Linkblog

Daily Shark magazin

Vélemények, gyakran olyanról is, amihez nem értek. Leírom azokat a dolgokat, melyeket érdekesnek vagy éppen bosszantónak találok.
A blog utólag moderált, azaz:
Ellenvélemény, kritika: oké.
Személyeskedés, trollkodás, rasszizmus: kitiltva.
Vissza a címlapra->

Utolsó kommentek

Címkék

Nyílt levél barátomnak

2008.11.09. 18:07 :: Daily Shark

Legjobb Barátom,

Azt hiszem, most érkeztünk el egy olyan ponthoz, ahol jobb megállni egy kicsit és elgondolkodni, mielőtt bármi egyebet mondanánk.
Én megtettem ezt és most le is írom.

Máskor is vitatkoztunk, néha igen hevesen, de sose ment el személyes sértődésbe-sértésbe a dolog. Nagyon remélem, ezután se fog.
Azt mindenesetre látom, hogy a valós életben sokkal kevésbé „jár el a szád” ilyen helyzetekben, nem emlékszem, hogy eddig valaha is eljutottunk volna – persze lehet, hogy gondoltad, csak nem mondtad. De az is valami. :)

Nagyon régóta az ország értékválságának egyik legrémisztőbb jelensége szerintem, hogy ennyire megoszthatja a legjobb barátokat is a politika és az értékek kérdésekben.
Nem az a baj, hogy nem vagyunk azonos véleményen, ez természetes dolog. Az a baj, hogy miképp fejezzük ki ezt. Igaz, erről is vitáztunk már párszor.

Szerintem aki felelősségteljes polgárként akar viselkedni, annak elsősorban józan ésszel, racionálisan, mások véleményét is tiszteletbe tartva kell a sajátját kinyilvánítania, mellőzve az indulatoskodást. Lehet, hogy nekem se sikerül ez mindig.
De ebbe nem fér bele a másik fél személyének sértegetése, trágár gyalázása. Számomra semmiképpen.
A véleményét lehet minősíteni, bár ott se épp tanácsos sértő módon tenni. Lehet azt mondani egy más álláspontra, hogy hülyeség vagy valótlanság. De ha már így tesz valaki, akkor érdemes érvekkel is bizonyítani ezt. Különben csak a sértegetés szintjén marad meg.
Sajnálom, ha akár az én, akár a más szavai is a blogban bántottak volna érzéseidben. Nem állt szándékomban olyat mondani. Tudtommal nem is mondtam semmi személyesen sértőt.
Úgy vettem észre, a te személyedre sértőt más se mondott egész addig, míg te meg nem tetted vele. Ezt is éppolyan helytelennek tartom az ő részéről, de végül is csak úgy reagált, ahogy te is vele kapcsolatban...

Indulatból, érzelmi alapon vitázni szerintem elég értelmetlen dolog, mert csak vagdalkozás lesz belőle.

És ez a másik problémám: miért kell mindenképpen dafke visszavágni? Ha valakivel nem akarsz vitázni, mert személyét nem érzed alkalmasnak vagy egyenrangúnak, miért kell ezt trágár szavú sértegetésekkel kifejezni? Miért nem lehet elegánsan, úriember módjára, röviden, normális emberi hangnemben értésére adni? Ezért én lennék a szűzies lelkű, mert méltatlannak érzem, hogy valaki – akár te, akár más – ezt a nagyhangú odamondogatós, baszogatós stílust képviseli a saját blogomban? Ez lenne talán ma a norma, amihez képest én vagyok túl finomkodó? Elég baj.
Bennem valahogy az maradt meg, hogy ez a fajta viselkedés, mikor ketten kölcsönösen sértéseket vagdosnak egymáshoz, illetve a másik bármilyen állítására szükségesnek érzik egy ahhoz nem igazán kapcsolódó, de a másik szavainak hitelességét megkérdőjelező, avagy ahhoz csak nagyon áttételesen kapcsolható, - még ha önmagában igaz is – visszavágással felelni elsősorban kétfajta jellemző helyzetben fordul elő: mikor a felek kakaskodó dedósok, vagy ha primitív, műveletlen, viszont épp ezért önértékelési zavarban szenvedő, égig érő egójú, túltengő önérzetű emberek.
Szerintem esetünkben egyikről sincs szó... akkor mire hát ez?

 

Gyurcsány seggnyalójának neveztél, talán ez is egyfajta norma a polgári oldalon állók számára, hogy a velük egyet nem értőket így hívják, de szerintem teljesen igazságtalanul mondtad.
Mindezt úgy, hogy tudnod kell, hogy nem szavaztam se rá, se a kormányára, soha deklaráltan se szóval, se tettel nem támogattam, sőt, többször mondtam is, neked mindenképpen, de több helyen neten írt kommentekben is, hogy az én véleményem szerint is távoznia kellett volna az öszödi beszédet követő tüntetések után. Nem hinném, hogy tudnál olyan kijelentésemet idézni, amiben dicsértem volna őt vagy a kormányt, vagy helyeseltem volna egyértelműen a működésüket.
Nem vagyok egyáltalán jó véleménnyel a kormány munkájáról, sem a kormánypártokról (beleértve a szadeszt, ami ugyan hivatalosan már nem az, de nem volt hajlandó elkötelezni magát, hogy legyenek előrehozott választások, ami talán esélyt adna a továbblépésre az egy helyben huzakodás helyett.)
Akkor miért mondtad ezt rám?
Azért, mert akárhogy is nézem, bennem a Magyar Gárda több negatív benyomást kelt, mint pozitívat?
Mondom ezt úgy, hogy beszélgettem sokat egy olyan emberrel (volt katonatiszt, aki megjárta Afganisztánt, aztán leszerelt, és jelentkezett a gárdába), akivel annak ellenére, hogy a neten kezdtünk vitába és nagyjából az általad képviselt állásponttal egy platformon van, végig indulatok nélkül, sértegetések nélkül, egymás véleményét és személyét is tiszteletben tartva tudtunk vitatkozni.
Vagy azért, mert én nem vagyok képes a Nagy-Magyarországot, vagy a Szent Koronát pusztán áhítattal és pátosszal, kalaplevéve említeni? Az a fajta indulatos beszólásod, melynek során a nem létező „haverjaimat” emlegetted, akik simlissapkának titulálták a koronát, tényleg nem értem, honnan fakad, én soha nem mondtam ilyet és soha nem helyeseltem olyannak, aki ilyet mondott, bár azt is meg kell jegyezzem, tőled hallottam ezt először.
Mindazonáltal töredelmesen beismerem, hogy számomra ezek a nemzeti jelképek nem bírnak akkora életfontosságú jelentőséggel, mint számodra vagy mások számára, de próbálom tiszteletben tartani, hogy neked/nekik fontosabb. Csak nem gondoltam, hogy a bigott vallásosok szent dolgaihoz hasonlóan olyan tabuvá minősült, hogy semmi iróniát nem visel el...
De tudnod kell azt is, hogy milyen büszkeséggel és örömmel mutattam be kedvesemnek Magyarországot, mennyit meséltem a történelmünkről, beleértve a magyarság sérelmeit és a területi és népességbeli veszteségeinket is, két angol nyelvű könyvet is vettem neki Magyarország történelméről, hagyományairól, szokásairól. Ahogy tudnod kell azt is, mennyire megérintett a magyar népdalok világa és próbáltam a zenéimben ezt a világot kicsit a magam módján bemutatni. És arra is büszke vagyok, mikor általam, a munkám, a cégünk világelső terméke és az én tanfolyamaim által kerül valaki kapcsolatba külföldön a magyar névvel először, és számára ez egyet fog jelenteni – remélhetőleg – a minőséggel, a kreativitással, az ötletességgel, a kemény és hatékony munkával, a korrekt hozzáállással, a segítőkészséggel, rugalmassággal. Eddig legalábbis úgy érzem, sikerült ezt a benyomást hagynom világszerte azokban az emberekben, akikkel dolgoztam, és akik közül sokan eddig alig tudtak valamit Magyarországról.
Én úgy érzem, ettől nem leszek kevésbé magyar, mint azok, akik focimeccsen a szomszéd országban olyan zászlót/transzparenst lobogtatnak, ami a szomszéd ország miatt rajtunk esett sérelmet emlegeti fel, és arra emlékezteti őket, hogy annak idején a mi országunkban voltak úgy kisebbségi etnikum, mint ahogy ma az ottani magyarok náluk, valamint azt fejezi ki, hogy ezt mindenáron vissza akarják csinálni.
Hogy nem értetted az iróniát és az utalást a szavaimban, az talán az én hibám is. Eszembe se jutott, hogy sértőnek érzed majd a Nagy-Magyarország zászlós Bukaresti utazás, mint ugyanilyen fölöslegesen provokatív akció ellenzését, amilyen a dunaszerdahelyi eseményeket megelőző volt, még ha konkrétan nem is tettek olyat, ami a brutális rendőrattakot indokolta volna. Pusztán ezt akartam kifejezni, nem állt szándékomban megsérteni a Nagy-Magyarországgal kapcsolatos érzéseidet, nem gondoltam, hogy te annak veszed.

 

Hidd el, nekem is fáj, hogy magyarok milliói vannak hátrányos helyzetben a szomszéd országokban. Abban is egyetértek, hogy az eddigi kormányok jó része elégtelenre vizsgázott az ő érdekükben való fellépésből. Azt is tudod, ha nem lettem volna szokás szerint épp külföldi úton az állampolgárságukkal kapcsolatos szavazás alatt, én igennel szavaztam volna.
De pillanatnyilag ez a történelmi helyzet, és tény, hogy a környező országok jó részével nem vagyunk jó viszonyban, konkrétan a szlovákokkal egyre rosszabban.
Nem tudom elképzelni (ezért elfogadni se), hogy zászlóégetés (a tüntetésen a szlovák követség előtt)/zászlóleszarás (te mondtad), szlovák újságírók leköpdösése (a miniszterelnöki hivatal előtti tüntetésen történt), szlovákok elleni felkelésre buzdítás (Hatvannégy Vármegyések honlapján), milicista jellegű felvonulások/demonstrációk ezt a viszonyt akár hivatalos szinten, akár ember-ember közt bármiben is javítanák és elősegítenék, hogy az elcsatolt területen élő magyarokkal jobban bánjanak. Ellenkezőleg. Minden ilyen akció csak olajat önt az ottani szélsőségesek tűzére és növeli a magyarellenes tábor támogatottságát, kiválóan igazolja a magyarokkal kapcsolatos eltúlzott vádaskodásokat.

Sejtem, hogy erre most az lesz a válasz, hogy bezzeg ők sokkal rosszabbak, és ők sokkal több jogtalanságot művelnek, és sokkal jobban utálják a magyarokat... na de válasz ez (még ha igaz is, hiszen ott van Slota szélsőséges pártja sajnos)? Az ilyen megint a dedós „az mind te vagy és én mi vagyok” stílus szerintem. Azzal, ha mi még jobban fogjuk utálni őket és még inkább elégtételt akarunk venni, csak lejjebb fogunk velük együtt csúszni az erőszak és a gyűlölet örvényében.

Te jobban tudod nálam, mivel sokkal jobb voltál történelemből és azóta is többet foglalkoztál vele, hogy azért 1848-ban se sikerült éppen jól alakítanunk a nemzetiségi politikánkat – pedig akkor nem voltak ott komcsik meg Gyurcsány... és aztán később se volt tudtommal nagyon sikeres a dolog, majd támadóként beszálltunk egy világháborúba, amiből vesztesen kerültünk ki, és meg is lett az eredménye ezeknek a hibáknak. :(

Trianon mélységesen igazságtalan voltát nem lehet vitatni. Azonban lassan 100 éve már nagyjából ez a status quo. Minden olyan törekvés, ami azt fejezi ki, hogy ezeket a területeket vissza kell foglalni, rendkívül veszélyesnek tűnhet szomszédaink számára, márpedig a szomszéd államok szempontjából a Nagy-Magyarország jelkép ezt jelentheti, és tudható, hogy ennek van bázisa nálunk, sokak vágyálma, hogy így legyen. De ez egy nagyon veszélyes álom.
(Lehet, hogy csak én értem félre, de annak az állandó demonstrálása a szomszéd országok felé, hogy mennyi terület volt a miénk régen, ami most az ő határaikon belül van, vagy a Hatvannégy Vármegye név választása csak ezt fejezheti ki, másképpen miért vonultatnának föl állandó jelleggel ilyen jelképet?)
Ez pedig diplomáciai úton nem behajtható – ez egyedül háborúval és rengeteg áldozattal lenne megoldható, ha egyáltalán lehetne. Ez persze aztán évszázadokra még jobban ellehetetlenítené a szomszédos népekkel a kapcsolatot, és számítani lehetne a visszavágásra. Soha nem lesz vége.
Kitartó és okos diplomáciával nagyobb fokú autonómiát gondolom el lehetne (lehetett volna) érni, de nem tudom elképzelni, hogy bármilyen erőszakos, provokatív, szélsőséges megnyilvánulás ebben segítene, ellenkezőleg, minden ilyen akció rendkívül sokat ronthat ennek esélyén.
Azt mondod, nyuszi népnek nincs hazája. Oké, és harcias, kakaskodó népnek milyen lesz? Annak, aki majd a jogtalan és morálisan elítélhető magyarellenességre egy jogtalan és morálisan elítélhető szomszédellenességgel válaszol, aki váltig hangoztatja, hogy „ez a mi országunk, nem a tiétek”? Magyarázd el nekem kérlek, hogyan fog ez nagyobb tisztelethez, a jogok betartásához, a kint rekedt magyarság nagyobb önrendelkezéséhez vezetni!

Volt egy példa a németek Sziléziával és az osztrákok Dél-Tirollal kapcsolatos dolgairól. Nem rendelkezem információval ezzel kapcsolatban, de aligha hinném, hogy ott is harcias tüntetések, zászlóégetés és a másik országban megtartott provokatív demonstrációk  tették volna lehetővé, hogy a diplomácia hatékonyabban működjön...

Sajnos úgy érzem, a realitások és a következmények fel nem mérésével történő indulatból reagálás esetleg beválik egy kocsmai konfliktus esetén, de se politikai vitákban, se országok közti viszonyok alakításában nem vezet semmi jóra.
Persze itt a neten könnyen megteheti az ember, mert nem jár semmi következménnyel általában. De ettől még nem kell megtenni.
Előfordultak velem is túlreagálások vagy túlzások, sajnálom, ahogy a félreértéseket is.
Remélem, elolvasod azért ezt. És remélem, nem az lesz az első reakciód, hogy micsoda tipikus libsibolsi ferdítések, már megint elmehetnék a TV2-be meg ilyesmi...(tudod azt is, hogy március óta nem is néztem tévét) mondd el, kifejezetten kérlek rá, hogy írd le, ha nem értesz egyet (mert nem fogsz, ebben biztos vagyok), de ne ilyen semmitmondó indulati lózungokkal.
Én őszintén leírtam, amit gondolok. El fogok gondolkodni az érveiden és ha belátom, hibáztam vagy nem volt igazam, el fogom ismerni, ebben biztos lehetsz.

7 komment

Címkék: vélemény politika közélet történelem barátság napló morfondír

A bejegyzés trackback címe:

https://dailyshark.blog.hu/api/trackback/id/tr45758967

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mókus 2008.11.09. 23:16:56

Szia!

Azt hiszem, hogy ezt nem ide kellett volna betenni.
Túl személyes és nem is tartozik ránk (olvasókra).

Daily Shark · http://dailyshark.blog.hu/ 2008.11.10. 06:24:48

Lehet, de az előzménye is itt volt, az előző bejegyzésekre küldött hozzászólásokban.
Annyira azok is voltak személyesek (személyeskedők?).

mókus 2008.11.10. 17:35:47

Akkor se folytasd a vitát vele. Mindegy ki kezdte.

Daily Shark · http://dailyshark.blog.hu/ 2008.11.10. 18:19:03

Egyáltalán nem az a lényeg, ki kezdte.

És amit leírtam, szerintem általános érvényű, nem csak kettőnkre vonatkozik.
Mármint hogy akármennyire is nem ért egyet valaki, indulatból vagdalkozni nem kéne, és országos szinten se lesz jó vége az indulatból politizálásnak.

mókus 2008.11.10. 18:51:56

Én nem haragból írtam azt, amit.

Daily Shark · http://dailyshark.blog.hu/ 2008.11.10. 19:17:59

Tudom, én se.
Nem rád értettem, hanem a barátomra.

lipton 2008.11.11. 09:00:18

Kedves Rezső!
1. pont, mert nem tudok - és nem is akarok - érzelem mentes vitát folytatni- határoztam el, hogy a továbbiakban nem vitatkozom veled.
2. nem akarlak, és nem is akartalak megbántani. Nagyrészt elbeszéltünk egymás mellett, túl sok értelme nincs is, hogy vitatkozzunk.

baráti üdvözlettel:

lipton