Linkblog

Daily Shark magazin

Vélemények, gyakran olyanról is, amihez nem értek. Leírom azokat a dolgokat, melyeket érdekesnek vagy éppen bosszantónak találok.
A blog utólag moderált, azaz:
Ellenvélemény, kritika: oké.
Személyeskedés, trollkodás, rasszizmus: kitiltva.
Vissza a címlapra->

Utolsó kommentek

Címkék

A világ ura

2007.12.12. 16:34 :: Daily Shark

Nem mintha bármi motiválna arra, hogy az USA-ba menjek, legfeljebb a természeti szépségek és az érdekes helyek vonzanának, de olyan országba, amely eleve gyanús bűnözőként kezel, nem szívesen megyek. Ez persze a jenkiknek nyilván semmit hátrányt nem jelent, de én ugyanúgy heves ellenérzésekkel viseltetem irányukba, mint ahogy az iráni kiküldetést is visszautasítottam, mert nem vagyok hajlandó egy teokráciát támogatni semmilyen formában.
Egy német kolléga mesélte, legutóbb mikor az USA-ba kellett utaznia hirtelen, a meghívó cég foglalt neki szállást ott, de már nem tudta a pontos címről értesíteni, viszont úgyis meg volt beszélve, hogy kimegy elé a reptérre. A bevándorlási hivatal jenki droidja nem volt hajlandó átengedni, amíg nem írja le pontosan az USA-beli címét, ez még akár érthető is, de azt se engedélyezte neki, hogy a mobiltelefonján felhívhassa a rá néhány tíz méterrel odébb az érkezési oldalon várakozó kinti kollégáját, hogy megkérdezhesse a címet. Ez már az eszetlen paranoia jele szerintem. Szegény fickó kétségbeesetten bolyongott a bevándorlási hivatal/reptér folyosóin, míg végül egy jóindulatú rendőr megszánta, és engedélyezte, hogy a rendőrőrszoba saját vonalas telefonjáról felhívhassa a jenki kollégát, aki végre meg tudta neki adni a címet, hogy a droidot kielégítse vele. (Kicsit mint Tom Hanks a Terminálban - a film persze kissé mesterkélt, de aki sokat utazott, töltött már el akár egy éjszakát is reptéri várócsarnokban vagy küzdött már a reptéri bürokrácia droidjaival, át tudja érezni).
Hálistennek máshol általában nem kezelik ilyen beteges üldözési mániával az embert, számtalanszor voltam hasonló helyzetben, mármint nem tudtam még érkezéskor, hol fogok megszállni, egyetlen országban se szaroztak velem emiatt.
Érdekes, legutóbbi nigériai utam előtt a budapesti nigériai követség játszotta meg ezt a nagyképű amcsi stílust, első két utam alkalmával gond nélkül megkaptam a vízumot, a cégünk ilyesmit intéző alkalmazottja meghatalmazással átvehette. Most nem, erről szó sem lehetett, behívtak engedélyezési interjúra. A bejáratnál elvették a mobiltelefonomat, majd negyed órát várakoztattak egy üres szobában.
Aztán bejött egy nagyképű afrikai picsa, a köszönésemet nem viszonozta, ledobott egy mappát az asztalra és kihallgatótisztszerű stílusban elkezdett kérdezősködni, mivel foglalkozom, mi a családi állapotom, voltam-e már Nigériában (nézd meg a nyilvántartásotokat, vazze, nyilván tudnod kell, hogy voltam), miért akarok odamenni (nem én akarok kimenni, nektek kellek, a ti kormányotok rendelte meg bazzeg, hogy tanítsam ismét a kissé lyukas agyú alkalmazottaitokat, már harmadszor kell elmagyaráznom miképp tudtok dolgozni a világ legjobb rendszerével, ne játszd meg az agyadat, látom, ott a hivatalos meghívólevél az állami cégtől a kezedben, hülyének nézel?), persze ezeket csak gondoltam, udvariasan válaszolgattam a kérdéseire, pedig elég megalázó volt.
Úgy 10 perces kihallgatás után a fekete domina köszönés nélkül távozott, ahogy jött.

Az amcsik még inkább nagyképű cirkuszolását is nehezen viselném el (az is egy vicc, hogy attól teszik függővé a vízumkényszer eltörlését, hogy adott százalék alatt legyen az elutasítások száma - hiszen épp ők határozzák meg, hányat utasítanak el, indoklás nélkül, mindenféle taxatív szabályozás nélkül, úgy alakítják a számokat, ahogy akarják), de legalább ez betudható annak, hogy ők jelenleg az egyetlen szuperhatalom a világban, kedvükre ugráltathatnak bárkit... persze eddig még minden birodalomnak leáldozott, nekik is eljön majd a bukás, csak idő kérdése, de megéri kivárni... :) Persze a fene tudja, vajon kínai hegemónia alatt mennyivel lesz jobb, mindenkinek köpködni kell az utcán és rizst enni, és deklarálni, hogy csak egy Kína létezik, és az az egész világ? :) (Fúú, de bunkó közhelyes vagyok...)
Na, de Nigéria? Egy nem túl befolyásos, fejlődő afrikai ország tisztviselője miért játssza azt, hogy ők forgatják a Földet? Azt hiszik, oda akarok emigrálni és menkültstátuszért folyamodom? Azért is csodálkozom, mert a legtöbb általam megismert nigériai kedves, szerény, barátságos ember volt, persze lehet, hogy ha pozíciót kapnak, az az ő eszüket is elveszi... na igen, a már említettem egy bejegyzésben azokat a szép újsághirdetéseket, ahol egymást köszöntgették a fejesek...

1 komment

Címkék: afrika politika film utazás usa terror reptér morfondír

A bejegyzés trackback címe:

https://dailyshark.blog.hu/api/trackback/id/tr83261744

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Réka ‎ · http://blog.rekafoto.com/ 2008.03.07. 17:01:32

USA-val kapcsolatban. Elég gyakran járok ott, igaz, nem kell vízum. (A magyar állampolgárok ellenérzését a vízumkényszerrel szemben teljesen megértem.) De számos utam alatt eddig csak egy droiddal találkoztam. A többi határőr, vámos, útlevélvizsgáló, ujjlenyomatvevő nagyon kedélyesen, kedvesen köszöntött, volt hozzám pár kedves szavuk. Általában nagyon pozitív a benyomásom és nem csak a határnál, hanem bennebb is :) sőt egyszer New York-ban elkapott az airport rage, ami felkeltette két marcona kommandós figyelmét is - terepszínű katonaruha, bakancs, géppuska, ami kell -, odajöttek, hogy megtudakolják, mi a gond. Elsírtam nekik, hogy sógoromnak hoztam egy üveg fütyülős barackot, de mivel folyadék, hiába van lezárva a taxfree bolt által, nem engedik fel. (Mert közben egyszer átszálltam.) Nagyot nevettek és javasolták, hogy igyuk meg hármasban :) végül nem ezt történt, de a végkifejlet is nagyon jellemző arra az Amerikára, amit én megismertem.

Mondták, hogy a piát adjam fel poggyásznak. Na mondom, szép is lenne, az üveget feladni a sok nehéz bőrönd közé! Adjam csak fel, mondogatták, nem lesz semmi baja. Elküldtek egy pulthoz, ahol öreg néger dolgozgatott. Mutatom neki az üveget. Elvette, becsomagolta újságpapírba, majd eg papondekli dobozba. Piros ragasztószalaggal jól át-meg áttekerte. Próbáltam leplezni a hitetlen fintort az arcomon, amikor a kezembe nyomta, és a check-innél feladtam poggyászként a dobozt...
Három órával később a fütyülőst sértetlenül vettem le a szalagról Dulles-ban.