Linkblog

Daily Shark magazin

Vélemények, gyakran olyanról is, amihez nem értek. Leírom azokat a dolgokat, melyeket érdekesnek vagy éppen bosszantónak találok.
A blog utólag moderált, azaz:
Ellenvélemény, kritika: oké.
Személyeskedés, trollkodás, rasszizmus: kitiltva.
Vissza a címlapra->

Utolsó kommentek

Címkék

Ne nézzé rám, mer' kinyírlak!

2009.09.01. 21:00 :: Daily Shark

Érdekes dolgot olvastam a HVG egyik cikkében, ami a Kozma-gyilkosságról szól. Tulajdonképpen számomra érthetetlen. Egyszerűen nem tudom a jelenséget kezelni, alighanem ez az én túl puhány lelkem és eddigi aránylag „burokba zárt” módon élt életem teszi….
Idézem:A rendőrség feltételezése szerint Cozma nem lökdösődött, nem verekedett, de a támadóknak „valamiért nem tetszett a sportoló, talán mert túl magas volt, vagy mert ránéztek, és ő nem sütötte le a szemét, és visszanézett.”

Hogy is van ez? Az, hogyha valaki nem süti le a szemét, mert valami vagány ránéz, elegendő indok lehet arra, hogy megöljék? És ez egész komoly feltételezés, mint motiváció?
Ezt tényleg nem értem. Talán az állatvilágban van ilyesmi, hogy bizonyos fajoknál a szembenézés kihívást jelent (míg más fajoknál, pl. a macskáknak épp a barátság és a békés szándék kifejezés, különösen, ha még lassan pislognak is hozzá). Na de emberek közt? És még az állatnál is, ha harcra kerül a sor, azért többnyire ez nem a gyilkolásig tart, hanem csak addig, amíg a másik elismeri a vereséget és behódol.
De tényleg ma járkálnak köztünk olyan emberek, akik ha véletlenül nem kapom el a szemem róluk, habozás nélkül szíven szúrnak egy késsel?
Sok esetben "meg tudom érteni" egy gyilkosság motivációját. Nagy pénzek, féltékenység, veszekedések, stb.
Tényleg létezik egy ilyen „alternatív” világ, ahol a nyers testi erőszak mindennapos, a tekintélyt csak a másik fizikai megsemmisítésével lehet fenntartani? Tudom, nem ez a legszörnyűbb manapság, de azért döbbentem meg ennyire, mert valahogy az én értelmezési tartományom egyszerűen nem tartalmaz ilyesmit.
Életemben tán ha egyszer verekedtem (gyakorlatilag: vertek):) kamaszkoromban még, persze kisebb csetepaték általánosban voltak, de az normális akkoriban, nem nevezném verekedésnek, csak gyerekes kakaskodás.

De ez nem az egyetlen, amit nem értek. Oké, tegyük fel, faszikáim unatkoznak és nem szeretik, ha visszabámulnak rájuk, ha ők rámeresztik a szemüket valakire, és annyira nem, hogy elhatározzák, kinyírják.
De hogy gondolták, hogy megússzák? Tanúk előtt, nyilvános helyen, stb?
Két dolgot tudok feltételezni:

  • Annyira el voltak szállva maguktól és olyan ostobák voltak, hogy tényleg nem foglalkoztak a következménnyel, illetve azt hitték, nem lesznek következmények, mert nem ismerik fel őket vagy nem lesz ellenük bizonyíték
  • Talán előző tapasztalatai meggyőzték arról őket, hogy azt tehetnek, amit akarnak, mert a rendőrség nem mer/nem tud intézkedni ellenük

Sajnos mindkét feltételezés elég reálisnak tűnik, tapasztalatom szerint, minél agresszívabb és taplóbb valaki, annál nagyobb az önbizalma és annál inkább tévedhetetlennek érzi magát, illetve annál kevésbé képes felmérni a hosszú távú következményeket.
A második jelenség még rosszabb, hiszen a közbiztonság általános válságát jelzi, hogy a rendőrség képtelen fellépni nyilvánvaló törvénysértések, ráadásul erőszakos cselekmények ellen.

Gondolom, ez csak a jéghegy csúcsa.

 

1 komment

Címkék: vélemény közélet rendőrség társadalom magyarisztán közbiztonság morfondír

A bejegyzés trackback címe:

https://dailyshark.blog.hu/api/trackback/id/tr591353882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rosa Rugosa · http://tyukudvar.blog.hu/ 2009.09.05. 09:11:45

A gorilláknál is ez a szokás.:) Ne nézz a góé szemébe, húzd meg magad aztán talán megúszod a verést.:)