzése után méltán viselheti a doktori címet, mostanra sokan elmagyarázták neki, ki virágnyelven, ki nyers őszinteséggel. Ennek ellenére ő továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy mindent jól csinált és ő nem hibás.
A felelősség ilyen elmaszatolása szerintem a magyar társadalom egyik legsúlyosabb hibája. Eleve jellemző ez ránk, és ha a legmagasabb közjogi méltóság is ezt mutatja példának, miért is változna bármi?
A másik végzetes hiba Orbán Viktor végsőkig konok, a realitásokkal szembemenő, saját presztízsét és egóját mindenek fölé helyező mentalitása, mely a jobboldal túlnyomó részének gondolkodását is meghatározóan torzítja.
Ennek központi eleme a tévedhetetlenségi mítoszhoz körömszakadtáig való ragaszkodás, semmilyen hiba el nem ismerése (kivéve némi teljesen súlytalan, felszínes kis semmiségeket, melyek taktikai felmutatásával az önkritika látszatát próbálják néha kelteni pusztán PR-céllal, de ezt is többnyire teljesen hiteltelenül teszik), annak sulykolása, hogy bármiben igazat adni azoknak, akik nem velük értenek egyet, egyenlő a vereséggel, az összeomlással, a gyengeséggel.
A mai jobboldal nagy része – hál'istennek akadnak már kivételek, akik néha hajlandóak az önálló, racionális véleményalkotásra és veszik maguknak a bátorságot, hogy a Nagyvezír akaratával szembe menve ezt el is mondják – erre a gondolkodásra van kondícionálva, ezt érzi normálisnak és követendőnek. Tegyük hozzá, a másik oldal politizálói közt is elég gyakori ez a jelenség
A „kétharmadtól” (ami természetesen nem az ország kétharmadának támogatását jelenti) megrészegült Fidesz és holdudvara végre összes sértettségüket, vélt és valós igazságtalanságok miatti frusztráltságukat kiélhetik abban, hogy soha nem látott hatalmat kaptak a kezükbe, és élnek is vele, minden gátlás és önmérséklet nélkül (ahogy tennék ezt alighanem a másik oldalon is sokan, az eddigiek alapján). Ez megint egy olyan tényező, ami azt mutatja, a magyar társadalom képtelen bármiféle összefogásra, kizárólag múltbeli sérelmekért mindig újra bosszút álló, a világot hívekre és ellenségekre osztó ideológiák és objektivitást, ésszerűséget nélkülöző, vallási fanatizmushoz fogható pártosság mentén képes csak bármiféle politikára.
Bármiféle kritika érkezik – akár jogosan, akár csak vitatható politikai támadásként – a reakció háromféle szokott lenni, szabadon kombinálva (a nemhivatalos reagálás, persze - hivatalosan mindez kicsit eufemisztikusabb):
1. ignorálás, néha egy kis jóízű zsidózással „Nyígjanak csak, majd megtanulják, hol a helyük”, „pár libsibolsi bértollnok kajabál, mit számít?”, „Na, mi van, érzik a vesztüket a zsidók? A ti időtök lejárt, jobb ha észreveszitek..”, stb.
2. Azonnali „de bezzeg” ellentámadás, felhánytorgatva bármilyen múltbeli témát (muníciót persze szolgáltatott eleget a baloldal, szó se róla), kulcsszavak: elmúltnyolcév, BKV, Sukoró, szemkilövés, D209, pufajkás, libás Bajnai, államadósság, nemzetárulás, stb. Teljesen mindegy, van-e közük az adott kritikához, lényeg, hogy valamit oda lehessen vágni, nehogy egy pillanatig is kétely merüljön föl, esetleg a kritika igaz lehet.
3. Összeesküvés-elméletek, paranoid sugalmazásokkal, bizonyítandó, hogy minden kritika csakis aljas indokkal létrehozott, fondorlatos manipuláció: „a nemzetközi szoclib maffia támadása”, „bizonyos csoportok Magyarország tönkretételét akarják elérni”, stb.

A lényeg: még ha tudják is, hogy hibáztak, tévedtek, nem fogják gerinces és erkölcsös módon beismerni, a pártfegyelem, a politika „magasabb érdekei” kiölik a karakánságot, a becsületet, a személyes felelősségvállalást, a vélemény csak a párthoz igazítva mondható el, személyi következményei csak annak vannak, amit az istenített vezető úgy ítél meg és mint tudjuk, ő tévedhetetlen.
Ez az egész bizony kőkeményen komcsi koreográfia. Minden megnyilvánulásuk visszaidézi az ötvenes évek kommunista attitűdjeit, még ha tessék-lássék rá is aggatják a demokrácia köntösét, azért feltűnően otromba marad.
Ne csodálkozzunk hát, ha Schmitt Pál nem érti, mi a baj azzal, hogy plagizált. Az egész társadalomról, abban is kiemelten a fülkeforradalmárok moráljáról rajzol kórképet a jelenség. Így aztán szinte már az is mindegy, lemond-e, ő csak egy kesztyűsbáb, a döntést nem ő hozza, hanem Orbán Viktor.
Ha lemondatja, akkor elhangzik majd egy szerecsenmosdató szöveg, a fentiek szerint.
Ha nem mondatja le, akkor is, csak kicsit másképp.
Ugyanazokból a panelekből össze lehet rakni majd ilyet is, olyat is, lényeg, hogy rá tudják tolni a felelősséget bárki másra, leginkább persze mindenkire, aki nem ért velük egyet.
Ez a plágium ügy lényegében már lezajlott, a végjáték csak a szálak elvarrása, de eddig is gyönyörűen kikristályosodva megmutatta a magyar politikai élet permanens válságát
Ennek az is jellegzetes része, milyen „overkill” támadás zúdult minden ellenzéki médiából  az elnökre az úgy kipattanása óta és hogy csúcsosodott ki ez a bizottsági jelentés után.
Csodálkozni ezen se lehet, hiszen a felelősség maszatolása, a másra mutogatás és a botrány eleinte semmibe vételének, később eltussolásának kísérlete reflexből indítja a sortüzet az ellenoldalon, ami egy rövid időre némi egységet tudott felmutatni, mikor akadt egy célpont, akire mindenki rázúdíthatta a csalódott dühét. Hiszen amúgy látványosan szétszakadozott és impotens az egész ellenzéki oldal, hiteltelen és/vagy csetlő-botló próbálkozásokkal.

Nem hiszem, hogy a politikai élet szereplői fenti jellemhibáikból okulnának és változna bármi is a plágium-ügy miatt.
A személyi felelősség vállalása (ami ebben az esetben csak részben Schmitté, hiszen Orbán ragaszkodott tűzön-vízen át hozzá, pedig Kövér László szokatlan módon megpróbálta erről lebeszélni) aligha lehet számítani, már rég túl vannak a „point of no return” állapotán, az Orbáni politika önjáró és csak egy utat ismer, azt, amelyiken az önkritika, a felelősségvállalás és beismerés tilos és elképzelhetetlen, a hibát mindig másban kell megkeresni – és ők nyilván meg is fogják találni.

(A poszt még azelőtt írodott, hogy Orbán kijelentette: az elnök sérthetetlen).

 

 


 

110 komment · 7 trackback

Címkék: vélemény politika közélet orbán plágium megmondás magyarisztán köztársasági elnök schmitt lemondás

Függetlenség ára?

2012.01.23. 04:24 :: Daily Shark

Tudom, én nem értek hozzá.
Honnan is érthetnék? Nem vagyok közgazdász. Az információk pedig, amiket kapunk, hiteltelenek. Nincsenek tények, valódi, bizonyítható, egyszerűen levezethető formulák, csak átpolitizált, maszkírozott értelmezések, melyek mindig aszerint elfogultak, hogy hová húz az előadójuk.
Vannak emberek, akik persze úgy állítják be magukat, mintha mindent tudnának, számokat sorolnak, döntésekre hivatkoznak, sok évvel ezelőtti kiragadott példákat hoznak fel.
Tegyék csak. De honnan tudnám, hogy igazat mondanak-e?
Lehet kutakodni a neten, előkeresni újságcikkeket, elemzéseket, híreket. És ez vajon az igazság, ami bennük olvasható, az mind tény?
A politikában nincs igazmondás. Legjobb esetben is manipuláció, szépítés, csúsztatás, megvezetés van, de keresetlen szóval nyugodtan nevezhetjük hazugságnak. A média pedig kiváló partner ebben.
Nem pénzügyi/közgazdász képesítésű embereknek azt adnak be, amit akarnak, bármelyik oldal próbál megvezetni, de alighanem még a hozzáértő szakemberek sem értenek egyet sok mindenben. Hogy a fenébe látnám át pontosan én vagy te (jah, bocs, tudom, te biztos jobban értesz hozzá, ahogy a focihoz is), hogy mi történt, mi történik, mikor a felszínen látható folyamatok sokszor csak elfedik a valódi háttéralkukat, a gazdasági adatokat meg lehet hamisítani, stb.

Most pénzügyi függetlenséget akarunk. Ez talán elfogadható tényként. Azaz gyakorlatilag (mivel más módja nincsen) az ország tartozásainak teljes vagy részleges leírását.
Máskülönben sose fizetjük vissza. Ez is tény.

Van hát egy erős ellentmondás itt: annak idején a kormány, amelyet az ország népének többsége szabad, demokratikus választásokon megválasztott, felvette a hiteleket, aláírva a nemzetközi kötelezettségeket.
A mostani kormány - melyet szintén szabad, demokratikus választásokon megszavazott a többség -, hívei azt mondják, ez nem jelent semmit, ezzel átvertek minket a hitelezők és az előző kormányok, azok a hitelek csapdába csalták az országot, ezért nem is tarthatók a szerződések.
És itt nem arról beszélünk ám, hogy mondjuk kicserélik a rendszámokat kötelező módon...
Itt nemzetközi jogról, pénzügyi stabilitásról, befektetések biztonságáról van szó - másik oldalról meg gyarmatosításról, letámadásról, országrombolásról.

Lehet ezt úgy szemlélni, hogy Orbánéknak teljesen igaza van, az eladósodás pénzügyi gyarmatosítás, a hitelminősítők és az IMF meg az EU mind egy obskurus nemzetközi érdekcsoport alárendtjei, akik kilóra megvennék Magyarországot. Tegyük fel, hogy ez legalább részben igaz, valóban ez is benne van a pakliban.
(Hogy miért pont minket szúrtak ki eleve, azt még nem sikerült megértenem, mert úgy tűnik, csak mi küzdünk ennyire ellenük, tehát vagy mindenhol máshol birkák élnek, az olaszok, görögök, portugálok mind behódoltak, vagy nekik nincs Orbánjuk és százezernél több tüntetőjük... vagy talán nem fogják fel szabadságharcként a hitelügyleteket?)
Ebből a szemszögből hát tényleg, abcúg, le az IMF-el, le az EU-val, ne fizessünk egy fillért se többé, mert igazságtalan és megalázó. Hurrá, akkor legyőztük őket?
Nem számít, hogy tiltakoznak, miért lenne fontos nekünk, hogy mit gondol Barroso, meg Cohn-Bendit, ki a fenét érdekel? Mit számít az EU? Sokkal érdekesebb Orbán viccelődése a személyes felelősségről, Matolcsy sértődött minisztériumi közleményei és Kerényi alkotmányfestészeti munkássága. Ki nem szar le néhány megvezetett európai politikust, igaz?

Csakhogy: lehet mindebben igazság, lehet abban is, hogy az EU elfogult és részrehajló velünk, ezért cseszeget a legszigorúbb módon minket - de attól még, hogy máskor , másoknál enyhébben ítéltek meg dolgokat, vagy lenne mit söpörni a saját házuk táján is, nincs olyan tény, ami miatt a szabályok ne lennének érvényesek ránk. Mert ennek a klubnak vannak szabályai, amikor beléptünk, tudtuk ezt, és tudhatjuk, ha egy tag ezek ellen megy, azt megbüntetik.
És erre majd talán az lesz a válasz, hogy ez új Trianon, már megint igazságtalanul elnyomnak minket, álljunk ellent, ne hagyjuk.
Jó, ne hagyjuk. Lázadjunk, kokit és sallert nekik, tüntessünk, ne fizessünk!

Oké, és aztán?
Vajon lesz-e olyan cég, aki szívesen jönne ide, hogy munkahelyeket teremtsen, ha úgy tekintenek rá, mint gyanús karvalytőkésre? Lesz-e olyan befektető, aki szívesen tol ide pénzt, ha tudja, hogy a kormány errefelé egy csettintéssel einstandolhat dolgokat és egyszerűen megszeghet nemzetközi szerződéseket, leállíthatja a befektetések visszafizetését?
Vagy nincs már szükségünk befektetésekre, hitelekre többé, a magyar virtus majd megoldja anélkül is, esetleg a nyilván cseppet sem függőséget ránk hozó Oroszországtól vagy Kínától várunk erre megoldást, hát persze, ők bizonyára atyai jóindulattal tekintenek ránk és szelíd, szemérmes mosollyal hiteleznek majd, cinkosan kacsintva „majd megadod, ha tudod, a kamatokkal meg ne törődj"... ugye, erre várunk?

De nézzük kicsit más szemszögből is.
Tegyük fel, hogy van pénzed. Tegyük fel továbbá, hogy nem a dunyhában tartod, hanem befekteted, ahogy manapság a legtöbb értelmes ember tenné, például egy cégbe, amelyik megígéri, hogy rendesen törleszti majd kamatostul. Ez működik is, kapsz vissza pénzt annak rendje-módja szerint. Egy ideig.
Aztán egyszer csak változik a cégvezetés és azt mondja, szerintük ez így nem jó, ugyan kötik őket a szerződések és az érvényes szabályok, hogy fizessenek neked, de ők ezt igazságtalannak találják, az előző cégvezetést meg korrupt gazembereknek (lehet, hogy azok voltak, de miért érdekelne ez téged?), mert úgy gondolják, már visszafizettek annyit, amennyit kellett, legyen ennyi elég, többet nem adnak egy vasat sem, köszönik szépen, de a szerződésed ettől kezdve nem ér semmit, vége.
Te mit tennél? Azt mondanád, nahát, tényleg, én már eleget kaptam vissza, még jó, hogy szóltak, ha nem fizetnek, nagyon jól teszik?
Vagy megpróbálnál mindent elkövetni, hogy a szerződés és az érvényes jogszabályok szerint behajtsd rajtuk az elmaradt hasznot, amire számítottál? És ha nem reagálnak, nem bíznál meg egy követeléskezelőt, hogy legalább valamennyit bevasalj rajtuk? Simán lenyelnéd a veszteséget?
Én úgy gondolom, nem nagyon akadna olyan ember, aki lenyelné a békát és elintézné egy legyintéssel az ilyen viselkedést.

Miért várjuk el akkor ezt az állam hitelezőitől? Miért okozott meglepetést, hogy futnak a pénzük után és mindent bevetnek, hogy ne veszítsenek, legalábbis minél kevesebbet? Nekik az az érdekük, világos, hogy ezt képviselik, ahogy nekünk meg az, hogy ne kelljen fizetni.

Lehetne azon filozófálni, mennyire elfogadható morálisan az ilyen hitelezés. Sok mindent fel lehetne hozni ellene, bizonyára. De mennyire racionális dolog morálról beszélni a pénz és politika szférájában? Ezek antagonisztikus ellentétek, mióta világ a világ. Hiteleket nem szívességből és barátilag nyújtanak, ez biznisz, a piszkosabbikból. A pénznek nincs szaga - a financiális gyarmatosításból származó jövedelem ugyanolyan jó pénz egy befektetőnek, mint egy sikeres vállalkozás részvényéből származó. Félreértés ne essék, én személy szerint nem így gondolom, de naivság lenne feltételezni, hogy a nemzetközi hitelezésben bármiféle magasabb erkölcsöt lehetne találni.
Ezért érzem folyton hamisnak azokat a hangokat, amelyek olyan módon beszélnek forint és Magyarország elleni támadásról, mintha egy gonosz, szándékosan rosszindulatú, célzottan a magyarok elveszejtésére törő csoport ármánykodna ellenünk.
Nem, itt is egyszerűen Newton harmadik törvénye működik: erő-ellenerő.
Azok a szervezetek, hitelezők, akiktől pénzt vettünk fel, mint ország, kaptak egy kokit Orbántól és egy fenyegetést, hogy nem fogunk fizetni, ami persze szükségszerűen indukálta a Birodalom visszavág reakciót. Elég felelőtlenség és/vagy ostobaság volt, ha ezzel nem számolt a kormány, ha meg számolt vele, akkor ezt sötét összeesküvésnek beállítani otromba hazugság, hiszen rém egyszerű és kiszámítható válaszlépés volt. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne volna felháborító genyóság a mi szemszögünkből, de ugyan miért nézné már a dolgot egy hitelező a mi szemszögünkből?

Ha már itt tartunk, felmerült bennem, vajon azokból a hitelekből, illetve közvetve a belőlük megvalósult beruházásokból, vagy éppen ha az a hitel is hitelek visszafizetésre ment, akkor viszont olyan forrásokból, melyeket emiatt nem kellett hiteltörlesztésre fordítani, tényleg nem részesült sem az a kormánypárt, ami most azt lebegteti, egyoldalúan fel kéne mondani ezt a kötelezettséget, sem az a százezernél több támogató, aki lelkesen felvonulva skandálta, hogy nem leszünk gyarmat? Nem lehet, hogy a ti mostani jólétetek (mert nem úgy tűnt, hogy a békemenet a csórók demonstrációja lett volna) egy része valamelyest azokon a hiteleknek is köszönhető?
Hacsak azt nem mondjátok, hogy bizonyíthatóan, kétséget kizáróan a gyarmatosításként aposztrofált hitelezés semmilyen pozitív hatással nem volt az életetekre annak idején, akkor nem álszent dolog most ellene ágálni? De nem várok őszinte és objektív választ erre, mert nehéz lenne feloldanotok az így felbukkant kognitív disszonanciát.
Az is mocorog bennem, hogy vajon milyen üzenete lenne ennek általában a különböző kötelezettségek fizetésére? Teszemazt, felvettem a banktól hitelt és úgy gondolom, bakker, már épp eleget fizettem, igazságtalan, hogy te gyarmatosítasz engem, nem fizetek több részletet. Szerződés? Az kit érdekel, engem csapdába csaltál a hitellel, és különben is, nem tudok fizetni és kész, írd le az adósságom. És ha az állam megteheti, akkor én vagy te miért ne tehetnénk meg? Sőt, azt gondolom, az állam rohadt sok adót levont már, szerintem ez igazságtalan és nem is tudom fizetni, nehogy már mindenféle törvényre hivatkozzanak, bennem buzog a magyar virtus, én pénzügyileg függelen akarok lenni! :)

Tehát van egyrészről az szándék, hogy annullálni kell a magyar államadósságot, úgy tűnik, erre hajt a kormány különböző trükkös vagy átlátszó manőverekkel és ezt várja a támogatók hada is. És valljuk be, sajnos tényleg benne vagyunk a szószban ezzel a hitelvisszafizetéssel, tehát mindenképpen ezt a lehetőséget is fel kell mérni.
Másrészt viszont van a realitás, ami elég problémásnak tűnő jövőt jósol, amennyiben meglépjük. Én legalábbis nem látom, hogy erre kidolgozott terv lenne, ami mind a rövid távú katasztrófaelhárítást (mert lesz itt haddelhadd, az tuti), részben a hosszú távú koncepciót megmutatná, érthetően, láthatóan átgondoltan és hitelesen.
Ez egy paradoxon, amivel a jelenlegi kormány képtelen lesz megbirkózni, amíg láthatólag az egyetlen biztos dolog ezzel a témával kapcsolatban a nemzeti büszkeség.
Erre viszont nem alapozhatunk egy új gazdasági modellt.

32 komment · 9 trackback

Címkék: vélemény politika jog közélet társadalom magyarisztán

Árpádné Pehely!

2012.01.22. 03:34 :: Daily Shark

Megvolt a tüntetés a Fidesz mellett.
Elismerésre méltó tömeg vonult fel, látványosan. Maradjunk a feltehetően százezerben, az is szép szám, büszkék lehetnek rá. Az erősen elfogult négyszázezer a szokásos lelkesítő túlzás, a nevetséges egymilliós számról nem is érdemes beszélni.
De akárhogy is, impozáns volt, valóban, jól kihangsúlyozta, milyen kiválóan szervezett a párt mozgósítási rendszere és milyen elkötelezettek az aktivistái.
Tényleg le a kalappal, el kell ismerni, ebben mindenképpen jobbak bármilyen más pártnál és szervezetnél.
Igaz, nem olyan nagy kunszt, mert az ellenzék totálisan széthullott, képtelenség volna összehozni egyszerre ennyi embert, hiszen ott valóban civileknek és valóban spontán kellene szervezni, nem kapnának önkormányzati buszokat a vidékről felutazok és olyan jelentős támogatást sem, amit a Fidesz-holdudvar a szervezésben és a propagandában tudott a mostani békemenetnek nyújtani.
Meg aztán manapság olyan vérciki sokak előtt az MSZP, mások előtt Gyurcsány, megint mások előtt az LMP, még akkor is, ha nem támogatják a kormányt. Szóval ahol az egyik megjelenik, oda már biztos nem mennek el sokan.

Csakhogy azon túl, hogy felvonultak, akik tizenakárhány éve amúgy is stabilan a Fideszre voksolnak és róluk tudható, hogy fegyelmezettek, a hívó szóra ugranak, lojálisak és kitartóak, nem tudtunk meg semmi újat. A Fidesznek van egy stabil szavazóbázisa, ennyi. De ez távol, nagyon távol van a kétharmadtól.
Vajon azok is ott voltak a kormány mellett tüntetni, akik amúgy nem hívei Orbánnak, de legutóbb kényszeredetten - mert nem látszott semmi vállalhatóbb alternatíva - és bizonytalankodva, de mégis neki adták a voksukat? Akik hozzáadták a stabil tábor szavazataihoz azt a jelentős pluszt, amivel kétharmadra tornászták fel a mandátumukat?
Aligha.
Tehát a belpolitikai üzenete pusztán annyi, hogy a sereg kitart a tábornok mellett, az ellenzőkre, a kritizálókra nem szabad figyelni. Ők nem számítanak.

És kifelé?
Az EU, az IMF, a hitelminősítők, a támadó spekulánsok meg minden külföldi média, aki eddig fondor ármányát szőtte, most jól összeszarta magát. Meg se mernek mukkani egy darabig.
Holnap alázatos küldöttség járul Orbán elé az EU és az IMF kulcsait díszpárnán átnyújtva és nemhogy elengedik az összes államadóságot, de még egy kis ajándékkal is kedveskednek: az Uniós jogszabályokat Orbán-konformmá teszik és leborulnak a nemzet nagysága előtt.

Jól megmutatták a velejéig rothadt karvalytőkének, hogy a magyarokkal nem lehet kukoricázni, de nem ám! Árpádné Pehely!

443 komment · 20 trackback

Címkék: vélemény politika közélet társadalom magyarisztán

A nyugat válsága és a vak ló

2012.01.21. 04:52 :: Daily Shark

Egy ismerősöm ajánlotta ezt a cikket, érdekes eszmefuttatás és elgondolkodtató is. Röviden arról szól, hogy Nyugat-Európa eszmeileg válságban van, mivel alapja immár „nem az egységes szellemi alapozású közösségi társadalom, hanem a szabad és független, beágyazottságoktól és hagyományos kötődésektől mentes egyén, a „tehermentes én" (Sandel), aki képes az értékválasztásra, s akinek nincs szüksége semmiféle, a hagyományban megfogalmazott és megőrzött előzetes közösségi tudásra és érzelmi kötődésre ahhoz, hogy a jót válassza" és ez persze maga a hanyatlás maga, míg Orbán által épített ország hovatartozását inkább az határozza meg, hogy „minél keletebbre megyünk a Nyugaton belül, annál erőteljesebbek még a történeti Európa kulturális és világnézeti hagyományai. Annál mélyebb még a közösségi beágyazottság mindabba, ami valaha Európát jelentette. Az az abszurd helyzet állt elő, hogy gazdaságilag minél megkésettebb egy kultúrájában nyugati, ám földrajzilag keleti társadalom, annál inkább még a hagyományos Európa része, semmint a mai liberális, értéksemleges és multikulturális Európáé."
Tehát ez a kultúrák-civilizációk összecsapása magyarázza, miért fordultak a kormány politikája ellen sokan az EU-ban.
Elindított egy töprengést, elég csapongó módon, eltávolodva a hivatkozott írás eredeti témájától és koránt sem ilyen emelkedett szinten.
Első asszociációként hogy-hogynem nekem Szent István vs. Koppány és az általuk képviselt értékrendszerek küzdelmét idézte fel.
Ha most úgy tekintjük Orbánt, mint aki a hagyományokhoz való visszatérés ideológiájának képviselője és harcosa, míg az EU a hagyományoktól szabadulás és új, az eddigieket felülíró filozófia és morál megtestesítője, akárhogy is nézem, analógiaként az előbbire Koppány, az utóbbira Szent István adódik.
Hiszen eleink éppen így harcoltak jó királyunk ellen, mert azt gondolták, hogy a pusztai hagyományok, az ősi hit, a sámánok, a törzsi társadalom és a kalandozások az igazi magyar út, míg a kereszténység és a nyugati típusú állam mindezeknek a tradícióknak és értékrendszernek a lerombolása, őseink megtagadása.
Kodolányi nagyon jól érzékelteti ezt a Pogány tüzekben.
A „mi lett volna ha" mindig csak játéknak jó történelmi távlatokban, de vajon lenne-e most mit átnevezni Magyarországra, ha akkor a hagyományőrzés győz?

Saját nemzeti identitástudatra mindenképpen szükség van. Nem ez a baja sokunknak a mostani kormánnyal, ahogy a körülményekhez képest maximális függetlenséget is csak helyeselni lehet (bár külön cikket megérne, hogy is lehetne egy nyitott, exportorientált, saját energiaforrásokkal és nyersanyagokkal korlátozottan rendelkező kis ország gazdaságilag „független" - ez így eléggé nonszensz vágyálom egy globalizált világban), de nem hinném, hogy okos dolog rövid idő alatt mindent felborítva, erőszakosan megpróbálni mindenáron beleplántálni egy, a valódi többség által nem feltétlenül ilyennek akart új rendet a társadalomba és a gazdaságba, olyan új rendet, amelyet még tesztverzióban se próbálta ki senki, miközben egyúttal konfrontálódunk azzal a nemzetközi környezettel is - legalábbis jelentős részével - mely körülvesz minket és nagy súllyal befolyásolja megítélésünket a világban, általa pedig a gazdaságunkba vetett bizalmat is. Nem, nem arról van szó, hogy le kell feküdni nekik - de a lehetnek fokozatok a behódolás és a nagy dérrel-durral mindennek nekirontás közt is, nem?
Értem én, hogy a háborús ideológia, ami gyakorlatilag a Horn-kormány óta a legfontosabb meghatározója Orbán hozzáállásának azokhoz, akik nem kimondottan az ő hívei, kombinálva a magyar választók szokásaival (ti. „nem jártam jobban most sem, majd a másik oldalra szavazok") olyan paranoid nyomulásba kényszeríti bele a Fideszt, ami szükségszerű generálója az összes fronton történő totális támadásnak minden ellen, ami szerintük akadályozza Orbán országának eljövetelét. A gondolatindító cikk írója által emlegetett kulturális szakadék azonban nem csak a „liberális, értéksemleges és multikulturális" (megannyi szitokszó, apage satanas!) Európa és a különutas orbáni Magyarország közt jött létre az elmúlt két évben, hanem az országon belül már jó ideje létezik és a Fidesz országlásával nemhogy betemetődne, hanem egyre mélyül, még ha nem is feltétlenül éppen ilyen univerzális filozófiai elvek mentén - hiszen a hadiállapot elengedhetetlenül szükséges a vezért tévedhetetlenségi látszatának fenntartásához és a sereg irányításához.
A legutóbbi „fülkeforradalomkor" hirtelen ölükbe pottyant a törvény adta abszolút többségi felhatalmazás, mellyel visszaélve most soha nem remélt lehetőségük adódott, hiszen a parlament, mint az érdekek ütköztető és egyeztető fóruma mostanra leginkább Fidesz-szavazógéppé vált, ahol szinte képtelenség szembemenni Orbán akaratával - köztudott, milyen erős a pártfegyelem náluk, a minden bizonnyal meglévő eltérő vélemények és belső kritikák szinte teljesen rejtve maradnak, a háborús helyzetben csak a parancsvégrehajtás maradt nekik.
Csakhogy azt nem akarják - talán nem is tudnák? - észrevenni, hogy az oly büszkén lengetett kétharmad pusztán az aktuális játékszabályok betűje szerint jelent legitim felhatalmazást arra, hogy mindent megtegyenek, amit csak ki tudnak agyalni - egyszerre próbálva megvalósítani a régóta dédelgetett nagyívű nemzetépítő látomásokat, az ehhez rövidnek tűnő egy ciklusbeli hatalom minél tovább kiterjesztésére szolgáló, a Fideszen kívül mindenki másnak hendikepet jelentő és sima többséggel megváltoztathatatlan kerettörvényeket és a szorító kapca miatti kétségbeesett kapkodásnak tűnő, improvizatívan ide-oda vagdalkozó gazdaságpolitikai manőverezést (írás közben egy nagyon freudi elszólást hajtott végre az Open Office magyar helyesírás-ellenőrzője: a leírt szó „gazdságpolitikai„ volt, amit alá is húzott piros hullámos vonallal, és a javításra kattintva ez lett belőle az első felajánlott lehetőségként: „gazságpolitikai", hmm, talán tud valamit?).
Ne feledjük, a jog sose maga az Igazság, hanem annak önkényes megfogalmazott, általánosított árnyéka, mely egy adott időszak játékszabályait tartalmazza, többé-kevésbé tükrözve a korszak normáit, bár ezeket akár pár évtized múlva is felülírják és elvetik - nézzünk csak végig a történelmen.
A kétharmad nem azt jelenti, hogy a szavazók tényleges kétharmada választotta a Fideszt - ez pusztán a bonyolult magyar választási rendszerből következő, az egyéni, a listás és töredékszavazatokat elosztó matematikai műveletek végeredménye, ami természetesen de jure helytálló és nem vitatható - nem jelenti azonban a szavazók valóban kétharmadának támogatását, az ország kétharmadáét főleg nem, hiszen nagyon sokan teljesen kiábrándultak az egészből.
De ha tényleg ennyi szavazott is volna rájuk, akkor is tudniuk kell, hogy a Fideszre akkor először voksolók tömege, akik lehetővé tették a kétharmad elérését, nem konkrétan azt nyilvánította ki, hogy Orbán Viktort nagy bizalommal és lelkesen felhatalmazza, minden lehetséges módon próbálja a saját vízióit valóra váltani!
Nem, távolról se erről volt szó, minket az előző garnitúrából való teljes kiábrándultság és az a naiv remény vezérelt, mikor a Fidesz mellé ikszeltünk, hogy végre összefogást, szakértelmet, demokratikus értékeket, átgondolt válságkezelést kaphatunk tőlük.
Ehelyett szakadékot kaptunk, már nem csak országon belül, hanem körülöttünk is.
Nem látom, hogy lehetne progresszív hagyományőrző az a fajta közeledés, amely Nyugat-Európa vitathatatlanul demokratikus és jóléti társadalmai helyett az autoriter Oroszországhoz (amely mellesleg történelmünk során három ízben bunkózott le brutálisan minket, 1848-ban, 1945-ben és 1956-ban, jól mutatva, hogy is kezelik az érdekszférájukat), a legvadabb vadkapitalizmust a totalitárius rezsimmel ötvöző kínaiakhoz és a nem éppen a keresztényi értékeket valló, teokratikus irányítású, olajon megtollasodott szaudiakhoz való dörgölőzéssel jár - mellesleg mindhárman vélhetően fikarcnyit se törődnek velünk, nem vagyunk náluk számottevő tényező.
Mindemellett azt magam is látom, hogy a jóléti társadalmak és az alapjukat adó túlpörgetett, hitelekből támogatott fogyasztásra épülő konzumkapitalizmus recseg-ropog-inog, még ha ez nem is feltűnő mindenkinek egyelőre.
De mi a válasza erre az Orbáni politikának, azon túl, hogy dühödten támadja a bankokat, a nemzetközi befektetői köröket, a hitelminősítőket és a multinacionális cégeket? Úgy tűnik, semmi, ha a saját realitásainkat figyelembe vesszük.
El kell ismernem, a támadás azért nem megalapozatlan. Mind az ország, mind az egyének az elviselhetőnél jobban ki vannak szolgáltatva az adósságok miatt a hitelezőknek és a multik fair playre szorítása is szükséges lenne gyakran.
De megoldható-e ez azzal, amit a kormány tesz? Különadók, magánjogi szerződések kormányzati nyers erővel való átírása, költségvetési pénzek vasvillával behányása a devizahitelesek támogatására (lásd közigazgatási dolgozók hiteltámogatása legutóbb), miközben a hitelt felvevő választók felelősségének elkenése és folyamatos ellenségképgyártás folyik, rendületlenül és vészesen zuhan a magyarok nemzetközi megítélése (igen, tudom, vannak akik tapsolnak Orbánnak, de nem úgy tűnik, mintha ez lenne a többség).
Elég-e az „eb ura fakó", az „Ugocsa non coronat" hozzáállás ahhoz, hogy rendbetegyük egyszer és mindenkorra a gazdaságot és a társadalmat? Felelős és átgondolt lépés-e kurucos virtussal hetykén a világ képébe vágni a kalapunkat és dacból vezetni egy országot?

Dicső dolog büszkén nekiugrani mindennek és mindenkinek, aki nem ért egyet - bár nem dakota vicc, de jól illik ide a cigány lókupec és a falnak ütköző vak ló esete „Há', dehogy vák áz! Bátor!" - de a fene egye meg, ez a mi bőrünkre megy, nem azokéra, akik levezénylik.
Egy politikus legfeljebb választást veszthet, de sose fog nyomorogni - sőt, ha ügyesen shortol, még a forint elleni aljas és fondorlatos támadásokból is hasznot húz.
Továbbra is teljesen homályos, mi is a kormány valódi célja, hiszen egyrészt folyamatosan propagálták, hogy az IMF és az EU nekünk ne diktáljon, másrészt ahogy az államcsőd felé hánykolódik a gyorsnaszád, mintha visszakozna Orbán, de inkább úgy tűnik, ez csak amolyan megtévesztő hátrálás, mint a kalandozó magyarok harcmodora.
Ez pedig ismét felvet valamit, amivel visszakanyarodunk a kétharmad és a felhatalmazás kérdéséhez: a választások során egyfajta szerződés jön létre a választó és a kormány közt, mintha Orbán mondott volna valami ilyet egykor.
Kérdezem a szerződőket: erre szerződtünk?
Magánnyugdíjak államosítására, 250 körüli frank-forint árfolyamra, 320 körüli euróra, soha nem tapasztalt égbeszökő benzinárakra, megemelt áfára, egypárti alkotmányra, sorozatgyártásban készülő, átgondolatlan, egyeztetés nélkül törvényekre?
Voksoltunk volna a Fideszre, amennyiben elmondják, hogy milyen törvényeket hoznak, milyen intézkedéseket tesznek majd?
Mi, akik bizalmat szavaztunk nekik, annak ellenére, hogy nem voltunk elkötelezett vagy meggyőződéses támogatóik, aligha.
Ezt ők is tudják - tehát nem mondhatták el.
Mégis, két változatot is el tudok képzelni.
Vagy ők maguk se tudták, mihez fognak kezdeni, ezért nem is említették milyen felfordulást akarnak, hanem akkor kezdték el kitalálni, amikor már csinálni kellett. Ebben az esetben kísérleti nyulakká váltunk, „crash test dummy"-k lettünk egy rögtönzésekre épülő, sikersztorinak kommunikált próbálkozásban. Hajrá, ez lenne a pozitív alternatívája a kiürült nyugati civilizációnak? 
Nem tudom, a másik verzió jobb vagy rosszabb. Aszerint ugyanis nagyon jól tudták előre, mi a forgatókönyv, létezik a Terv, amit csak a szűk vezetés ismer és most is eszerint cselekszenek, olyan terv, amelyben az egész improvizációnak tűnő vagdalkozás, a támadások és látszat-megjuhászodások kusza szövevénye valami sajátosan magyar összeesküvéses sakkjátszma részét képezi.
Ha így van, akkor pedig hazudtak nekünk, és hazudnak éjjel és hazudnak nappal. Lehet-e így bármilyen értékközpontú társadalmat építeni, ami a nyugati civilizáció válságából kiutat jelent?

139 komment · 4 trackback

Címkék: vélemény politika társadalom magyarisztán morfondír

Csapataink harcban állnak!

2011.11.26. 19:30 :: Daily Shark

A képernyők sorra kivilágosodtak. Bejelentkezett New York, Washington, Tel-Aviv, Brüsszel és lassan mindenhol komoly, öltönyös férfiak tűntek fel, a szupersebességű műholdas kapcsolat kiváló minőségű képet biztosított a videokonferenciához.
A titkos társaság elnöke lassan végighordozta tekintetét a képernyőkön és kimért biccentéssel üdvözölte a jelenlévőket.
.- Uraim! Először is hadd mutassam meg az elmúlt hónap profitjelentését. -
A képeken egy új ablak tűnt fel, ahol cikkcakkos grafikon mutatta a nyereség alakulását.
- Amint látják, sajnos nyereségünk nem éri el az elvárt szintet és csökkenő tendenciát mutat. Ennek hátterében az áll, hogy az az országban, ahonnan eddig a legtöbb profitot tudtuk kinyerni – a térképen közben Magyarország tűnt fel – a legutóbbi választások óta olyan kormány került hatalomra, amelyik lépten-nyomon beleköp a levesünkbe és felborítja terveinket. -
A képernyőkön a rezzenetlen arcú férfiak szinte egyszerre bólogattak, néhányan a fejüket csóválták.
- Ez a két ember – kattintott az egérrel ismét az Elnök, mire a magyar miniszterelnök és annak jobbkeze, a nemzetgazdasági miniszter képe tűnt fel a monitorokon – egyre-másra szabotálja akcióinkat. Uraim, a helyzet komoly, valamit tennünk kell. Sajnos hiába döntöttük csődbe Görögországot, hiába halad jó úton az olasz és portugál művelet, legfontosabb forrása a nyereségünknek kezd kicsúszni a kezünk közül, köszönhetően ennek a két zseniális ellenségnek, akik sorra megakadályozzák, hogy a magyarokat végleg nyomorba döntsük és az utolsó fillérjüket is elszedjük, egyszerűen kiszámíthatatlan, milyen csavaros húzással állnak elő újra és újra.... - emelte fel a hangját - … legutóbbi ellenintézkedésük, mikor teljesen váratlanul bejelentették, hogy leányvállalatunkkal, az IMF-el felveszik a kapcsolatot, majd hamarosan világossá tették, hogy ez csak álca volt, teljesen összezavarta az eddig elég jól haladó hadműveleteinket Magyarország további kizsigerelésére! - az Elnök indulatosan az asztalra csapott és feldúltan nézett körbe.
- Elnök úr! - szólalt meg egy szikár, héjatekintetű idősebb férfi az egyik képernyőn – Hogy lehet az, hogy eddig teljes biztonságban, rejtetten tudtunk dolgozni, de úgy tűnik, inkognitónk kezd felszakadozni az utóbbi időben? -
A képernyőn a nyakkendős férfiak várakozóan tekintettek az Elnökre, aki felsóhajtott és tűnődve simogatta jól ápolt, erősen őszülő szakállát.
- Sajnos Ön jól látja a helyzetet – válaszolt az Elnök gondterhelten. - Ez a két ember.. ez a két gerilla, két magyar Robin Hood valahogy minden álcázáson átlát és velük nem lehet elhitetni, hogy nemzetközi pénzpiacok működése mögött nem a mi titkos szervezetünk áll... óriási szerencse, uraim, hogy csak a magyar jobboldalon akadnak ilyen éleslátó és zseniális politikusok, szinte mindenki mást sikerült megtévesztenünk eddig. Talán egyedül Chavez, Ahmenidzsad és Castro mérhető hozzájuk, de ők nem tudták ilyen hatékonyan kezelni az általunk gerjesztett válságokat... - legyintett lemondóan az Elnök.
- Úgy gondolom, itt az ideje, hogy hatályba léptessük a vészhelyzeti szabályokat és elindítsuk a totális támadást, mielőtt késő lesz. Kérem Önöket, hogy a nemrég elküldött “Merseburg-Augsburg” fedőnevű dokumentumban felsorolt spekulációs tranzakciókat mindannyian kezdjék meg, én pedig most elindítom a főerők támadását. -
Néhány újabb kattintás után egy másik ablak tűnt fel, mint valami háborús szimulációs videojáték: “World Superiority Control Panel”.
Az elnök rázoomolt Magyarországra, aminek kontúrja pirosan villogott a világtérképen. A baloldali menüből kiválasztotta a “hitelminősítők” menüpontot, a listából a Moody's nevére kattintott és a felugró almenüből aktiválta a “leminősítés” parancsot, ezután a “média” menüből a kiválasztotta a legtöbb mértékadó külföldi és magyar sajtóterméket (néhány, mint a Magyar Nemzet, a Barikád és hasonlók kiszürkülve látszottak, mutatva, hogy ezekkel nem tud műveleteket végezni) és aktiválta a “lejárató kampány” menüpontot.
Az Elnök hátradőlt és ismét végignézett a videokonferencia résztvevőin.
- Utasításomra elindult a leminősítés és az ehhez kapcsolód nemzetközi lejáratókampány. Fohászkodjunk a pénz istenéhez, hogy elérje a kellő hatást! - mondta és még hozzátette - a helyzet súlyosságára való tekintettel óránként kérek jelentéseket a harctéri műveletek alakulásáról. -
A többiek egyetértően bólogattak
Az Elnök felállt. Két öklére támaszkodva kissé előrehajolt és úgy mondta fojtott, kemény, ellentmondást nem tűrő hangon a kamerába:
- Magyarországot meg kell semmisíteni! Végeztünk, uraim, mindenki tegye a dolgát! - és megnyomta a kikapcsológombot.

 

87 komment · 2 trackback

Címkék: politika közélet háború bank orbán viktor imf megmondás magyarisztán moodys leminősítés matolcsy györgy

A szélkakas áll, a ház forog körötte

2011.11.18. 15:41 :: Daily Shark

Nem az a bajom veletek, hogy hibáztok. Emberi dolog és még az Okos Vezér is ember.
Az is egyértelmű, hogy sok minden változik körülöttünk, amit nem láthattok előre és nem készülhettek fel rá teljesen.
A baj az, ahogy ezt csináljátok.
Rámenős felsőbbrendűséggel, küldetéses gőggel, kiválasztottsági tudattal, soha el nem ismerve tévedést - horribile dictu: hibát!, - mindig valaki másra kenni az aktuális kudarcot, az elmúlt nyolc évre vagy a nemzetközi pénzügyi körök összeesküvésére.
Közben nevetséges, patetikus, szimbolikus múltidézést kevertek gyerekes, didaktikus ellenségkép-mutogatással.
Konokul meneteltek a szakadék felé, hiába kiáltozzák folyamatosan sokan, hogy nem lesz jó és még segítenek is megmutatni, merre van az elkerülő út. Titeket nem érdekel, mert az Okos Vezér jobban tudja.
Nem az a bajom veletek, hogy hibáztok. Emberi dolog, a miniszterek, államtitkárok, képviselők is emberek.
Az a bajom, hogy nem vonjátok le a következtetést, képtelenek vagytok a minimális önkritikára is. Vagy esetleg akad, aki képes lenne, de azt az Ügyhöz és az Okos Vezérhez való feltétlen hűség nevében elhallgattatják.
Az a bajom, hogy sokkal többet számít, ki mennyire képes az Okos Vezérnek helyeselni, mint az, hogy mennyire ért ahhoz, amit csinál. És miután már tizedszer is durván hibázik, akár szakmailag, akár kommunikációban is, dafke nem lesz semmi személyi következménye, mert azt az Okos Vezér nem engedheti meg magának, hiszen kikezdené a tévedhetetlenségének látszatát.
Nem az a bajom, veletek, hogy hibáztok.
Az a bajom, hogy ahelyett, hogy egyenes gerinccel, a szemünkbe nézve őszintén beismernétek, mindent megpróbáltok kimagyarázni és nem veszitek észre, nem akarjátok észrevenni, mennyire hitelét vesztett, mennyire szánalmas már mindez. Forogtok, mint a szélkakas és úgy csináltok, mintha a ház forogna köröttetek.
Egy szavatokat se lehet többé elhinni, ez a bajom.
(Egyébként meg nem ártana tanulmányoznotok a kognitív disszonanciát és azt, hogy milyen durva önáltatásra képesek az emberek a feloldására, aztán önvizsgálatot tartani, esetleg egy szakember segítségével... talán még nem visszafordíthatatlan a betegségetek). 

Frissítés: A félreértések elkerülése végett: az Index cikk szélkakasos hasonlatát csak a sajátom publikálás után olvastam... de hát elég nyilvánvaló asszociáció.

Szólj hozzá!

Címkék: vélemény politika közélet társadalom megmondás magyarisztán