Nemrég sok érdekes tapasztalatot sikerült szereznem a magyar közigazgatás működéséről.
Dél-koreai kedvesemnek segítettem az itteni tartózkodásához szükséges formaságokat elintézni.
Először az adóhivatalba látogattunk el, hogy adószámot kérjünk neki. Előtte természetesen felhívtam az ügyfélszolgálatot, megmondták, hogy hányas számú nyomtatványt kell kitölteni hozzá és hogy 2200 Ft illetékbélyeg kell.
A Dob utcában hamar meg is találtuk a hivatalt, ahol még zárás előtt másfél órával sikerült sorszámot húzni. Gyorsan kitöltöttük az űrlapot a hátulján lévő kitöltési útmutató szerint. Mivel van itteni lakcíme, az útmutató szerint nem kellett a külföldi állandó lakcím mezőt kitölteni. Látszott, hogy még bőven volt idő a sorra kerülésig (szerencsére a sorszámok lineárisan haladtak), gyorsan beugrottam a sarki postára illetékbélyegért.
Mikor végre mi következtünk, odaadtam az idős hölgynek a kitöltött nyomtatványt meg az okmánybélyeget. Ez utóbbit vissza is lökte, hogy az első adóigazolvány kiadása díjmentes. Kár, hogy ezt nem mondták a telefonban... annál is inkább, mert a postán nem váltják vissza a bélyeget, csak és kizárólag a Hungária úton, az illetékhivatalban.
A néni amúgy azt mondta, hiányos az űrlap kitöltése, mert nem írtuk be a külföldi címet. Nem is kell, mutattam, mert van magyar címe. Mire ő:
- De azt is ki kell tölteni! -
- Az útmutató szerint... - kezdtem, de félbeszakított.
- Ne foglalkozzon az útmutatóval, én azt mondom, hogy kell! - oktatott ki.
- Jó... de akkor miért nem ezt írják az útmutatóban? -
Ő kissé bosszúsan: - Mert azt még az informatikai rendszer elkészülte előtt nyomtatták, és aztán kiderült, hogy nem enged továbblépni, ha külföldi esetében nincs meg a külföldi lakcím! -
Közben elkezdtem írni, de hirtelen eszembe jutott, hogy ugye írhatok Szöult és Seoult is.
- Angolul vagy magyarul töltsem ki a külföldi cím mezőt? -
Ingerülten: - Most mit kérdez annyit? Más mindenki ki tudta tölteni szó nélkül! -
Én továbbra is szelíd és udvarias maradtam: - Csak nem szeretném, ha esetleg a rendszer nem fogadná el... -
Szigorúan: - Úgy töltse ki, hogy a postás megtalálja, ha levelet küldünk neki oda! -
- Jó, akkor az angol átírással töltöm ki. -
Bár nem egészen értem, hogy akkor most csak az informatikai rendszer korlátjai, vagy a levelezés miatt kellett ezt kitölteni végül? Azért azt megnézném, hogy mihez kezdenek Szöulban az APEH magyar levelével...
Na mindegy, ez egész gyorsan ment.
Másnapra már lefoglaltam egy időpontot 11:30-ra a Bevándorlás és Állampolgársági Hivatal (röviden BÁH) internetes portálján a Harmat utcai ügyfélszolgálatra.
A Kőbánya-Kispest állomásról a 85-ös busszal haladva kedvesem megcsodálhatta a szocreál Kökit, amit épp átalakítanak/lebontanak/felújítanak, illetve a panellakótelepeket. Érdekes módon otthonosnak találta, hiszen náluk is az emberek túlnyomó része hasonló, jellegtelen lakótelepi tömbökben él, legfeljebb az infrastruktúra és a minőség jóval magasabb színvonalú.
A BÁH egy régi, vidéki vasutas szolgálati lakáshoz hasonló épületegyüttes egyik egyszintes melléképületében volt (kedvesem megjegyzése, mikor beléptünk az udvarra: mi ez, börtön?)
A váróterem aránylag kulturált, tele mindenféle nemzetiségű emberekkel. Információs pult van, de mögötte senki. Felirat a falon: az internetes időpontfoglalással rendelkezők soron kívül jelentkezzenek az információnál!
Jó, én jelentkezem, csak lenne kinél... úgy negyed óra múlva eluntam, és vettem a bátorságot, hogy bemerészkedjek az ügyintézőpultokhoz, ahol többnyire fiatal hölgyek töltögettek papírokat és verték a billentyűzetet. Udvariasan megkérdeztem, hogy kinél kell jelentkeznem az internetes foglalással, mert az információs pultnál nincs senki. Bólogattak, hogy várjak csak ott, nemsokára jön a kolléga.
Vártunk még 10 percet, de a "nemsokára" nálam már túlcsordult ezzel. Ismét belopakodtam az "ügyféltérbe" és sűrű elnézések közepette felhívtam a figyelmet, hogy még mindig nincs senki az információs pultnál. Kikiabáltak, keresvén a kollégát, egymástól kérdezősködtek, majd "mindjárt jön!" biztatással visszaküldtek az információhoz, ahol utánunk már szép sor alakult ki.
És tényleg, alig 5 perc múlva megjött az információs, mentségére legyen mondva, szimpatikus, korrekt fiatalember, mondtam, hogy internetes foglalás, bólintott, kipipált valamit egy papíron, elkérte a szükséges dokumentumokat (Tartózkodási engedély kérelem, szállásadói nyilatkozat, a szállás hiteles tulajdoni lapja, munkavállalási engedély, munkaszerződés, útlevél, 18000 Ft illetékbélyeg, nyilatkozat arról, miért nem a külföldi külképviseleten kérte a tartózkodási engedélyt), melyeket büszkén elé tártam, átfutotta, bólintott ismét és adott egy sorszámot. Történt mindez fél órával a foglalt időpont után, ezért megkérdeztem, hogy ha ilyen sorszámos a dolog, mi értelme van az internetes foglalásnak? Azt mondta, ezt a sorszámot hamarosan soron kívül fogják hívni.
Közben még kitöltöttem egy lakcímbejelentő lapot is, és mindössze egy órával a lefoglalt időpont után sorra is kerültünk.
Kimondottan csinos, fiatal ügyintéző előtt ültünk le, persze pár dologba belekötött... azt tudtam előre a telefonos tájékozódás alapján, hogy egészségbiztosítással kellene rendelkeznie, de hát ez nem megy olyan gyorsan, így azt később be lehet nyújtani hiánypótlásban. A többi papír nagyjából jó volt, bár pár dolgot még ki kellett tölteni, azon csodálkoztam, hogy miért velem x-elteti be a rubrikát, miért nem tudja ő megcsinálni...
Kellett még írni egy gyors nyilatkozatot, hogy eddig még nem volt kedvesem kiutasítva és nem kért tartózkodási engedélyt.
Gyorsan lekörmöltem, aláírta, átadtam. Pecsételt jobbra, balra, összefűzött, másolt (ez pozitív, mert elvileg nekünk kellett volna másolatot vinni a papírokról), majd kiküldött, hogy várjunk, 10 percen belül szólít minket megint. Így is lett, kedvesem kapott egy ideiglenes tartózkodásit, és 10 napon belül be kellett nyújtani az egészségbiztosításról szóló igazolást.
Így a harmadik nap az EP-hez zarándokoltunk, igazából csak érdeklődni akartam, mivel fél órán át folyamatosan hívogatva őket sem vette fel senki a telefont a központi számukon, csak a call center idegesítő mantrázását lehetett hallani. A harmadik kísérletre sikerült megtalálni a megfelelő épületet és ajtót a Teve utcában, nagy váróterem, rengeteg ember, persze megint űrlapkitöltés és sorszám. Itt sajnos a sorszámok nem lineárisan mentek, így fogalmunk se volt, mennyi ideig fog tartani, mire sorra kerülünk. Kb. 50 perc várakozás után végre mi következtünk, beadtam a papírokat, az ügyintéző középkorú hölgy segítőkész volt, mert elmondta, hogy ha lenne igazolásunk a munkáltatótól a munkaviszonyról (ugyanis az aláírt, lepecsételt munkaszerződés nem elég) és meghatalmazás a TAJ szám ügyintézésre, most helyben megkaphatná a TAJ számot (persze ezt nem tudtam, mert elérni őket telefonon nem lehetett), de elfogadják faxon is.
Szóljak be a cégnek, mondta, és ha megjött a fax, soron kívül megcsinálja nekünk.
Betelefonáltam, elmondtam, mit és milyen formában kérek elküldeni, kb. fél óra múlva megérkezett a fax, és 10 perc alatt meglett az igazolás és a TAJ szám is. Igaz, kissé olvashatatlanul töltötte ki a papírt.
Egyrészt nagy volt a boldogságunk, hogy a megérkezése utáni első három napban szinte minden formaságot elintéztünk, másrészt azért eléggé fárasztó volt, és kiszolgáltatottnak érezte magát, hiszen helyi viszonyokat ismerő segítsége nélkül semmire se ment volna. A hivatalokban az ügyintézők egy kukkot nem beszéltek angolul (igen, beleértve a bevándorlási hivatalt is), vagy ha beszélnek, nem vették a fáradtságot, hogy ők magyarázzák el a teendőket, mindig én fordítottam. És persze az összes nyomtatvány csak magyar nyelven létezett...
Igaz, a BÁH honlapján elég sok információ van már angolul is.

Azért persze a történet mégse végződhet heppienddel. A könyvelő cég, aki a mi cégünk pénz- és munkaügyi dolgait intézi, jelezte, hogy nem tudja a TB-nél bejelenteni kedvesemet, mert csak az ügyfélkapun keresztül, zárt elektronikus rendszerben teheti meg, de adószám nélkül nem engedi ezt a rendszer.
Márpedig hiába volt az első dolgunk az adószám kérése, az igazolványt 2-3 hetes határidővel ígérték kiküldeni... ez azért vicces, hogy ennyire nincs összhang.
Most még az a kérdés, nem okoz-e ez nehézséget a BÁH-nál beadandó hiánypótlás esetén, amire péntek délelőttre foglaltam időpontot? Bár remélhetőleg az igazolás elég lesz nekik, és nem tudják azt külön leellenőrizni, be van-e már jelentve...

Az már más kérdés, hogy ezen a procedúrán 10 évvel ezelőtt átesett ismerőseim szerint most összehasonlíthatatlanul jobbak a körülmények és egyszerűbb az ügyintézés, mint régen, de egy dél-koreainak még ez is nagyon provinciális és érthetetlenül nehézkes.