Múlt pénteken koreai nyelvórám volt a Magyarországon magyarul tanuló koreai diáklánnyal. (Félre a pajzán gondolatokkal, ez tényleg a beszédtanulásról szól!)
A Nemzeti Múzeumnál szoktunk találkozni és bemegyünk a Szabó Ervin könyvtár kávézójába, az egy kellemes hely, ott egy kávé/tea mellett zajlik le a lecke.

Ezúttal azonban a könyvtár zárva volt. Javasoltam, hogy induljunk el a Ráday utcába, ott biztos akad valami szimpatikus kávézó, bevallom, még nem járt arra, mióta sétálóutca lett, de tudtam róla, hogy ilyenre alkalmas.
Rövid séta után beültünk egy helyre az utcai részen, talán a Red Café volt, mire azonnal odajött egy tenyérbemászó képű pincér, és szólt, hogy ülnénk már át egy négyes asztaltól egy ketteshez...
Jó indítás... körülnéztem, a "kerthelyiség" félig se volt, bőven akadtak üres asztalok, négyesek is, nem értettem, erre mi szükség van...
Odaültünk egy kettes asztalhoz, de ott meg a székek egymással szemben voltak, ezért az egyiket áthúztam az asztal másik oldalára, hogy a tanuláshoz alkalmasabb formában ülhessünk le, mire előbbi "kedves" pincérünk szintén azonnal ott termett, és megdorgált, hogy tán tenném csak vissza, mert így nehezebben fognak elférni.
(Biztos a nagy forgalom és a telt ház miatt aggódott ennyire...).
Mondtam, hogy sajnos nekünk ez így nem jó, mert egymás mellett szeretnénk ülni, nem szemben.
Erre azt mondta, hogy akkor sajnos nem tud segíteni.
Nagyon felhúztam magam, és közöltem, hogy rendben, akkor talán átmegyünk a szomszédba, hátha ott nem zavarja őket az ilyesmi...
Helyeslően vigyorgott.
Át is mentünk, ott valóban nem érdekelte őket, azért rákérdeztem előtte, hogy ülhetünk-e a négyes asztalnál és vajon nem zavarja-e őket, ha egy kávé mellett eltöltünk egy órát, de nem vacsorázunk?
A pincér itt valóban kedves és készséges volt, jót nevetett a kérdésen.
Rendeltünk egy forró csokit meg egy mexikói (tequilás) kávét, és megtartottuk a nyelvórát.
Közben néha odanéztem a Red Caféra, a forgalom ugyanolyan gyér maradt, mikor visszafelé indultunk, semmivel se volt több vendégük.
 

Ilyen vendégváró hozzáállással nem is csodálom.