Még a második mexikói munka előtt rendeltem eBayen USA-ból egy műszaki cikket. Míg oda voltam, többször érdeklődtem a cégnél, nem jött-e meg, negatív volt a válasz.

Távollétemben az új rendszergazda és egy másik kolléga is használta az asztalomat, PC-t raktak össze rajta, installáltak, konfiguráltak, stb., ezzel tovább növelve rajta az amúgy is elég jelentős entrópiát.

A csomag csak nem jött.

Hazatértem után írtam az eladónak, tud-e esetleg valamit róla, ő megadta a USPS feladási címke számát, de ez alapján – természetesen – a magyar posta nem tudta leellenőrizni, mi van vele.

Már kezdtem feladni 6 hét után és leleveleztem az eladóval, hogy sajnos ez elveszett, de pechemre nem volt rajta biztosítás (én nem kértem külön, mert úgy volt érhető a leírásból, hogy minden nemzetközi csomagot biztosítással küld, de ezek szerint ez csak opció volt).

Tegnap jutottam megint el az asztalomig hosszabb időre, mert 2 hete a másik épületünkben lévő tanteremben dolgozom. Ahogy pakolászok rajta, egyszer csak a kupac alján kezembe akad egy lefelé fordított, felbontatlan boríték, Magyar Posta feladóval, február 11-i dátummal.

Hát persze, hogy az értesítés volt, a cucc megjött Ámerikából, és kérdezték, kifizetem-e a vámot, vagy hagyom a sorsára (persze, hogy kifizetem, azért rendeltem, hogy az enyém legyen).

Az ideiglenes tárolás ideje 30 nap, ha az eladó másképp nem rendelkezik, átadják utána a vámhivatalnak, ami gyakorlatilag elkobzást jelent.

Na puff...

Elég hangosan káromkodtam, hogy a kollégáim is meghallják, akik az asztalomon fejlesztették a rumlit, és legalább részben emiatt nem találtam meg a levelet.

Felhívtam a megadott postai számot és érdeklődtem, mi is a helyzet, szerencsére nem kobozták el, hanem visszaküldték a feladónak.

Írtam hát neki, hogy legyen szíves még egyszer elpostázni, ezúttal ajánlottan és biztosítással, mert már semmit se akarok a véletlenre bízni. Ez persze további nyolcezer forintomba kerül, ezzel és a vámmal együtt már nem nagyon éri meg... de most már mindegy, ha egyszer kifizettem.