Ma dolgom volt a Kékgolyó utcában, leparkoltam egy üres helyre. Mentem a közeli parkolóautomatához, összekapartam az összes aprómat, egy százasom volt, meg pár tizes, huszas.
Bedobtam a százast, kiesett. Megint, újból kiesett. Harmadszor is.
Mivel az apró kevés volt, gondoltam, nem stimmel ezzel valami, felhívtam a Centrum telefonszámát. 5 percig várakoztatott a hibabejelentésra az automata, aztán megszakadt a vonal. Próbáltam még ötször felhívni őket, de eleve foglalt volt ez a szám.
Jött egy másik parkoló, kértem tőle egy csereszázast. Azt is ugyanúgy visszaköpte, ahányszor próbáltam.
Gyorsan bedobáltam az apróimat, és bíztam benne, hogy elég lesz.
Elég lett, de nem hagyott nyugodni a dolog. Visszamentem az automatához, hogy a számát leolvassam, közben hívtam ismét a Centrumot.
Csodák csodájára fél perc alatt felvették, közöltem, hogy hibát jelentenék, mert az automata nem fogadja el a százasokat.
Az ügyintéző hölgy szerint ez nem hiba.
Szerintem meg az, mert ha nekem csak százasaim vannak, akkor mi a fenét csináljak?
Azt tanácsolta, keressek másik automatát.
Mondtam rendben, de ettől még ez hibás, és mi a garancia arra, hogy a másik elfogadja? Nem akarom Bolygó Hollandiként bevándorolni a környéket...
Elkezdett valami zavaros magyarázatot előadni arról, hogy a százas kétféle fémből van, és felmágneseződik, és ez megzavarhatja az automatát, és hiába jelezné a műszakiaknak a jelenséget, nem vennék fel hibának.
Megkérdeztem: hölgyem, az automatára ki van téve, hogy lehet fizetni százforintossal, ennek ellenére nem fogadja el azokat, én nem tudom, melyik a mágneses, melyik nem, és nem is érdekel, az érdekel, hogy miért nem lehet fizetni azzal a pénzérmével, ami hivatalosan fel van tüntetve rajta, Ön szerint ez megfelel a normális működés ismérveinek?
Erre türelmetlenül beszólt, hogy van-e még valami fontos mondanivalóm, mert ő nem fog vitatkozni velem.
Mivel úriember vagyok, nem küldtem el az anyjába ezért a nem éppen ügyfélbarát stílusért, csak elköszöntem és leraktam.
Ha egyszer nyerek a lottón és nagyon milliomos leszek, alapítok egy olyan jogi irodát, ami csak azzal foglalkozik, hogy az ilyen cégeket halálra basztassa minden lehetséges módon, hogy kapjanak észbe már, ők nem hatóság, és nem mi vagyunk értük, hanem ők értünk.
Bedobtam a százast, kiesett. Megint, újból kiesett. Harmadszor is.
Mivel az apró kevés volt, gondoltam, nem stimmel ezzel valami, felhívtam a Centrum telefonszámát. 5 percig várakoztatott a hibabejelentésra az automata, aztán megszakadt a vonal. Próbáltam még ötször felhívni őket, de eleve foglalt volt ez a szám.
Jött egy másik parkoló, kértem tőle egy csereszázast. Azt is ugyanúgy visszaköpte, ahányszor próbáltam.
Gyorsan bedobáltam az apróimat, és bíztam benne, hogy elég lesz.
Elég lett, de nem hagyott nyugodni a dolog. Visszamentem az automatához, hogy a számát leolvassam, közben hívtam ismét a Centrumot.
Csodák csodájára fél perc alatt felvették, közöltem, hogy hibát jelentenék, mert az automata nem fogadja el a százasokat.
Az ügyintéző hölgy szerint ez nem hiba.
Szerintem meg az, mert ha nekem csak százasaim vannak, akkor mi a fenét csináljak?
Azt tanácsolta, keressek másik automatát.
Mondtam rendben, de ettől még ez hibás, és mi a garancia arra, hogy a másik elfogadja? Nem akarom Bolygó Hollandiként bevándorolni a környéket...
Elkezdett valami zavaros magyarázatot előadni arról, hogy a százas kétféle fémből van, és felmágneseződik, és ez megzavarhatja az automatát, és hiába jelezné a műszakiaknak a jelenséget, nem vennék fel hibának.
Megkérdeztem: hölgyem, az automatára ki van téve, hogy lehet fizetni százforintossal, ennek ellenére nem fogadja el azokat, én nem tudom, melyik a mágneses, melyik nem, és nem is érdekel, az érdekel, hogy miért nem lehet fizetni azzal a pénzérmével, ami hivatalosan fel van tüntetve rajta, Ön szerint ez megfelel a normális működés ismérveinek?
Erre türelmetlenül beszólt, hogy van-e még valami fontos mondanivalóm, mert ő nem fog vitatkozni velem.
Mivel úriember vagyok, nem küldtem el az anyjába ezért a nem éppen ügyfélbarát stílusért, csak elköszöntem és leraktam.
Ha egyszer nyerek a lottón és nagyon milliomos leszek, alapítok egy olyan jogi irodát, ami csak azzal foglalkozik, hogy az ilyen cégeket halálra basztassa minden lehetséges módon, hogy kapjanak észbe már, ők nem hatóság, és nem mi vagyunk értük, hanem ők értünk.
Utolsó kommentek