Mert megérdemli.
Ezt érdemli, sajnos. Ne próbálja nekem senki bemesélni, hogy az összes bajaink oka az csak elmúlt 40-50 komcsi év és az azóta regnáló kormányok, pláne hogy mindenről az ún. komcsik tehetnek, de mennyivel egyszerűbb ebben megtalálni minden baj forrását, ugye?
Természetesen jócskán belejátszik az átkos időszak, de gondoljunk csak bele, ez egy generációnyi idő volt!
Nem pusztán miattuk csalunk adót, nem jelentjük be a külföldről behozott vámköteles fényképezőgépet a vámnál, nem vállaljuk a felelősséget a gyorshajtásért, hanem a rossz törvény által nyitott kiskapun vigyorogva kislisszolunk a büntetés elől, esetleg az új törvényi változások után az átadott igazolványba csúsztatott öt-tízezer forinttal korrumpáljuk majd a rendőrt, nem miattuk dobjuk a földre a csikket az utcán, hagyjuk a kutya piszkát a járdán, hozunk haza a munkahelyről egy kis fénymásolópapírt, tollat, használjuk a céges itelefont magáncélra, bliccelünk a tömegközlekedésen, dolgozunk minimálbérre bejelentve és zsebbe fizetve, vásárlunk számla és Áfa nélkül olcsóbban, stb., mert az a végtelenül gonosz, hazaáruló, népnyúzó kormány rákényszerít, különben belepusztulnánk a nyomorba.
Nem, kedves barátaim, tisztelt polgártársaim, ez nálunk valami ősi népbetegség, turáni átok lehet...
A folytonos széthúzás, torzsalkodás, a felelőtlen nemtörődömség, kicsinyesség, ami végigkísérte a magyar történelmet nem egy tragikus fordulat okozója volt. Sose volt nálunk igazi egység, közös gondolkodás, országos együttműködés. A korukat megelőzően haladó gondolkodású nagyjainknak is voltak bizony hibás elképzeléseik, mellettük pedig mindig ott voltak és vannak a patópálok, vagy Péter és Pál, akik a fülemülefüttyért perre mennek, lefizetve a bírót, és a bírók is, akiket le lehetett fizetni...
És most itt van az, amit naponta megélünk valóságként az utcán, a hírekben, a szemét és kutyaszar az utcán, az épp csak funkcionáló, leépülő, de közben dráguló egészségügy és tömegközlekedés, az autózásból élethalálharccá és napi frusztráció-kompenzálássá alakító sofőrök, az utcai és otthoni biztonságérzet teljes hiánya, a cinikus és korrupt hatóságok, a cégek, akik a fogyasztóik átveréséből és megsarcolásából élnek, a fogyasztók, akik a megpróbálják a cégeket átverni, ahol lehet és persze legfőképpen a politikai környezetrombolás, az ön- és közveszélyes, irracionálisan felfokozott szembenállás, ami bármiféle közös cselekvést, de még közös gondolkodást is megakadályoz, és amire hivatkozva aztán mentséget lehet találni a teljesen ideológiamentes emberi gyarlóságainkra is.
Ugyanakkor a legtöbben azonnal harcos magánszféra-védőnek, elkötelezett emberi jogi aktivistának és vad jogfétisisztának próbálnak mutatkozni, ha a kötelezettségeiket kérik számon vagy figyelmeztetik őket valamire, amit helytelenül tettek, azaz nagy hangon ágálva követelik, hogy igazolást, felhatalmazást, jogszabályt mutassanak nekik erről, és ne merészeljék az ő személyiségi jogaikat korlátozni, felháborodva írkálnak a Homárra vagy  egyéb netes fórumokra az őket ért súlyos sérelemről, holott hamar ki szokott derülni, hogy bizony ők se korrektek vagy jogkövetők.

Mert ugye azt talán sejtitek, tisztelt polgártársak, hogy a bliccelők, a szabálytalankodók, a korrumpálók és korruptak, a szemetelők, a mindennapi kis stiklijeinket cinkos összekacsintással vagy épp szemérmes félrepislogással elkövetők, a zsebre fizetésért olcsóbban buszra felszállni engedő Volánbusz-sofőr, a bunkózó BKV-jegyellenőr, a számla nélkül dolgozó redőnyös, a némi jattért sittszállítást is vállaló szemeteskocsis, a szabálysértés után lekáderező majd "Hát most mit csináljak magával?" célzatos kérdést feltevő rendőr, a borítékcsúsztatás után mindjárt mosolygósabb és gondosabb doki, a kertvárosi közutat nehéz teherautókkal szemrebbenés nélkül tönkretevő és meg nem javító építési vállalkozó, aki mellesleg még tele is szemeteli a környéket, meg az összes többi hasonló nem komcsik ám, meg nem is nácik, ők MI vagyunk, hétköznapi átlagpolgárok.
És mi gyártjuk hozzá a hamis, önbecsapó ideológiát is.

Az őszinte, egoista primitívet: "Közöd?"

A szegény áldozatét: "Persze, hogy bliccelek, persze, hogy nem fizetek ÁFÁ-t, kérem másképp nem tudnék én megélni, még cigire, piára se jutna..."

A felháborodott igazságosztóét: "Miiii? Nehogy már épp én legyek hülye becsületes, mikor a kormány meglop minket, meg az összes nagy cég, a multik... csak a birkák tartják be a szabályokat ezek után, ha ők megtehetik, én is!"

A rugalmast: "Most mit vagy már úgy oda? Legyél már kicsit lazább... mindenki megszegi a szabályokat, így működnek a dolgok, nem szabad mindent szó szerint értelmezni, úszni kell az árral..."

A nemzeti mártírt: "Édes hazánk végveszélyben, a nemzetáruló kormány tudatosan irtja a magyarságot, ellehetetleníti az igaz magyar családokat! Tiltakozzunk, ránk nem vonatkozik a libsibolsi kormány törvénye, ne hízzanak a mi zsebünkből kivett filléreken, mi ellenállunk az állami sarcnak! Ez polgári engedetlenség, ami szükséges és kívánatos az elnyomó diktatúrákkal szemben!"

A tudományos alapon forradalmárt: "olvass Szofoklészt, von Kleistet, nem mindig jó a törvény, olyankor meg kell szegni..."

Ezekben persze mind van igazság, meg jó adag érthető indulat. Valóban nem minden törvény jó és ez ellen lehet és kell is tenni, akár a polgári engedetlenség eszközével is.
Csak éppen erre hivatkozva igazolva látni gyarlóságainkat, politikai tiltakozássá előléptetni a napi ügyeskedéseket nem vezet sehová, illetve vezet, esetleg még akár sok jó szándékkal kikövezve is, a szakadék felé...
Ami nagyon hiányzik ebből az országból, az a felelősség, a felelősségérzet illetve a felelősség vállalása.
A felelősségérzet, ami azt is jelenti, hogy nem csak magamra gondolok, hogy megpróbálok belehelyezkedni más nézőpontjába, és kicsit tágabbra nyitva a szemet meglátni, hogy amit teszek, milyen következményekkel jár majd másokra és rám nézve.
Belegondolni abba, hogy ha velem tenné meg más, én mit szólnék hozzá.
Ha pedig valami szabályt megszegtem, ha hibáztam valamiben akár szándékosan, akár tudatlanul, ne próbáljunk meg azonnal keresni valami kibúvót, rákenni másra a felelősséget. Persze ez sokkal könnyebb, az ember nem szívesen látja be, hogy elcseszett valamit, önmagunk becsapása könnyű dolog és kellemesen melengeti a keblet, hiszen mennyivel jobb érzés, ha elhisszük, mi jól csináltunk mindent, csak mások hibáztak.
Pedig nem a panaszkodástól, a másra mutogatástól, a bűnbakkereséstől, a vélt vagy valós sérelmek megtorlásától lesz itt jobb a helyzet. Ez egyesek jogos vagy képzelt sérelmeit persze orvosolhatja talán, de számtalan újat is okoz majd. Ha ezen múlna, már eljött volna a Kánaán, mert ezek a dolgok nagyon jól mennek nekünk... Ahogy ebben az országban mindenki jobban ért mindenhez, meg tudja mondani a tutit, mit is kéne csinálni, és milyen hülyék azok, akik nem így csinálják...

A helyzet az, kedves magyarok, hogy a közhivatalnokok, a rendőrök, az államtitkárok, a képviselők, a miniszterek, de még a pártok is szintén MI vagyunk, belőlünk kerülnek ki, mind magukon viselik azt a morális lenyomatot, azt a többé-kevésbé sumák erkölcsiséget, amit mi is, csak éppen hatalmi pozícióba kerülve ez sokkal kirívóbb és látványosabb, sokkal súlyosabb kárt tud okozni, naná, hogy erre könnyen ugrik a háborgó igazságérzetünk, de nem kéne megfeledkezni arról, hogy a nép sem egy hólelkű, végtelenül becsületes és alapvetően jogkövető embercsoport, akit csak a velejéig romlott hatalom ront el, és kényszerít akarat ellenére mindennapi kisebb-nagyobb szabálysértésekre.
Nem, ez szép önbecsapás, az ember gyarló, ilyen a természete, persze a kulturális-társadalmi háttér és a neveltetés ezen sokat árnyalhat, de itt és most alapvetően szerintem inkább minden szinten az ügyeskedés, felelőtlenség, önzés és felelősség hárítás dominál, nem az együttműködés és "élni és élni hagyni" elve, tehát ne csodálkozzunk, ha az ún. politikai elit, a hatalom, a közigazgatás és minden más is eszerint működik.
Tény, hogy ha a hatalmi pozíciókban folyamatosan rossz példákat látnak az emberek, elég könnyen lesz a saját lelkiismeretük is rugalmasabb, hiszen az igazságérzetét jogosan zavarja. Csak éppen nem gondolnak bele, hogy ez a helyzet nem az ufók vagy más, tőlük független külső erő kizárólagos műve (persze vannak erre is jó kis összeesküvés-elméletek), hanem róka fogta csukaként a közállapotok, a közgondolkodás, a közerkölcs elválaszthatatlan kölcsönhatásban vannak a hatalmi pozícióba kerülők gondolkodásával, erkölcsével, amolyan tyúk-tojás problémaként.
Változtatni elsősorban magunkon, a saját hozzáállásunkon, a saját gondolkodásunkon, cselekedeteinken tudunk. És még ha nehéz is elhinni, ha le is birkázzák/hülyézik érte az embert, ennek lassan-lassan meglesz a hatása, ha egyre többen próbálnak kilépni a másra mutogatás, a hétköznapi sumákságok ördögi köréből. Mert addig, amíg őszintén magunkba nézve azt látjuk, hogy bizony mi se vagyunk mentesek a hétköznapi stikliktől, elég alamuszi dolog csak másokon követelni az erkölcsi tisztaságot. Már ha valaki képes rá, hogy legalább magával őszinte legyen...

Most így visszaolvasva az egész kicsit úgy tűnik, mintha az adófizetők pénzének elpocsékolásával a médiában nyomatott szájbarágós "Magyaroszág benned van" kormányzati píár bő lére eresztett változata akarna lenni, pedig istenemre mondom, amikor hónapokkal ezelőtt elkezdtem írni, még nem is láttam ebből semmit, tehát hiszed vagy nem, nincs köze hozzá.
Ettől függetlenül sajnos szerintem  valóban az a helyzet, hogy ha mi nem akarunk a saját szokásainkon javítani, nem lesz javulás.