Mikor kijöttem másfél hete, úgy volt, 5 nap és jövök haza. Az még belefért, hogy keddig meghosszabbítottuk, ezt én is kértem, mert nem lettem volna nyugodt, ha nem érzem úgy, hogy maximálisan sikerült elintézni mindent.

Aztán reggel már be is jelentkeztem a Lufthansához on-line, meg is volt a beszállókártyám az esti járatra. Erre délben felhívott a helyi képviselőnk, hogy még kéne maradni, mert nagy hirtelen a felhasználó (állami) gondolt egyet, és teljesen más technológiát akar használni, mint amire már másfél hónapja készülünk.

Néztem, számolgattam, konzultáltam a főnökömmel, és kitaláltuk, hogy még két nap (csütörtök estig) belefér. Mivel vasárnap utaznék megint Belgrádba, lenne egy napom átállni, mosni, elintézni az elintéznivalókat (elvileg egy nap szabit akartam ehhez, de hát szombat lenne az a nap így).

Enyhén rizikós volt, hogy a beszállókártya kiadása után lehet-e még átfoglalni a jegyemet. A helyi képviselő megoldotta a mexikói Lufthansánál.

Azért húztam ugyan a számat a késés miatt, de egye kutya.

Erre ma megint felhív, hogy már megbeszélte a projektigazgatóval otthon, hogy még egy hétig maradhatok, már át is foglalta a jegyemet jövő péntekre.

Tátva maradt a szám, mert én erről eddig egy kukkot se hallottam. Kérdeztem, miért, hogyan?

Kiderült, beszállt a projektbe a kormányzat hivatalos megbízott cége, ami azt jelenti, hogy az összes eddig dolgot kezdhetjük előről, mert ők jobban tudják, csakis ők jogosultak, blabla, szokásos bullshit. Pedig a mi területünkhöz nem is konyítanak...

És az ügyfelünk attól tart, hogy az új technológiát még nem ismerik eléggé ahhoz, hogy sikeresen menjen a dolog. Ezért kellek nekik még a jövő hétre. (Egyébként igazuk van, ilyenre még kevés a gyakorlatuk).

Felhívtam a support team főnökét, azt kérdezte, „ugye nem engem készülsz lebaszni?”. Szóval sejtette, hogy kissé dühös vagyok. Mondtam, nem, de mi ez az egész, arról volt szó, hogy a belgrádi út semmiképp se halasztható. Hát, ezek szerint mégis, az erősebb kutya baszik elv alapján, a projekt értékesítési igazgatója erősebb pozícióban van, és azt mondta, őt nem érdekli az eddigi ígéreteink, a másik projekt, mert ez most sokkal fontosabb.

Ezt még valahol meg is értem, ha tényleg bejön majd a dolog.

De annyit azért elvárnék... nem, azt még nem is, hogy megkérdezze, tudok-e még egy hétig maradni, hanem legalább ő szóljon nekem, hogy „figyelj, kinn kéne maradni még egy hetet, megoldod, ugye?” De semmi. Csak átfoglalják a jegyemet, amit ráadásul a helyi képviselőtől tudok meg.
Persze, tudom, én vagyok a hülye, más örülne, hogy még egy hétig maradhat Mexikóban.

Én is örülnék, ha üdülés lenne. De ez munka. Reggeltől estig, és még utána is a hotelszobában. A múlt szombaton is dolgoztunk.
Mondjuk az itteni képviselő meg az ügyfél is nagyon készséges, segítőkész, a kaják finomak, sajnos, mert az év elejéhez képest már 4 kilót híztam. :(

Csak éppen nekem otthon lenne elintéznivalóm. Többek közt be kellene diktálni a mérőóra állásokat, kivenni a számlákat a postaládából és befizetni. Nem egy hét múlva, hanem ezen a héten.

Egyszerűen nem tudok még akár két hónappal előre se tervezni, semmilyen programot nem tudnék előre lebeszélni, mert bármikor ugráltathatnak. Ha esetleg valamilyen tanulmányt akarnék folytatni, szóba se kerülhet. Vagy bármi egyéb, ami folyamatos, rendszeres megjelenést igényel. Gyakorlatilag a cég rendelkezik az időm felett, rángatnak, mint egy marionettet.

Azért egy egyedülállónak is lehetnek tervei, magánélete, hobbi, stb. De nyilván azt gondolják a cégnél, hogy ja, te könnyen vagy, nincs család...

Közben most kiderült, mennyire elkényelmesedtem, nem gondoltam, hogy egyheti ruhaadag kézzel kimosása és kicsavarása vízhólyagot csinál a kezemen (pedig gondolhattam volna, végül is vízzel mostam... vagy ez most nagyon rossz vicc volt?)

Nahát, teljesen meghatódtam. Miközben ezt leírtam, épp érkezett egy email válasz az én kissé karcos hangvételű helyzetjelentésemre a projektigazgatótól, melyben elnézést kért... ez is valami. :)