Nemrég a kormány hozott egy tipikus pótcselekvés jellegű intézkedést, mellyel gyakorlatilag kinyírta a hazai lövészsportot.
Azt a lövészsportot, melyet Dr. Hammerl László, Takács Károly, Varga Károly, Igaly Diána és még sok más magyar bajnok neve fémjelez.
A rendelet szerint a sportlövők csak három év igazolt versenyzői múlt után kaphatnak engedélyt arra, hogy saját tulajdonú sportfegyverüket otthon tarthatják.
Addig a lövészklubboknál lehet tárolni őket.
Ez az egész több szempontból agyrém. Először is, ha valakinek a tulajdonában van egy sporteszköz, amire amúgy van engedélye, milyen alapon korlátozzák azt, hogy a tulajdonához bármikor hozzáférjen?
Másodszor: a lövészklubbok nincsenek felkészülve arra, hogy ilyen mennyiségű lőfegyvert és lőszert a törvény által előírt módon tároljanak. Ehhez igen komoly biztonsági tárolókapacitást kell kiépíteni, lehetőleg riasztóval, fegyveres őrzéssel. Erre egész biztosan nincs elegendő forrása a lőtereknek, arról nem is szólva, hogy sok helyen talán még fizikailag is lehetetlen ilyen jellegű többlet tárolók kialakítása.
Ráadásul az ilyen mennyiségű éles lőfegyver egy helyen könnyen bűnözők célpontjává teheti a lőtereket.
Ez csak az érme egyik oldala. A másik az, hogy tudnak majd a versenyzők így felkészülni, edzeni.
Úgy tíz éve még én is minősített sportlövő voltam. A lövészsportok alapvető sajátossága, hogy a leghatékonyabban mindenki a saját fegyverével tud edzeni, melyet az ő kezéhez, stílusához állítottak be. A statikus lövészeteknél a célratartás, légzéstechnika és elsütés, a dinamikus sportoknál a tokból rántás, a tárcsere, célpontváltás, stb. gyakorlása fontos, és aki valóban komolyan akarja csinálni, ehhez nem elég a heti egyszeri alkalom a lőtéren, hanem otthon gyakori ún. szárazedzést kell tartani, lőszer nélkül, vagy ún. puffertölténnyel.
Ezt a lehetőséget gyakorlatilag elvette a sportlövőktől a kormány.
Indoklásuk nevetséges, ostoba, hisztérikus és hazug: egyrészt a nem olyan rég történt pécsi tragédia, ahol egy pszichiátriai kezelés alatt álló fiatalember megölt egy és megsebesített több embert sportfegyverével a pécsi egyetemen.
Másrészt az a szintén egyetemista, sportlövő fiatal, akit azzal gyanúsítanak, hogy mészárlást tervezett. Nem tett semmit konkrétan, de állítólag tervezett, ami még akár igaz is lehet - de megakadályozták. Mellesleg az illető szintén pszichológiailag zavart személyiség. Megállítani épp azért sikerült (nem a rendőrségnek és nem a sportorvosoknak, akik alkalmasnak nyilvánították), mert környezete figyelt rá.
Mi okozta ezt a pécsi vérengzést? Az, hogy a kormány nem volt képes egy olyan szűrőrendszert létrehozni, hogy a már pszichológiai kezelés alatt állóknak a fegyvertartási engedélyhez kötelezően szükséges orvosi/sportorvosi vizsgálat során a már meglévő egészségügyi kezeléseinek feljegyzései alapján (aminek nyilván léteznie kell az OÉP nyilvántartásában) ne engedélyezzék a fegyverhez jutást.
Ehhez képest a miniszter azt volt képes mondani pár napja egy rádióinterjúban:

"Nem engedhetjük meg, hogy elmebeteg sportlövők lemészárolják a csoporttársaikat."

Ezzel "en bloc" pszichopatának nyilvánított minden sportlövőt, ahelyett, hogy az engedélyhez szükséges orvosi vizsgálatot végzőknek biztosítsák a hozzáférést az illető eddigi kezeléseinek listájához és legyen kötelességük meghatározott kezelések és betegségek esetén alkalmatlannak nyilvánítani a jelentkezőt.
De nem, ők nem ezt a kézenfekvő megoldást választják, hanem azt, hogy a sportlövőket teljesen érthetetlenül diszkriminálva tönkreteszik a hazai lövészsportok utánpótlását.
Ha valaki egy dinamikus lövészsporthoz szeretne engedélyt egy sörétes puskára (használnak ilyet), annak 3 évig kell várnia, mire a tulajdonában lévő puska ténylegesen hozzá kerül. Ha ugyanezt egy vadászvizsgával kéri, gond nélkül megkapja, három év várakozás és pszichológiai vizsga nélkül.
A kormányrendelet szerint tehát a sportlövők közveszélyesek, míg a vadászokkal nincs ilyen probléma. Ha utánanézünk, hány haláleset történt mondjuk az elmúlt 10 évben sportfegyvertől és hány vadászfegyvertől, ezzel totálisan ellentétes statisztikát kapunk. Ezzel nem a vadászokat akarom támadni, de tény, hogy a vadászatok során sokkal több fegyverbaleset fordul elő, mint a lőtereken.
És most itt ez a szörnyű tragédia, a családi mészárlás Tényőn.
A pszichológiai kezelés alatt álló apa baltával kivégezte két kisgyerekét, feleségét, majd egy láncfűrésszel öngyilkos lett.
Mind a pécsi, mind a tényői esetben pszichológiailag instabil személy ölt. Mindkét esetben olyan embereket, akikkel naponta találkozott, akiket ismert. Egyik esetben sportfegyver volt a gyilkos eszköz, amivel egy embert öltek meg és hármat megsebesítettek, másikban egy baltával végeztek három emberrel.
A sportfegyverhez jutást gyakorlatilag ellehetetlenítették. Mikor korlátozza a kormány hasonlóképpen a baltához jutást? Sajnos ez a szörnyű eset nagyon jól megmutatta, hogy aki ölni akar, annak nem kell sportlövőnek lenni ahhoz, hogy mészárlást rendezzen. Ha valaki a Google-ben rákeres, hány baltával-fejszével elkövetett gyilkosság volt az elmúlt néhány évben, garantálom, hogy nagyságrendileg nagyobb számot kap, mint ahány sportfegyveres emberölést találni, mert abból konkrétan egy van: a pécsi eset.