Linkblog

Daily Shark magazin

Vélemények, gyakran olyanról is, amihez nem értek. Leírom azokat a dolgokat, melyeket érdekesnek vagy éppen bosszantónak találok.
A blog utólag moderált, azaz:
Ellenvélemény, kritika: oké.
Személyeskedés, trollkodás, rasszizmus: kitiltva.
Vissza a címlapra->

Utolsó kommentek

Címkék

Az átlagmagyar

2009.01.19. 18:06 :: Daily Shark

Az átlagmagyar az a magyar, aki miatt alighanem ott tartunk, ahol tartunk. Ebben az értelemben nem a társadalmi hierarchiában elért szintjét jelölöm vele, az átlagmagyar lehet éppúgy magas rangú politikus, mint teljesen átlagos ember, például köztisztviselő, bolti eladó vagy villanyszerelő, vagy akár tanár.

 

Az átlagmagyar gondolkodásának van néhány igen jellegzetes sajátossága. Elsődlegesen is a kettős mérce.

Az átlagmagyar végletekig individualista, igazságszerető és jogvédő, ha a saját jogairól van szó, és ugyanilyen végletesen másra mutogató, felelősséghárító és felháborodó, ha a kötelezettségeiről, avagy más jogairól (kivéve, ha azoknak a másoknak a jogai megegyeznek az ő saját érdekeivel). Rendpárti, ha mások okoznak neki kényelmetlenséget, és szabadságpárti, amennyiben ő tesz valamit, ami esetleg másoknak kényelmetlen.

Az átlagmagyar végtelenül takarékos és minden fillérnek utána akar járni, amit az állam nem rá költ, de rendkívül nagyvonalú lesz, ha úgy gondolja, neki jár valami, ilyen esetben azonnal megszűnik az a szigorú fiskális elszámoltatás és előrelátás, amit mások számlájára olyan nagyszerűen tud alkalmazni.

Az átlagmagyar mindig pengeéles logikájú, nagy tudású, minden területen kiművelt és tehetséges, mindenről van véleménye, és mindenben azonnal megtalálja a hibát, egyben általában néhány keresetlen szóval fel is vázolja a tökéletes megoldást, melynek jellemzője, hogy eddig rajta kívül még senki nem jöhetett rá, és csakis ez a megoldás az egyetlen helyes és mindezeket illetően szemernyi kétség sincs benne. Az átlagmagyar sosem kételkedik a saját igazságában és helyzetmegítélésében, ellenben nyilvánvalónak veszi, hogy mindenki más csakis helytelenül láthatja a dolgokat, ha nem ért vele egyet.

Az átlagmagyar alapvetően szabálykövető, amennyiben a szabályokat helyesnek látja, de helyesli a szabályok és törvények megszegését, ha úgy gondolja, hogy ezek egyetlen célja az ő életének kényelmetlenné tétele, ezért szerinte hazafias kötelesség és polgári ellenállás az, ha nem tartja be őket, (vö: természetesen nem azért kerüli el az adót, mert meg akar rövidíteni másokat, nem, ő valójában tisztességes és becsületes és éppen az igazságérzetét háborítja fel, hogy az állam ennyit elvesz tőle, miközben ő ebből semmit nem kap vissza, nem védi posztoló rendőr a házát vagy autóját, nem javítják ki az utat arra, amerre ő közlekedik, nem épül autópálya a városáig, nem utazhat kedvezményesen a tömegközlekedésen, nem kap támogatott állami hitelt, stb. - miért is adózna már?)
A közlekedési szabályokat se azért nem tartja be, mert nem törődik mások biztonságával, ellenkezőleg: az átlagmagyar kiváló és rutinos vezető, autóversenyzői képességekkel, óriási gyakorlattal rendelkezik a vészhelyzetek elhárításában (dudálás, anyázás, ökölrázás, letolás, levillogás, leszorítás, stb.), minden körülmények között tudja (és a közlekedési szabályokat alkalmazóknál sokkal jobban tudja), hogy mi a helyes sebesség és magatartás az utakon, az ő számára a szabályok nem kötelezőek, mert azok nagy része úgyis indokolatlan, a többi meg nem számít. Az átlagmagyarnak mindig elsőbbsége van, ha siet, ezért stresszeli az, aki betartja a szabályokat, és elvárja, hogy senki ne merje az ő gyorshajtását akadályozni, az átlagmagyart a szabályokat betartók sajnálatos módon rákényszerítik a szabálytalanságra, hogy a saját tempójában haladhasson, de ezzel egyszersmind fel is mentik őt a felelősség alól.

Az átlagmagyar akkor is biztonságosabban vezet másnál, ha egyfolytában megszegi a szabályokat, rá nem vonatkoznak a fizika törvényei, ő mindig maximálisan éber és teljes erővel tud koncentrálni, rá nem hat a fáradtság, az időjárási körülmények, a látási viszonyok, a napi problémák, a forgalmi helyzetek: az átlagmagyar a tökéletes autóvezető, akinél mások csak bénábbak lehetnek.

Az átlagmagyar kettős mércéjének egyik jellegzetes megnyilvánulása a közlekedés, ahol miközben ő tucatjával szegi meg a szabályokat, elvárja mástól, hogy betartsa azokat, amennyiben ez az ő gyorsabb haladását elősegíti, ám ha másvalaki viselkedik ugyanúgy, mint ő, akkor felháborodva tiltakozik a másik elképesztő szabálytalanságai ellen.

Az átlagmagyar igen fejlett közösségi érzékkel rendelkezik, amikor követelni kell valamit a saját szűk környezete számára és ez rögtön elenyészik, amikor neki kellene a legkisebb áldozatot is hoznia egy közösség érdekében. Ilyenkor az átlagmagyar azonnal felhánytorgatja, hogy vajon ő mit kapott a közösségtől, és pillanatok alatt kimutatja, hogy semmit, ezért már hogy is várhatnák el tőle, hogy valamit tegyen érte, előbb az adott közösség adjon neki valamit.

Az átlagmagyar, amennyiben kritika éri, sose azzal reagál, hogy átgondolja, vajon van-e alapja a kritikának és meg se próbálja a kritizáló szemszögéből nézni a dolgot. Az átlagmagyar ilyenkor azonnal felháborodik, hogy merészeli bárki neki azt mondani, hogy nem helyes, amit gondol, majd elkezd minden lehetséges módon belekötni a kritizálóba, annak személyébe vagy éppen visszatámad, hogy de bezzeg a kritizáló mikor és mit tett.

Esetleg messze vezető feltételezésekbe bocsátkozik és nagy bizonyossággal besorolja a kritizálót valamilyen ellenséges csoportba, akit kiváltképp gyűlöl, függetlenül attól, hogy a kritizálónak vagy a mondandónak van-e bármilyen köze ehhez a csoporthoz (ami lehet politikai, származási, etnikai vagy egyéb).

Az átlagmagyar nem bírja elviselni, hogy az állam vagy a kormány bármiben is korlátozza az egyéni szabadságát. Az átlagmagyar szerint mindent szabad és mindent megtehet, ami nincs kategorikusan tiltva, legfeljebb az íratlan együttélési normákba ütközik, de még azt is, ami tiltva van, csak éppen szerinte indokolatlanul. Az átlagmagyar nagyon könnyen felmenti magát mindenféle szabályszegés alól, mivel szerint az a szabály a helyes és jó, amit az emberek elfogadnak (emberek alatt saját magát és a hozzá mindenben hasonlókat érti). Amennyiben azonban a szabályt szerinte mások se fogadják el, ezt felmentő érvnek tekinti.

Azért azonban nem tesz semmit, hogy a szabály megváltozzék, azon kívül, hogy megszegi, esetleg internetes fórumokon hőbörög miatta.

Az átlagmagyar mindig talál ezernyi indokot, miért is nem kell neki betartani a szabályokat, általában egész kis ideológiát tud köré építeni és szilárdan hisz is benne.

Az átlagmagyar közönyös vagy szkeptikus, amikor környezetszennyezésről, energiafelhasználásról, fenntarthatóságról van szó. Őt a téma nem érdekli, illetve egyenesen károsnak tartja, hiszen az egyéni jogainak korlátozását látja benne. Ő akkor és annyit ücsörög a dugóban autójában, amennyit akar, annyit pazarolja a vizet, elektromosságot, gázt, amennyit bírja a pénztárcája, a szemetet kidobja az ablakon a kocsiból, a csikket a földre hajítja az utcán, stb. Minden környezetvédelemmel foglalkozó szervezetet holdkóros hippiknek vagy valamilyen ellenérdekű szervezet lobbistáiknak gondol és általában őket kárhoztatja a környezetvédelmi problémák jó részéért is.

Egészen addig, míg őt nem érinti valami, például erősen szennyezett levegő, zaj, vízkorlátozás nyáron, szemét a háza előtt és hasonlók.

Ilyenkor az átlagmagyarok egy jó része azonnal hiperaktív, öntudatos, környezetvédő polgárrá válik, aki minden lehetséges módon számon kéri a másokon (kormányon vagy a helyi hatóságtól, vagy bárki máson), miért nem képesek megoldani a problémát, ő adófizető polgár, neki ez jár. Az eszébe se jut, hogy ő maga mit tehetne azért, hogy a probléma megoldódjon, vagy legalább a káros hatás csökkenjen.

Az átlagmagyar szerint mindig másokon múlnak a dolgok, az ő szennyezése, fogyasztása semennyit nem számít, csepp a tengerben, bezzeg a (...és itt hosszú lista következik azokról, akik szerinte hibásak a kialakult állapotokért), épp ezért ő nem hajlandó bármiféle módon is korlátozni magát, ellenben elvárja másoktól, hogy bármi áron oldják meg a problémáját.

Az átlagmagyar helyesli a bliccelést, mert szerinte ha a szolgáltatás nem ér meg annyit, amennyit fizetni kérne érte, akkor bárkinek jogában áll ingyen igénybe venni.

Ha az átlagmagyart rajtakapják valamelyik szabályszegésén és ezért büntetés elé néz, egy pillanatra se fordul meg a fejében, hogy gerinces módon vállalja, amit tett és annak következményeit is, hanem változatos és kreatív technikákat vonultat fel, hogy a felelősségrevonást elkerülje.

Elsőnek vitatja azt, hogy egyáltalán ő bármilyen szabályt megszegett volna. Ha ez nem sikerül, akkor igyekszik a körülmények szerencsétlen összejátszásának avagy a szabályok félreérthetőségének betudni a dolgot, esetleg arra hivatkozik, hogy mások is megszegik a szabályokat, ami szerinte számára automatikusan felmentést kell jelentsen.

Ha ez se jön be, akkor megpróbálja esetleg „elintézni okosban”, magyarul korrumpálva elsimítani. Amennyiben ez nem megy, akkor jön a következő fokozat: az átlagmagyarnak szinte mindig van valami ismerőse, aki az igazságszolgáltatás menetébe belenyúlva el tudja intézni, hogy az ügy enyhébb megítélés alá essen, vagy mégse kapjon büntetést.

Egy dolog mindenesetre elképzelhetetlen: az átlagmagyar zsigerileg képtelen elismerni, hogy hibázott, mert akkor azonnal porrá omlana teste és lelke örök kárhozatba hullana, következésképpen ő soha semmiért nem érzi felelősnek magát, ellenben mindig meg tudja találni, mely szándékosan ellene irányuló szabályok, illetve az ő bosszantására létező emberek hajszolták bele, kényszerítették rá valami elkövetésére.

Az átlagmagyar öntudatosan hangsúlyozza, hogy az állam dolga megfelelően szabályozni a dolgokat és biztosítani ezáltal a hátteret az ő boldogulásához, de amint ezek a szabályok őt is korlátozzák, azonnal rendőrállamot kiált, diktatúrát emleget.

Természetesnek tartja, hogy az egyénnek szerinte nincs társadalmi felelőssége, nincs szüksége saját lelkiismeretén és előrelátásán alapuló önkorlátozásra. Az „élni és élni hagyni” elv számára annyit jelent, hogy senki ne mondja meg neki, mit csináljon, ellenben ő elvárja, hogy a saját életét senki ne merje zavarni semmivel.

Az átlagmagyar mindig maximálisan magabiztos, ítélete megfellebbezhetetlen, éleslátása legendás, a problémákat azonnal átlátja és egyben meg is oldja. Előrelátása kizárólag a saját jövőjével kapcsolatban van, de abban is többnyire rövid távon. Az átlagmagyar úgy gondolja, hogy az ő egyéni boldogulása a kulcs a nemzet felemelkedéséhez, tehát ő úgy lesz hazafi, hogy ha a saját érdekeiért harcol leginkább.

Ez alól az átlagmagyarok azon fajtája lehet kivétel, aki harcosan elkötelezett valamelyik politikai oldal mellett: ebben és csakis ebben az esetben képes áldozatot is hozni azért, hogy az ellenséget, annak támogatóit akár fizikailag is lehetetlenné tegye, de mindenképpen örökre elzárja előle a hatalomgyakorlás esélyét is.

Az átlagmagyar ilyen aktívan politizáló változata az előző jellemzőkön túl rendelkezik a politikai éleslátás képességével is, mellyel pillanatok alatt el tudja dönteni, ki az ellenség (aki nem ért vele egyet és nem őt támogatja), és ezek ellen ékesszólóan és kitartóan folytat verbális küzdelmet.

A politizáló átlagmagyar született demagóg és populista, és minden előzőleg felsorolt tulajdonsága hatványozottan jelentkezik: nem csak a saját maga elleni, hanem politikai bálványai ellen irányuló kritikákat se képes elviselni, hibát nem tud elismerni, és minden kritikai észrevételre indulatos, paranoid módon reagál, ha éppen nem tud hatásos ellenérvet találni, akkor fejből idézi az ellenség akár tíz évvel ezelőtti bármilyen megnyilvánulását, és azonnal képes annak szinte minden vélt vagy valós hibáját tételesen felsorolni, nehogy a saját oldalának negatívumaiból bármit is be kelljen ismerni. Ha kérdést tesznek föl neki, hogy helyesli-e saját oldalának valamelyik vitatható dolgát, azonnal azzal válaszol, hogy de bezzeg ti (amivel kapásból a kérdezőt is besorolja az ellenség közé) ekkor és ekkor ezt meg ezt tettétek.

A politizáló átlagmagyar feltételezi mindenkiről akinek ellenvéleménye van, hogy: 1. fizetett bértollnok, 2. gonosz, szándékosan akar rosszat neki és a nemzetnek 3. ostoba, akit megvezettek és akinek nem lehet semmilyen saját gondolata, mert csak a … médiában (ami természetesen ellenük van) elhangzottakat szajkózza, 4. provokátor titkosügynök, 5. mindezek az előbbiek együtt.

A politizáló átlagmagyarokból lesznek később a legkártékonyabb politikusok, akik mindezeket a fenti tulajdonságokat hatalomhoz jutva végletekig továbbfejlesztik és sokkal szélesebb körben gyakorolják és terjesztik.

 

Meg is látszik az országon.

 

11 komment

Címkék: vélemény politika közélet közlekedés megmondás magyarisztán morfondír

A bejegyzés trackback címe:

https://dailyshark.blog.hu/api/trackback/id/tr25889053

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

málészájú tévésztár 2009.01.19. 20:49:34

Nos kedves blogger, most biztosan fogsz kapni a fejedre, hogy ilyen előítéletes vagy, és csak végletekben tudsz gondolkodni. Ettől függetlenül sajnos a postodnak nagyon erős a valóságbeli alapja. Remekül összefoglaltad a dolgokat, én is a tiedhez hasonló véleményen vagyok.

Ami szerintem még kimaradt, bár számomra feltűnő jelenség: Az átlagmagyar előszeretettel turkál mások zsebében. Mindig azt figyeli, hogy a szomszéd mennyit keres, honnan vannak neki az egyes vagyontárgyak, miből telik erre-arra. Ennek ellenére a kisujját nem mozdítaná azért, hogy a szomszédhoz (aki a lelkét kidolgozta mindenéért) hasonlóan előbbre jusson. Visszautasítja a fejlődés minden formáját, mely érdemi munkával, és tanulással jár. Nem hajlandó rá, hisz' a legnagyobb boldogságot az okozza neki, ha a körülötte lévőket visszahúzhatja, nem engedi előrébb jutni. Ezzel valamelyest saját életének kudarcát is igazolhatja.

spielerrr2000 2009.01.21. 01:42:11

Nagyon jól megírt post,kellően humoros és irónikus.Gratula.Bár hivatalosan nem vagyok sem magyar,sem magyar állampolgár,elég sokat járok Magyarországra,tapasztalataim szerint az átlagmagyar valahol tényleg pontosan ilyen,ahogyan Ön ábrázolta.
Ha megengedi,lenne egy-két megjegyzésem is.Bár nem említette,hogy Ön az átlagmagyarokhoz tartozik-e ,az írás hangneméből következtetve,valószínűleg nem.
Ennek ellenére a "Parkolási bírság rendelésre?" című írása az ellenkezőjére enged következtetni.Bár elismeri,hogy rossz helyen,tilosban parkolt,szabáyt szegett és jogos a büntetés,mégis : összeesküvésről és magánbosszúról ír,eljelentékteleníti a szabáysértést,mások példáját hozza fel,hogy ők is szabáytalankodnak és direkt csakis Önt büntetik....Idézhetném az idevonatkozó részeket az átlagmagyar jellemvonásaiból,de biztosan tudja,hisz Ön írta.
Egy másik ugyanilyen post a "MÁV: Csak keményen, semmi kompromisszumot!" című. "...rögtön elenyészik, amikor neki kellene a legkisebb áldozatot is hoznia egy közösség érdekében." A MÁV dolgozóinak valószínűleg nyomós indokuk volt a sztrájkra,s nem azért nem dolgoztak,hogy az Ön hétvégéjét elcsesszék.Dehát az átlagmagyar elvárja,hogy minden tökéletesen működjön,ha neki szüksége van rá.
Hogy is van a mondás?
Bort iszik s vizet prédikál.
Igen,ezért tart ott,ahol tart az Önok országa.

Daily Shark · http://dailyshark.blog.hu/ 2009.01.21. 14:57:41

@spielerrr2000:

Nem állítom, hogy én teljesen mentes vagyok mindezektől. Én is gyarló ember vagyok, akinek bizonyára megvannak a hibái, olykor részlegesen azok is, melyekről itt írtam.

A parkolási bírsággal kapcsolatban valóban az volt a helyzet, hogy bejelentésre jöttek ki, és néhány méterrel odébb szabálytalnul parkolókkal nem törődtek.
Ezt olyan fokú következetlenség, amit nem lehet úgy értelmezni, hogy kizárólag a törvény érvényesítését célozza. Ez zavart a dologban. Ha következetesen az egész környéken alkalmazzák a ránk kirótt büntetést, nem szóltam volna semmit. De ez így igazsságtalan volt, mert a törvény előtti egyenlőség elvét sérti.
Én a szabálysértésem tényét elismertem (ami mellesleg gyakorlati akadályoztatás és társadalmi veszélyesség szempontjából nagyon minimális volt), a büntetést elfogadtam és jogosnak tartottam, csupán azt sérelmeztem, hogy ezt nem alkalmazzák következetesen. Mivel kiderült, hogy a 14 év óta háborítatlanul fennálló állapotot egy bejelentés változtatta meg, logikusnak tűnik a következtetés, hogy valóban "megrendelésre" és valamilyen magánbosszú szerű érdekből történt a bírságolás, hisz szelektíven csak ebben az utcában állókat érintette.
Az átlagmagyar nem ismerte volna el a szabálysértés tényét és a büntetés jogosságát, és alighanem ő fel is jelentette volna a nem megbírságolt autókat, én ezt nem tettem.

Ami a MÁV sztrájkot illeti: nem tudom, miért kéne szolidárisnak lennem egy olyan társasággal, akik pénzt követelnek egy olyan cég eladásából, amiben nem is dolgoztak. Ha a tulajdonos főnököm eladná a céget, amiben dolgozom, én se állnék oda követelni a részemet, mert ahhoz semmi közöm. Fizetésért dolgozom, nem a tulajdonrészért, ahogy a MÁV-osok sem. A MÁV Cargo nem a többi MÁV dolgozó tulajdonában volt. Ilyen szempontból felháborítónak tartom egyrészt az irreális követelés érdekében folytatott sztrájkot, másrészt a megegyezési készséget hiányoltam mindkét félből, éppúgy a sztrájkolók oldaláról, mint a MÁV vezetése oldaláról is. Ezt le is írtam.
Amennyiben reáis követelésekkel lépnek fel és láthatóan megegyezésre törekednek, nem csak zsarolásra, alighanem én is szolidárisabb lettem volna.
Hozzátenném, évekig dolgoztam a MÁV-nál, ismerem, milyen a helyzet ott.

Úgy érzem, nem értette meg az írások lényegét, ezért ítélkezett felettem ilyen módon.

Daily Shark · http://dailyshark.blog.hu/ 2009.01.21. 15:24:01

@spielerrr2000:
Még valami a sztrájkkal kapcsolatban.
1. Szinte kizárólag mindenki, akit kérdeztem (kivéve Lipton barátomat) hasonló véleménnyel volt a MÁV sztrájkról: felháborítónak tartották, hogy egy cégcsoport egyik cégének eladásából részedesést követelve sztrájkolnak.

2. Szakjogászok szerint a magyar sztrájktörvény jelenleg nem kellően kidolgozott és olyan területeket hagy szabályozatlanul, amit nem szabadna.
Ilyen közszolgálati feladatokat ellátó cégnél nem szabadna addig a sztrájkot elindítani, amíg a felek meg nem állapodtak az elégséges szolgáltatásról és annak fenntartásának mikéntjéről.
Ez nálunk aztán nem is történt meg, és ez volt a legrosszabb, nem a sztrájk, hanem hogy senki nem tudta, mi fog történni, melyik vonat megy és melyik nem, és folyton változott a helyzet.
Ezt nem tehetik meg az utasokkal.

vakablak 2009.01.24. 02:43:36

Nagyon klassz írás. Szívesen okostojáskodnék most, és felsorolnék még hatféle átlagmagyar-tulajdonságot, amire te nem gondoltál. Úgy tűnik, azonban, hogy teljes a felsorolásod, mert még nekem sem jut eszembe semmi más, pedig én nagyon okos vagyok és általában mindent mindenkinél jobban tudok. ;))

Szóval gratula.

quimba 2009.01.24. 16:51:53

Kiváló,kiváló,kiváló! Az utóbbi időkben e témában olvasottak között messze a legjobb,kedves Shark.Jól rendszerezted,jó a stilusod is. Hát ilyenek vagyunkmi,így élünk mi Pannóniában.

lipton 2009.01.25. 13:32:03

Én egy átlagos magyar embernem tartom magam, és egész egyszerűen marhaság, amit írsz. A sértegetésből nem kérek, és kár, hogy ennyire előítéletes vagy :-(

Ja és a MÁV-ról!
Kedves Shark, miért nem azon hőbörögsz inkább, hogy a haveri kör megint milliárdos siker díjat akart felszámolni az értékesítés kapcsán - lehet, hogy erről sem hallottál, no persze a HVG nem bántja fizetős elvtársakat - miért az bánt, hogy akik eddig közalkalmazottak voltak, azok egy fajta kártérítésként kapnak az eladási árból valamennyit. A MÁV nem privát cég volt, elég nevetséges, hogy egy kapal alá veszed a Te munkaadód cégével

lipton 2009.01.25. 13:32:43

embernem = embernek

Daily Shark · http://dailyshark.blog.hu/ 2009.01.26. 15:24:09

Kedves Lipton, sajnos én nap mint nap ezekkel a jelenségekkel találkozom és baromi fárasztó.
Főleg, hogy mindig mindenki megpróbálja a saját hibáit a politikusokra kenni, illetve az ő stiklijeik miatt feljogosítva érzik magukat, hogy ők is sumákoljanak.
Persze ez sokkal könnyebb így nekik, kétségtelen.

Én nem hőbörögtem, a MÁV-ot se én hoztam fel itt, csupán más emlegette és elmondtam, miért nem értettem egyet a sztrájkkal.
AMúgy ha az állami MÁV tulajdont adták el, az megint nem csak a vasutasok tulajdon, hanem mindenkié, ezen az alapon más is kérhetne belőle részt...
Mellesleg úgy tűnik, maguk is belátták, hogy ez irreális.

lipton 2009.01.26. 16:25:24

Kedves Shark!

A MÁV-ról csak annyit, hogy számomra inkább az a kérdés, hogy a korábbi privatizációk esetén miért nem kaptak az eladási árból a dolgozók.

Ami viszont érdekesebb - nekem - : ha az átlag magyar - szerinted - ilyen, no és persze a felsorolt jellemhibákat tekintve Te nagyjából mentes vagy, akkor:
A. Te átlag feletti magyar vagy
B. Te átlag alatti magyar vagy
C. egyéb, és pedig.....

érdeklődve várom válaszod :-))

Lipton, Egy Átlagos Magyar Polgár

Daily Shark · http://dailyshark.blog.hu/ 2009.01.26. 17:22:13

Mint már másnak adott válaszomban említettem, nem állítom, hogy én mindig mentes vagyok a felsorolt hibáktól.

De általában igyekszem a dolgokat legalább átgondolni és a saját hibáimért felelősséget vállalni, még ha nem is mindig megy azonnal. Ha valamit tenni kell egy közösségért, tőlem telhetőleg igyekszem megtenni, ha megszegek egy szabályt, akkor vállalom a következményeit, még ha nem is értek vele egyet, de nem körítek hozzá ideológia maszlagot, hogy márpedig én jogosan szegtem meg.
Nem szoktam a velem egyet nem értőket személyükben sértegetni vagy beletuszkolni valami jól gyalázható ellencsoportba.
Igyekszem úgy élni, hogy ne okozzak másoknak kellemetlenséget.
Nem érzem úgy, hogy minden biztos úgy van, ahogy én gondolom.
Nem hiszem azt, hogy mindehez értek, és jobban értek azoknál, mint akiknek ez a szakmájuk és hosszú évek óta van gyakorlatuk benne.
Próbálom a saját környezetemben megtenni, amit megtehetek, akkor is, ha ez esetleg nekem kényelmetlenséget okoz.

Nem mindenben és nem mindig vagyok rá képes. De egyre inkább azt tapasztalom, hogy nagyon sokan inkább ahhoz állnak közel, amit leírtam a cikkben.