Újabb munkám Bukarestbe szólított. Vasárnap délután érkeztem, repülővel csak egy ugrás. Valahogy elkerülte a figyelmemet (mert nem írták ki sehol), hogy a reptéri hivatalos taxihoz a "vouchert" még belül, a csomagok felvételénél ki kell váltani. Kinn a kijárat mellett is van egy ilyen pult, de nem üzemelt.
Kimentem, szokás szerint rögtön nekem estek a taxisok ajánlkozva, de én a hivatalost akartam használni, azok viszont kérték a vouchert. Nekem meg nem volt, visszamenni pedig már nem lehetett. Jól megcsinált rendszer, gratulálok.
Persze az összes taxis lobogtatta a kitűzőjét, hogy ő "offisal" taxi, de ezt már ismerem... viszont nem volt más választásom. Egy szimpatikusnak tűnő fiatal srácot végül megkérdeztem, tudja-e, hol van a Hotel Bristol (én hülye fejjel nem írtam ki a címét, a foglalásról küldött visszaigazoló emailjükbe meg hülye fejjel ők nem írták bele).
Kicsit kérdezősködött a kollégáitól, aztán hevesen bólogatott, hogy igen. Kérdeztem, mennyiért visz el oda, a mondott ár nagyjából megfelelt eddigi tapasztalataimnak, így mellette döntöttem.
Ahogy sejtettem, a hivatalos taxikon jóval túl, a sorompós parkolóban állt a kocsija, egy újnak tűnő Renault Thalia, ami sem színében, sem jelzéseiben nem igazán tűnt hivatalosanak... na mindegy. A bőröndömet előzékenyen vitte, bepakolt és elindultunk. Még arra is figyelmeztetett, hogy ha a hátizsákban laptop van, azt inkább tartsam magam mellett az ülésen,ne a csomagtartóban.
Útközben bemutatta a kelet-európai "élelmes" vezetési stílus minden fortélyát, ugyanis elég nagy dugó volt a reptérről bevezető többsávos úton. Még az aránylag jól haladó részen rátapadt egy 6.3-as AMG Mercedes terepjáró hátuljára, annak az erőszakos, nyomulós előzgetéseit, tolásait követte, aztán a lassan araszoló sort előzte:
- buszmegálló öbölben (minden megállóban kivágott és előrenyomult pár autónyit így)
- bevásárlóközpont parkolóján át
- a járdán át felhajtva a füves részen át, itt lejövetelkor akkorát csattant a kocsi alja a magas útpadkán, hogy beleborzongtam, de neki szeme se rebbent
- a villamosíneken
Áthajtott piros jelzéseken, megfordult olyan helyen, ahol nem szabadna, ja és persze folyamatosan 80-100 körül, ahol szabad volt éppen a pálya, mindezt fél kézzel, időnként telefonálva közben. Néha volt bennem egy pici félsz, hátha valami elhagyott területre visz aztán a spanjaival kirabol, de teljesen normálisan megérkeztünk a címre, attól eltekintve, hogy a végén 5 percen át nem találta az utcát és összevissza kanyargott a környéken, de a fix ár miatt nem volt nagy gond.
A Bristol aránylag kicsi hotel egy mellékutcában, a központtól pár kilométerre, már kétszer jártam itt és kedvelem őket, olcsó, de kényelmes. Nem sokat cicóznak, semmi bejelentkezési lap kitöltés, meg útlevél, vagy előzetes lekötés a bankkártyán nem kell, ami más nagyobb szállókban szokás, bementem, mondtam a nevet, a csajszi (mindig egy fiatal lány van a recepción, naponta váltják egymást hárman-négyen) megnézte a számítógépet, bólintott, adott egy kulcsot és mehettem. Egy hátránya, hogy a kilátás egy belső "lichthofra" néz ebből a szobából, mondjuk az utcai se nagyon látványos a túloldalon...
Utolsó kommentek