A Lánglovagokon meg a hírekben rendszeresen olvasni olyan balesetekről, hogy az autó felcsavarodott az oszlopra, kettészakadt, összelapult, stb. Legtöbbször az ok: a vezető elvesztette az uralmát a jármű felett, akár teljesen egyenes úton is. Persze vélhetőleg minimum relatív, de sokszor abszolút gyorshajtás kell ehhez.
Nem egészen értem ezt.
1981-ben kezdtem motorizált járművet vezeti és 1984-óta van jogsim autóra.
Három éve olyan teljesítményű autót használok, mely a magyar autópark 95%-ánál lényegesen jobban gyorsul, és ha az első kerekekre rászabadul a maximális 360 Nm turbós nyomaték 2500-4500 fordulat közt, azért az átlag magyar vezető hamar bajban lenne vele, mert képes hármasban is elpörögni és bizony a hajtási befolyást is érezni a kormányon.
Ezzel nem akarom azt mondani, hogy hűdeprofi sofőr vagyok (sajnos volt már egy balesetem 23 év alatt, félig saját figyelmetlenség, félig a másik fél gyorshajtása miatt - nem láttam időben, csak mikor késő volt), de van abban némi tapasztalatom, hogy helyesen fel tudjam mérni a korlátokat, a sajátomat és az autómét is.

Azt se állíthatnám, hogy ne tettem volna egyszer-egyszer túl rizikós dolgot, melyekre utólag már fogom a fejemet, hogy nem kellett volna, vagy ne adódott volna úgy, hogy hibáztam, és csak szerencsém volt, de ilyenkor azonnal levonom a konzekvenciát, alaposan átgondolom, mit kellett volna tennem, és legközelebb már ehhez tartom magam. Persze ha nincs szerencse, talán nincs legközelebb sem.
Mesélek pár példát, ahol én csesztem el, de tanultam belőle, hogy esetleg te, aki olvasod, belegondolj, és emlékezz rá, ha hasonló helyzetbe kerülsz.

Biztos nem túl pozitív tulajdonság, de engem zavar a mások által a szemem láttára elkövetett durva szabálysértés, mivel én az átlaghoz képest próbálom jobban betartani a szabályokat (gyorshajtást ritkán engedek meg magamnak, és akkor is csak rövid időre, túlnyomórészt igyekszem tartani a szabályos sebességet, nem megyek át a piroson, megállok, ha már nagyon sárgul, szigorúan betartom, hogy irányváltás előtt indexelek, nem parkolok le úgy vészvillogóval, hogy zavarjam a forgalmat, inkább gyalogolok pár száz méter a legközelebbi szabad parkolóból, és próbálok előzékeny lenni, ha a körülmények engedik, megállóból kijövő buszt elengedem, zebránál várakozó gyalogosnak megállok, stb. - tudom, ez nem dicsőség, ennek kéne normálisnak lenni, de nálunk ez egyáltalán nem magától értetődő.)
Különösen akkor idegesít a másik szabálytalansága, ha teljesen értelmetlen, mert gyakorlatilag semmi vagy minimális nyeresége lesz rajta. Régebben inkább hajlamosabb voltam ezt túlreagálni, és veszélyessé is válható módon "leckéztetni" az ilyeneket, de egyre inkább rájöttem, hogy ez fölösleges és túl rizikós, hiszen az ilyen ebből nem fog tanulni, valószínűleg fel se merül benne, hogy felismerje, viszont még agresszívebbé és felelőtlenebbé válhat, és a saját igazságérzetem dédelgetése meg nem ér annyit, ráadásul én se vagyok mindig teljesen szabályos, tehát bagoly mondja...
Ettől függetlenül ritkán még mindig előfordul, hogy nem tudok "okos enged" módjára higgadtan reagálni egy ilyen akcióra, hanem kihasználom a lehetőséget, hogy megmutassam manőverének fölösleges és értelmetlen voltát, amennyiben ez nem idéz elő veszélyhelyzetet - bár tudom, hogy helytelen.
Legutóbbi ilyen történet egy Dombóvár közeli országúton játszódott, ahol a volt szovjet laktanyát lakóparkká alakították, és az országút azon a szakaszán 60-as sebességkorlátozás és előzni tilos van érvényben, helyesen, hiszen ki-behajtás és gyalogosforgalom is gyakori, buszmegálló is van.
Mentem is szépen 60-nal, és csak pár másodperccel azelőtt, hogy a szakasz végéhez értünk volna, a mögöttem jövő nem bírta tovább, index nélkül kivágott, hogy márpedig ő most megelőz. Nem az volt a bajom vele, hogy meg akart előzni, hanem az, hogy ott ez tilos volt, és ráadásul ha vár egy csöppet, már szükség se lett volna rá, mert nem kell 5 másodperc sem ahhoz, hogy négyesben 60-ról 90-re gyorsítsak, amint elérjük a feloldó táblát. Így mivel nem jött szemből senki, aki miatt neki gondja lehetett volna, hát odaléptem, ő persze lemaradt pillanatok alatt, bárhogy erőlködött, vissza is tért mögém. Akkor azt gondoltam: na, látod, minek ennyire sietni, ezt megspórolhattad volna, hiszen még egy darabig eltart, amíg te is felgyorsulsz 90-re - de most már tudom, hogy hiba volt. Ugyanis a fickó annyira felhúzta magát ezen a kis leckéztetésen, hogy miközben utolértem egy előttem lassabban haladót és lassítottam, megpróbálkozott ismét előzni, kanyarban, nem törődve azzal, hogy nem fog tudni bejönni elém, mert jönnek szemből, de szerencsére azért még idejében rájött, és gyorsan visszafékezett megint mögém. Ekkor már láttam, hogy teljesen begőzölt és bármi kitelik tőle, gondoltam, jó lenne meglépni előle, az első adandó alkalommal megelőztem az előttem haladót, és megpróbáltam minél távolabb kerülni az őrülttől, lehetőleg úgy, hogy azért én ne legyek szabálytalan. Mivel a 90-et tartottam, sajnos Dombóvárra beérve már megint mögöttem nyomult és láttam, ég a vágytól, hogy bosszút álljon, én viszont nem akartam vele versenyezni, még ha számára teljesen esélytelen is lett volna, de egy városban főleg nem fogok száguldozni, így csak nagyon figyeltem, mire készül.
Amint átértünk az első kereszteződésen és én a négysávos út belső sávjában haladtam ötvennel, mellettem a külsőben egy másik autó, gondoltam, ez tartom is, addig se tud akciózni az eszelős. Nem lett igazam, minden további nélkül átment a szembejövő sávba és bőgő motorral mellém jött (akkor láttam, hogy egy öreg Fiat Ritmo), és elkezdte rámhúzni a kormányt, a végén már legfeljebb 5-10 centire volt tőlem, Eleinte nem nagyon érdekelt, mert reméltem, csak ijesztgetni akar, annak meg nem dőlök be, de úgy tűnt, komolyan le akar szorítani. Igen ám, csak közben jött egy gyalogosátkelő, az út közepén egy szigettel, és ha továbbra is itt megy mellettem az út közepén, arra fog felpattanni, aztán engem is összetör, így nyomtam egy satut, remélve, hogy még befér elém, de ő másképp gondolta, balról, a szembejövő külső sávban kerülte meg a szigetet, majd vagy 80-nal elszáguldott, továbbra is a szembejövők belső sávjában, szerencsére épp nem jött senki szemből. Én kb. 30-cal mentem tovább, a külsőbe lehúzódva, csak akkor nyugodtam meg, mikor láttam messziről, hogy elkanyarodik.
Ebben az esetben én is hibás voltam, hiszen el kellett volna engednem, KRESZ szerint is (bár gyakorlatilag akkor senkit nem veszélyeztetett, hogy magam mögött hagytam), meg racionálisan gondolkodva is. De a fene gondolta, hogy a kis gyorsítás miatt teljesen elveszti az eszét... jó tanulság volt, a hülyéket, főleg a sietős hülyéket inkább hagyni kell, hadd menjenek minél messzebb, és a leckéztetés nem az én dolgom és túl veszélyes is, inkább venni egy nagy levegőt, kifújni lassan, és nyugodtan autózni tovább, egy pillanatra helyrebillenő igazságérzet nem ér annyit, hogy mások és a saját életemet kockára tegyem.

Ez a másik, ami nagyon ki tud akasztani. A külső sávban szinte folyamatos sor, 100-110 körül, teherautók, buszok, lassabb személyautók, én 130-135 körül a belsőben előzöm őket. Erre érkezik valaki mögöttem, már messziről villog, közelebb érve félméterre a seggembe jön (130-nál!). Nagyon jól látja, hogy folyamatos a sor a külsőben, és csak úgy tudnék bemenni, ha ráfékezek, és kis követési távolsággal befurakodok közéjük, ami egyrészt veszélyes, másrészt szabálytalan, de ő ott nyomul mögöttem és villog. Ilyenkor mi tudok csinálni? Nem tartom jó ötletnek a féket pöcögtetni, mert csak növelem a veszélyét, hogy belém jön, mikor ilyen közel van, és nem vigasztal az, hogy ő lenne a hibás, ráadásul azt vettem észre, a legtöbbjüket nem érdekli a felvillanó féklámpa sem - hát kénytelen vagyok én is megszegni a sebességkorlátozást, nyomok egy padlógázt, mire a mögöttem jövő sietős hirtelen nagyon meglepődik, hogy miért maradt le, mint a borravaló, csak sajnos én közben meg már hamarosan 180-200-nál járok, ami szintén helytelen és a magyar autópályákon veszélyes is... persze amint találok egy kellően hosszú üres szakaszt, ahol akadályozás nélkül visszatérhetek a külsőbe, lefékezek a szabályos 130-ra és kihúzódom, hadd menjen isten hírével...
Csak azt szeretném, ha az ilyenek belátnák, nem azért megyek előttük a megengedett max. sebességgel, mert fel akarom tartani őket, ez végképp nem leckéztetés, hanem mert éppen előzésben vagyok szabályosan, míg ők szabálytalanul tolnak engem, ergo se jogilag, se morálisan nincs okuk arra, hogy baszakodjonak velem, hiszen más szabálytalan közlekedését nem vagyok köteles elősegíteni, csak a szabályosat, (kivéve a vészhelyzetet - de itt nem erről van szó, az egyetlen veszélyt épp ők okozzák azzal, hogy esztelenül kicsi követési távolságot tartanak mögöttem). Miért nem lehet azt a 10-20 másodpercet nyugodtan kivárni, amíg ki tudok térni előlük? Különösen érthetetlen a dolog akkor, ha mondjuk még 4-5 kocsi megy előttem ezzel a sebességgel, tehát ha még akarnék se tudnék többel menni... mellesleg, ha száguldozni támadna kedvem, a BMW M3/Mitsu EVO/Subaru STI kategória alatt nem nagyon lenne ellenfél, de én elvagyok 130-cal is, legfeljebb néha gyorsítok egy jólesőt, ha előzni vagy besorolni kell...
Én sose kezdek el villogni meg tolni, még akkor se, ha jóval lassabb megy előttem a belsőben, normális távolságban haladok mögötte, és azzal jelzem, hogy szeretném, ha elengedne, hogy kicsit kihúzódok a középső elválasztó korlát felé és balra indexelek. Azt hiszem, ez épp elég és nem túl agresszív jelzés. Ha velem csinálja valaki hasonlóan, készségesen igyekszem elengedni, minden egyéb viselkedést sajnos bunkó agresszióként vagyok kénytelen értelmezni, ami jelentősen csökkenti az együttműködési hajlamomat.