Vasárnap a maláj nemzeti múzeumban jártam, kis bepillantás nyílt a történelmükbe és a jelenükbe – és nemcsak abban az értelemben, ahogy ők ábrázolni akarták. Előrebocsátom, ez egy nagyon szubjektív és nem ellenőrzött tényekre alapuló beszámoló lesz, leginkább az én benyomásaim, illetve az itteniekkel való beszélgetéseken alapul.
A múzeum elég kicsi a miénkhez képest, és nem sok tárlat van benne. Az első a prehisztorikus korokkal kapcsolatos, volt ott a szokásos, kőeszköz, barlangrajz, koponya, és minden későbbi kellék, mondjuk az nem tetszett, hogy komplett feltárt sírokat is kiraktak a csontvázakkal.
Tudom, ez nyilván babona, de mindig pocsékul érzem magam egy ilyen kiállított holttest(maradvány) közelében, valahogy az az érzésem, hogy a lelke meglehetősen rosszallóan figyeli, hogy turistalátványosság lett. Az igazat megvallva, engem zavarna a tudat, hogy mondjuk pár száz év múlva unatkozó iskolások és szájtáti turisták bámulják a kiásott maradványaimat.
Annak idején az egyiptomi kiállításoknál a múmia-vitrinnél kifejezett feszültséget éreztem magamba, ami egy idő után annyira elviselhetetlenné vált, hogy ki kellett mennem abból a teremből.
Pedig igazából nem vagyok hívő típus, még ha azt nehezen is tudom elfogadni, hogy az ember csak puszta hús és bioelektromos inger keveréke.

No mindegy, most végül is nem erről akartam írni, ez csak mellékes megjegyzés volt.

A második tárlat a gyarmatosítási időkkel kezdődött – érdekes módon az, hogy mi történt a vaskorszak és a gyarmatosítás közt, homályba vész, nem nagyon találtam róla információt. Pedig érdekelt volna, főleg az, hogyan terjedt el itt az iszlám – de erre valahogy nem volt utalás.
A portugálok kezdték el a gyarmatosítást, elég sikeresen elfoglalva Malakkát és megtartva azt sokáig az ismétlődő visszafoglalási kísérletek ellenére. Igaz, a helyiek elég megosztottak lehettek, hiszen sokféle szultánság meg egyéb birodalom volt akkoriban errefelé, és haditechnikájuk eléggé elmaradt a portugálokétól.
Utánuk a hollandok vetettek szemet a környékre, el is foglalták aztán (ugye a Holland Kelet-Indiai Társaság), majd végül a britek einstandolták.
(Személyes megjegyzés ismét: így visszanézve, mindegyik nagy rabló társaság volt, persze akkoriban ez volt a társadalmi norma, hogy a fejlett keresztény társadalmak leigázták azokat, akik szerintük barbárok, fejletlenek és nem keresztények voltak, és rendelkeztek olyan nyersanyagokkal [rabszolgává tehető helyi lakosok, termények, fűszerek, ércek], melyek nekik jobban kellettek. Persze ha belegondolunk, az USA ma is nagyjából ugyanezt műveli éppen... Attól függően ki és mikor csinálja, ezt hívhatják gyarmatosításnak, emberiség ellenes bűntettnek, népirtásnak vagy éppen béketeremtésnek.)

Persze a britek nem csak lerabolták őket, azért fejlődésben is szerepet játszottak, már ami a nyugati típusú civilizálást jelenti. Vasút, egészségügy, közigazgatás, oktatás – mint Indiában, ezeket nyilván itt is elég hatékonyan építettek ki. Akár a rómaiak Brian életében: mert mit is adtak Júdeának a rómaiak? :)
Mellesleg akkoriban is alapvetően háromféle népség, - maláj, kínai, indiai -éltek itt, viszonylagos békében. A malájok persze muszlimok jórészt, a kínaiak vegyesen buddhisták, konfuciánusok, taoisták, az indiaiak meg hindi vallásúak lehettek. Úgy tűnik, a kereszténység olyan nagyon nem terjedt el errefelé a gyarmatosítás után sem.
No, szóval ott tartottunk, hogy az angolok milyen jókat tettek a malájokkal
Aztán jöttek a világháborúk, a másodikban a japánok ide is eljutottak és meg is szállták. Nem bántak kesztyűs kézzel a helyiekkel, ahogy másokkal sem akkoriban. Főleg kínaiak voltak, akik a dzsungelekbe menekülve gerillaharcba kezdtek ellenük, őket a britek is támogatták fegyverrel.
Aztán később, a háború végeztével ezt beszüntették, viszont Mao kapott az alkalmon, és átvette a dolgot, ezzel sikeresen kommunisták hősi útjára vezetve a helyi kíniak ellenállást, megalakítva a kommunista földalatti mozgalmat. Közben Malajzia angol fennhatóság alatt volt, akárcsak Hong Kong.
Idővel ezek egyre kellemetlenebbé váltak, a komcsik évtizedekig harcoltak a dzsungelekben, demoralizálva a lakosságot, a brit nemzetközösségi csapatok kivonulásáért küzdve. Végül valamikor a 60-as években sikerült legyűrni őket és betiltották a kommunisták mindenféle mozgalmát. (Hű, hogy imádnák ezt a helyet a hazai polgári erők...)

Aztán mindenféle függetlenségi mozgalmak jöttek létre majd egyesültek, és '56-ban végül elérkezettnek érezték az időt, hogy brit koronától függetlenséget kérjenek.
(Kicsit paradox, nem? Miközben mi a nyugat – többek között a britek - segítségére vártunk '56-ban, mert a szovjetek megszállták az országot, ők nagy kegyesen tárgyalni kezdtek, hogy az annak idején gyarmatosított ázsiai országnak a függetlenségéről... tulajdonképpen ugyanúgy függőségben tartottak egy idegen országot, amihez semmi közük nem volt, azon kívül, hogy annak idején megszállták, csak éppen nem a kommunizmus nevében... ezért érzem mindig felháborítónak, mikor ezek a nyugati országok emberi jogokra, demokráciára meg ilyesmire hivatkozva próbálnak demokratikussá bombázni más országokat... különösen ugye az USA, ahol a hatvanas évekig még törvényileg szentesített faji diszkrimináció volt például, hogy meri vindikálni magának a jogot és erkölcsi alapot, hogy ő mondja meg a világnak mi a helyes és mi nem...)

A múzeum számomra meglepően sokat foglalkozott a közelmúlttal, külön figyelmet szentelve a komcsi dzsungelharcosok egyenruháinak, eszközeinek... illetve később a fejlődő maláj ipar termékeinek, mint a bicikli, majd az első hazai gyártású autók.
Van egy tabló, ahol felsorolják a nemzeti hősöket... érdekes módon, mind muszlim, mintha nem is éltek volna más vallású hősök.
A kínaiak ezt meglehetősen nehezményezik... apropó, ha már itt tartunk, érdemes erről is egy kicsit elmorfondírozni, persze az én információim sem objektívek, lévén kínai malájtól származnak.
Meglehetősen erős diszkrimináció érvényesül általában. Malajzia deklaráltan iszlám állam, méghozzá szövetségi, azaz más-más államokban eltérő irányultságú helyi kormányok és szabályok vannak. Van pár, ahol a szigorú iszlám törvénykezést vezették be, talán nem véletlenül ezek a legszegényebb és legelszigeteltebb részek. Turizmus arrafelé nem nagyon van, hála ezeknek a szigorú szabályoknak, melyeket mindenkire rá akarnak kényszeríteni (mindenhol csak „halal”, azaz iszlám vallási előírásoknak megfelelően elkészített ételeket lehetne felszolgálni, teljes alkoholtilalom, stb.)
Jut eszembe, mindig kicsit megborzongat, ha látom a feliratot az ételen: „100% halal”. :))).
A maláj állam vezetőjének az eskütételben meg kell fogadnia azt is, hogy minden erejével védelmezi az iszlám hitet és azt, hogy Malajzia iszlám állam maradjon. Magyarul nem iszlámhívő szóba se jöhet, mint vezető politikus.
Külön érdekessége a rendszernek, hogy tulajdonképpen monarchia, ahol a királyt a 9 szultánság vezetőiből 5 évente választják meg, valójában egyfajta rotációs rendszer ez, nem igazi választás.

A képen az aktuális király látható. Ázsiai/iszlám országokban uralkodó szokás szerint elég nagy a személyi kultusz, az uralkodó képe az amúgy magánkézben lévő cég recepciójának falát díszíti, mindjárt a főbejáratnál.

Ő pedig a királyné, és szerintem gyönyörű.

Jut eszembe még a képekről: a cég helyiségeiben általában, de leginkább az ebédlőben és a folyosókon tele vannak a falak mindenféle didaktikus munkavédelmi ábrákkal, hogyan kell helyesen emelni, miért fontos a csapatmunka (utoljára ilyeneket még az átkosban láttam a MÁV és a honvédség berkeiben), valamint mindenfelé nagy feliratok hirdetik a „corporate vision” lényegét és fontosságát, azaz, hogy milyen vezető szerepre törekednek és mennyire tökéleteseknek kéne lenniük. Hát nem is tudom, én szkeptikus vagyok az ilyesfajta propagandával kapcsolatban, rám inkább negatívan hat.

Visszatérve az említett diszkriminációhoz, ez a kínaiak szerint elég széles körben megnyilvánul. Persze nem vallási, hanem etnikai alapú inkább, de annyi köze van a valláshoz, hogy a maláj etnikum túlnyomórészt muszlim.

A nőknek kötelező minimum kendővel eltakarni az arcot, de nem volt ritka a csak szemet szabadon hagyó fekete lepel viselése sem, miközben a nő férje mellette sortban-pólóban lazult. (Nem tudom, lehet, hogy ők ettől még boldogok és szeretnek így élni, hogy gyakorlatilag egy fullasztó burokban jelenhetnek csak meg nyilvánosan, de én nehezen tudom ezt elképzelni. Ha jól tudom, ez azért szükséges, hogy ne keltsenek illetlen vágyakat a férfiakban. Magyarul a nőket eleve megbélyegzi, miszerint ők tehetnének azzal a puszta külsejükkel, hogy a szerencsétlen, kiszolgáltatott férfiaknak kedvük támad meghágni őket... azért kipróbáltatnám a muszlim férfiaknak, hogy nekik kéne viselni egy ilyen csak szemet szabadon hagyó ruhát, miközben a nők fürdőruhában mászkálnak közöttük, vajon hogy éreznék magukat...)

Az egyetemi felvételiken is megvan a megkülönböztetés, a malájokkal töltik fel először 70%-ban az helyeket, majd utána jöhetnek a többiek, akiknek ráadásul magasabb szinten kell teljesíteniük a vizsgákat, hogy bekerüljenek, ráadásul utána se választhatnak szabadon szakirányt, hanem beosztják őket. Így a felsőoktatásban részesülni akaró kínaiak nagy része kénytelen sokkal drágább magánegyetemekre vagy külföldre járni.
A vállalkozásoknak maláj tulajdonostárssal rendelkezniük, és az alkalmazottak legalább 30%-a maláj kell legyen. A muszlimoknak természetesen engedélyezett az imádkozások betartása, tehát garantált számukra arra az időre a munkaszünet.
A malájok kedvezményesen (enyhébb feltételekkel és alacsonyabb kamattal) juthatnak hitelhez.Az üzleti életben amúgy hagyományosan a kínaiak játszanak vezető szerepet régóta, ezen akar a kormány a leírt módszerekkel változtatni, amit persze a kínaiak erősen nehezményeznek, de nem sokat tehetnek. A politikusok meg persze ügyesen megpróbálják kihasználni ezeket az ellentéteket.
Állítólag egyre több sikeres kínai üzletember érzi úgy, hogy ellehetetlenítik, és költözik át más országokba.

Az egyik nagy plazában (ami egy nagyságrenddel puccosabb, mint a budapestiek közül bármelyik) nem tudtam, elismeréssel adózzak a vallási szabályok figyelembe vételének ilyen magas foka előtt, vagy nevessek, mert ez már tényleg értelmetlen túlzás: cipőboltban egyes cipők fölött kétnyelvű (maláj és angol) felirat: A felsőrész bélés egy része sertésbőrből készülhet, ha fel akarja próbálni, kérje az eladó segítségét.

Magyarul, az igazhívőnek tilos azt az undorító, mocskos, bűnös, szörnyeteg sertést még a cipőnél felhasznált bőre állapotában is megérintenie, ezért az eladó felhúzza a lábára cipőt.

Utólagos kiegészítés: Mivel több kommentező kételkedett a dologban, megpróbálom reprodukálni az eredeti angol szöveget, de nem esküszöm meg rá, hogy így volt.
The material of lining may contain pig skin, please ask for assistance if you want to try.
A kommentezőknek lehet, hogy igazuk van, ugyanis a "lining"-ot tévesen felsőrésznek fordítottam, holott bélés. Így valóban értelmét veszti a dolog, mert akkor az eladó nem segíthet semmit.
Ami megtévesztett a helyszínen, hogy ez a felirat nem általánosan volt kiírva egy helyen, hanem mondjuk a 30 cipőből célirányosan 10-re volt kirakva. Ezért számomra sokkal valószínűbbnek tűnt az az értelmezése, hogy ezeknél esetleg ahhoz kell a segítség, hogy felpróbálja. Ha általános értelmű lenne, nem külön bizonyos cipőkre raknák ki, hanem mondjuk a falra a cipős polchoz általában. Szerintem.
De mindenesetre úgy látszik, valóban én tévedtem, az érvényét vesztett megjegyzést áthúztam, a többit viszont még mindig így gondolom, magát a szabályt életszerűtlennek érzem. 

Most nem egészen értem, ha megérintenie tilos, akkor hogyan hordhatja? Vagy zoknit húzva már nem sertés a sertés, csak ha a bőrrel érintkezik közvetlenül? És otthon ki húzza majd fel neki? Vagy ha repülnie kell és a biztonsági ellenőrzésen levettetik vele, megkéri a biztonságiakat, hogy húzzák fel utána neki?
És mi történik, ha mégis megérinti? Lecsap rá Allah tüzes mennyköve és helyben elemészti? Vagy halála után a Gyehenna várja?
És mi van, ha nem mondják meg neki? Mert más üzletekben ezt nem láttam, tehát ott rákényszerítik őket a bűn elkövetésére...

Tudom, ez most nem valami toleráns dolog tőlem, de ezt akkora megveszekedett, életszerűtlen baromságnak érzem, hogy nem tudok elmenni mellette szó nélkül... ráadásul komoly ellentmondást érzek abban, hogy megérinteni nem lehet, de ezek szerint mégis hordhatja, különben minek próbálná fel? Ez sumákolás... Olyan, mint a kamatszedés, amit szintén tilt a Korán, de persze megtalálták a módját, hogy játsszák ki a dolgot, hiszen ők is a legnagyobb bizniszelők közé tartoznak... és kamat nélkül a banki ügyletek életszerűtlenek, tehát csak annyi változik, hogy nem kamatnak hívják és másféle tranzakció van a hátterében, de a lényeg ugyanaz szerintem.