Volt alkalmam figyelemmel kísérni néhány törvényalkotási folyamatot, persze kívülállóként, de lépésről lépésre megismerve a tervezettől a tényleges végrehajtásig.

Munkám miatt lehetőségem volt külföldön tucatnyinál is több országban jelentős kormányzati projektekben speciális műszaki dolgokban szakértőként/tervezőként részt venni.

A tapasztalatok kiábrándítóak. A hazai példa a fegyvertörvény volt, ami akkoriban aktív sportlövőként és az önvédelmi célú civil fegyvertartás támogatójaként engem is érintett.

Ritka dilettáns módon történt az előkészítés és a megvalósítás is. Az érintett szakmai szervezeteket vagy nem vonták be, vagy ha bevonták, javaslataikat semmibe vették. A törvény megalkotása során sok félresikerült, pontatlan definíció és nem egyértelműen szabály keletkezett, ami tág teret hagyott az amúgy is ilyen téren nem túl képzett rendőrségi ügyintézők (félre)értelmezésének, pedig nekik nem értelmezgetni, hanem végrehajtani kéne. Nem véletlen, mennyi egymásnak ellentmondó és támadható határozat született a gyakorlatban azóta is.

De nem jobb a helyzet máshol se, olyan nagy jelentőségű kormányzati projektek kapcsán , melyek akár egy évtizedre is meghatároznak a nemzet biztonsága és önazonossága miatt is fontos dolgokat. Elsősorban ázsiai országokban akadtam össze a miénkhez hasonló dolgokkal, néha még durvább formában.

A fentiek alapján a következő megfigyeléseket tettem:

1. Amint egy ember politikus lesz, netán vezető, döntési pozícióba kerül, eluralkodik rajta egy különleges kór. Ennek tünetei: egyfajta mindenhatóság-tudat, beleszólási kényszer a legapróbb részletekbe, hamis énkép, mely szerint az illető mindenhez jobban ért.

2. Ha van benne legalább annyi látszata a korrektségnek, hogy szakértőket fogad maga mellé tanácsadóként, a kiválasztásban semmiképpen sem a szakmai múlt és az eddig végzett tevékenység sikere számít bele. Elsősorban saját rokonai, barátai, üzletfelei közül válogat, tekintet nélkül arra, hogy az illető valóban szakértője-e a témának.

3. Ha egy valóban szakértő rámutat egy projekt hibáira, vagy teljesen figyelmen kívül hagyják, vagy dilettáns, teljesen életszerűtlen érvekkel és/vagy mindenféle politikai szempontokra hivatkozva elutasítják az észrevételeit.

4. A korrupció alapértelmezésben részét képezi a tevékenységüknek, csak ők ezt politikai alkunak avagy a támogatóik helyzetbe hozásának nevezik.

Így fordulhat elő, hogy egy jelentős, szakmai előkészítést és hozzáértést igénylő törvény vagy projekt kapcsán olyan személyek döntenek milliárdok felett és határozzák meg hosszú időre rengeteg ember és gazdasági szervezet sorsát befolyásoló szabályokat és beruházásokat, akiknek semmiféle hozzáértésük nincs az adott témában, ellenben meg vannak győződve arról - az önkritika teljes hiánya miatt, ami elég súlyos személyiségtorzulás -, hogy ők hivatottak ezt a döntést meghozni, a legapróbb szakmai részletekbe is beleszólva. Nem veszik figyelembe se hozzáértő szakmai szervezetek és régóta a világ élvonalában dolgozó, komoly eredményeket elért cégek szakértőinek javaslatait, ha azok nem egyeznek meg az ő laikus elképzeléseikkel.
Minél magasabb pozícióban van egy ilyen illető és minél nagyobb költségvetés felett van hatalma, annál inkább jellemző, hogy elragadja ez a döntéshozói gőg és még csak arra sem hajlandó, hogy saját maga megpróbáljon a téma szakmai alapjairól akár csak a publikusan elérhető internetes forrásokból tájékozódni. Sokszor ezek az emberek az alapfokú műszaki-fizikai ismereteknek is teljesen híján vannak, középiskolai tananyag szintjén, szájbarágósan megfogalmazott technikai alapokat is nehezen vagy egyáltalán nem képesek felfogni. És mindezek ellenére szilárdan hisznek abban, hogy jól képesek dönteni ilyen kérdésekben is. Egyesek még szinte büszkék is arra, hogy ők nem értenek a mindennapokban használt technikához sem, hogy önmaguktól nem képesek egy internetes keresést végrehajtani, hogy gondban lennének, ha emailt kellene küldeniük és a szolgálati laptopjukon a pornófilmek bámulásán és a játékokon kívül nem sokra tudják használni, mindenféle munkával kapcsolatos dolgot a titkárjuk intéz.

Mielőtt még szokás szerint valaki szemellenzősen félremagyarázná, ez a poszt nem a jelenlegi kormányról szól (bár szólhatna arról is, lefogadom), hanem általában, nem is csak a magyar hatalomgyakorlásról, teljesen univerzálisan érvényes lehetne nagyon sok társadalomban.

Szintén a félreértések elkerülésére: nem várható el szerintem sem, hogy egy politikusa vagy kormányzati döntéshozó pozícióban dolgozó illetékes mindenhez értsen, főleg szakmai részletekhez. Ami elvárható, hogy legalább ezzel tisztában legyen, felmérje a saját korlátjait és próbáljon meg egy-egy fontos témában a döntés előtt több forrásból tájékozódni, ne a nepotizmus, a pártja és/vagy személyes anyagi érdekei alapján válassza ki a tanácsadóit, hanem valós szakmai kvalitások figyelembevételével és ne dobja félre a szakértői véleményeket, ha azok ellentmondanak az ő elképzeléseinek, hanem próbálja meg reálisan és objektíven felülvizsgálni ezek alapján az adott kérdést. Ez persze utópia, a világ nem így működik.