Számítógépes szkenneléssel/nyomtatással szinte bárki, aki rendelkezik némi képfeldolgozási gyakorlattal, jó szkennerrel és nyomtatóval, képes lehet első látásra egész elfogadhatónak tűnő másolatot előállítani, ráadásul a világszerte elterjedt valuták (dollár, euró) profi hamisítók célpontjai is.
Az alábbi kis ismertető általánosan használható módszereket ajánl, melyek segítenek ellenőrizni, hogy egy bankjegy hamis-e vagy valódi. Ugyanakkor nem célja mélyebbre merülni a témában, egyrészt mert a hétköznapi használatra más módszerek körülményesek, másrészt nem akar tippeket adni annak, akinek kedve szottyanna saját pénz gyártani, csak a legkönnyebben használható és némi utánjárással bárki számára elérhető információkat gyűjtötte össze.
Az ellenőrzés legelső és elég hatékony módja, melyet akár rossz világításnál vagy sötétben is meg tudunk tenni: a tapintással történő vizsgálat.
Hogy megértsük, pontosan mit és hogyan kell ellenőrizni, nem árt egy kis nyomdatechnikai gyorstalpaló.A bankjegyek (és általában a komoly védelmet igénylő nyomtatott dokumentumok) nyomásánál a biztonsági elemek alapvetően kétféle nyomtatási módszerrel kerülnek a papírra:Ofszet: a nyomólemezről a rajzolat egy gumi nyomóhengerre kerül át, ez nyomja végül a papírra. A nyomóerő viszonylag kicsi, a nyomóforma sík. Az ilyen eljárással készült részek tapintásra teljesen simának érződnek. A bankjegyek túlnyomó részét ilyen háttérnyomatok borítják, sokféle grafikai biztonsági elemmel.Intaglio (metszetmélynyomtatás): a nyomólemezbe a grafika bele van mélyítve, metszve, a festéket a mélyedésekből igen nagy nyomással, kb. 70 tonnával préselik a papír felületébe. Ennek során természetesen a festék és a papír között mérhető és érezhető magasságkülönbség lesz, a festék kiemelkedik a papír felületéből, tapintásra recésnek érződik emiatt.
Az ofszet háttér általában a halványabb színű, míg az intaglió erős, sötét színű (többnyire az előoldali portré és a hátoldali középső kép, a címlet és néhány más különálló elem ilyen).
Ha ujjbeggyel vagy körmünk hegyével végigsimítjuk, végigkapirgáljuk a bankjegyet ezeken a helyeken (megfigyelhető, ahogy a profi bankpénztárosok is megteszik), jól érezhetően eltérő a felület. A halványabb, ofszettel nyomott háttér simának, míg a portré, a címlet jelölés és a többi sötét intaglió elem érdesnek, recésnek érezhető.
Ha ujjbeggyel vagy körmünk hegyével végigsimítjuk, végigkapirgáljuk a bankjegyet ezeken a helyeken (megfigyelhető, ahogy a profi bankpénztárosok is megteszik), jól érezhetően eltérő a felület. A halványabb, ofszettel nyomott háttér simának, míg a portré, a címlet jelölés és a többi sötét intaglió elem érdesnek, recésnek érezhető.
Amennyiben úgy találjuk, hogy a sötét és a világos elemek közt semmi különbség nem érződik, ugyanolyan simák, az mindenesetre gyanakvásra adhat okot.
Természetesen ez a módszer sem száz százalékos (a nyomásminőség sokféle lehet, nem minden intaglió nagyon durván recés, a bankjegy kora, állapota, kopottsága is ronthat a érezhetőségen), de első körnek megteszi.
Amiért általánosan is jól alkalmazható:
1. Szinte minden komolyabb bankjegy tartalmaz intaglio nyomatot, ritka az olyan (de azért akad, főleg kisebb címleteknél, amit nem érdemes hamisítani, vagy erőltetetten gyors kibocsátásnál, például mikor egy új ország jön létre, vagy átalakul, háború/puccs, stb.), melyet kizárólag ofszettel nyomtak.
Érdekes ilyen szempontből az USA dollár, melyen viszont sokáig kizárólag intaglióval nyomtak biztonsági elemeket - egészen az új 20 dolláros bankjegyek bevezetéséig, melyeken már van offszet háttér is.
2. A sorozatgyártásra alkalmas intaglio nyomógépek forgalmazása világszerte rendkívül szigorúan ellenőrzött, előállításukkal csak pár nagy múltú cég foglalkozik, gyakorlatilag kizárólag komoly reputációval és minden szükséges engedéllyel rendelkező, kimondottan biztonsági nyomtatásra szakosodott nyomdák/pénznyomdák vásárolhatják meg ezeket a nyomdagépeket, a legtöbb ilyen amúgy is állami kézben van. A hamisítani akaró átlagos nyomdák ilyen berendezéshez nem juthatnak, a számítógép alapú digitális nyomtatással, fénymásolással dolgozó hamisítók pedig még annyira se.
Ismerkedjünk meg a szabad szemmel könnyen ellenőrízhető további biztonsági elemekkel.
Hologram/diffrakciós fólia: ez az a fényes izé, ami vagy széltében áthaladó csíkként, vagy bélyeg/címke formájában látható a biztonsági nyomatokon. Többnyire legalább kétféle különböző képet lehet rajtuk látni enyhe mozgatásra, döntésre, a hologramnak térbeli mélysége szokott lenni, a színei és a rajzolata is változik a mozgatással attól függően, milyen szögből nézzük.Hamisítani amatőr szinten úgy szokták, hogy egy kisebb címletről levágják és átragasztják a másolatra, vagy valami teljesen más biztonsági dokumentumről szedik le. Akadt olyan is, aki egyszerűen egy fényes fóliacsíkot használt. :)
A profi hamisítványt meg egy átlagember nem nagyon fogja felismerni, szerencsére ez ritka.
A benne látható információ az eredetinél szinte mindig kapcsolódik az adott bankjegyhez és gyakorlatilag alig emelkedik ki, míg az átragasztott nyilvánvalóan kevésbé tűnik egy síkban lévőnek. Érdemes tehát nem csak egy pillantást vetni rá, miszerint "fényes csík ott van, minden rendben", hanem ellenőrizni a rajta látható információt és a felületét is.
.jpg)
Biztonsági szál:
sokszor tévesen fémszálnak hívják, bár anyag inkább műanyag, fémes bevonattal. A papírba anyagába szervesen beágyazott, átnézve a pénzen folytonos sötét csíknak látszik. Felületén általában mikroírás olvashat
Latent image (látens vagy rejtett kép): ismét egy olyan dolog, mely csak intaglio nyomással elkészítve működik. Általában ellipszoid/négyszög alakú, vagy éppen sávként megjelenő, mindig erős, sötét színű rész. Normál nézetben többnyire egy nem túl kontrasztos dekorációs motívumot látni. Ám ha a bankjegyet a szemünkkel nagyjából egy magasságba emeljük úgy, hogy a síkja a talajjal párhuzamos maradjon, és itt ebben a síkban tartva jobbra-balra forgatjuk, kicsit előre-hátra döntjük, jól elkülönülő világosabb és árnyékosabb részeket láthatunk ezen az elemen, melyek valamilyen rejtett információt, többnyire néhány betűt vagy számot mutatnak, a mellékelt képen az 500 dolláros tajvani bankjegyen látható az effektus (a vonalstruktúrát úgy alakítják ki, hogy kihasználja az intaglióval nyomtatott festék magasságából adódó fény-árnyék különbségeket lapos szögben érkező fénynél).Sajnos a különböző fajta bankjegyeken a nyomtatási eltérések miatt nem egyformán erősen látható ez a rejtett információ, de azért legtöbbször felismerhetőnek kell lennie, főleg, ha tudjuk, hogy ott van valami.
Ofszet nyomással vagy otthoni nyomtatás/fénymásolás esetén ez az elem szintén sík marad, azaz ilyen hamisítványokon a rejtett információ egyáltalán nem ismerhető fel. Meglehetősen nehezen hamisítható tehát.
See-through (illeszkedőjel): a bankjegy mindkét oldalán látható kisméretű grafikai elem, melyben üres, hiányosnak tűnő részek vannak. Fény felé fordítva átnézve rajta a túloldalon látható párjával kiegészülve egységes, folytonos grafikai elemként jelenik meg, mely úgy terveztek, hogy a legkisebb eltérés is szembeötlő legyen..
A nem erre szakosodott nyomdák vagy a házi eljárásokkal készült hamisítványok nem képesek ilyen fokú pontossággal reprodukálni, a két oldal nyomtatása és illesztése általában nem teszi lehetővé, hogy az átnézeti képe tökéletesen kiegészülve a hátoldali párjával létrehozza a teljes motívumot, el fog csúszni egymáshoz képest a két oldali kép.
Vízjel: a papír készítése során az anyag belső struktúrájából (sűrűsödés-ritkulás) kialakított kép, mely fény felé fordítva és átnézve rajta láthatóvá válik. A bankjegyeken ez a terület többnyire üresen marad vagy valami egész halvány alnyomat van csak rajta, hogy ne zavarja a vizsgálatát. Normál nézetben általában nem látható, csak átnézetben válik láthatóvá. A fejlett változatok árnyalatosak, míg az egyszerűbbek csak homogén árnyalatú képet tartalmaznak. (Elvileg bizonyos mértékben szimulálható nyomtatással a hamisítványokon, de a hatás az eredetivel összehasonlítva feltűnően különbözni fog, és nem csak át-, hanem ránézetben is láthatóbban jelenik meg.)
OVI (nézeti szög szerint változó színű festék): szintén általában sötétebb intaglio elemeken látható. Különböző szögekbe fordítva más-más színnel jelenik meg (zöld, kék, barna, lila, stb.)Nagyjából ezek a segédeszköz nélkül is könnyen ellenőrizhető fő biztonsági elemek, a többihez már UV lámpa, nagyító használata célszerű.
Mivel manapság már bárki aránylag potom pénzért hozzájuthat UV lámpához, akár kis hordozható, kulcstartóra tehető kivitelben is, pár szót megérdemelnek az UV elemek is.
Biztonsági szálak/pöttyök a papírban: a legtöbb biztonsági papír anyagában tartalmaz ilyeneket, UV fény alatt kis szálakat esetleg apró, konfettiszerű pöttyöket láthatunk különböző színnel világítani (élénkzöld, narancs, rózsazsín, sárga, stb.). Normál papíron készült hamisítványban ezek nem láthatóak.
UV-nyomat: szinte minden korszerű biztonsági dokumentum, így a bankjegyek is többnyire tartalmaznak ilyen elemet. Valamilyen kép, geometrikus biztonsági motívum vagy szöveg, esetleg ezek kombinációja látható rajta.
(Halkan meg kell jegyezzem, hogy az UV-nyomat önmagában korántsem jelent olyan nagy biztonságot, mint ahogy azt sokan hinnék. UV festéket bármelyik nyomda vásárolhat, egyszerű nyomógéppel nyomható, így a nem túl komplex UV nyomatok hamisítás nyomdai úton nagyobb nehézségek nélkül kivitelezhető, tekintve hogy az UV-festékekkel elérhető nyomatminőség lényegesen gyengébb a látható tartományban használtnál, valódi akadályt leginkább a házilagos hamisítás számára jelent. Sokszor látom pénztárakban, hogy ha UV alatt látnak valami színeset, szerintük minden rendben, pedig a tapintásos vizsgálat szerintem sokkal biztonságosabb ennél, mert UV-t hamisítani nagyságrenddekkel egyszerűbb, mint intagliót.)
A biztonságot növelendő néha többféle UV hullámhosszra más-más színnel világító elemeket nyomtatnak.
Amit még érdemes tudni: a legtöbb normál papír (gondolok itt elsősorban a házilagos nyomtatásban vagy fénymásolásban használtakra vagy az általánosan használt ofszetpapírra is) anyagában ún. optikai fehérítőt tartalmaz. Ez szintén UV-aktív anyag, az így készült hamisítvány papírja az UV fény alatt teljes egészében halvány lilás fényűnek tűnik, míg a biztonsági papírok nem tartalmaznak ilyet, tehát sötétnek látszanak UV fény alatt, csak az esetlegesen bennük lévő szálak világítanak jól elkülöníthetően.
Miért hamisítottak olyan sok dollárt?Mert aránylag nem túl nehezen hamisítható bankjegy volt, ugyanis a nyomáshoz elegendő volt elkészíteni oldalanként egy-egy bonyolultabb grafikájú nyomólemezt (illetve meg kellett oldani még az ún. letterpress, a számozás és a "bélyeg" kérdését, de ez kisebb nagyságrendű probléma) , lévén az ofszet hosszú ideig hiányzott róla, a felhasznált festék színe is a könnyebben másolhatóak közé tartozott (fekete-sötétzöld). A dollár grafikai védelme is szegényes, az alkalmazott elemek nagy része inkább dekoratív, mint nehezen reprodukálható biztonsági elem, a nyomás minősége se a legprofibb. Sok volt rajta az üres rész, amin nem szerepelt grafika - márpedig ami üres, azzal a hamisítónak se kell foglalkozni. Ha megnézzük a legtöbb jó minőségű bankjegyet, sokkal kevesebb az üres rész, a hátteret is többszínű ofszet grafikai védelmi nyomatok töltik ki, ami sokkal nehezebbé teszi a reprodukciót.
Az USA nagyon régóta érthetetlenül csökönyösen ragaszkodott ehhez a gyengécske védelemet nyújtó régesrégi grafikához, melynek gyakorlatilag egyetlen védelme az intaglio nyomtatás és a metszet elkészítésének nagy hozzáértést és sok időt igénylő feladata volt (talán nem is bánta, ha bizonyos mennyiségű másolat folyamatosan a piacon volt?), pedig a legtöbb ország bankjegyei már sokkal komplexebb biztonsági grafikával voltak ellátva. Ráadásul az amerikai fizetőeszköznél - eltérően a legtöbb más bankjegytől - minden címlet azonos méretű.Ez utóbbi tette lehetővé azt az eljárást, hogy a rosszfiúk összegyűjtöttek nagy mennyiségű kis címletű dollárt, majd kémia módszerekkel egyszerűen "kimosták" a festéket belőle, így rendelkezésükre állt egy adag biankó, méretre vágott, az eredeti dollárral azonos biztonsági elemeket tartalmazó papír, amire rányomtattak egy nagyobb (többnyire százdolláros) címletet.Állítólag néhány ország állami szinten végzi ezt, az USA források általában Észak-Koreát és Iránt emlegetik mint fő dollárhamisítókat.A számítógépek elterjedése és a digitális nyomtatás végleg betett az eredeti dollárnak, hiszen nagyfelbontású szkenneléssel meglehetősen nagy pontosságú reprodukció volt lehetséges már kevesebb képzettséggel is, az új dollárbankjegyeken már van (lesz) színes offszet háttér, OVI, stb.
Ajánlott olvasnivaló a témában:
Nem árt tudni azt sem, mikor követ el valaki tiltott reprodukciót.
Aki pedig jobban el akar mélyedni a témába, az látogassa meg az EU Tanácsa dokumentumbiztonsággal foglalkozó kisokosát, ahol részletesen és ábrákkal illusztrálva még sokkal többet tudhat meg.
Utolsó kommentek