Nemrég kínai ügyfeleink voltak itt 10 napig. Azért nem két hétig, mert az állami cég, ahol dolgoznak, ilyen buta korlátozással él, max. 10 napot tölthetnek hivatalos úton "nyugati" országokban.
Az is szigorúan szabályzott, hogy használhatják a költségkeretüket, amit az útra kaptak. Csak AMEX Travellers Cheque-ben vihetik magukkal, készpénz, bankkártya nem engedélyezett.
Sejtettem már, hogy ebből kalamajka lesz, emlékezvén a koreai kedvesemmel Egerben átélt viszontagságokra, mikor az ő hasonló csekkjét szerettük volna beváltani.
Csütörtök délután három előtt indultam el velük, előtte kollégám felhívott pár bankot, hogy megtudakoljuk, vajon hol hajlandóak beváltani.
A CIB telefonos ügyfélszolgálata valamint az UniCredit pozitívan válaszolt.
Először a Mammut II.-beli UniCredithez mentünk.
Itt aránylag gyorsan sorra kerültünk, de amikor a részletekre került a sor, kiderült, hogy az euróban kiállított csekket csak forintban hajlandók kifizetni, márpedig a kínaiak ragaszkodtak az euróhoz, lévén a hétvégét Bécsben töltik.
Kérdeztem, miért nem lehet, ha egyszer a csekk euróban van? "Mert nem", nagyjából ennyi volt a magyarázat.
Utólag eszembe jutott, hogy akár át is válthatták volna ott helyben a forintot euróra, érdekes, hogy ezt nem is javasolták, pedig megoldás lett volna, igaz, jókora bukta az árfolyam konverziós veszteségek miatt (ugye duplán EUR-HUF-EUR), de ugyanekkora nyereség a banknak.
Nem tették, ezért mondtam, hogy átmegyünk az én bankomba, mert nemrég kollégám telefonon tőlük is azt a választ kapta, hogy beváltják. De okulva az eddigi tapasztalatokból, biztos ami biztos alapon még egyszer felhívtam a CIB24-et. Ismét megerősítették, hogy igen, beváltják a Traveller's Cheque-t, és a bankfiók egyéni hatásköre eldönteni, hogy euróban vagy forintba fizetik ki.
Bementünk hát a legközelebbi CIB fiókba a Lövőház utcában.
Sorszámot húztam majd kb. negyed órát várakoztunk. A pénztárnál előadtam, mit szeretnénk, némileg ellenséges arccal közölték, hogy nem tudják, honnan veszzük, ők nem váltanak Traveller's Cheque-et. Mondtam, hogy kb. negyedórája érdeklődtem a telefonos ügyfélszolgálatnál, ahol határozottan (és másodízben) állították, hogy márpedig beváltják. Felháborodottan rázták a fejüket, hogy ez nem így van, nem váltják, és nem tehetnek semmit. Kezdett nagyon felmenni bennem a pumpa, pedig a vendégek előtt jobb lett volna megőriznem a hidegvérem, de nem tudtam.
Megkérdeztem, ugyan akkor miért állította azt többször is a telebankjuk, hogy beváltják? Erre flegmán vonogatták a vállukat, hogy azt ők nem tudhatják, mi közük nekik a telebankhoz? Talán az, mondtam, hogy ugyanabban a bankban dolgoznak és homlokegyenest eltérő információt adnak az ügyfélnek. Erre az egyik pénztároshölgy ingerülten rámszólt, tudom-e egyáltalán, milyen telefonszámot hívtam, mikor megkérdeztem, biztos, hogy ezt a bankot?
Na, ez volt az utolsó csepp a pohárban, közöltem vele, hogy igen, tudom, mert 8 éve vagyok CIB ügyfél, és fejből is tudom a CIB24 számát, és kérném a panaszkönyvet.
Hoztak egy fénymásolt, előnyomtatott papírt, amin leírtam az esetet és mentünk más bankot keresni.
Félreértés ne essék, nem azzal volt a bajom, hogy nem váltották be, ha egyszer ilyen a szabályozás náluk, ne váltsák.
Az első problémát az jelentett, hogy a telebank félretájékoztatott, mégpedig kétszer. A második, a nagyobb, hogy mikor erre felhívtam a figyelmet, azonnal támadólag léptek fel, úgy beszéltek, mintha egy másik bank informált volna félre, nekik aztán semmi közük a saját bankuk más munkatársának hibájához

Tipikus magyar reakció, a felelősség azonnali elhárítása és megoldás keresése helyett az ügyfél elleni támadó fellépés. Gyakorlatilag minden magyarországi cégnél tapasztalható ez a fajta hozzáállás, illetve általában az életben. Senki se felelős semmiért...

Lehetett volna másképp is, nem? Csak annyit kellett volna tenni, hogy mosolyogva azt mondja, "nagyon sajnálom, hogy téves információt kapott a telefonos kollégától, elnézést kérek az ő nevében is, kérem, adja meg (az ügyintéző kollégámnak), mikor történt a beszélgetés és utána fogunk nézni, mi lehet az oka, hogy ő rosszul tudta, de jelenleg ez minden, amit tehetek. Még egyszer elnézést."
Ennyi. Ezek után ugyan elégedett nem lettem volna, de mindenesetre lehűti a felforrni készülő indulatot, hiszen elismerték a hibájukat, elnézést kértek, mindezt udvariasan, ebből azt érzi az ember, hogy nem alkalmatlankodó szükséges rossznak, hanem számukra fontos ÜGYFÉLNEK néznek, hiszen belőlem és a hozzám hasonlókból élnek!
Megalázó lett volna nekik? Nehéz? Alig hinném. Nekem viszont az volt, hogy miután a telefonos tájékoztatást követően biztosítottam a vendégeinket, hogy itt rendben lesz a dolog, ezzel a reakcióval hazudtoltak meg.

De ezzel persze még nincs vége a viszontagságoknak, hiszen a csekk még beváltásra várt.
Mivel emlékeztem, hogy Jueun csekkjét Egerben a K&H-nál váltottuk be, és felhívtam a tudakozót, hogy adja meg a számukat, most próbáltam biztosra menni. Többször rákérdeztem, beváltják-e a Margit körúti fiókban, és euróra vagy forintra? Azt mondta a telefonos hölgy, hogy igen, beváltják, de ott is csak forintra, viszont át tudják váltani ott mindjárt euróra. Akkor jutott eszembe, milyen fura, hogy az UniCredit nem javasolta ezt a megoldást...
Elmondtam a vendégeknek, hogy ez a lehetősége van, ha el tudják fogadni az árfolyamveszteséget, akkor menjünk.
Belementek.
Gyorsan odasétáltunk, húztam volna sorszámot, de nem volt egyértelmű,melyik fajta kell, a biztonsági őr rámszólt, hogy a csekkest válasszam, mondtam, hogy de ez utazási csekk, erre bizonygatta, hogy minden csekk oda tartozik. Voltak kétségeim, de magam se tudtam volna kitalálni, vajon ez minek számít, így azt húztam. Ekkor lehetett úgy 4:40-4:45 körül.
Ismét közel negyedórás várakozás után végre jelezték a sorszámunkat, mentem az ügyintézőhöz, aki a Traveller's Cheque hallatán azonnal tiltakozni kezdett, hogy azt nem hozzá tartozik.
Ismét kezdtem elveszíteni a többé-kevésbé visszanyert nyugalmamat, mondtam, hogy sajnálom, énvelem ezt húzatták, és már elég régóta várunk, kérem, oldják meg.
Odahívott valami vezetőbb beosztású hölgyet, aki mondta, hogy jól van, csinálja csak meg, majd segít.
A vendégek nagy megkönnyebülve adták át a csekkeket, én meg szóltam, hogy ugye utána átváltják mindjárt a forintot euróra.
Mire a hölgy erélyesen tiltakozni kezdett, hogy nem, csak forintban tudják kifizetni...
Hát, ez már több volt a soknál... kérdem, ugyan miért, mi akadályozza meg, hogy átváltsák euróra, az ügyfelek vállalják a dupla átváltás árfolyamveszteségét is!
A hölgy válasza: már 5 óra és bezárt a páncél, nem tudnak eurót adni, csak forintot, jöttünk volna hamarabb...
Ez igen. Negyed órát vártunk, és jöttünk volna hamarabb, ha eurót akarunk. Mégis mikor? Fél órával, egy órával előbb? Honnan a bánatos ménküből kellene tudnom, hogy ha negyed órával előbb odamegyek, már nem kaphatok eurót?
A hölgyben legalább volt annyi "segítőkészség", hogy elirányított bennünket az 5 percnyire lévő IBUSZ irodába, ahol szerinte még jobb árfolyamon is váltják. Más kérdés, hogy nemsokára kiderült, ezt csak ő hitte így, kínaiak már le is akartak beszélni róla, de mondtam, hogy legalább ezt még próbáljuk meg, aztán én is feladom.
Természetesen az IBUSZ irodában megrökönyödve fogadtak. Ők? Traveller's Cheque-et? Soha nem is váltották... próbáljam meg a K&H bankban...

Magyarul: elcsesztünk 2 órát, végigbumiztunk 3 bankot és 1 utazási irodát, közben egy helyen se tapasztaltam, hogy minimális ügyfélcentrikus hozzáállás és problémamegoldó készség lett volna bennük.

Bécsben az első bankban beváltották nekik 10 perc alatt. Ennyit arról, hogy hol van Európa...
Az egészben az még az érthetetlen, hogy ez az egyik legelismertebb és likvidebb társaság, az AMEX által fedezett csekk, tehát igazán érthetetlen, miért hárítják el ennyire a kifizetést a magyar bankok.