Belgrádban dolgoztam, pénteken kellett volna hazajönnöm, vonattal.
Este a pályaudvaron nem volt kiírva a vonat. A nemzetközi jegypénztárban kérdezősködtem, de csak annyit tudtak kinyögni, hogy „No Budapest -strike!”
Hazatelefonáltam egy kollégámnak, ugyan nézzen már utána, mi a helyzet. Kiderült, hogy a vonat egyáltalán nem megy, Szabadkáig van majd másnap egy személy. Aztán onnan oldjam meg, ahogy tudom.
Este lenne valami OrangeWay busz állítólag, de ott nem találtuk meg.
Nagy levegő után felhívtam dombóvári barátomat, aki azonnal elvállalta, hogy eljön értem Szabadkára (kösz, Lipton ezúton is, mert ha itt néha keményen vitatkoztunk is, a barát asz barát, ahogy Fülig Jimmy is megmondta) :)
Így szombat este már Dombóváron voltam, ahonnan viszont szintén csak Pusztaszabolcsig volt vonat, onnan meg busz vagy ki tudja, mikor, megint vonat lehetne.
Inkább megnéztem a Volánbuszt. Volt pár lehetőség, a Siófokon keresztüli átszállással tűnt legjobbnak, ezt választottam. Siófokig még ülni is tudtam, aztán oda már tele busz érkezett, csak állni tudtak az ott felszállók. Mindenestül úgy 3 és fél óra alatt tettem meg az egyébként kb. feleennyi ideig tartó utat.

Ezúton szeretnék meleg köszönetet mondani a MÁV-nak, minden sztrájkoló dolgozónak, a vezetésnek és minden érintettnek, hogy sikerült elcseszniük a hétvégémet, egy szállodában töltött éjszakát és egy Volánbusz-jegyet valamint egy elég drága hálókocsi-jegyet vesztettem rajtuk anyagilag, ha nem számoljuk bele barátom benzinköltségét.

Csak így tovább, fiúk, minél rosszabb, annál jobb!