Tudom, én nem értek hozzá.
Honnan is érthetnék? Nem vagyok közgazdász. Az információk pedig, amiket kapunk, hiteltelenek. Nincsenek tények, valódi, bizonyítható, egyszerűen levezethető formulák, csak átpolitizált, maszkírozott értelmezések, melyek mindig aszerint elfogultak, hogy hová húz az előadójuk.
Vannak emberek, akik persze úgy állítják be magukat, mintha mindent tudnának, számokat sorolnak, döntésekre hivatkoznak, sok évvel ezelőtti kiragadott példákat hoznak fel.
Tegyék csak. De honnan tudnám, hogy igazat mondanak-e?
Lehet kutakodni a neten, előkeresni újságcikkeket, elemzéseket, híreket. És ez vajon az igazság, ami bennük olvasható, az mind tény?
A politikában nincs igazmondás. Legjobb esetben is manipuláció, szépítés, csúsztatás, megvezetés van, de keresetlen szóval nyugodtan nevezhetjük hazugságnak. A média pedig kiváló partner ebben.
Nem pénzügyi/közgazdász képesítésű embereknek azt adnak be, amit akarnak, bármelyik oldal próbál megvezetni, de alighanem még a hozzáértő szakemberek sem értenek egyet sok mindenben. Hogy a fenébe látnám át pontosan én vagy te (jah, bocs, tudom, te biztos jobban értesz hozzá, ahogy a focihoz is), hogy mi történt, mi történik, mikor a felszínen látható folyamatok sokszor csak elfedik a valódi háttéralkukat, a gazdasági adatokat meg lehet hamisítani, stb.

Most pénzügyi függetlenséget akarunk. Ez talán elfogadható tényként. Azaz gyakorlatilag (mivel más módja nincsen) az ország tartozásainak teljes vagy részleges leírását.
Máskülönben sose fizetjük vissza. Ez is tény.

Van hát egy erős ellentmondás itt: annak idején a kormány, amelyet az ország népének többsége szabad, demokratikus választásokon megválasztott, felvette a hiteleket, aláírva a nemzetközi kötelezettségeket.
A mostani kormány - melyet szintén szabad, demokratikus választásokon megszavazott a többség -, hívei azt mondják, ez nem jelent semmit, ezzel átvertek minket a hitelezők és az előző kormányok, azok a hitelek csapdába csalták az országot, ezért nem is tarthatók a szerződések.
És itt nem arról beszélünk ám, hogy mondjuk kicserélik a rendszámokat kötelező módon...
Itt nemzetközi jogról, pénzügyi stabilitásról, befektetések biztonságáról van szó - másik oldalról meg gyarmatosításról, letámadásról, országrombolásról.

Lehet ezt úgy szemlélni, hogy Orbánéknak teljesen igaza van, az eladósodás pénzügyi gyarmatosítás, a hitelminősítők és az IMF meg az EU mind egy obskurus nemzetközi érdekcsoport alárendtjei, akik kilóra megvennék Magyarországot. Tegyük fel, hogy ez legalább részben igaz, valóban ez is benne van a pakliban.
(Hogy miért pont minket szúrtak ki eleve, azt még nem sikerült megértenem, mert úgy tűnik, csak mi küzdünk ennyire ellenük, tehát vagy mindenhol máshol birkák élnek, az olaszok, görögök, portugálok mind behódoltak, vagy nekik nincs Orbánjuk és százezernél több tüntetőjük... vagy talán nem fogják fel szabadságharcként a hitelügyleteket?)
Ebből a szemszögből hát tényleg, abcúg, le az IMF-el, le az EU-val, ne fizessünk egy fillért se többé, mert igazságtalan és megalázó. Hurrá, akkor legyőztük őket?
Nem számít, hogy tiltakoznak, miért lenne fontos nekünk, hogy mit gondol Barroso, meg Cohn-Bendit, ki a fenét érdekel? Mit számít az EU? Sokkal érdekesebb Orbán viccelődése a személyes felelősségről, Matolcsy sértődött minisztériumi közleményei és Kerényi alkotmányfestészeti munkássága. Ki nem szar le néhány megvezetett európai politikust, igaz?

Csakhogy: lehet mindebben igazság, lehet abban is, hogy az EU elfogult és részrehajló velünk, ezért cseszeget a legszigorúbb módon minket - de attól még, hogy máskor , másoknál enyhébben ítéltek meg dolgokat, vagy lenne mit söpörni a saját házuk táján is, nincs olyan tény, ami miatt a szabályok ne lennének érvényesek ránk. Mert ennek a klubnak vannak szabályai, amikor beléptünk, tudtuk ezt, és tudhatjuk, ha egy tag ezek ellen megy, azt megbüntetik.
És erre majd talán az lesz a válasz, hogy ez új Trianon, már megint igazságtalanul elnyomnak minket, álljunk ellent, ne hagyjuk.
Jó, ne hagyjuk. Lázadjunk, kokit és sallert nekik, tüntessünk, ne fizessünk!

Oké, és aztán?
Vajon lesz-e olyan cég, aki szívesen jönne ide, hogy munkahelyeket teremtsen, ha úgy tekintenek rá, mint gyanús karvalytőkésre? Lesz-e olyan befektető, aki szívesen tol ide pénzt, ha tudja, hogy a kormány errefelé egy csettintéssel einstandolhat dolgokat és egyszerűen megszeghet nemzetközi szerződéseket, leállíthatja a befektetések visszafizetését?
Vagy nincs már szükségünk befektetésekre, hitelekre többé, a magyar virtus majd megoldja anélkül is, esetleg a nyilván cseppet sem függőséget ránk hozó Oroszországtól vagy Kínától várunk erre megoldást, hát persze, ők bizonyára atyai jóindulattal tekintenek ránk és szelíd, szemérmes mosollyal hiteleznek majd, cinkosan kacsintva „majd megadod, ha tudod, a kamatokkal meg ne törődj"... ugye, erre várunk?

De nézzük kicsit más szemszögből is.
Tegyük fel, hogy van pénzed. Tegyük fel továbbá, hogy nem a dunyhában tartod, hanem befekteted, ahogy manapság a legtöbb értelmes ember tenné, például egy cégbe, amelyik megígéri, hogy rendesen törleszti majd kamatostul. Ez működik is, kapsz vissza pénzt annak rendje-módja szerint. Egy ideig.
Aztán egyszer csak változik a cégvezetés és azt mondja, szerintük ez így nem jó, ugyan kötik őket a szerződések és az érvényes szabályok, hogy fizessenek neked, de ők ezt igazságtalannak találják, az előző cégvezetést meg korrupt gazembereknek (lehet, hogy azok voltak, de miért érdekelne ez téged?), mert úgy gondolják, már visszafizettek annyit, amennyit kellett, legyen ennyi elég, többet nem adnak egy vasat sem, köszönik szépen, de a szerződésed ettől kezdve nem ér semmit, vége.
Te mit tennél? Azt mondanád, nahát, tényleg, én már eleget kaptam vissza, még jó, hogy szóltak, ha nem fizetnek, nagyon jól teszik?
Vagy megpróbálnál mindent elkövetni, hogy a szerződés és az érvényes jogszabályok szerint behajtsd rajtuk az elmaradt hasznot, amire számítottál? És ha nem reagálnak, nem bíznál meg egy követeléskezelőt, hogy legalább valamennyit bevasalj rajtuk? Simán lenyelnéd a veszteséget?
Én úgy gondolom, nem nagyon akadna olyan ember, aki lenyelné a békát és elintézné egy legyintéssel az ilyen viselkedést.

Miért várjuk el akkor ezt az állam hitelezőitől? Miért okozott meglepetést, hogy futnak a pénzük után és mindent bevetnek, hogy ne veszítsenek, legalábbis minél kevesebbet? Nekik az az érdekük, világos, hogy ezt képviselik, ahogy nekünk meg az, hogy ne kelljen fizetni.

Lehetne azon filozófálni, mennyire elfogadható morálisan az ilyen hitelezés. Sok mindent fel lehetne hozni ellene, bizonyára. De mennyire racionális dolog morálról beszélni a pénz és politika szférájában? Ezek antagonisztikus ellentétek, mióta világ a világ. Hiteleket nem szívességből és barátilag nyújtanak, ez biznisz, a piszkosabbikból. A pénznek nincs szaga - a financiális gyarmatosításból származó jövedelem ugyanolyan jó pénz egy befektetőnek, mint egy sikeres vállalkozás részvényéből származó. Félreértés ne essék, én személy szerint nem így gondolom, de naivság lenne feltételezni, hogy a nemzetközi hitelezésben bármiféle magasabb erkölcsöt lehetne találni.
Ezért érzem folyton hamisnak azokat a hangokat, amelyek olyan módon beszélnek forint és Magyarország elleni támadásról, mintha egy gonosz, szándékosan rosszindulatú, célzottan a magyarok elveszejtésére törő csoport ármánykodna ellenünk.
Nem, itt is egyszerűen Newton harmadik törvénye működik: erő-ellenerő.
Azok a szervezetek, hitelezők, akiktől pénzt vettünk fel, mint ország, kaptak egy kokit Orbántól és egy fenyegetést, hogy nem fogunk fizetni, ami persze szükségszerűen indukálta a Birodalom visszavág reakciót. Elég felelőtlenség és/vagy ostobaság volt, ha ezzel nem számolt a kormány, ha meg számolt vele, akkor ezt sötét összeesküvésnek beállítani otromba hazugság, hiszen rém egyszerű és kiszámítható válaszlépés volt. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne volna felháborító genyóság a mi szemszögünkből, de ugyan miért nézné már a dolgot egy hitelező a mi szemszögünkből?

Ha már itt tartunk, felmerült bennem, vajon azokból a hitelekből, illetve közvetve a belőlük megvalósult beruházásokból, vagy éppen ha az a hitel is hitelek visszafizetésre ment, akkor viszont olyan forrásokból, melyeket emiatt nem kellett hiteltörlesztésre fordítani, tényleg nem részesült sem az a kormánypárt, ami most azt lebegteti, egyoldalúan fel kéne mondani ezt a kötelezettséget, sem az a százezernél több támogató, aki lelkesen felvonulva skandálta, hogy nem leszünk gyarmat? Nem lehet, hogy a ti mostani jólétetek (mert nem úgy tűnt, hogy a békemenet a csórók demonstrációja lett volna) egy része valamelyest azokon a hiteleknek is köszönhető?
Hacsak azt nem mondjátok, hogy bizonyíthatóan, kétséget kizáróan a gyarmatosításként aposztrofált hitelezés semmilyen pozitív hatással nem volt az életetekre annak idején, akkor nem álszent dolog most ellene ágálni? De nem várok őszinte és objektív választ erre, mert nehéz lenne feloldanotok az így felbukkant kognitív disszonanciát.
Az is mocorog bennem, hogy vajon milyen üzenete lenne ennek általában a különböző kötelezettségek fizetésére? Teszemazt, felvettem a banktól hitelt és úgy gondolom, bakker, már épp eleget fizettem, igazságtalan, hogy te gyarmatosítasz engem, nem fizetek több részletet. Szerződés? Az kit érdekel, engem csapdába csaltál a hitellel, és különben is, nem tudok fizetni és kész, írd le az adósságom. És ha az állam megteheti, akkor én vagy te miért ne tehetnénk meg? Sőt, azt gondolom, az állam rohadt sok adót levont már, szerintem ez igazságtalan és nem is tudom fizetni, nehogy már mindenféle törvényre hivatkozzanak, bennem buzog a magyar virtus, én pénzügyileg függelen akarok lenni! :)

Tehát van egyrészről az szándék, hogy annullálni kell a magyar államadósságot, úgy tűnik, erre hajt a kormány különböző trükkös vagy átlátszó manőverekkel és ezt várja a támogatók hada is. És valljuk be, sajnos tényleg benne vagyunk a szószban ezzel a hitelvisszafizetéssel, tehát mindenképpen ezt a lehetőséget is fel kell mérni.
Másrészt viszont van a realitás, ami elég problémásnak tűnő jövőt jósol, amennyiben meglépjük. Én legalábbis nem látom, hogy erre kidolgozott terv lenne, ami mind a rövid távú katasztrófaelhárítást (mert lesz itt haddelhadd, az tuti), részben a hosszú távú koncepciót megmutatná, érthetően, láthatóan átgondoltan és hitelesen.
Ez egy paradoxon, amivel a jelenlegi kormány képtelen lesz megbirkózni, amíg láthatólag az egyetlen biztos dolog ezzel a témával kapcsolatban a nemzeti büszkeség.
Erre viszont nem alapozhatunk egy új gazdasági modellt.