Linkblog

Daily Shark magazin

Vélemények, gyakran olyanról is, amihez nem értek. Leírom azokat a dolgokat, melyeket érdekesnek vagy éppen bosszantónak találok.
A blog utólag moderált, azaz:
Ellenvélemény, kritika: oké.
Személyeskedés, trollkodás, rasszizmus: kitiltva.
Vissza a címlapra->

Utolsó kommentek

Címkék

Végre itthon... nem mintha jobb lenne...

2009.03.01. 10:09 :: Daily Shark

Ez a visszaút Mexikóból nem volt éppen zökkenőmentes.

Először is, van egy immigration card, amit belépéskor ki kell tölteni, ennek a nagyobbik részét letépik az útlevélellenőrzésnél, a kisebbiket visszaadják, és kilépéskor enélkül nagyon nehéz kijutni. (Mondjuk nem értem, ennek mi a lényege, miért az a fontos, hogy a kilépéskor legyen igazolásom, és ha nincs, akkor miért nem engednek kilépni, ez a fölösleges bürokrácián kívül semmi értelmet nem nyer...)

Lényeg, hogy ez a kis lepecsételt fecni elveszett (talán a hotelben esett ki, ahol lemásolták az útlevelet, amiben tartottam).

Ezt csak a check-in pultnál (illetve baggage drop pultnál) derült ki, enélkül nem tudtam megtenni, igaz, a bőröndömet már bevitték és a hölgy elvette az on-line checkin során megkapott beszállókártyámat. (Bocs, az angol szavakért, de nem tudom, van-e ezekre tömör, találó magyar kifejezés).

Elküldött a bevándorlási hatósághoz, ami egy emelettel lejjebb volt.

Ott egy morcos képű alkalmazott kérdezősködött, mikor jöttem, mivel jöttem, hol az idejöveteli beszállókártyám (fogalmam sincs, miért kéne megtartanom?), aztán turkált egy darabig a számítógépben és kibányászta, hogy 8-án érkeztem és nem tud segíteni, csak ha elmegyek a rendőrségre bejelenteni, hogy elveszett a kártyám.

Kicsit kétségbeestem, mert már nem volt sok idő, a vállát vonogatta, hogy sajnálja, de a rendőrségi jegyzőkönyv nélkül nem tud segíteni.

Oké, rohantam a rendőrségre, ami a reptéri épületen kívül, a taximegállónál van. Mikor az út közepén lévő jó magas járdaszigetről leléptem siettemben, kicsit rosszul léptem, és a bal bokám rendesen befordult alám, ahogy kell, én meg hátamon a tízkilós hátizsákkal elterültem az út közepén. Rettentően fájt a lábam, szerencsére kocsi épp nem jött, mert 20 másodpercig nem bírtam felkelni, épp levegőrt kapkodtam. Ja, mellesleg ez úgy 2 méterrel a rendőrségi épület üvegajtaja előtt történt. Egy ott lófráló rendőr jött csak közelebb, pedig 5 méteren belül sokan látták, mi történt, valamit kérdezett spanyolul, de ő se segített.

Nagy nehezen felkászálódtam és kínosan bebicegtem a rendőrségre, ahol az első ajtótól továbbküldtek a másikhoz. Ott kitöltettek velem két papírt, majd lepecsételték és az egyiket visszaadták, ezzel nehézkesen visszasántikáltam a bevándorlási hivatalhoz, ahol pár perc múlva sorra kerültem, és kitöltettek velem még 3 papírt, majd kaptam egy negyediket, amit szintén alá kellett írnom, és egy kukkot se értettem belőle, mert persze spanyolul volt.

Aztán kifelé menet még egy nagy „vendégkönyvet” is alá kellett írni. Szóval azért a szar kis fecniért 6 másik papírt kellett kitölteni. Nyilván sok a fölösleges adminisztrációs munkaerő, más értelme nincs.

Ezzel végre visszajutottam a check-in-hez, és sikerült is megkapni a beszállókártyát, azt megint nem értem, miért kellett az általam kinyomtatott helyet újat csinálni, ugyanazok az adatok voltak rajta.

Ahogy előző alkalommal is, vettem ajándékba egy jobbfajta hétdecis tequilát 19 dollárért, amit egy „lehegesztett” nejlonzacskóban adtak át, épp úgy, mit legutóbb.

Elvonszoltam magam a beszállókapuhoz, hálistennek a többi nagy reptérhez képest itt csak keveset kellett gyalogolni. Ott már álltak sorban a beszálláshoz, én is beálltam, azaz inkább ültem a földön, mert az elviselhetőbb volt. Végre-valahára beszálltunk, jó hátra volt helyem (én választottam, csak a fene gondolta, hogy így megjárom). Mikor már kicsit rendeződtek az utasok, megkérdeztem az utaskísérőt, tud-e segíteni, sajnálkozott, hogy csak Aszpirinje van, amit én nem is szedhetek, másrészt van más fájdalomcsillapítóm.

Végül azt mondta, hogy megbeszélte a „főnökével” és vagy most elmegyek orvoshoz, de akkor nem repülhetek velük, vagy el kell viselnem, maximum jeget tud hozni. Mondtam, isten őrizz, hogy még maradjak, köszönöm a jeget, az jó lesz.

Hozott is egy nejlonzacskóban nagy csomaggal, azt rákötöztem a lábamra (amin már jó 3 ujjnyi vérömleny-daganat volt addigra) az előző Sherpa dzsekimről maradt kis vízhatlan tasakkal, amin egy gumírozott pánt van.

Persze egy idő múlva elolvadt és a zacskó ereszteni kezdett, beletettem egy pohárba. De addig már kicsit jobban voltam.

Repülés közben egy nedves papírtörlővel borogattam és ráhúztam a zoknit, rendszeresen frissítettem a vizet rajta. Ettől függetlenül elég kínlódás volt egy ilyen szűk helyen logó lábbal ücsörögni 10 órát így. Becsületére legyen mondva a Lufthansának, a kiszálláskor felraktak egy amolyan elektromos kiskocsira egy mozgássérült idős hölggyel és családjával együtt. Még azt is felajánlották, ha nagyon fáj, akkor tolókocsin kitolnak az elektromos „autóig”, de ezt visszautasítottam inkább, mert nagyon megalázó szituációnak éreztem volna ilyen kiszolgáltatottnak lenni, járni végül is tudtam bicegve, csak lassan.

Viszont nagy segítség volt ez a targoncázás, mert enélkül hosszas kínlódás lett volna, nagyon messze volt a budapesti gépre a beszállás. Azért a nagyon pozitív képet kicsit elrontotta a biztonsági ellenőrzés. Itt sajnos nem hagyták a tequilát, amit egyáltalán nem értettem. Magyaráztam, hogy egy hónappal ezelőtt ugyanilyen tequilát, ugyanilyen csomagolásban, ugyanígy a kézipoggyászként használt hátizsákomban simán felvihettem a gépre, de a droidok csak azt ismételgették, hogy „you can go back and check in you backpack or you should throw away the liquid.”

Nem értem, mi a fenéért mondtak ilyen hülyeséget, láthatták, hogy notebook van a hátizsákban meg mindenféle informatikai cucc, minden utazási információban erőteljesen igyekeznek lebeszélni arról mindenkit, hogy ilyen csomagot feladják, ilyet csak kézipoggyászként ajánlott vinni. Akkor minek ismételgették megakadt lemezként, hogy a közel háromszázezer forintos műszaki cuccot egy csomó egyéb dologgal és leginkább a fontos adatokkal, csomagként adjam fel??? K az a hülye, aki megteszi egy húszdolláros italért? Ez teljesen ostoba „választási lehetőség”, értelmetlen, mondják akkor azt, hogy add ide vazzeg a szeszt, mert szeretjük a tequilát.

Mikor próbáltam kérdezni ismét, hogy mitől változott a szabály, hiszen legutóbb átvihettem, megint droidmód darálták a mondókát, hogy már 2 éve ez a szabályozás és ez EU direktíva... nagyon felhúztak, nem a 19 dollárért, hanem azért, mert megígértem valakinek ajándékba a tequilát, másrészt meg az átláthatatlan, következetlen szabályozás miatt, végül odahívták a főnöküket, mondom, ha múltkor átvihettem, most miért nem vihetem át? Azt mondja, semmikor nem vihettem át. De én átvittem, megröntgenezték, látták és szó nélkül átengedték. Azt mondta, az nem lehet.

Bazzeg, ezzel mit kezdjek?

Aztán rájöttem, hogy a múltkor az KLM volt és Schiphol reptér, kérdeztem akkor mi a különbség, hogy Amszterdamban átengedik, itt meg nem? Azt mondja, ez EU direktíva és mindenütt azonos.

Kérdem, akkor hogy lehet, hogy ott mégis átvihettem?

Megint a droidválasz: de nem vihettem át.

Ez hülye. Ott volt? Nem. Én ott voltam, átvittem, látták, nem szóltak, odaadtam annak, aki kérte. Akkor most mi van?

Mondom oké, dobják ki, de mondja meg, hol találok információt arról, milyen esetben engedik át és melyik reptéren és melyiken nem?
Válasz: ez egységes EU szabályozás, sehol se vihetem át, blabla...

Na jó, hagyjuk. Droidokkal nem szabad.

 

Ezek szerint két dolog lehetséges.

  1. Vagy valóban egységesnek kell lennie mindenütt és nem lehetett volna átvinni Schipholon sem, ez esetben a biztonsági ellenőrzés szart se ér, mert hét deci folyadékot simán felvittem a gépre, amivel akár fel is lehetett volna robbantani. Tehát az egész fontoskodás a folyadékok körül komolytalan, mert ha én átjutottam, akkor más is átjut.

  2. Ha pedig valamiért ez szándékos volt, és egyik reptéren legálisan átvihettem, a másikon meg nem, akkor meg ezért komolytalan az egész cirkuszolás a folyadékokkal.

A nap betetőzéseképpen kb. ötször annyi idő alatt értem le az utcáról a házhoz a lépcsőn, aztán fel a lakáshoz, mert egy 20 kilós bőröndöt, 10 kilós hátizsákot és még két másik szatyrot le- és felvonszolni kimarjult bokával csak kis lépésekben lehetett, hazaérve láttam, szerencsére az eleve szárazságtűrőként választott növényeim túlélték a három hetet, ellenben a hűtőben jó pár kaja megromlott, távollétemben a kéményseprő látogatása (a szomszéd néni engedte be) leverte a falról a törölközőtartót, valamin biztos ellenőrizte az ócska, régi FÉG vízmelegítőt, amitől annak kialudt az őrlángja, és azóta se bírtam visszagyújtani, ettől már kiborultam, ordítottam és ököllel vertem dühömben azt a szar kazánt, nagyon elegem volt, hogy több mint félnapos utazás után hullafáradtan hazaérek és egy fürdőt nem tudok venni, mert nincs meleg víz, és hétvége lévén nem is lesz hétfőig, amikor meg millió dolgot kell elintéznem, számlákat befizetni, cégnél elszámolni, bevásárolni, orvoshoz menni (nem a bokám miatt, az a rándulás meg vérömleny nem igényel orvost, ez már megszokott dolog, minden évben párszor kifordul a bokám). Mikor lesz itt meleg víz? Nagyon elegem van... :(

Tízperces kínlódás után végül sikerült egyszer az őrlángot visszakapcsolni annyira, hogy működött egy zuhany idejére a cucc, de amint elzártam a csapot, ismét kialudt az őrláng, és azóta már félórás újabb kínlódás után se volt hajlandó ismét begyulladni...

Tele van a tököm az egésszel... és kedden már indulok tovább Belgrádba vonattal, ahol hétvégén is dolgozni fogunk. :(

 

 

3 komment

Címkék: vélemény biztonság én utazás betegség egészség repülő mexikó napló reptér morfondír légitársaság

A bejegyzés trackback címe:

https://dailyshark.blog.hu/api/trackback/id/tr33972950

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mirko 2009.03.01. 16:41:54

Mihamarabbi jobbulást kívánok minden szempontból!

quimba 2009.03.02. 08:08:39

Hát ez nem a te napod volt,kedves Shark,Őszintén veled érzek,bár ez nem segít rajtad.nem ezt érdemelted.Az lenne még a nagy durranés,ha itthon a cuccaidból előkerülne az a fránya immigration cetli. Minden jót,gyógyulj meg minél előbb.

quimba 2009.03.02. 14:16:12

Parkinson 2. axioma

" a hivatalnokok egymásnak adnak munkát " .