Kedvesem elhatározta, hogy bankszámlát nyit egy helyi bankban, ami elengedhetetlen az itteni élethez.
Kezdetben rögtön ledöbbent, hogy jönnek ahhoz a bankok, hogy miközben az ő pénzét használják, felszámítsanak számlavezetési díjat?
Míg napok alatt nagy nehezen túltette magát ezen a számára nyilvánvaló pofátlanságon, végül fárasztó keresgélés után a CIB mellett döntött, lévén nekem is az van 8 éve és többé-kevésbé elfogadhatónak tartom.
Az első nehézségbe ott akadtunk, hogy eleve jóval kevesebb információ van a honlapjuk angol nyelvű változatán, a Lövőház utcai fiókban némi kérdezősködés után sikerült néhány kinyomtatott angol nyelvű feltételrendszert kapni.
Aztán a számlanyitás napján rögtön beleütköztünk abba, hogy az ügyintéző nem beszél angolul. Legalábbis a négyből csak egy, így várnunk kellett, amíg ő szabad lett. Tény, hogy beszélt angolul, pocsék kiejtéssel, időnként némettel keverve, de nagyjából érthetően.
Kb. fél óra és fél kiló mindenféle dokumentum aláírása után végre lett kedvesemnek bankszámlája, más kérdés, hogy a papírok egy része csak magyarul létezett, amit kénytelen voltam én megpróbálni lefordítani.
Aztán azon akadt ki, hogy mi a bánatnak kell az aláírásán kívül még vagy 4 féle mindenféle jelszót megadni? Miért nem elég egy vagy kettő maximum?
Aztán azt se értette, miért nem kap egy afféle számlavezetési naplót, ami náluk automatikusan és ingyenesen jár, és amit bármikor frissíthet.
Ez egy kis füzetecske, amit az ATM-nél is használhat, be kell dugni az ATM-be, bejelentkezni a PIN kódjával, és az ATM szépen rányomtatja a legutolsó kinyomtatás óta történt tranzakciókat és az egyenleget, így mindig nála lehet az adott állás.
Mondtam, hogy de havonta megküldik levélben.
Igen, válaszolta, de ő nem csak havonta egyszer szeretné tudni, hanem bármikor...
Aztán azon akadt ki, mikor készpénzt akart befizetni és rá kellett jönnie, hogy ezt kizárólag a bankfiókban, sorszámmal, várakozás után teheti meg.
Náluk erre is lehet használni az ATM-et, oda-vissza működik, természetesen a bankja bármelyik ATM-jében be is fizethet pénzt a számlájára...
Aztán szeretett volna átteni pénzt a devizaszámlájáról a forintra. Első bejelentkezése után az internetbanknál nem találta, hogyan lehet (sajnos tényleg hülyén van megcsinálva, én is megszívtam vele annak idején, mert hiába a saját számlái közti pénzmozgásról van szó, mégis a devizaátutalás menüpontban lehet csak intézni, mintha valahová külföldre küldenék pénzt). Aztán amíg próbált utánanézni, addig a rendszer biztonsági okokból kiléptette 3 perc után, és valamiért nem tudott megint bejelentkezni, mivel azt se gondolta, hogy a harmadik próbálkozás után letiltja a rendszer, ebbe a csapdába is sikerült beleesnie.
Fel kellett hívni a CIB24-et. Az angol nyelvű CallCenteres minősíthetetlen rossz kiejtéssel beszélt, annyira, hogy kedvesem képtelen volt vele kommunikálni (ő egy jó ideig USA-ban élt, mi egymás közt is mindig angolul beszélünk, ő sokkal szebben tud, mint én, tehát a hiba nem nála volt). Kénytelen volt egy kolléga segítségével inkább magyarul ide-oda fordítgatva próbálkozni, mivel mindenféle azonosítókat kellett megadni, mert még nem volt aktiválva a CIB24-es PIN kódja...
Lényeg, hogy ezekkel órák elmennek, csak fölöslegesen idegesíti magát és végül nem tudott intézni semmit. :(
Képtelen megérteni, miért megy minden ilyen nehézkesen és problémásan mifelénk, miért ilyen gyanakvóak, miért ilyen korlátozottak a szolgáltatások, miközben magasak a költségek. :(
Na igen. Milyen furcsa ugye, hogy mi mennyire hozzászoktunk ehhez és azt gondoljuk, ez a természetes, ez van, ezt kell szeretni.
Az utolsó 100 komment: