Linkblog

Daily Shark magazin

Vélemények, gyakran olyanról is, amihez nem értek. Leírom azokat a dolgokat, melyeket érdekesnek vagy éppen bosszantónak találok.
A blog utólag moderált, azaz:
Ellenvélemény, kritika: oké.
Személyeskedés, trollkodás, rasszizmus: kitiltva.
Vissza a címlapra->

Utolsó kommentek

Címkék

Miért van elegem az utazásokból?

2009.01.27. 15:35 :: Daily Shark

Igen, ez sajnos megint egy panaszkodós bejegyzés, ebben én is átlagmagyar vagyok, szeretek panaszkodni. Apropóját az adja, hogy megint utazni kell Mexikóba egy-másfél hétre.

Gondolom, most mindenki felhördül, hogy "hülye vagy te, bakker, Mexikóba utazhatsz és még panaszkodsz?"

Igen.

Mikor valaki meghallja, hogy milyen utazgatós munkám van, mindig nagy elismeréssel és némi irigységgel állapítja meg, hogy de jó neked, micsoda helyekre jársz...
Persze, egy laikus számára tényleg így tűnik. De azért nem ennyire egyértelműen fenékig tejfel a dolog.

Elmagyarázom.

Először is, ezek nem kéjutazások, itt dolgozni kell, reggel 8 és este 6 közt többnyire. Néha hétvégén is, ez országtól, cégtől függ, mindig az ügyfél igénye és a munka jellege dönt, itt nincs szakszervezet, munka törvénykönyv meg felügyelet, nem lehet sztrájkolni, nincs apelláta,  addig dolgozik az ember, amíg a feladat megkívánja.
Ha van egy szabad hétvégém, persze elmehetek erre-arra kirándulni, de hétközben, munkanapokon esélytelen, mert sokszor a hivatalos munka befejeztével még tovább kell dolgoznom a hotelszobában, hogy előkészüljek másnapra.

De inkább induljunk ki otthonról. Ha lenne az embernek magánélete (társa, családja, gyereke), teljesen széttördeli, ha havonta-kéthavonta 2-3 hetet teljesen összevissza beosztásban külföldön tölt. Eleve társas lények vagyunk, és ilyenkor egyrészt egyedül tölti az ember azokat a napokat, másrészt a családnak is szüksége lehet rá. De vegyük csak azt, hogy mondjuk az év egyharmadában kimarad teljesen a szex, azért ez  is durva.

És mi van, ha az ember egyedülélő, mint én?

Először is, nem tarthat állatot, pedig imádom a macskákat és mikor még együtt éltünk exemmel, nagyon jó volt, hogy egy cica dorombol elalváskor.

A növényeket célzottan úgy kellett választani a lakásba, hogy bírják az akár 2-3 hetet víz nélkül.

Ha bármi elintéznivaló akadna arra az időszakra, azt halasztani kell, ha közben történik valami, gyakran túl későn tudom meg, hogy időben intézkedjek.
Ez banki, biztosítás, telekommunikációs dolgoknál komoly problémákat is okoz időnként.

Nem tudok normálisan beütemezni semmilyen programot előre, mert hetente változik, hogy mikor hová kell mennem. Legutóbb hétfő délben szóltak, hogy kedd hajnalban indulás Mexikóba. Kapkodás, előkészülés... aztán kinn kiderült, hogy a tervezettnél tovább kell maradni. Több ezer forint értékű kaja ment tönkre ezalatt a hűtőmben.

Minden egyes transzkontinentális úton két nap megy veszendőbe minimum. Indulás előtt 2 órával kinn kell lennie a reptéren, ha jót akar az ember, otthonról indulás előtt kb. négy órával kell elindulnom. Az idő nagy része teljesen fölösleges és értelmetlen transzferrel,  sorban állásokkal és várakozásokkal telik el.

Aztán beülhetek egy fémcsőbe, ahol a turistaosztályon szardíniákként szoronganak az emberek szűk ülésekben, egy hosszabb úton akár 12 órát is. A levegő száraz és más nyomású, mint normálisan, ettől rendszeresen vérzik az orrom az út végére. Már pár óra után megfájdul a derekam, a térdeim sajognak az állandó lógatástól. A kis helyen összezárt több száz emberrel való félnapos együttlét alatt igen könnyen el lehet kapni bármilyen cseppfertőzéssel terjedő betegséget. Ha nincs szerencsém, kifoghatok egy (vagy mindkét oldalon) olyan szomszédot, aki kövér (átfolyik az én székemre) vagy büdös, vagy folyton rajtam keresztül kimászkál (esetleg mindez együtt), netán kisgyerekes szülőket, ahol a szerencsétlen kölyök megállás nélkül bömböl.

De ezek csak apró nüánszok. Utaztam már olyan gépen, amin tűz keletkezett a „konyhában”, nem volt kellemes érzés 11 km magasan a szúrós füst és a kiszolgáltatottság érzése. Átéltem kimondottan félelmetes, viharos időben történő leszállást, illetve egy átstartolást, mert a pilóta a rossz időjárás miatt elsőre nem tudta letenni a gépet Hongkongban, és fél méterrel a beton felett meggondolta magát, hogy megy még egy kört. Nem vagyok nagyon aggódós fajta a repülőn, de egyre többször félek mostanában és kifejezetten rossz érzések töltenek el, ha beszállok.

Ahogy nő az utazásaim száma, úgy nő az esélye, hogy valami történik.

További gond, hogy egy transzkontinentális útnál jelentős időzóna-eltolódás van, általában pluszmínusz 6-8 óra. Nekem kell 5 nap, mire átállok, ha egy hétre mentem, addigra épp jöhetek is vissza, és kezdődik előről a visszaállás. De két héttel se kellemesebb.

Volt, hogy megjöttem szombaton, még annyi időm se volt, hogy a sebtében kimosott ruháim megszáradjanak, és vasárnap már mentem is tovább.

Ázsiai, afrikai országokban eléggé más a higiénia, sokkal többféle betegeség veszélyeztet, az ételek se mindenhol olyanok, ami az európai gyomornak való.

Ahogy öregszem, ezekhez a kényelmetlenségekhez képest az a néhány turistalátványosság, amit esetleg megnézhetek, egyre kevésbé lelkesít. Már 12 éve csinálom, és úgy érzem, elegem van.

Kiegészítés: vagy megfáztam, vagy ez influenza, mindenesetre csúnyán bedurrant a torkom, még a teljesen üres nyelés is nagyon fájdalmas, és elég pocsékul is érzem magam. Nem tudom, hétfőig kikeveredek-e belőle, orvoshoz szokás szerint nem megyek, mert egyrészt időpontra már erre a hétre nem lehet számítani, ha meg rendelésire csak odamegyek, úgyse kerülök sorra, de ha sorra kerülnék is, lehet, hogy megint azt kapnám, amit annak idején attól a csepeli orvostól, aki miatt azóta is igyekszem elkerülni az orvosi kezelést és aki az egy hónapja tartó makacs köhögéset így intézte el: fél perces vizsgálat után legyintett és kedélyesen közölte, hogy "ne is törődjön vele, igyon citromos teát".
Na sebaj, majd jól elterjesztem a hazai influenzát a repülőn meg Mexikóban, mert az utat lemondani nem lehet.

2 komment

Címkék: vélemény biztonság én utazás egészség repülő mexikó reptér

A bejegyzés trackback címe:

https://dailyshark.blog.hu/api/trackback/id/tr10906325

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vakablak 2009.01.27. 20:23:18

Ez egy jó nagy szívás, teljesen át tudom érezni. Max. egy fél évig volnék hajlandó csinálni, de tovább semmiképp. A szállodázós élet egyébként is borzasztó. Nem tudsz váltani valami másra?

Daily Shark · http://dailyshark.blog.hu/ 2009.01.27. 20:55:26

Egyelőre még jó ideig nem.
Tulajdonképpen a kinti munkák általában jók, amikor tanítok, azt kifejezetten élvezem, és eddig úgy tűnt, aránylag jól is megy.
CSak ez az állandó utazgatás, idén már nagyon be vagyunk táblázva.
India, Burma (ez utóbbival kapcsolatban erős fenntartásaim is vannak).
India érdekel, de a kollégáim elbeszélése szerint a legközelebbi reptértől a többszáz km autóút abba a városba, ahol a cég van, egy végenincs haláfélelem volt... ráadásul még mindenki, aki kinn volt, permanens fosásról panaszkodott, azt mondták, akármilyen óvatosak voltak meg igyekeztek higiénikusan enni, egyszerűen esélyük se volt...