Az írás Rie Von-bok:Korea unmasked című könyve és saját személyes tapasztalataim alapján készült. Nem tekinthető mindenhol általánosan elfogadott történelmi hűségűnek, a szerző véleményét tükrözi.
A harmadik részben Japánnal foglalkoztam.
A következő elemzés tárgya Korea lesz.
Nézzük, mi az a központi érték, mely meghatározza a koreaiak gondolkodását. Ehhez először érdemes áttekinteni a geopolitikai és történelmi előzményeket. Korea félsziget, és mint ilyen, sajátos helyzetű. Három oldalról tenger veszi körül, egy nyúlvány Ázsia keleti részén a Japán-szigetek felé. Ebből következik, hogy stratégiai fontosságú a szerepe, hiszen minden olyan népnek, aki a kontinensről a szigetekre akarna jutni, illetve vica versa, a szigetekről a kontinensre érkezők számára is hídfőállásul szolgál.
Ezért állandóan ki van téve a kétirányú katonai agressziónak, átkelőországként szolgál hadjáratok során, és minden háborúskodó fél fontosnak tartja, hogy uralhassa.
Ez különösen igaz Korea esetében, egyik oldalról a kínai birodalom, másikról a harciassá váló japánok fenyegették, és persze ott voltak még a kalózok, egyéb szomszédos országok – azaz állandó fenyegetettségben élt.
A folytonos inváziók nagyon megviselték a koreaiakat, akiknek elsődleges fontosságú cél a túlélése volt ilyen körülmények közt. Egy pillanatra sem lazíthattak.
Ugyanakkor a más népek támadása gyakran eredményezi azt, hogy az etnikumok egyre jobban keveredni kezdenek (erőszakosan, lásd a boszniai háborút, ahol tudatosan alkalmazott stratégia volt etnikai változtatásai céllal a nők megerőszakolása), ami hosszú távon akár a nemzeti identitás elvesztéséhez is vezethet. Ezért a koreaiak rendkívül kirekesztővé váltak, teljesen megtiltották a keveredést más népekkel, olyannyira, hogy ha valakinek mégis egy idegen „barbártól” lett gyereke, meg kellett halnia, felszólították, hogy kövessen el öngyilkosságot.
Ez az egyik alapvető dolog, ami meghatározta a túlélési ösztönüket: Keveredés=kihalás.
Másrészt olyan népek, melyek folyamatos ostromoktól szenvednek és szüntelen harcot kell folytatniuk a túlélésért, szükségszerűen rendkívül keményekké és szélsőségesekké válnak. Nem kötnek kompromisszumot, konokul, végsőkig ragaszkodnak elveikhez.
Míg Kínában a vezérelv az egység, Japánban a harmónia és béke, Koreában az életük és javaik minden áron védelmezése vált központi értékké.
Ezt legjobban az a kínai írásjel fejezi ki, melynek kiejtése „csung” vagy „dzsung”, attól függ, milyen átírási szabályt használunk. A koreaiak ezt a szót prefixként használják olyan szavakhoz, mint lojalitás és hűség. De az a csung, ami a koreaiak gondolkodását meghatározza, egész más. A kínai dzsung jelre alapul, mely jel egy zászlót szimbolizál, és akkoriban a zászló a falu közepén szokott lenni, azaz a dzsung egyik jelentése: központ. Konfucse (Konfuciánus) szerint a dzsung „minden dolgoknak nagy esszenciája” (ami a központban van), avagy a becsületesség és tisztesség szelleme, mely mentes minden egyéni érdektől. Ez a lelke a dégongmusza-nak (jelentése: nagy uralkodókat nem a saját magánérdekeik vezérlik), azaz a becsületesség, egyenesség és őszinteség.
Maga a kínai csung karakter is jól szimbolizálja ezt, hiszen a szív szimbólum kapcsolódik a dzsung központot jelentő jelével – azaz az ember szíve a közösség érdekeit előrébb kell helyezze, mint a saját egyéni érdekeit. A dzsung másik jelentése: az egyensúly állapota.
Összegezve, a koreai csung gondolkodásmód kihangsúlyozza az igazságot, becsületességet és osztozást, ez a koreai viselkedés és gondolkodásmód fundamentuma. Még egyszerűbben: ami helyes és becsületes mindenki számára, az tekinthető értéknek és senkit nem ingathatnak meg ebben egyéni érdekek.
Ha így világossá vált a csung jelentése, egyszerűbb lesz megérteni azokat a következő általánosan használt koreai fogalmakat:
Csung-szeong: megingathatatlan hűség egy felsőbbrendű hatalom iránt, az elkötelezettség bármiféle változása nélkül.
Csung-sil: konokul és kitartóan folytatni a munkát, anélkül, hogy bármi befolyásolná.
Csung-dzsik: makacsul kitartani a becsületesség mellett, a csalárdság bármilyen tolerálása nélkül.
Csung-sin: hűséges szolga/csatlós/alkalmazott, aki kitartóan szolgálja urát, nem adva fel elkötelezettségét személyes előnyökért sem.
Láthatjuk tehát, milyen központi szerepet játszik a koreai gondolkodásmódban a becsület és tisztesség.
De mit is jelenthet a gyakorlatban az, hogy „tisztességesnek lenni mindenkivel”?
Úgy kell viselkedni, ahogy az emberek többsége,illetve a társadalom becsületesnek ítél. Ez az elv a koreai életmód és gondolkodás szinte teljes egészét meghatározza. Más szóval, senkitől se elfogadott, hogy a társadalmi normák ellen próbál lázadni.
Ennek negatív oldala sajnos, hogy ez a csírája annak a merev és szélsőséges gondolkodásnak, amit a „fekete-fehér/igen-nem” antagonisztikus ellentéteivel lehet jellemezni. Például, Dél-Koreában általánosan elterjed az a vélemény, hogy „a komcsik mind rosszak” (Nahát, biztos, hogy ez Korea? Azt hittem, ez nálunk alapelv az új többségnél... :) )
Ha bárki mondjuk elkezdene úgy érvelni, hogy „de hát a kommunizmus alapelve az, hogy mindenki a szükségletei szerint, egyenlő arányban részesüljön a javakból, miért lenne ez rossz elve?” az számolhat az azonnali nyilvános kiátkozással. :)
Másik oldalról, általános elfogadott, hogy a családi összhang nagyon fontos. Ha bárki előjönne olyan érvekkel „igen, de ez csak ideális esetben van így, az emberek összekülönböznek, a párok elválnak gyakran”, azonnal kapna a fejére, hogy merészeli megkérdőjelezni a legszentebb társadalmi értékeket egyikét, bizonyára megfertőződött valami rossz nyugati ideákkal...
A csung szellemének értelmében annak az elvnek, hogy mindenkivel tisztességesnek kell lenni, van egy másik folyománya is, amit úgy hívnak: gjundzsöm (remélem, jól írtam át), és azt jelenti: minden embert egyformán és korrekten kell kezelni, azaz az előnyöket egyenlően elosztani, tehát a csung szellemében a jólét gyümölcseit egyenlően kell szétosztani.
A gyakorlatban ez így működik: nem fair, ha neked van valamid, amim nekem nincs, ami neked van, nekem is rendelkeznem kell vele, ami nekem nincs, helytelen, ha neked van.
(Nocsak, nocsak... mintha már hallottam volna ilyesmit annak idején, akkor azt úgy hívták: szocializmus...:) )
Na de a kapitalista társadalomban ez így nem működhet, ott az egyéni vagyonok nagyon egyenlőtlenül oszlanak meg, ez az alapját képezi ennek a társadalmi berendezkedésnek. Így ennek az alapelvnek a megvalósítása nem úgy történik, hogy a nagyobb vagyonokból elvesznek a kevésbé módosok, ellenkezőleg: arra készteti az alacsonyabb életszínvonalon élőket, hogy eszeveszett munkamániásként látástól-vakulásig gürcöljenek, hogy ők is többre vigyék, hogy ők is meg tudják venni azokat a javakat, ami a másiknak van.
És ahogy az nyilván sejthető, ez az egyik hajtóereje a koreai gazdaság hihetetlenül lendületes fejlődésének (ne feledjük, a 60-as évek elején még a világ legszegényebb, pár éve háborúban szétvert országa volt, mára pedig a legfejlettebbek közt van.)
A koreai gondolkodás másik alapvető sarokköve a nemzeti önazonosság megőrzése. A tradíciók ortodox módon történő továbbvitele a nemzeti létük fundamentuma. Az ortodox megközelítés nem csupán a koreai etnikai zártság fenntartására vonatkozik, hanem kiterjed általában mindennek az eredeti, ősi, hagyományos formában történő megőrzésére. Ez a fajta ortodoxia elvet mindenfelé eltérést a hagyományoktól, azt tartja legitimnek és tisztességesnek, ami megfelel a hagyományos elveknek, melyet a végsőkig védelmeznek – ez is a csung szellemének konfuciánus kifejeződése.
Összefoglalva: a koreai csung szelleme, mely a koreai lélek esszenciája, felöleli a a társadalmi normákhoz való megingathatatlan ragaszkodást, az egyéni érdekek miatti álláspontváltozás teljes elítélését, a közös érdekeknek az egyéni érdekek fölé helyezését, a javak egyenlő és tisztességes elosztását, szorgalmazza az ortodox ragaszkodást a hagyományos alapelvekhez.
Ez a kívülálló számára nyilván megátalkodott, értelmetlenül merev konokságnak tűnhet.
A csung legtisztább kifejeződése a szonbi. Párhuzamba lehet állítani ezt a japán busi osztály erkölcsi szabályrendszerével a busidoval. A busi osztály irányította Japánt mintegy 700 éven át, egészen az 1868-as Mejdzsi-restaurációig. A busido etikai kódex a harcos, a szamuráj útja volt, mely tisztelte a dicsőséget és a halálmegvető bátorságot, a test és lélek aszketikus edzését, az önfegyelmet, a kitartást, a feltétel nélküli hűséget az urához, a dicsőséges halált. Mivel a Bakufu-rendszer alatt a harcos rend uralta az országot, nem csoda, ha ezek az értékek is a katonai értékeket domborította ki.
Ezalatt a koreai Csoszon-korszakban a i-szelleme volt a meghatározó etikai kódex.
Mi is valójában a i? Eredetileg, szó szerint olyan tudóst, tanult gondolkodót jelentett, aki nem vállal kormányzati pozíciót. Általános értelemben olyan jellemes emberekre alkalmazták, akik tudásnak és erénynek is birtokában vannak.
A Csoszon-periódus uralkodó osztálynak rendelkeznie kellett a i tulajdonságaival. A i feltétel nélküli hűséggel szolgálta hazáját - azaz akkoriban annak jelképét, a királyt, ugyanakkor a nép érdekeit kellett a szeme előtt tartania és képviselnie, akár a királynak ellentmondva is. Életét a tanulásnak szentelte, és elfogulatlanul ítélt, erényes életet élt, nem tehetett olyat, ami rossz a társadalomnak még a saját előmenetele érdekében sem. A inak nem voltak bűnös vágyai, hogy minél nagyobb vagyont harácsoljon össze mások megkopasztásával vagy illegális úton, megvesztegethetetlen volt, elveihez halálig ragaszkodott, inkább feláldozta életét, semmint meggyőződése ellen cselekedjen. Akkor is kimondta az igazságot, ha tisztában volt vele, hogy ezzel az életét kockáztatja. A i kötelességének tekintett akár a királyt is figyelmeztetni, ha úgy látta, hogy letért a helyes útról és már nem jól szolgálja a népet. Ha veszélybe került a haza, a i katonai ruhát öltött, lándzsát ragadott és a hadak élére állva vezette harcba őket.
A koreai i és a japán busidó egyaránt az uralkodó osztály erkölcsi szabályrendszeréül szolgált, kicsit mint a nyugati világban a „noblesse oblige” elve.
Megállapíthatjuk, hogy a csung gondolkodásmód a i szellemének magja.
A koreai társadalom által szorgalmazott erények tehát: Csung, gyermeki áhitat, jóakarat, hűség, becsület.
Ez olyannyira beleivódott a társadalomba, hogy lehetett egy ember bármilyen sikeres, ha nem rendelkezett a fenti erényekkel, az emberek többsége becstelen, lelkiismeretlen alaknak vélte és nem fogadta el inak. Az emberek tisztelete a ik iránt független volt azok vagyoni helyzetétől.
Alapvetően ma is élnek ezek a meggyőződések a koreaiakban: azokat tisztelik, akik egyenes jelleműek, elfogulatlanok, szemtől szembe kimondják, amit gondolnak. A i tulajdonságok még manapság is pozitív példaként lebegnek a koreaiak szeme előtt.
Azonban a i szellemének persze vannak manapság árnyoldalai is, ez főleg a rugalmasság szinte teljese hiánya. Ráadásul a csung szerinti hagyományőrzés egyre nehezebbé válik, ahogy a modern információs kultúra és a könnyű migráció lehetősége ennek a merev változatlanságnak egyre inkább ellentmond.
Utolsó kommentek