Alapvetően nem célom a minél nagyobb olvasottság, úgyse lenne belőle hasznom, meg nem is tudnék akkora olvasótábort fenntartani, ami már hirdetési szempontból célközönséget jelent.
Nem mondom, hogy néha nem esik jól a hiúságomnak, ha kikerül valamelyik írás az Index címlapra, de általában nem ezzel a céllal írom őket. Van pár barát, ismerős, blogtárs, akikről úgy gondolom, olvassák, néha beszélgetünk is itt, nagyjából ez a célja.
Sőt, mostanában már többször is inkább kellemetlenséget jelentett a címlapra kerülés, mint bármiféle pozitívumot. Persze választhatnám, hogy átállok hirdetésmentes státuszra, de ha ne adj isten mégis lenne olyan mondanivalóm, ami közérdekű lehet (mint annak idején a rádióval kapcsolatos, amit kollégám levele alapján tettem közzé), nem akarom elveszteni a nyilvánosság lehetőségét.
Itt ez a Pannonos eset. Egy tévedésem kapcsán leírtam a napomat, annak minden nyűgével együtt, a betegséggel, a rossz közérzettel, mindennel, mert ez történt. A leírás nyilván szubjektív, de nem tettem hozzá, nem hazudtam, nem másítottam meg. Nem fikáztam a Pannont, azon kívül, hogy következetlennek tartom azt, hogy hol valóban 30 nap, hol mindig hónapban azonos dátum a fordulónap. Nekem nem volt ez logikus, hogy számolgatnom kell a dátumokat, de ez az én bajom.
Nem is mondtam, hogy jogtalan volt, amit csináltak és nem is követeltem semmit, hanem méltányossági alapon kértem. Úgy érzem, ez belefér, a szolgáltatást kifizettem, amit felhasználtam, a vita csak azon volt, hogy az egy napos csúszás miatt nem engedhetnék-e el a 2 év hűség felmondása miatti horribilis büntetést.
Erre - amint az Index címlapra tette, amibe semmi beleszólásom nincs - azonnal tucatnyian nekem ugrottak, egy részük csak simán lehülyézett (amiben nyilván igazságuk volt, mert én néztem el a dolgot), mások kárörvendően gúnyolódtak, volt, aki eleve azt feltételezte, hogy a konkurencia fizet, vagy potyázni akarok. Mások azon fanyalogtak, hogy minek ilyen kis betegségről így panaszkodni. Oké, nem halok bele, de kurvára szar volt a közérzetem, tényleg, és ez is hozzátartozott az eset körülményeihez.
Volt, aki abból indult ki, hogy biztos direkt azért hordtam műtősmaszkot, hogy sajnáltassam magam és ezzel próbáljak elérni valamit.
Francokat, azért használtam, mert vírusos légúti fertőzés esetén ha már muszáj emberek közé mennem, legalább próbálom kicsit csökkenteni a lehetőségét, hogy cseppfertőzéssel terjesztem a vírust. De nem, a kommentező eleve feltételezte, hogy szándékosan vetítek.
(Elegem is lett belőle hamar - kitöröltem a kommentekkel együtt, és újraírtam, kihagyva a személyes részeket, hogy kisebb támadási felületet adjak a fikázóknak, de persze jöttek így is...)
Én ezt nem értem.
Emberek, miért vagytok ilyen rosszindulatúak?
Miért feltételezitek eleve valakiről, hogy hazudik, hogy valami hátsó szándék vezeti, hogy szándékosan be akar csapni másokat? Talán nálatok ez a norma? Miért kell rögtön azt keresni, hol lehet belekötni, belerúgni a másikba?
Oké, biztos írok gyakran vitatható dolgokat, vannak következetlenségeim, vannak hozzá nem értő véleményeim. Lehet olyan írásom, ami helytelen meggyőződésből jön.
De nem hazudok. Nem akarok senkit becsapni és félrevezetni.
Miért kell eleve ezt feltételezni? Miért jó nektek gúnyolódni, kárörvendeni, bunkóskodni valakivel, aki egyszerűen csak elmond valamit, ami vele megtörtént?
Nem az a baj, ha ellenvélemény van. Azért engedem a kommentezést általában, mert a kulturált vitát jónak tartom. De mostanában egyre inkább csak a fröcsögés, a hőbörgés, a baszogatás, az odamondogatás, a kioktatás, gúnyolódás, sértegetés, gyűlölködés megy, csak negatív megnyilvánulás szinte.
Ez lenne a válság kis helyi kivetülése, mindenki frusztrált és örül, ha másokon töltheti ki az ingerültségét? Vagy alapvetően ilyen a többség?
Mert az elég gáz lenne.
Utolsó kommentek