Linkblog

Daily Shark magazin

Vélemények, gyakran olyanról is, amihez nem értek. Leírom azokat a dolgokat, melyeket érdekesnek vagy éppen bosszantónak találok.
A blog utólag moderált, azaz:
Ellenvélemény, kritika: oké.
Személyeskedés, trollkodás, rasszizmus: kitiltva.
Vissza a címlapra->

Utolsó kommentek

Címkék

Dél-Korea, Kína és Japán: hasonlóságok és különbségek 1.

2008.09.16. 10:22 :: Daily Shark

 Az írás  Rie Von-bok:  Korea unmasked című könyve és saját személyes tapasztalataim alapján készült.  Nem tekinthető mindenhol általánosan elfogadott történelmi hűségűnek, a szerző véleményét tükrözi.


Koreáról keveset tudunk, legfőképp azok a közhelyek juthatnak a legtöbb ember eszébe, hogy kettéosztott, északon a világban megmaradt kevés keményvonalas kommunista diktatúrák egyike uralkodik, amolyan dinasztikus alapon, mely szakadatlanul fenyegetőzik a vélhetően létező atomfegyverével, időnként kilődöz néhány rakétát tesztelési céllal Japán irányába (melyek többnyire nem működnek), a katonai erőt tekintve övék az 5. legerősebb hadsereg a világon (azt talán kevesen tudják, hogy az ezer lakosra számított katonák számát tekintve toronymagasan vezetnek, a köztudottan erősen militarizált Izraelben feleannyi katona jut 1000 lakosra), a lakosság éhezik és teljes tudatlanságban tartják, az egész rezsim paranoiásan elzárkózik a külvilágtól és az USA szerint a gonosz egyik megtestesítője.
Ezzel szemben Dél-Korea az ázsiai "kis tigrisek" legdinamikusabbja, technológiailag Japánhoz mérhető, életszínvonala és nemzeti jövedelme a legfejlettebb országok közé emelte, demokráciában él, időnként verekednek a parlamentben, a koreai elektronikai termékek (MP3 lejátszók, mobiltelefonok, tévék, stb.) elárasztják a világot, a koreai autók mára nemcsak jók és megbízhatóak lettek, hanem még jól is néznek ki (lásd Kia Cee'd).

De mi vezetett idáig? Egyáltalán, mi a különbség és a hasonlóság Kína, Korea és Japán közt, hiszen egyrészt egy átlag magyar aligha tudná megkülönböztetni őket, ha látja, másrészt több mint ezer éve egymás szomszédságában éltek, azt gondolná az ember, biztos nagyon hasonlóak.
Holott ez távolról sem igaz. Természetesen az elkövetkezőkben leírtak a történelmi eseményeket tekintve persze az egész Koreai-félszigetre vonatkoznak, míg ami a modern dolgokat illeti, azokatszinte kizárólag Dél-Koreára kell érteni.  És mivel a könyv írója koreai, egyúttal abból is ízelítőt nyújt, hogy látják a koreaiak saját magukat és a velük szomszédos népeket.

Ha megnézzük mondjuk mennyire hasonló a német, az angol és a francia nemzet, melyek szintén elég közeli szomszédságban élnek, még földrajzilag is lehetséges némi hasonlóságot felfedezni, azt találjuk, hogy alapvetően mindnél a domináns vallás a kereszténység, hasonlóak a fő értékek, még ha sok mentalitásbeli különbség is van köztük, ugyanazt a latin betűs írást használják, ugyanúgy késsel-villával esznek, társadalmi rendszerükben sem nagy az eltérés, stb.
Ezzel szemben a három ázsiai szomszéd nép közt jelentős és alapvető különbségek vannak.

Nézzük például a vallást: 
Azon a tájon i.e. 500 körül kialakult a konfucianizmus, amely később ázsiaszerte meghatározóvá vált.  Kína heterogén etnikai szerkezete miatt rengeteg kisebb vallás létezett,  a társadalomban a konfuciánus elvek viszont  inkább mint alapvető etikai és filozófia nézetek lettek széleskörűen elfogadottak, nem annyira gyakorlati vallásként. Sok ember vált később a taoizmus követőjévé inkább. Természetesen a kommunizmus idején a vallásokat és a konfucianizmust is üldözték(üldözik?), próbálták (próbálják?) kiirtani a hagyományait és ateizmust kényszeríteni a hívőkre.
Japánban a sintoista vallás volt a helyileg domináns, míg meg nem jelent a buddhizmus később, de hatottak a konfuciánus nézetek is. Aránylag békésen megfértek egymás mellett, így mindhárom létezett, a sintoizmus a nemzeti önazonosság szimbólumaként, a buddhizmus a fő vallás lett, míg a konfucianizmus a kormányzó ideológia szintjén.
Ezzel szemben Koreában a Csoszon dinasztia trónra lépésétől (1392-1910) tették államilag elfogadott vallássá a konfucianizmust, viszont megpróbálták távol tartani a buddhizmust. Ennek eredményeképpen akkoriban a koreaiak lettek Konfucius tanainak leghívebb követői.
Az 1900-as évek elejétől a második világháború végéig tartó japán megszállás alatt azonban a keresztény térítők értek el nem várt sikereket, mivel a kereszténység egyfajta ellenállási szimbólummá nőtte ki magát a japánokkal szemben, így mára az a meghökkentő helyzet állt elő, hogy Koreában a hívők 35%-a (más források szerint a 49%-a) keresztény, ami Ázsiának ezen a részen teljesen egyedülálló!
És valóban, lépten-nyomon keresztény templomokat látni, vasárnaponként a nagy központi templomokba buszok tucatjai hozzák a híveket misére...
Láthatjuk tehát, mennyire  eltérőek a vallási hagyományok  a három  ázsiai országban, főleg , ha az analógiaként már használt német-francia-angol hármassal vetjük össze...
Nézzük az írást, míg az európai hármasunk mind ugyanazt a latin betűs írást használja, első látásra úgy tűnik, az ázsiai trió is a kínai kultúra írásbeliségére építi a sajátját, de ez csak a felszínen van így. Kínában az egyszerűsített kínai karakterekből álló jelrendszert használják, Japánban kétféle változat, a Hiragana és a Katakana létezik, míg Korea kifejlesztett egy ettől teljesen eltérő, saját ábécét, a Hangült. A Hangül egyébként a világ nyelvészei szerint is elismerten az egyik leglogikusabb nyelvi jelrendszer, az elismerés érte Szedzsong királyt illeti. aki 1446-ban hozott döntést arról, hogy az egyszerű nép okulásának elősegítésére tudósai dolgozzanak ki egy új jelrendszert az addig használt kínai karakterek helyett, melyekkel a saját nyelvük szavait írták le.  A Hangül nem szóképírás, mint a kínai, hanem hangokat jelölnek a karakterek, melyek formájukkal az őselemeket illetve a száj és nyelv formáját szimbolizálják. A Hangült nem nehéz megtanulni, más kérdés, hogy a betűk ismerete még nem jelenti a nyelv ismeretét is. És persze természetesen a beszélt nyelv is jelentősen különbözik...
De micsoda különbségek figyelhetők meg akár az alvási szokásokban is: a kínaiak széken ülnek és ágyban alszanak, a japánok tatami matracot részesítik előnyben hagyományosan, míg a koreaiak (akiknél a padlófűtés évszázadok óta alapvető része a legegyszerűbb házak komfortjának is) a padlón alszanak, laminált papíron. (Ez persze manapság már nagyban megváltozott, a modern koreaiak jó része ugyanúgy ágyban alszik, mint mi, sőt, kifejezetten az európai bútorokat kedvelik.)
De nézzük az evést! Mindenki kapásból rávágja, hogy "pálcika"... igen ám, de milyen? Mert különbség van a három nép pálcikái közt, ahogy az ételek elkészítési módja közt is!
A kínaiak szeretik a sok olajban sült ételt, állítólag az egyik oka, hogy hosszú evőpálcikákat használnak.
Koreában a hús aránylag ritka volt régen a köznép étkezésében, ezért nagy adag leveseket csináltak, kevés és kis darab hússal, majd ezeket kisebb levesestányérokban porciózták szét, így ők a háromból az egyetlen nemzet, akik régóta természetes eszközükként használják a kanalat a pálcika mellett, a rizsevéshez is!
Mivel a koreai pálcikát jól kiegészíti a kanál, náluk rövidebb pálcika is elég. Mostanában az éttermekben szinte kizárólag négyszögletes keresztmetszetű, fém pálcikákat adnak az étkezéshez, míg Kínában és Japánban leginkább egyszer használatos, előre csomagolt fa pálcikákkal találkoztam. Japánban még rövidebb a pálcika hossza, állítólag ez visszavezethető arra, hogy a rizs nagyon értékes és keveset termő volt, így mindenféle magvakat, gabonaféléket kevertek a rizshez, így az kevésbé lett ragadós, mint a másik országoké, ehhez pedig a rövid pálcika jobban használható.

5 komment

Címkék: kína vélemény kultúra történelem japán gasztro társadalom ázsia korea

A bejegyzés trackback címe:

https://dailyshark.blog.hu/api/trackback/id/tr75666812

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kozika · http://www.k-1.hu 2008.09.17. 09:10:16

ilyen téma még jöhet, érdekes

Kozika · http://www.k-1.hu 2008.09.17. 09:11:21

ja látom, ez az első rész még csak :)

vakablak 2008.09.24. 22:11:58

"A kínaiak szeretik a sok olajban sült ételt, állítólag az egyik oka, hogy hosszú evőpálcikákat használnak."

Kínában többfajta konyha létezik. A Beijing környéki régió (Hebei, stb.) azt hiszem, elég zsíros, de pl. lenn délen, tipikusan Guangdong, Guangxi stb. egyáltalán nem az. Ott inkább a párolt gombócokat nyomatják befele. Sichuan megint tök más mint a többi, ott a hot pot megy, és gondolom egyéb régiók is mind mások és mások. Ami az evőpálcikákat illeti, én azt láttam, hogy egészen egyszerű, falusi környezetben, ahol pl. szóba sem jön az eldobható változat, a pálcikákat a keskeny (tehát az étel felőli, tehát szájba veendő) végével lefele belerakják a fővő ételbe, pl. a forrásban lévő leves kondérjába, nyilvánvalóan fertőtlenítési célzattal. Ehhez jól jön a hosszú pálca mindenképp.

A koreai konfucianizmusról még beszélhetnél. Én úgy tudom, hogy az ott mind a mai napig a fő társadalomszervező erő, még a keresztények körében is. Jól tudom?

Daily Shark · http://dailyshark.blog.hu/ 2008.09.25. 19:32:01

Igazad van, kicsit általánosítottam a kínai konyháról...

A koreaiakról a legutolsó részben sokat írtam, és még több lesz később. Főleg, hogy most már abszolót autentikus forrásból, elsőkézből fogok minden információt megkapni. :)
süti beállítások módosítása