Annak idején még főiskolás koromban szakdolgozatom témájául elég egzotikus dolgot választottam: Gitár-MIDI átalakító Atari ST számítógéppel. Magyarul ebből egy gitárszintetizátor lett volna, ha sikerül befejeznem, de csak részben tudtam megépíteni.
1989-ben, mikor elkezdtem, Magyarországon nem sok ilyen cucc volt és nagyon drágának is számítottak, szakirodalom magyarul meg éppenséggel semmi.
Internet nem volt, illetve egy Kandós diák számára nem, ami volt, azt nagy néha a tanárok használhatták.
Maradt a könyvtár, ahol szintén semmi, mert ez aránylag új technológia volt, tehát könyvek nem léteztek róla K-Európában. Sikerült egy zenész csoporttársamtól egy angol nyelvű zenészmagazint kölcsönkapnom, amiben volt egy aránylag jó áttekintés a témáról, megemlítve egy angol nyelvű könyv címét is. (Hát igen, mennyivel egyszerűbb ez most...)
Na de akkoriban, itthonról, angol könyvet megrendelni iszonyú macerás volt. Nosza, írtam az angliai családi barátoknak, akik nagyon kedvesen és nagylelkűen megvették és elküldték a könyvet nekem, még csak ki se kellett fizetnem.
Ezzel felvértezve már némileg több háttértudással álltam neki, bár ez is inkább csak zenészeknek szóló ismertető volt, nem műszaki szakmai anyag.
Sokat segített annak idején gitártanárom, Folk Iván, akinek volt egy Ibanez MIDI gitárja, és vele megbeszélve és tesztelve néhány gyakorlatban kipróbálható feltételezést, sok alapvető tapasztalatot szereztem.
Amiért viszont elkezdtem írni ezt a bejegyzést, az a tény, hogy ebben a témában ismét csak magyar kutató/feltaláló volt világszerte a vezető, Szalay Andrásnak hívják és először a Shadow, később az Axon cégeknek készítette el a korszak legjobbjának számító MIDI-gitár rendszereit. Olyan zenészek használják, mint John Maclaughin, Pat Metheny, Steve Morse és még sokan mások. Mindezt lényegesen kevesebb erőforrással hozták össze, mint a nagy konkurensek (Ibanez, Roland).
Valójában őt szerettem volna felkérni diplomamunkámhoz külső konzulensnek, de akkoriban éppen külföldön dolgozott, így Kóbor „Meki” János vállalta el, akiben egy végtelenül szerény, segítőkész és hozzáértő embert ismertem meg.
Ha valakinek esetleg így ismerősebb, Szalay András testvérével, Sándorral az igen érdekes és színvonalas – kicsit ELP-szerű, máshol inkább a teljesen elektronikus Kraftwerk/Tangerine Dream/Vangelis irányába tolódó - progresszív zenét játszó, méltatlanul elfeledett Panta Rhei együttesben zenéltek, Sándor gitározott, András basszusgitározott (a honlapjukon letölthetőek a zenék), ahol többek között Laár András is énekelt, illetve Matolcsy Kálmán (később elismert matematikus) billentyűzött. Akkoriban a debreceni tudományegyetem hallgatói voltak.
Szintén fontos megemlíteni, hogy Szalay Sándor (nemzetközileg elismert csillagász lett az USA-ban) és András (azóta is hangszerfejlesztőként tevékenykedik, több neves külföldi cégnek tervez rendszereket) már az 1980-as évek elején kifejlesztettek egy Muzix-81 nevű számítógépre alapozott stúdiórendszert, mely akkoriban egyedülállónak számított a világon. Hazai alkalmazója főleg az Omega stúdió volt (például Presser Electromantic című, világszínvonalú lemeze is ezen készült), de külföldön is népszerű lett, hiszen a MIDI stúdiókat megelőzve kínált relatíve olcsó és jól használható megoldást. Hogy megértsük, milyen teljesítmény lehetett ez, tudni kell, hogy a rendszer – nevéből is láthatóan – a Sinclair ZX 81 gépre épült, melyben egy Z80-as 8 bites processzor dolgozott és alapkiépítésben 1 kB (igen, egy kilóbájt, ami manapság még egy JPG képre se elég) memóriája volt mindössze!
További részletek a Sinclar.hu portálon, érdemes elolvasni, kreatív és zseniális emberek portréja rajzolódik ki az interjúból.
Ezek után az is teljesen érthető, hogy ők voltak azok, akik az első magyar szintetizátort kifejlesztették akkoriban, mindössze egy fényképet látva a korabeli Moog szintiről, és hallva a hangját egy lemezen.
Mivel magam is rendelkezem egy Shadow MIDI rendszerrel, de sajnos egy kábelem hiányzik hozzá, a Shadow magyar forgalmazója pedig 2 éve ígérgeti, hogy hoz, sose tudtam használni.
Nemrég a Yahoo Group-on keresztül felvettem mailben a kapcsolatot magával a fejlesztővel, Szalay Andrással, aki hihetetlenül gyorsan és segítőkészen reagált, nagy megtiszteltetés volt telefonon is beszélnem azzal, aki számomra az egyik kedvenc érdeklődési területem legnagyobb gurujának számít.
Gondoltam, érdemes megemlíteni, még ha sokan nem is olvassák majd el, hogy megismerjünk két, itthon talán kevéssé elismert magyart, akikre büszkék lehetünk. Kár, hogy ők is csak külföldön tudtak érvényesülni.
Némi extra információ, a hitelességét nem garantálom, mert egy fórumról való, de számomra teljesen hihetőnek tűnik:
"A viccesen "univerzális" egyébként az a dologban, hogy az András által kidolgozott és az AXON-ban (és más hangszerekben is) használt matematikai módszerrel elemzi Sándor a világegyetemet. (az Univerzum saját rezgéseinek vizsgálata és így a korának a meghatározása)"
Ennek a matematikai modellnek egy változata került saját fejlesztésű, fizikai modellezésű digitális zongorájába 1988-ban, melyet-ha igaz- a Stanford egyetemen, annak közreműködésével készített, ezt követően már a Stanford tulajdonát képező Virtual Acoustic Modelling elv volt az amelyet a Yamaha megvásárolt.
Utolsó kommentek