Hogy legyen egy kis pozitív dolog is. :)
Ma megint voltam orvosnál, és tekintettel a lázra és a gennyes gyulladásra felírt egy elég erős antibiotikumot (egyébként nem vagyok az a típus, aki eleve ilyet akar, de néha tényleg nem segít más), azt mondta, ha minden jól megy, hétvégére már bevethető állapotban leszek.
Jó drága gyógyszer, majdnem 5e Ft egy 7 darabos csomag.
Majd meglátjuk, remélem, működik.
Épp a gyógyszertár és bevásárlás után indultam haza, mikor csörgött a telefon, és a szomszéd néni – akit amúgy nem is nagyon ismerek, csak párszor beszélgettünk a lépcsőházban összefutva, mióta ideköltöztem – kérdezte, hogy vagyok, kell-e valami segítség. Nagyon megható volt, hogy épp ő, az idős néni ajánlja fel a segítséget. Ja, az az apropója, hogy pár napja látta-hallotta rajtam, hogy elég pocsékul vagyok, mikor megint összefutottunk a lépcsőházban.
Most meg egy félórája megint rám csörgött, hogy itthon vagyok-e, és áthozott egy kis meleg zöldséglevest. Nagyon kedves, az ilyen gesztus mindig ellensúlyozza a blogon öncélúan rosszmájúskodók megjegyzései miatt érzett csalódottságot, hiszen ő anélkül, hogy bármit is mondtam volna az állapotomról, pusztán jó szándékból és segítőkészségből kérés nélkül segített.
Utolsó kommentek