Linkblog

Daily Shark magazin

Vélemények, gyakran olyanról is, amihez nem értek. Leírom azokat a dolgokat, melyeket érdekesnek vagy éppen bosszantónak találok.
A blog utólag moderált, azaz:
Ellenvélemény, kritika: oké.
Személyeskedés, trollkodás, rasszizmus: kitiltva.
Vissza a címlapra->

Utolsó kommentek

Címkék

Korea: amit szeretek...

2008.01.04. 19:45 :: Daily Shark

Már negyedszer vagyok Koreában ezen az őszön.
Összesen már egy hónap fölött jár az ott töltött időm, négyszer voltam kinn, lassan kezdem kicsit megismerni őket.


Elképesztő szervezettség és törődés az apró dolgokkal is. Kezdve a reptéren, az érkezéskor. Az útlevélellenőrzés előtt, ahol a belépési kártyákat találjuk (nem tudom, mi a jó magyar neve az immigration card-nak), kis láncra erősítve egy olvasószemüveg van elhelyezve, hogy azoknak, akik nagyon elrakták a szemüvegüket a csomagjukba, vagy épp nincs is náluk, segítsenek a kitöltésben. Kis figyelmesség, de jelzésértékű. Persze nálunk már az első nap ellopnák. Szerintem ott csak azért van láncon, hogy le ne essen, arrafelé nem igazán szokás lopni.
A határőrök pultjainál iszonyú nagyméretű HDTV-ken fut az információs videó (meg persze reklám, ezért kapták nyilván kedvezően a tévét), nagyon jól megcsinált animáció magyarázza el azoknak, akik se koreaiul, se angolul nem értenek, mit nem szabad bevinni, miért veszélyes, ha állati vagy növényi eredetű élelmiszerterméket hoznak be.
A csomagok kiadásra szolgáló csarnokhoz vezető úton óriási kijelzőkön van kiírva, melyik futószalagra melyik járat csomagjai érkeznek. Persze egy futószalagra 2-3 különböző járatról is várható csomag, mikor elkezdenek potyogni, egy kis bőrönd ikon villog annak neve mellett, amelyikről éppen ezek jöttek.
Néha feltűnik egy nagy feliratos doboz a csomagok közt, "Delayed luggage notification", vagyis arról értesít, hogy melyik csomagot nem sikerült az indulási reptéren bepakolni a gépbe, és csak később érkezik meg rajta van a csomag kódja, így aki ezt összehasonlítja a sajátjával, láthatja, hogy ha esetleg épp az övé, nem kell félórát várni, amíg vélhetőleg már nem hoznak több csomagot, hanem rögtön mehet reklamálni. Ez aligha kerül sok pénzbe, de olyan figyelmesség, ami tényleg jól jön.

Tömegközlekedés: a buszok, a metró olyan rendszerű, hogy vagy zsetont lehet venni és "megmutatni" a beengedő kapunál (ha jól gondolom, RFID van benne), vagy még egyszerűbben RFID kártyákkal használható, amit elő se kell venni, elég, ha a pénztárcát odatartja valaki az érzékelőhöz. Egyes bankok által kibocsátott bankkártyák is ugyanezzel a módszerrel használhatók. De ez még nem minden, hiszen ezekre a kártyákra kedvezményes a tarifa, tehát 10%-kal olcsóbban utazik az, aki ilyet használ, mint aki készpénzzel váltja meg. Sőt, mivel az egészet egy rendszer követi, ha fél órán belül igénybe vesz valaki még egy másik járatot, további kedvezményt kap. Persze lehetne tiltakozni ez ellen, hiszen ez azt jelenti, hogy a rendszer folyamatosan érzékeli, mikor mivel utazik a kártya tulajdonosa, de úgy tűnik, itt valamiért senki nem áll neki hőbörögni és jogászkodni a személyiségi jogok miatt, mint nálunk szokás minden esetben, ha valaki bele akar kötni valamibe... Persze ha valakinél csak készpénz van, az se baj, sőt, a nagy címletű papírpénz se jelent gondot (bezzeg nálunk gyakorlatilag forintra ki kell számolnom a viteldíjat a Volánbuszon, mert a sofőr gyakran nem tud visszaadni, és még pofákat is vég vagy beszól, ha nem így teszek). A koreai buszon a sofőr előtt van egy átlátszó plexi doboz, ebbe kell beledobálni a bankjegyeket, a sofőr figyeli, majd visszaad - de nem ő maga, kézzel kurkászva a pénzben, hanem beüti a billentyűzeten, majd az utas másik oldalán egy automata szépen kipottyantja a visszajáró összeget. Gyors és egyszerű.
A metrón és a vasútállomásokon is mindenütt van lift a mozgáskorlátozottaknak, a vakok számára jól érzékelhető, érdesített sávok készültek, melyeket a bottal vagy lábbal könnyen ki lehet tapintani, ezek a lifthez, a bejárathoz, a metrókocsik ajtajaihoz vezetik őket, mert természetesen a metró pár centi pontossággal ugyanott áll meg.
A metrókocsiban szintén nagy LCD monitorokon fut az információ, és bemondják a megállókat angolul is, no meg ki is írják, sőt, nagy nyíl villog azt az oldalt mutatva, amelyiken nyílik majd az ajtó. Ezek mind egyszerű, nem túl drága dolgok, de jelzik, hogy tényleg szolgáltatóról van szó, nem BKV-hez hasonló impotens, hatósági szerepben tetszelgő pártállami maradványról.
Itt nincsenek pszichopata ellenőrök és biztonságiak. Nincs rájuk szükség, itt az emberek alapból becsületesek az ilyen dolgokban, és a közbiztonság is lényegesen jobb, no meg az egész rendszeren látszik, hogy nem az üzemeltető, hanem az utas érdekeit figyelembe véve készült.

A liftek nagy részében (nem csak a metróban) az emeleteket be is mondja az automata, a gombok Braille-írással feliratozva vannak, és van belőlük alacsonyan elhelyezett készlet is, hogy a kerekes székkel közlekedők könnyen elérhessék.
Sok helyen a WC a japánból is ismert hi-tech, szabályozható vízsugáriránnyal, hőmérséklettel, nyomással, fűthető ülőfelülettel, digitális szabályozással ellátott bidével egybeépített darab. Nagyon praktikus és kényelmes.

Az autók nagy része gyárilag vagy utólag fel van szerelve navigációval, ezek nem a nálunk többnyire használt PDA alapúak, hanem hozzájuk képest kétszer nagyobb képernyővel rendelkező, akár DVD nézésre is alkalmas készülék, ugyanis az autóba beépített médialejátszó persze DVD-t is le tud játszani. Így néztem meg Dédzsonból Szöulba menet a dugóban a Devil wears Prada című felejthető filmet...

A legtöbb kis boltban és étteremben is természetes módon használható a bankkártya, sőt, ez az RFID dolog is. A mobiltelefonokat nem csak egységgel, hanem fizikailag energiával is fel lehet tölteni, egy nevetségesen alacsony összegért töltik egy darabig.

A KTX, ami gyakorlatilag a francia TGV koreai változata, össze nem hasonlítható még a legjobb MÁV szerelvénnyel sem. Az állomások tiszták és inkább repülőtérre hasonlítanak, a pénztárakban többnyire csinos, fiatal, mosolygós, segítőkész lányok-fiúk ülnek, akiknél gyorsan és gond nélkül megy a jegyváltás, természetesen akár bankkártyával is.
A jegy egy mágnescsíkos papírkártya, amit a peronra belépéskor a "zsilipkapuval" kezeltetni kell. Persze ez nem minden, hiszen interneten vagy telefonon is lehet jegyet rendelni, utóbbi esetben csak egy kódot kap SMS-ben az ember a telefonjára. És működik, próbáltam. A kalauzok nem macerálják az utast, hiszen az elektronikus rendszeren keresztül a náluk lévő kis kézi számítógépre azonnal felkerül, melyik ülésekre váltottak jegyet, azokkal az emberekkel eleve nem kell foglalkozniuk, akik ott ülnek, csak azoktól kérik a jegyet, akik valamiért nem láthatók a rendszerben. Gyakorlatilag a 10 oda-vissza utam alatt egyetlen egyszer ellenőriztek. A vonat 300 km/h sebességgel megy, de olyan simán, hogy még az elindulást is alig vettem észre. A pontossága minden esetben 5-7 percen belül volt, de legtöbbször percre pontos.
A kijáratnál a jegyeket a bejáratihoz hasonló automatának kell adni, vagy egy gyűjtőbe is tehető, én először azt hittem, az automata visszaadja, de nem, viszont a költségelszámolásomhoz kellett volna. Megkérdeztük az ott álló vasúti alkalmazottat, mit lehet tenni, mosolyogva, készségesen kinyitotta az automata gyűjtődobozát, és segített megkeresni a nagy halomban az enyémet.
Ugye, mennyire elképzelhetetlen ez nálunk? :(

Nem csak a KTX szupervonat normális, hanem a teljesen hétköznapi, normál vonatok is, kb. olyanok (vagy jobbak), mint nálunk a jobb intercity, tiszta és karbantartott. Ja, és pontos, de ha késik, már a 2 perces késést is kiírják, miközben nálunk még sokszor az órásat se. Még a kisvárosi állomáson is ugyanolyan kulturált körülmények között lehet jegyet venni, mint a reptérszerű szöuli főpályaudvaron.

A koreaiak már évszázadok óta padlófűtés használnak, nem tudom, ez indoka vagy következménye annak, hogy otthon többnyire mezítláb közlekednek és a hagyományos módon a padlón alszanak, esznek. Nagyon kényelmes. Persze tisztán kell tartani a padlót... A szállodában is ilyen van, és kifejezetten élvezem, teljesen megszoktam, hogy az ajtón belépve azonnal cipőt le, és az éttermekben is, ahol a földön ülve, alacsony asztaloknál esznek, ez a helyzet.

Ez egy tiszta ország, amerre jártam, mindenhol ez volt jellemző, az utcákon és az épületekben is. Apró jellegzetesség, hogy például a reptéri mosdóban nem csak a takarításért felelős személy neve és fényképe látható, hanem a telefonszáma is...
Egy belvárosi építkezésen kisebb földcsuszamlás miatt le kellett zárni egy utcát. Az oda vezető utcákban minden oldalon láthatósági mellényes, villogó botos emberek terelték el a forgalmat, nem volt olyan, hogy valaki gyanútlanul betéved, és nehezen tud kijutni.
A területről kijövő teherautók után mindig ott termett egy ember, aki slaggal lemosta az útról a felhordott sarat. Nálunk ez is teljesen elképzelhetetlen...

A parlamentjüktől nem messze lévő üzleti negyedében gyakorlatilag nincsenek járdák, az emberek az utcán járnak, az autók között, és csodák csodájára, az autósok nem dudálnak, nem ordibálnak, nem anyáznak, szépen óvatosan kerülgetik őket, vagy lépésben haladnak mögöttük. Az utcai árusok egy része golf- vagy horgászfelszerelést árul. :)

Sokkal egészségesebben étkeznek általában, mint mi, általában ha egy koreai huzamosabb ideig van Magyarországon, szinte biztos, hogy felszed legalább 3-5 kilót egy év alatt. Náluk rengeteg a zöldség, a tengeri ételek, marhahús, persze disznóhús is, többnyire párolva, nem sütve, finom, bár a mi fogalmaink szerint talán kicsit híg levesek, és persze az elmaradhatatlan nemzeti étel, a kimcsi, ez a fűszeres, erjesztett-savanyított zöldségféle, melyet többféle zöldségből készíthetnek, leggyakoribb a kínai kel és a retek, ezeket feldarabolják, fűszerezik, majd nagyméretű agyagedényekben hetekre lezárva hagyják. AZ eredeti kimcsi régen nem volt nagyon csípős, de mostanában meglehetősen sok erős paprikát tesznek hozzá. Egyébként jellegében engem kicsit a vecsési savanyú káposztára emlékeztet. Nagyon finom a kacsahús is, amit kóstoltam, olyan volt, mint a legjobb füstölt sonka... Van pár érdekes, csak nagyon enyhén alkoholos gyümölcsboruk, inkább amolyan Sangria-szerű, kifejezetten szerettem. Ráadásul amúgy utálom a sört, pedig próbáltam néha megszeretni, de mindig túl keserű volt nekem, azonban a koreai sör nagy kedvelőjévé váltam, lágy, csöppet sem keserű íze kifejezetten üdítő hatású.

A 70 dolláros motelben alapfelszereltség a számítógép a szobában ingyenes szélessávú nettel, 5.1 hangrendszerrel, központi 100 darabos DVD-választékkal, van széles képernyős LCD tévé, hidromasszázs kád, néhol szaunafülke is, a központi távirányító vezérli a klímát, a tévét és a lámpákat is.

1 komment

Címkék: vélemény internet közlekedés kultúra utazás gasztro technika informatika ázsia korea reptér

A bejegyzés trackback címe:

https://dailyshark.blog.hu/api/trackback/id/tr71269476

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

eszembejutottvalami 2008.01.17. 10:40:56

Tanúsíthatom valóban így mennek a dolgok Dél-Koreában. Szerettem ott lenni. A koreai emberek tudják hol van Magyarország az amcsikkal ellentétben. A segítőkészség fantasztikus, annyira élveztem, hogy sokszor sportot űztem belőle. Szöulban a metró példa értékű, és emellett olcsó.