Linkblog

Daily Shark magazin

Vélemények, gyakran olyanról is, amihez nem értek. Leírom azokat a dolgokat, melyeket érdekesnek vagy éppen bosszantónak találok.
A blog utólag moderált, azaz:
Ellenvélemény, kritika: oké.
Személyeskedés, trollkodás, rasszizmus: kitiltva.
Vissza a címlapra->

Utolsó kommentek

Címkék

Morfondír zenéről, értékrendről, ünnepről...

2008.08.20. 23:16 :: Daily Shark

Múlt hétvégén voltam Dombóváron, és meglátogattam Lipton barátomat is, akinél feltankoltam könyvekkel és sok-sok népzenei dalgyűjteménnyel. :) No meg a saját "Kodály Zoltán: Magyar népzene" kötetemet is elhoztam, és amíg lapozgattam, felújongtam időnként, mikor egy ismerős népdalt próbáltam meg belőle dúdolgatni, hogy mennyi anyag lesz itt a zenéléshez. :)

Tegnap meg tegnapelőtt a Mesterségek Ünnepén voltam és megnöveltem hangszerparkomat: tilinkó, körtemuzsika, doromb, kicsi "E" furulya, hosszú pásztorfurulya, mélyhangú cserépdob és csörgő bővíti a lehetőségeket, már csak játszanom kell rajta... :)
Láttam a Kerekes Band koncertjét, érdekes, egy darabig élveztem, aztán kezdett kissé unalmassá válni valamiért... ettől tartok én is a saját zenémmel kapcsolatban, ami ráadásul sokkal kevésbé profi.
Ráadásul kétségek merültek fel bennem. Szabad nekem ilyen módon feldolgozni ezeket a népdalokat?
Úgy értem, nem rontom el vele épp a lényeget? Nem csak az lesz, hogy népi dallamot népi hangszeren bevonok egy modern mázzal, de épp a gyökerét húzom ki így? (Hű, ez elég rendesen képzavaros lett...) :)
Eredetileg Palya Bea koncertet is akartam nézni, de épp akkor kezdtem el az egyik furulyát választgatni, és Szűcs Gergely, a hangszerkészítő és zenész érdekes dolgokról beszélgetett a szomszéd népművésszel a koncert kapcsán, ottragadtam, és beszédbe elegyedtünk, ami átgondolni késztetett az előbbi kétségeimet.
A furulyakészítő azt mondta, szerinte egyfajta "kurválkodás" az, amit a Palya Bea új lemezén csinálnak a zenészek. Ők mind kiváló, tehetséges muzsikusok, akik játszanak autentikus népzenét és jazzt is, de ezt a lemezt valószínűleg csak az eladhatóság kedvéért csinálták, hiszen egy teljesen eklektikus keveredés, egy számon belül is van arab, magyar és cigány rész váltakozva, és ez valahogy őbenne a jellemzően értékválságos mai helyzettel analóg benyomást kelt... mármint hogy nincsenek tiszta értékek, kirángatták a gyökerekből és megpróbálják összenemesíteni valami másik kirángatottal, egy terméketlen talajba plántálva... és elég szomorú, hogy ezek a tehetséges zenészek kénytelenek ilyen eszközhöz folyamodni, hogy kellően széleskörű anyagi elismerést és ismertséget kapjanak.
Kicsit vitába szálltam vele, mert egyrészt szerintem ezzel a zenével is tudnak valamit közvetíteni, talán a kultúrák békés egymás mellett élésének és egymásra hatásánakjelenségét, illetve ezzel a módszerrel olyanokhoz is eljut a népzene részben, akikhez másképp nem jutna.
Elég hosszasan elbeszélgettünk erről, végül mondta, hogy üljek le oda mellé, ne a pult túloldaláról folytassuk. Neki, mint autentikus népzenésznek is feltettem a kérdést: én, aki egész életemben városi ember voltam, sokáig nem is hallgattam és szerettem a népzenét, most 42 évesen a zenei újjáéledésemben felfedezve azt, hogyan nyúlhatok hozzá? Hiszen sose játszottam népzenét, nem jártam táncházba, sose éltem ilyen közegben, de most nagyon megérint, csak nem tudom, értem-e, érzem-e igazán mit jelent, de tudom, hogy valamit mindig megmozdít, megsajdít bennem.
Nem lesz-e belőle csak amolyan divatos "crossover", mely hatásos lehet, de épp a lényeg, a mondanivaló hiányzik belőle? Mert a Palya Bea új lemezéből is leginkább ő ezt hiányolta...
Azt mondta: a lényeg az őszinteség. Ha úgy érzem, hogy egy dal valamiért megfogott, valamit elmondott nekem, valamit átéltem általa, és ezt szeretném másoknak továbbadni, akkor végül is nem számít, milyen módon, milyen hangszereléssel teszem, csak erre vigyázzak, hogy a dal élménye megmaradjon, hogy ez vezessen, amikor eljátszom a saját elképzelésem szerint.

Azt hiszem, ez nagyon megszívlelendő tanács. Kicsit most le is álltam átgondolni... az Ilju haramiát nem érzem rossznak ebből a szempontból, a Még azt mondják... viszont egy kicsit inkább hatásvadász lett, mint tartalmas...

Egyébként mindkét nap iszonyú meleg volt (kivéve az esti koncertidőszakot, akkor már elviselhetőbb), és én nem bírom ezt az időjárást, így felszerelkeztem mindennel, ami csak ez ellen használható, nagy karimájú kalap, napvédő krém... sikerült leégés és napszúrás nélkül is eltöltenem 4 órát a legmelegebb időszakban is.
Ebédnek egyik nap a szokásos kemencés lángost ettem, bár meg kell mondanom, közel se olyan jó, mint a számomra "eredeti" töki pompos.
Az is ott volt valahol, csak nem találtam.
Ma pedig zalai menüt, ami dödöle üvegesre fonnyasztott hagymával és tejföllel meg savanyú káposztával. Nagyon finom volt és csak 700 Ft.
Jut eszembe ennek kapcsán: visszatekintve a pár évvel ezelőtti fesztiválokra, jól látható, hogy kommercializálódnak ezek a dolgok is. Eleinte volt csak a töki pompos meg egy kürtőskalács az ilyen rendezvényeken többnyire... mára szinte franchise-nak látszik, az ún. "királyi" kenyérlángos meg faszenes kürtőskalácssütő pavilonok ellepték a vásárt, még a Sikló előtt, a vásár területén kívül is volt... hiába, ez ilyenkor nagy biznisz, nyilván valaki rákapott. Főleg, amilyen szemtelenül drágán adják, az infláció sokszorosával ment fel az ára, emlékszem, pár éve még a töki pompos úgy 400-500 Ft volt, most a kenyérlángos csak simán 700, a szalonnás azt hiszem 800 Ft, a kürtőskalács pedig elérte a számomra plafont jelentő 1000 Ft-os szemtelenül magas árat, amennyiért már nem veszem meg (ez is pár éve még 500 körül volt). Legalább nem hízok tőle. :)
Jueun is szerette, de azt mondta rá viccesen, hogy "it's the devil's devotion". :)

Ami beárnyékolta a mai rendezvényt, az a teljesen ide nem való és nagyon dilettáns módon ideszervezett energiaital-nevű repülőbemutató volt.
Igazán szeretném megkérdezni, aki ezeket a rendezvényeket engedélyezte, nem számolt azzal, hogy a mélyrepülésben eldübörgő gépek totálisan szétverik az akkor épp a színpadon rendezett koncerteket?
Nagyon bosszantó volt, a zenészeknek meg szerintem valósággal megalázó, ahogy tényleg szép zenéket próbáltak előadni, aztán rendszeresen csak annyi hallatszott fülsiketítő hangerővel, hogy vrrrrrrrúúúúúúúúúúoooooooooooooouuuuuuu, mikor a gépek arrafelé röpködtek.

És egyébként is, milyen perverz dolog egy ország nemzeti ünnepén az egyik fő attrakciónak valami gagyi energiaitalgyártó reklámcirkuszát tenni? :((((
Rendezték volna máskor, máshol. Egyébként most volt a kecskeméti repülőnap, miért nem csinálták ahhoz kapcsolódva?
(Ez az energiaital szerintem amúgy is a teljesen fölösleges divatbaromságok egyike, egyszer kóstoltam egyet, az első benyomásom a "benzinbe áztatott pártállami savanyúcukor némi polivitaplexxel keverve" volt,  ihatatlan lötty, és az egyetlen valamirevaló létjogosultsága a valódi energiapótlónak a sportban lenne, de aligha hinném, hogy magára valamit adó sportoló ilyen förtelmet inna... inkább a májerkodó kamaszok vehetik a "pörgéshez").

Szólj hozzá!

Címkék: zene vélemény kultúra divat gasztro repülő napló hangszer magyarisztán morfondír

A bejegyzés trackback címe:

https://dailyshark.blog.hu/api/trackback/id/tr42625255

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.