Nem vagyok nagy híve az utólagos, elsősorban politikai indíttatású elszámoltatásoknak, mert ezek épp úgy lehetnek igazságtalanok és koncepciósak, ahogy a felelősségre vonások elkenése, elmulasztása is az.

De az elfogadhatatlannak tűnik számomra, hogy bűnt el nem követő, szabályt meg nem sértő embereket súlyosan megvernek, közelről, célzottan fejbelőnek, majd miután kiderül, hogy ártatlanul bántalmazták őket, a rendőrök közti sunnyogás miatt bizonyíték hiányában senkit se vonnak felelősségre.
Nem értem én ezt az igazságszolgáltatást. Egyértelmű, hogy bűn történt, súlyos, brutális rendőri túlkapás, ráadásul sorozatban, koncepciózusan. Ezt tényként tudják, ahogy azt is, hogy az áldozat ártatlan volt.
Hogy a bánatos ménkűbe lehetséges az, hogy nem tudják kideríteni, ki a felelős? Kizárt, hogy ne ismernék, melyik rendőrök melyik körzetben voltak. Ha nem tudják, vagy éppen nem képesek azonosítani, mert a rendőrök közt se akad annyi gerinces ember, aki képes lenne vállalni a felelősséget a saját viselkedésért, akkor a parancsnoknak kéne viselni a felelősséget érte. Engem is megbüntetnek még akkor is, ha elfelejtek matricát venni az autópályára, jön szépen a csekk, pedig nem tudják, hogy én vezettem-e, csak annyit, hogy az én nevemen van a kocsi. Mondhatni, én vagyok a kocsi „parancsnoka”.
Aligha hihető, hogy a parancsnok tudta és jóváhagyása nélkül működtek volna a rendőrök ilyen szadista módon, sőt, az teljesen életszerűtlen, hogy a parancsnok utasítása ellenére tették volna. Magyarul a feljebbvaló mindenképpen felelős az ügyben, ha nem is közvetlen (bár az Index cikk alapján személyesen is részt vett a kínzásokban), de megkerülhetetlen.

Miféle igazságszolgáltatás az ilyen?

(Csak nagyon kisbetűvel és nagyon mellékesen írom le a végén: azért talán az is segíthetett volna elkerülni ezt a rendőrattakot, ha nem lenne a szélsőjobbnál mindig egy kis létszámú, örök balhézó csoport, akik erőszakosan lépnek fel. Ha őket a jobboldal meg tudná fékezni, nem lehetett volna semmi ürügyet találni a rohamosztagosok bevetésére….)