Ülök a belgrádi hotel halljában (izé, ez a magyar szó a "lobby" helyiségre?) és minden levegővételre elfog az enyhe undor.
Ugyanis irgalmatlanul büdös cigibűz van. Körülnézek, ki bagózik ennyire, de látótávolságon belül senki. Akkor honnan jön?
Aztán rájövök: mindenhonnan. A bőrkanapéból, a falakból, az asztalon a hamutálakból. Már érzem, hogy a ruhám is kezdi átvenni, pedig csak fél órája ücsörgök itt a vonat indulására várva, és még sajnos másfelet kell elviselnem, amíg érdemes kimenni az állomásra.
Elgondolkodom és nem értem. Hogy szerethetik ezt a dohányosok? Hiszen nekik mindenük ilyen lesz, a ruhájuk, egyéb cuccaik, a hajuk, a lakásuk, az autójuk...
Micsoda perverzió szándékosan büdössé tenni magunkat és másokat...
Az itteni tanítványaim is szinte láncdohányosok voltak, gyakorlatilag nem telt el úgy 10 perc, hogy valaki ne gyújtott volna rá. Nagyon elegem van már belőle.
De persze ez ellen nincs olyan nagy felbuzdulás, mint a fű ellen. Pedig sokkal több kárt okoz, csak éppen az államnak jelentős hasznot hoz az adó miatt, a dohánygyárak meg elég erősen tudnak lobbizni.
Miután leül a szomszéd asztalhoz négy pasi és rágyújtanak, ráadásul egyikük szivarra, megelégelem a dolgot, megkérdem a kávézó pincérnőét, van-e nemdohányzó rész.
Persze nincs.
Azt ajánlja, üljek le az étterem teraszán.
Kimegyek, leülök, jólesik a friss levegő, már nincs is túl meleg, épp kellemes, a terasz teljesen az enyém, senki sincs kinn.
Öt perce se üldögélek itt, mikor kijön egy középkorú német nő, leül a szomszéd asztalhoz, kipakolja maga elé a cigarettát, öngyújtót, majd rágyújt. Az egész teraszon nincs rajtunk kívül senki, muszáj volt neki pont a hozzám legközelebbi helyen bűzölögnie?
Ezek üldöznek engem... mit vétettem?
Egyszerűen nem lehet sehová menni úgy, hogy ne érjen utol a rohadt bagószag?
Esténként, mikor a 63-as buszra várok, szintén nem nagyon tudok olyan helyet találni a megálló körül, ahol elég fény van az olvasáshoz, hogy ne eregessen valaki füstöt az orrom alá.
A buszon még rosszabb a helyzet, mert valaki mindig az utolsó másodpercig szipákolja a nikotint meg kátrányt, majd felugrik a csengető buszra, és az utolsó adag füstöt ott fújja ki, és utána még egy méterről is érződik minden egyes lélegzetével büdösíti a levegőt.
Kollégáim legalább mindig kimennek bagózni a lépcsőre, de utána ha visszajönnek, és valamin együtt kell dolgozni, összeülünk, bizony határozottan érződik a cigibűz a leheletükön, mikor beszélnek.

Én a magam részéről lelkesen támogatok mindenféle olyan törvényt, ami minél több helyen tiltja be a dohányzást.

Utólagos hozzáfűzés: egy ház tetőterét bérlem Nagykovácsiban. A tulajdonos nyugdíjas házaspár gyerekei rendszeresen jönnek a hétvégén, amit főleg abból veszek észre először, hogy a szellőzés miatt folyamatosan nyitva tartott ablakon át persze feljön az ablak alatt dohányzó fiúk cigifüstje. :(