Csak hardcore műszakisoknak és a nosztalgiázni vágyóknak szól. :)
Apró gyerekkorom óta műszaki érdeklődésű voltam, sokat játszottam mindenféle építő-konstrukciós játékkal.
A (tudtommal NDK gyártmányú) Construction volt az egyik, ami a Märklin koppintása lehetett.
A másik a Jáva nevű dolog.
A harmadik egy fából készült rendszer, a nevére nem emlékszem, de valami ilyesmi volt.
Gyakran rajzolgattam a parkolóban álló autókat, nyolcadikosként technikai úttörő olimpián indultunk, csapatban egy cölöpverőgép elemmel működő makettjét kellett megcsinálni, egyéniben meg egy saját készítésű mini-hangkeverővel indultam (kapcsolás az Ezermester című újságból, 2 db AC186 tranzisztorral, nagy műgonddal készített NYÁK lap, még denaturált szeszben feloldott gyantával is bevontam a korrózió elkerülésére, szintén saját építésű fadoboz pozdorjalapokból).
Emlékszem, mennyire csodájára jártunk az egyik osztálytársunk digitális kvarcórájának. Óriási krumpli volt, fekete műanyag felülettel, amin gombnyomásra kivillant az idő nagy, piros LED kijelzőn (azért üzemelt gombnyomásra, mert az akkori LED-ek olyan sokat fogyasztottak és az elemek olyan gyengék voltak, hogy folyamatos üzem mellett egy hétig se tartott volna.) Valami ilyesmi lehetett, mint ez a Sharp a 70-es évekből...
Mostani tudásunkkal nevetséges, ugye? Pedig akkor nagy dolog volt...
Később, mikor zenélni kezdtünk, természetesen mi készítettük a hozzávalót, először egy gitárt próbáltam csinálni, sajnos nem sikerült, a nyakát egy asztalosra bíztam, olyan is lett, használhatatlan, girbegurba, pontatlanul bemetszett bundozás, ami miatt az egész hamis volt. Aztán torzítók, keverőpult, visszhangosító... ebben jobbára inkább csak „gyártóként” vettem részt, a tervezés a billentyűsünk műve volt, aki kifejezetten tehetséges volt ilyesmiben, míg én megelégedtem a kivitelezéssel.
Aztán már egyre több gyári bigyót vettem, az első komolyabb effektem egy Ibanez Flanger volt, ebben láttam először olyan LED-et, ami kikapcsolva átlátszó, bekapcsolva piros színnel világít... hű, de tetszett. :) Akkorra már nekem is kvarcórám volt, LCD kijelzős! :)
Az utolsó Trabantunkban először nagy tisztelettel bámultam az ún. „pillanatnyi fogyasztás mérőt”, ami egy zöld-sárga-piros LED sor volt, és teljesen fölöslegesen láthatóvá tette azt a nyilvánvaló tényt, hogy ha jobban nyomom a pedált, akkor több benzint fogyaszt, ellenben arra kiválóan megfelelt, hogy időnként az áramlásmérőről leeső a benzincső miatt először is a motor leállt, majd sugárban ömleni kezdett belőle a benzin, lévén ejtőtartályos, azaz nem benzinszivattyú pumpálta, ami szintén leállt volna a motorral együtt, hanem a gravitáció segítette ki a tartályból, és ha az ember nem vette idejében észre, mi a baj, elfolyathatta az összes benzinjét (a tűzveszélyről nem is beszélve). Egy idő múlva megelégeltem és kidobtam a 'csába azt a bizbaszt.
Volt motorom is, amit magam bütyköltem, először 14 éves koromban egy Verhovina.
Hamarosan úgy átalakult, hogy az kedves ukrán édesanyja se ismert volna rá, a sufnituning teljes skáláját felvonultattam: Magasított kormány, lecsonkolt és megemelt sárvédők, két visszapillantó tükör, pótkocsi-hátsólámpából készült műszerfal (akkoriban az volt a népszokás, hogy a „vagányabb” srácok kijártak a környékbeli tsz-ek telephelyeire ilyet lopni – nem, nem romák voltak, egyikük sem, átlagos vagy annál jobb körülmények közt élő családok középiskolás gyerekei), teljes átfestés, öntapadós fóliából és megvehető öntapadós ábécéből felrakott díszítések, autókra vehető kiegészítő ködlámpából átalakított hátsó lámpa utólag beszerelt féklámpával, réz karniscsőből, deszkából, szivacsból és műbőrből bütykölt háttámla, kikapott légszűrő, helyette házilag barkácsolt „sportlégszűrő” (gégecső csatlakoztatva a karburátorra, a végén egy darab gézzel), áramtalanító „titkos” kapcsoló... így utólag belegondolva borzalmas gagyi volt, de én akkor büszke voltam rá.
Először '82-ben volt alkalmam a gimiben számítógépül tanulni, kaptunk egy HT-1080z nevű iskolai számítógépet.
Szép (?), (mű)fa oldallapja volt és kazettás magnóval volt egybeépítve, ami a tároló szerepét töltötte be (hű, de utáltuk ezt, lassú volt és borzalmasan pocsék minőségű).
Később vett a gimi egy ZX-Spectrumot.
Rá egy évre egy Videoton TV számítógépet.
mindegyik Z80 alapú rendszer volt, persze a Spectrum nagyságrenddel jobb a HT-nál. Ezen még nagy lelkesen programoztam gépi kódban, ahogy a nyolcvanas évek elején tesztelésre kölcsönkapott Primo gépen is.
Folyt.köv.
Utolsó kommentek