Linkblog

Daily Shark magazin

Vélemények, gyakran olyanról is, amihez nem értek. Leírom azokat a dolgokat, melyeket érdekesnek vagy éppen bosszantónak találok.
A blog utólag moderált, azaz:
Ellenvélemény, kritika: oké.
Személyeskedés, trollkodás, rasszizmus: kitiltva.
Vissza a címlapra->

Utolsó kommentek

Címkék

Édes-savanyú kulimász

2011.06.27. 22:40 :: Daily Shark

Az, hogy valamit, valamit - esetünkben egy másik földrész népeinek szokásait és felfogását - nem értjük, nem jelenti azt, hogy alacsonyabb rendűek lennének, akiket joggal fikázhatunk, sem azt, hogy magasabb rendűek, akikkel csak felfelé néző tiszteletteljes áhítattal beszélhetünk.
Igaz, "mainland China" még nem volt meg a munkahelyek közt, ahol dolgoztam, de Taiwan már ötször, Hongkong kétszer, és jó párszor Magyarországon tanítottam kínai mérnököket, designereket. Meg azt a pártmunkást, akit alighanem őket ellenőrizni küldtek, de ő csak a (kínai) laptopján játszott egész idő alatt. Hivatalosan ő „menedzser” volt, mivel szakmailag semmit nem értett és nem is figyelt, aligha lehetett kétséges a szerepe.
A tolmács srác, aki kinn élt pár évig Pekingben, itthon meg magyarul tanítja az itt élő kínaiakat, szintén nagyjából annyit tudott leszűrni, hogy nem nagyon érthetjük őket, még az se, aki beszéli a nyelvet.
A nyelvük jelentésgazdagsága részben páratlan érték, részben zavaró korlát. A tanfolyamon sokszor egymás közt se tudtak megegyezni egy adott műszaki terminológia pontos kínai megfelelőjéről, márpedig anélkül nem könnyű. Ha minden nap negyed órákat vitatkoznak egyes kifejezések helyes fordításáról, míg meg nem egyeznek, hogy ezentúl miképp mondják, az nem javítja a hatékonyságot.
Persze ha sikerül, akkor nagyon plasztikus kifejezések születtek, az "antialiasing" például "a fogak elvétele", mindenképpen szebb, mint az angol, és talán érdekesebb, mint a magyar "élsimítás". És akad, amire egyszerűen nem is volt szó, csak hosszú körmondattal tudtuk körülírni.
A tanfolyamon néha aludtak. Nem tiszteletlenségből, vagy mert olyan unalmas volt, hanem mert nem tudtak ennyi időn át koncentrálni egyfolytában. A tolmács szerint az ő óráin is teljesen általános volt ez.
Volt olyan, aki a tanfolyam gépét arra használta fel, hogy pofátlanul torrentezni kezdjen rajta (mivel aránylag önállóan kell megoldani a feladatokat, nincsenek állandó ellenőrzés alatt se a tanulók, se a gépek, szépen fölinstallált egy klienst vagy netről vagy saját forrásból és folyamatosan futtatta). Ez nagyjából azzal vág össze, hogy szintén szemérmetlenül másolnak le minden jogvédett dolgot, persze a torrentezés önmagában nem akkora nagy dolog, megdöbbentővé az tette, hogy idegen gépen, tanfolyam közben csinálták.
Tanítani is másképp kell, ugyanis ha nem értenek valamit, akkor is bőszen bólogatnak, nem lehet belőlük egyértelmű negatív választ kicsikarni, mert az náluk nem szokás, udvariatlan. Így figyelni kell a gesztusokat, a metakommunikációt és körülírva rávezetni valahogy a színvallásra, ha tudni akarjuk, valóban értik-e.

Emberileg nagy többségükkel, akikkel dolgoztam, jól ki lehetett jönni.
Az tapasztaltam, hogy az indonéz-maláj népek közt ők a helyi „zsidók”, általában a gazdasági szempontból a legtöbb vezető pozíciót és piaci részesedést ők birtokolják, amiért gyakran ugyanúgy utálják őket a helyiek, mint a magyarok a zsidókat. Időnként voltak pogromok is, emlékezzünk az indonéz krízis időszakára... és van például Malajziában olyan törvény, ami pozitívan diszkriminálja a helyieket a kínaiakkal szemben oktatásban és üzletben. Vagy például a muszlimoknak a munkaidő részét képezi az imádkozásra fordított idő (péntekenként nem is kevés), addig a más vallásúak (mert a kínaiak közt arrafelé alig van muszlim) dolgoznak olyankor is.

Amint általában tudunk róluk (az én tudásom is), az részben felszínes, másrészt úgy érzem, mégis jellemző lehet.

Én kicsit félek tőlük. Nem csak azért, mert nem értem őket igazán, még ha valamelyest talán volt alkalmam az ázsiai gondolkodáshoz közelebb kerülni, lévén másfél évig volt koreai barátnőm.
Gyakorlatilag megállíthatatlanok, még ha közel se olyan erőszakosak, mint mondjuk a jelenlegi demokratikus szuperhatalom, aki több országban is háborúzik.
Egyszerűen a népesség iszonyú túlsúlyánál fogva azok, mivel a jelenlegi működő világrend alapvetően kapitalista (Kínában ez érdekesen vegyül az állampárti rendszerrel, bár már rég nem az a fajta vérkommunizmus, ami Mao idejében volt), ezért a piac mindenekfölött meghatározó. A világ népességének negyedét adó Kína meg olyan piac, aminek mindenki lefekszik. Kormányok, cégek, tényleg mindenki.
A fejlett nyugat és Japán épp most tanítja meg őket a kiszervezett gyártások mellékhatásaként, hogy lehet a legmodernebb műszaki cikkeket kifejleszteni és előállítani és hogy tudják őket eladni. Egyrészt megkapják a levetett gépsorokat (ez most jó biznisz a nyugati cégnek), először csak másolnak hivatalosan, vagy éppen gyakran engedély nélkül, de ez ellen szintén nem lehet mit tenni, mert ugye megint csak a piac... Másrészt a legmodernebb technológiát és know-how-t pumpálják beléjük, hogy minél kevesebb költséggel gyártsanak a fejlettebb országok béreinek töredékért és jóval megengedőbb szabályok közt.
Aztán kínaiak elkezdenek saját maguk is fejleszteni a megszerzett tapasztalat alapján. Ne legyen kétség, gyors lesz a tanulási folyamat, ahogy Japán és Korea is hamar elsajátította, hogyan tudja meghódítani a nyugati vásárlókat, mára piacvezetők sok téren, autók, háztartási elektronika, számítógép. 
Igaz, egyelőre a saját kútfőből kifejlesztett termék, amivel mi találkozunk, többnyire silány utánzat és a neves gyártók Kínában készült dolgai se mindig olyanok, amilyen egy „eredeti” - viszont sokkal olcsóbbak többnyire. A gitárgyárak kevés kivételtől eltekintve kiszervezték a gyártást Kínába (vagy más ázsiai országba is), de lehet tudni, hogy egy kínai meg egy amerikai/japán termék közt bizony jócskán van különbség általában, a felhasznált anyagok és a megmunkálás minősége tekintetében. De így kevesebbért adhatják. Rengeteg termék kínai, de ami abból jó minőség, tényleg használható és profi, az még mindig inkább nyugati/japán fejlesztés, csak Kínában készül. Ahogy a bóvli is, hiába van gyakran hangzatos európai-amerikai jellegű neve, többnyire az egyszerű barkácsszerszámok, elektronikai cuccok nagy része csapnivaló minőségű, ideig-óráig használható, ha valaki nem túl igényes - viszont annyira olcsó, hogy akár az is megéri, hogy újat vesz az ember, ha már "lejárt" az előző. Mi lehet ennek az ára? 
Szerintem az, hogy részben a világnak az a része a mi fogalmainkkal elég embertelen, ami a munkakörülményeket illeti (lásd az Apple legfőbb beszállítója, a Foxconn, ahol a túlterhelés miatt megszaporodott öngyilkosságok okán már a munkaszerződésben is kikötik, hogy ha a munkavállaló öngyilkos lesz, akkor a család nem kap támogatást - „A lelkem a vállalatot illeti meg.”). A környezetszennyezés a hírek szerint sokkal kevésbé számít, a természetkárosítás mindennapos, a termékellenőrzés csapnivaló, hányszor olvasni, hogy élelmiszer tartalmazott mérgező alapanyagot, bele is haltak, ilyenkor mondjuk kivégeznek pár embert esetleg, de a kerék forog tovább. Ugyanakkor érdekes ellentmondás, hogy központilag nagy támogatásokat adnak a zöld technológiák és energiaforrások kutatás-fejlesztésének.
Úgy tűnik, egyszerre jellemzik őket a vadkapitalizmus legocsmányabb megnyilvánulásai és az előrelátó gondoskodás a jövőről. A baj leginkább az, hogy az olyan erőteljes beavatkozások, amiket meglépnek, sokszor éppen hosszabb távon járnak előre nem látott következményekkel, például a gyerekszületések számának állami korlátozása a kínai népesség túlzott elférfiasodásához vezetett, mivel a hagyományok szerint a fiúgyerek jobb, mint a lány... vagy a gátépítés miatt kitelepített milliós lakosság és ledózerolt-átrendezett táj ki tudja, milyen később jelentkező mellékhatásokkal jár. 
Kína hosszú távra gondolkozik, mint birodalom, míg a helyi kiskirályok, az újgazdag kapitalisták sokszor rövid távra inkább. De egy ilyen birodalom ráér, generációkon át valósítja meg terveit.
Az is kétségtelen, hogy egy ennyire gigászi, sokszínű, sokféle nép által alkotott nemzetet nem lehetne demokratikusan egyben tartani, egyébként se volt ezeknek hagyománya arrafelé, inkább afféle toleráns diktatúrának, ahol nem piszkálták a helyiek dolgait, amíg a birodalom érdekeit nem veszélyeztették.
Számon kérni nyugati jellegű demokratikus vívmányokat, szabadságjogokat Kínán értelmetlen, mert egyszerűen nem egyeztethető össze a realitással. Amint megpróbálnák ezeket érvényesíteni, széthullana ez a soknemzetiségű, sokféle érdekű, nyelvű, kultúrájú sokaság, anarchia és káosz következne be.
Ez bizony elég meghasonlott érzés lehet azoknak, akik ezekben hisznek.

Az is tény, hogy évezredeken át a kínai kultúra a nyugati előtt járt, csak valahogy nem jött be nekik az elzárkózás, mikor mifelénk elkezdődött a gyarmatosítás majd az ipari forradalom, akkor a technológia fölény birtokában a nyugat eléggé lealázta őket, amit nyilván sose felejtenek és vissza akarják (vissza is fogják) szerezni a fölényüket.

Mondjuk aki elé nyomult be már fegyelmezett várakozás közben kínai család egy reptéri sorban, vagy tapasztalta, milyen egy kínai metróban a ki-beszállás (gyakorlatilag mindenki mindenki ellen, egyszerre), annak nem éppen a magas kínai kultúra lesz az első gondolata. :)
De ez valahol kölcsönös is, ők se nagyon esnek hasra más országok előtt, koreai exem szerint a külföldieket többnyire olyan szavakkal illetik egymás közt, ami meglehetősen negatív, A tolmácsnő című könyv szerint pedig arra a nyugatira, aki tud kínaiul, nem azt mondják, hogy "beszél kínaiul", hanem hogy "beszél", mintha egy állat vagy egy amúgy beszélni nem nagyon tudó gyerek lenne... :) De lehet, hogy félreértelmezem. Mindenesetre úgy tudom, ők meg vannak győződve a saját felsőbbrendűségükről, de előttünk a világban udvariasan ezt nem mutatják ki.

A mostani kínai-magyar szövetséget kétféleképpen tudom nézni.

Egyrészt egy pragmatikus lépésként, hiszen úgyis Kína lesz a következő vezető szuperhatalom néhány évtizeden belül, tehát logikus, hogy próbálunk jó kapcsolatokat építeni velük, különben is, a pénznek nincs szaga, a magyar gazdaságnak jót tesz a kínai befektetés és egy igazi tökös kormánynak bárkivel meg kell egyeznie, ha ezzel jelentősen javíthat az ország sorsán és harcolhat a mocsok EU és IMF ellen. :) Mert ugye a büszke magyar vitéznek se Brüsszel, se Washington ne diktáljon. :)

Másrészt ez gyakorlatilag informálisan egy jó előre letett hűbéreskü, de mivel a kínaiak nem zsidók, velük nem lesz gondja a magyarnak, ha szép lassan, hosszú távon majd ők veszik át a gazdaságban a vezető pozíciókat nálunk is, ha már muszáj függeni, akkor legalább a legdinamikusabban fejlődő országra akaszkodjunk rá, hátha kicsit magával húz. Hogy mi lesz Kínában az emberi jogokkal, a gyerekmunkával, az ideológiával, egypártrendszerrel, demokráciával és hasonló felszínes dolgokkal, maradjon az ő dolguk, úgyse tehetünk ellene semmit, akkor meg minek itt hőzöngeni, kis mitugrász tibetiek örüljenek, hogy itt lehetnek, nekünk megvannak a saját komcsijaink, akikkel ellen lehet harcolni, külföldi diktatúra jó elvtárs lesz, ha pénzt hoz. Hogy ezzel segget csinálnak a szájukból a kormány prominensei, azt már megszokhattuk, ők úgyis megmagyarázzák, hogy ez nem is úgy van, csak a libsibolsi média fújja fel a dolgot, egyébként is, a politika és a diplomácia nem elvekről szól, az csak a propagandában létezik, hülye, aki elhiszi, még ha ellenségkép-generálásra kiválóan meg is teszi. 

 

Szólj hozzá!

Címkék: kína vélemény politika magyarisztán morfondír

A bejegyzés trackback címe:

https://dailyshark.blog.hu/api/trackback/id/tr243020276

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.