Elvből nem repülök fapadossal. Szeretem, ha legalább minimális szolgáltatás van és némi biztonságérzet a menetrenddel kapcsolatban.
Persze nem is a saját zsebemre megy, a cég fizeti, azért annyira spórolnak, hogy mindig csak turistaosztályra kerülök, meg hát a nagy távolságoknál nincs is igazán fapados (hálistennek).
Az utóbbi időben viszont egyre többször érzem, hogy a nem fapados légitársaságok járatain is egyre romlik a színvonal.
Malév: rövid járatokon elmegy, de a Bangkok-Budapest életem legvacakabb útja volt. Az étel nem igazán volt jó, az ülés az átlagnál is kényelmetlenebb (igaz, ez nem csak a Maléven múlt, inkább a gépen, 767, 8B, szűk hely, csak egy fokozatnyit hátrahajtható)





Az út alatt nem szolgáltak fel rendszeresen italt, hanem az első étkezés után odanyomtak mindenkinek egy kis palack ásványvizet, azzal húzza ki a következőig.
A fejhallgató nem működött. Kértem újat, az működött, de a videónak nem volt hangja, az sehol nem működött.
A mosdóban nem volt melegvíz.
A Malév gépein a mosdóban valamiért az a hülye fajta csap van, amit két oldalon két kézzel kell nyomni, ha nagyjából megfelelő hőmérsékletű vizet akarok, tehát a kezemet nem tudom közben mosni, mert az ujjam a csapon van. Persze csak hideggel vagy csak forróval megoldható valahogy...

Eddig aránylag legjobb a török légitársaság volt, még az viszonylag rövid Budapest-Isztambul útra is kis úticsomagot adtak (zokni, szemellenző az alváshoz, fogkefe, fogkrém), enni-innivaló finom.
A KLM is jó nálam, főleg a legutóbbi utamon, talán Manilába vagy Kuala Lumpurba mentem velük (kiegészítés: inkább Manila lehetett, mert KL-ban 2 évnél régebben voltam), már nem emlékszem, de egy 777-es volt, nagyon modern, minden ülésnél külön videoképernyő, rengeteg programmal, videojátékkal, stb., az étel-ital választék is jó. És mindig volt náluk Ginger Ale, ami más társaságoknál alig lelhető fel... :)
A Lufthansa az erős középmezőnyben van nálam, mostanában sokat utaztam vele, nincs velük különösebb gondom.
Az Air France nem lopta be magát a szívembe a lepukkant 747-esével az egyetlen közös utunkon. Igaz, itt is volt minden üléshez egy külön kihúzható videóképernyő, csak éppen akadt egy hülye hibája: ugyanis folyton beugrott a kezelési menü, úgy 20 másodpercenként és ez eléggé idegesítő tud lenni. Ráadásul, mindig feldühít, ha egy műszaki cucc nem úgy működik, ahogy kéne, szóltunk is a sztyuvinak, de csak sajnálkozva széttárta a karját, hogy nem tud mit tenni.
Mivel makacs mérnökagyam van, nem hagytam annyiban. Addig-addig próbálkoztam, míg rájöttem, ha az egyik gombot a képernyő fóliatasztatúráján folyamatosan nyomva tartom, akkor nem ugrál be mindig a menüt, na de ki a fene bírja órákon át nyomni a gombot???
Ilyenkor jön be a Mcgyver effektus,  ő az a sorozathős, aki a svájcibicskájával az éppen fellelhető anyagokból rakétakilövőt, riasztórendszert, gyújtóbombát és hasonlókat barkácsolt. Én felhasználtam a pendrive-om nyakba akasztó zsinórját, egy csomag rágót és egy tollat.
A rágót rátettem a nyomni kívánt gombra, a nyakba akasztó zsinórt átfűztem fölötte, a tollat beledugtam a hurokban és egyre csavarva szorosra húztam, majd a toll végét berögzítettem, így állandó nyomást gyakorolt a gombra, és megoldódott a probléma. Baromi büszke voltam magamra.

Frissítés:

Meglepetésemre az Index címoldalára került a bejegyzés, ezért még hozzáfűznék pár tapasztalatot:
Thai Airways: rövidebb utakon használtan (Hanoi-Bangkok, illetve Szöul-Bangok közt), az "elmegy" kategória, többnyire középkorú, enyhén lepukkant Airbusok, csinos személyzet, fogyasztható étel. Gyakran volt kisebb-nagyobb késés, persze ez nem feltétlenül a légitársaság hibája, sőt...
Swiss: egy utam volt velük, valahogy éppen sikerült Business-re upgradelni a jegyemet, jól éreztem magam, de részletekre nem emlékszem, mert régen volt.
Belavia: a fehérorosz légitársaság. Na, ez érdekes volt. Tekintve, hogy rövid az út aránylag és nem éppen a legjobbak közé volt sorolva a társaság, engedélyezték a business kategóriát a cégnél, ami itt persze nem azt jelentette, mint a legnagyobb, neves társaságoknál. A gép egy Tu-134 volt, valahol a 30-as évei közepén járhatott legalább, a tipikus szovjet utasszállítók jellegzetességeivel.
Meglepetésemre nagyon előkelő hangulatú terítékkel finom kaját szolgáltak föl. A gép szörnyen zajos volt, és a pilóta olyan meredeken emelte fel, mintha valami gyors bevetésre induló vadászgép lenne, és a leszállás is hasonló hirtelen meredek ereszkedéssel zajlott.
Nem tudom, a turistaosztály milyen lehetett, de szerintem jobb is...
British Ariways: kétszer vagy háromszor utaztam velük, már nem igazán rémlik, alighanem Abudzsába. Semmi konkrét rossz vagy jó különlegességre nem emlékszem velük kapcsolatban, így feltehetően az erős középmezőnyben vannak nálam.
Ami negatívum volt, azt inkább a Heatrow-n való többórás várakozás jelentette, ugyanis épp akkoriban frissítették a nyugat-európai légiriányítási központban a rendszer szoftverét, amitől az egész rendesen összeomlott, és órákig nem lehetett tudni, milyen késések vannak, illetve melyik járatot törlik és melyik indul. A kellemetlen az volt, hogy a transfer deskeknél persze többszáz emberből álló sor torlódott fel (érdekes, ott valahogy tudtak nyugodtan sorban állni, a volt szovjet országokban vagy bizonyos ázsiai reptereken már rég egymás hegyén-hátán tülekedtek volna, mindenki be akarván előzni a többit). Ráadásul azon a részen nem volt információs tábla a hangosbemondót pedig nem lehetett hallani, így véletlenül vettem észre, mikor egy szinttel lejjebb indultam vécére, hogy a gépünk 20 perc múlva indul, lett is nagy rohanás, de elértük...

Majd még átböngészem a beszállókártya-gyűjteményemet (elvileg mindet megtartom), akad még pár kevéssé ismert orosz meg egy indonéz helyijáratú légitársaság is...