Megvan a megoldás.
Igaz, kicsit drasztikus, kicsit nehezen kivitelezhető, viszont hosszú távon alighanem jobban fog működni, mint ami most van, mert ez kilátástalan és katasztrófális.
Mi is van most? A rendszerváltás felemás módon sikerült, akkor ideiglenes szükségmegoldásként született szabályok rögzültek a törvényekben, beleértve az alkotmányt, készült egy iszonyúan túlbonyolított választási rendszer, amivel éppen nem a valódi népképviseletet segítik elő, van egy túlburjánzó, impotens parlament, rengeteg felesleges képviselővel, akik vezényszóra szavaznak olyasmiről, amiről gyakran fogalmuk sincs - már ha egyáltalán benn vannak, és nem éppen a mindenféle költségtérítésüket veszik fel bemondásos alapon.
Vannak politikai vezetők, akik bármire képesek lennének a hatalomért, hogy aztán megfelelő előnyökhöz, zsíros állami megrendelésekhez és egyéb pénzekhez juttassák a mögöttük álló támogató köröket és a saját személyes érdekszférájukat. Közben mindent megtesznek, hogy a másik oldalnak betartsanak, megakadályozzák őket bármiben, amiben csak lehet, és ha legközelebb váltás történik a hatalomban, az első dolguk szétverni azt, amit az előző bagázs létrehozott valahogy, és mindent átalakítani a saját képükre, ennek minden szükségtelen költségével (mert ugye ilyenkor ki kell fizetni a lelépési díjakat, a végkielégítéseket, az állami struktúrák átalakításához igénybe vett külső tanácsadó cégek díját, stb., ez persze mind az adófizetők pénzéből megy.)
Mára kialakult két stabil tábor, jó 20-30% körüli állandó támogatóval, akik tiszta szívből, őszintén gyűlölik a másikat, bármilyen eset kapcsán képesek a másik oldal aknamunkájáról elővezetni egy összeesküvés-elméletet, rutinból nácizzák, diktátorozzák, hazaárulózzák, komcsizzák egymást, a racionális és objektív eszmecserére totálisan képtelenek, kizárólag az érzelmi alapú politizálás megy nekik, ha valaki nem ért velük egyet, azt azonnal besorolják az ellenfél táborába.
A két nagy politikai erő minden lehetséges módon igyekszik besározni a másikat, akár jogos kritikával, akár mondvacsinált ürügyekkel. Próbálják fenntartani azt a látszatot, hogy a másik a sátán, akitől óvakodni kell, hogy ébren tartsák a táborukat.
Együttműködésre még szavak szintjén se igazán képesek, tettekben pedig elképzelhetetlen bármiféle megegyezés köztük, hiszen még tárgyalni se ülnének le bármiről, mivel totálisan elutasítják egymást.
Könnyen belátható, hogy ebből nem fog semmi javulás kisülni. Képtelenség.
Egyik oldal se tud soha olyan többséget szerezni, ami elég lenne ahhoz, hogy kellő legitimitást kapjon, hiszen ha azt nézzük, hogy a szavazásra jogosultak max. 60-70 százaléka megy el szavazni a legjobb esetben is, és abszolút többséget még senki se szerzett, akkor a legnagyobb elvileg egységes támogatottság is legfeljebb a szavazók 30-35% lehetne... ez lenne a legitimitás, a "mi vagyunk a nemzet"?
És vegyük figyelembe azt is, hogy még ebben az esetben is a szavazatok nem kis hányada a bizonytalankodók protest-voksaiból jön, azaz csak azért szavaznak egy adott oldalra, mert a másikat teljesen elutasítják, és nem azért, mert emezt igazán meggyőződésből támogatják, persze ezt a pártvezetések rendszeresen elsumákolják, hogy azt a látszatot keltsék, milyen magas is a támogatottságuk, pedig dehogy.
Tehát adott két oldal, két szekértáborral, a teljes konfrontáció totális állóháborújába merevedve, és semmi, de semmi esély nincs, hogy ez megváltozzék.
Talán elsőre képtelenség, de számomra egyfajta Ockham-borotvája dolog, ebben az esetben visszafelé alkalmazva, vagyis nem magyarázatként, hanem következményként: osszuk ketté Magyarországot!
Legyen az egyik fele a baloldalé, a másik a jobboldalé. Gyakorlatban én egyfajta karéjos elrendezést képezelek el a jobboldal számára, az északi, keleti és déli határmegyékkel, valamint természetesen Budával (hiszen a pelebejusok pártja hagyományosan az újgazdag budai kerületekben a legerősebb), hogy a számukra alapvető fontosságú elcsatolt területekkel megőrizzék a kapcsolatot, esetleg később immár önálló államként akár fegyverrel is megpróbálhassák visszaszerezni, ahogy az az ultraradikálisok legszebb álmaiban szerepelhet, míg a baloldalé lehetne a Dunántúl és a nyugati megyék, a Duna-Tisza közének egy része, no meg persze Pest. Ez abból a szempontból is jó lenne, hogy a jobboldal amúgy is egyre inkább globalizáció- és EU-ellenes, számukra az Unión kívül is van élet, míg a balosok inkább törleszkednek az EU-hoz, így nekik az osztrák szomszédság szükséges kapocs, míg a jobbosoknak nem igazán lényeges.
Persze alighanem fájna a jobboldalnak a fejlett nyugati régió hiánya, na de mi ez ahhoz képest, hogy azután kedvükre alakíthatnák a szomszédos magyarlakta területekkel a megfelelő politikát a jövőbeli egyesítéshez? A balosoknak meg alighanem rosszul esne, hogy elvesztenék a volt szovjet oldal felé a közvetlen kapcsolatot, de kárpótolhatná őket, hogy a leszakadó, szegény sorsú megyék gondjai immár nem őket terhelnék.
Ez persze a jobboldalnak lenne probléma, de hát ott úgyis szeretnék maguk megoldani a cigánykérdést, nem kellene a baloldal álságos emberi jogi aggodalmait figyelembe venni, hanem a Magyar Gárda végre megmutathatná, mit tud.
A lakosságcsere persze körülményes volna, de lehetőséget adhatna a komcsinak minősítettek erőszakos deportálására és vagyonuk elkobzására, és végre az egész mocskos hazaáruló banda kívül kerülne a nemzeti érzelmű Magyarországon, míg a baloldali régióban már nem kéne a radikális jobboldali forradalmárok újabb utcai vandalizmusától és egyre fárasztóbbá váló tüntetgetéseitől tartani, hiszen ők nyilván örömmel mennének a teljesen nemzeti Magyarországra, elmúlna a náciveszély, és persze szabadabban lehetne a privatizálós-államilag visszabérlős-vásárlós trükköket játszani és az állami vagyont elkótyavetyélni.
Apró problémát jelent csupán az a pármillió ember, akik egyik oldalhoz se húznak igazán, de hát ők úgyis csak a "birka" jelzővel szokás illetni, ha nem foglalnak állást határozottan egyik vezér mellett sem, tehát igazából nem oszt, nem szoroz, ők mit akarnak, természetesen egyik Magyarországon se lehetnének teljes jogú polgárok, hiszen ehhez őszintén szeretniük és támogatniuk kellene az aktuális Nagy Testvért, és mindenben egyetérteni az állami politikával, ahogy az elvárható, őket folyamatos ellenőrzés alatt kéne tartani, mint gyanús elemeket.
A megoldás sokkal kevésbé őrült, mint ahogy első hallásra tűnhet. Számos előnye lenne, vegytisztán érvényesülhetne a népakarat (azaz a vezető pártelit akarata) mindkét országban, nem kellene az ellenzék akadékoskodásával törődni, teljes erővel folyhat az országépítés, ki-ki a maga módján alakíthatná a törvényeket, végre egységbe forraszthatná az ország(ok) lakosságát, soha nem látott összefogás jöhetne létre, ami a jelenlegi egy hazában kétfelé húzó népességgel csak örökös válságot vetít előre.
Ha megnézzük, mi történt a német egyesítés után, látható, hogy évekkel vetette vissza a gazdaságukat, újabb társadalmi problémákat keltett, a keleti régióban részben a volt kommunista erők, részben a neonácik egyre erősebbek, ugyanakkor gazdaságilag és életszínvonal tekintetében még mindig jócskán le vannak maradva. Nem volt sokkal tisztább előtte? És még a Trabit is nélkülöznünk kell...
Vagy ott van Korea példája, ami jelenleg az egyetlen nemzet, mely totális megosztottságban és de jure háborúban él, hiszen csak tűzszünetet kötöttek. Dél-Korea sikerében nem kis szerepet játszott az, hogy a kommunista erők túlnyomó részt északon maradtak, így a rendkívül extrém kapitalista beállítottságú déliek szinte példa nélküli egységbe tömörülve voltak képesek a legszegényebb fejlődő országok közül kb. 30 év alatt a legfejlettebb, 10e dollár/fő feletti éves GDP-t előállító országok közé kerülni, míg az északi rezsim azon kevés országok közé tartozik, amire a globalizáció nem tette még rá a karmait, a karvalytőke nem orozta el az ország földjeit, erőforrásait, nem privatizálták a kórházakat, az infrastruktúrát, nem árusították ki idegeneknek a nemzet vagyonát - mind micsoda nagyszerű fegyvertény, ami lobogó fáklyaként mutathatja az utat az Új Többség Magyarországának!

Fontoljuk meg, a kezdeti nehézségek után hamarosan beláthatatlan távlatok nyílnának a két Magyarország előtt! Kezdjünk hozzá mielőbb!