Linkblog

Daily Shark magazin

Vélemények, gyakran olyanról is, amihez nem értek. Leírom azokat a dolgokat, melyeket érdekesnek vagy éppen bosszantónak találok.
A blog utólag moderált, azaz:
Ellenvélemény, kritika: oké.
Személyeskedés, trollkodás, rasszizmus: kitiltva.
Vissza a címlapra->

Utolsó kommentek

Címkék

Mexikó ismét

2009.02.09. 04:18 :: Daily Shark

Na, megérkeztem. Ezúttal Lufthansával, de ugyanolyan 747-400-as volt. Viszont köszönhetően annak az okosságnak, amit legutóbbi visszautamon a Schiphol reptéren vettem, most sokkal jobban viseltem az utat. Ez tulajdonképpen egy felfújható hengerpárna, amit a láb alá téve lábtartónak lehet használni, és ezzel egyáltalán nem fájdult meg a lábam, ahogy eddig szokott.

Hálistennek az antibiotikum megérte az árát, majdnem teljesen rendbe rakott, enyhe köhögés és nátha maradt csak.

Azért itt a hotelben nekiálltam édesgyökér teát főzni, sajnos a 110V-os hálózat miatt a kis gyorsforralóm nem igazán hozza az elvárható teljesítményt, de azért használható.

Csatlakozókból is felkészültebb vagyok, most hoztam három adaptert is, ami az itteni dugaljakba illik.

A kb. 3 hónapja vásárolt 8000 Ft-os Sony fülhallgatóm egyik fele egyszer csak elnémult út közben. Gagyi szar. Ráadásul nem is tudom a garanciát érvényesíteni, mert valamelyik reptéren vettem.

Még jó, hogy a Sennheiserem is itt volt.

 

Sajnos a vámnál megszívtam, nem emlékeztem, hogy szabad-e behozni sajtot meg téliszalámit, és múltkor nem nézték, de akkor nem is volt. Most észrevették a röntgenen és elkobozták. Érdekes, eddig szinte mindenhová vittem magammal egy kis hazait, de még sehol se jártam így.

 

Ha nagyon akartam volna, visszakaphatom hazautazáskor, de ahhoz negyedórás bürokrácián kellett volna átküzdenem magam most is, meg majd hazajövet is, ehhez túl fáradt voltam. Hehe, azért egy almát átcsempésztem (a másik kettőt szintén elkobozták), meg a két „tubusos” mézet is. :)

Hideg van, a szobában mindenképpen. A tévében megy a szokásos pornó... de itt legalább most egész jónak tűnik az internet. :)

 

Még indulás előtt a bérelt lakásomnál megnéztem a postaládát, és majdnem dobtam egy hátast, mikor megláttam a gázszámlát. 81e Ft 1 hónapra? Ezek hülyék. Alig voltam otthon, akkor is minimumon ment a konvektor.

Nem tudom, mi a bánatot csináltak, remélem, csak a bediktálás volt rossz (nem én csinálom, hanem megmondom a tulajnak és ő diktál, nála vannak az adatok hozzá). Szerintem 200 helyett 700-at értett köbméterben, és azért az nem mindegy...

Remélem, elintézi, mert semmi kedvem ezzel is veszekedni, épp elég a nyakamon a Pannonos 70e Ft-os hűségbüntetés az egy napos csúszás miatt. :(

2 komment

Címkék: én utazás hotel betegség egészség repülő mexikó napló reptér légitársaság

Terápia: 2. menet

2009.02.02. 19:06 :: Daily Shark

Hogy legyen egy kis pozitív dolog is. :)

Ma megint voltam orvosnál, és tekintettel a lázra és a gennyes gyulladásra felírt egy elég erős antibiotikumot (egyébként nem vagyok az a típus, aki eleve ilyet akar, de néha tényleg nem segít más), azt mondta, ha minden jól megy, hétvégére már bevethető állapotban leszek.

Jó drága gyógyszer, majdnem 5e Ft egy 7 darabos csomag.

Majd meglátjuk, remélem, működik.

Épp a gyógyszertár és bevásárlás után indultam haza, mikor csörgött a telefon, és a szomszéd néni – akit amúgy nem is nagyon ismerek, csak párszor beszélgettünk a lépcsőházban összefutva, mióta ideköltöztem – kérdezte, hogy vagyok, kell-e valami segítség. Nagyon megható volt, hogy épp ő, az idős néni ajánlja fel a segítséget. Ja, az az apropója, hogy pár napja látta-hallotta rajtam, hogy elég pocsékul vagyok, mikor megint összefutottunk a lépcsőházban.

Most meg egy félórája megint rám csörgött, hogy itthon vagyok-e, és áthozott egy kis meleg zöldséglevest. Nagyon kedves, az ilyen gesztus mindig ellensúlyozza a blogon öncélúan rosszmájúskodók megjegyzései miatt érzett csalódottságot, hiszen ő anélkül, hogy bármit is mondtam volna az állapotomról, pusztán jó szándékból és segítőkészségből kérés nélkül segített.

 

3 komment

Címkék: én betegség egészség napló

Vírus vs. Ember 1:0

2009.02.02. 07:40 :: Daily Shark

Nem panaszkodásnak szánom, nem sajnáltatni akarom magam, csak leírok néhány gondolatot a betegséggel kapcsolatban, mivel nem fikázok benne senkit, remélem, nem lesz elég érdekes ahhoz, hogy címlapra kerüljön, mert akkor jönnek majd a megjegyzések, hogy de nyamvadt vagy, meg mit panaszkodsz, csak sajnáltatod magad, mások is betegek, mégse kiáltják világgá, stb.

Ritkán vagyok beteg, illetve ha beteg is vagyok, ritkán szoktam nagy hűhót csapni, nem járok orvoshoz, amíg lehet, gyógyteákkal, természetes alapú készítményekkel, esetleg recept nélkül megvehető gyógyszerekkel kúrálom magam.
Idejét se tudom, mikor voltam 2-3 napnál hosszabb ideig betegállományban, de az biztos, hogy a cégnél én vagyok az egyik legkevesebbet hiányzó egészségügyi okból.

Most azonban teljes KO felé tart a dolog. Hihetetlen, hogy egy élete delén lévő, amúgy átlagosan egészséges embert így padlóra tud küldeni egy rohadék kis mütyür sejtcsomó.

Egy hete kezdődött, először csak szögesdrótnyeléshez hasonló, erős torokfájással, enyhe hőemelkedéssel. Csütörtökön végül rávettem magam, hogy menjek el a háziorvoshoz, okulva a legutóbbi tapasztalataimból, 50 perccel a hivatalos rendelési idő eleje előtt odaértem, már ketten voltak előttem, így végül másfél óra múlva kerültem sorra.

A doktornő szerint vírusos torokgyulladás, antibiotikumnak nem látta értelmét, kérdezte, mit használtam eddig, mondtam, hogy gyógytea, Coldrex, Strepsils. Csóválta a fejét, hogy ez jó, de ilyenkor mindig kell gyulladáscsökkentő is, ibuprofen tartalmút javasolt. Ennyi. Ja, és betegállományba vett. Bevásároltam Advil-Ultrát, még Strepsilt, Coldrexet, gyógyteát, orrsprét.

A mexikói munkát halasztani kellett, és milyen jó, hogy sikerült meggyőzni a cégemet erről, mert ebben az állapotban se nekem, se a körülöttem ülőknek nem lett volna egészséges egy 18 órás repülőút (beleértve az átszállást). Arról nem is szólva, hogy mára jelentősen romlott a helyzet.

A torkom még majdnem ugyanúgy fáj, az nem javult, ellenben az arc- és homloküregem tele van gennyes váladékkal, sőt, erős köhögési rohamaim vannak, amikor ugyanilyen felköhögött váladék jön alulról a légutakból is. Aludni a köhögések miatt elég szakaszosan tudok csak, azt is félig ülő helyzetbe, amitől meg begörcsölt a nyak/vállizmom és tarkótáji fejfájás jön, mint mindig ilyen izomgörcsöknél szokott. Ehhez jár még az a kellemetlen, feszülő nyomásérzet, amit az arcüreggyulladás okoz, no meg a már 38 fokos láz, ez ugyan még mindig semmi különös, de egyértelműen jelzi a romló tendenciát.
Hangom gyakorlatilag nincs, ha nagyon erőlködök, reszelős pincebasszuson ki tudok talán nyögni pár szót, amúgy csak suttogás. Ebben az állapotban lehetetlen tanítani, arról nem is szólva, hogy nem kéne a tanítványaimat megfertőzni Mexikóban.

A mostani helyzetből kiindulva erős kétségeim vannak, hogy egy hét elég lesz a teljes felépülésre, mindenesetre ma ismét elmegyek a háziorvoshoz, hátha a betegség progressziója valami komolyabb kezelést is lehetővé tesz...
Sajnos az oktatást már aligha lehet tovább halasztani, mert nagyon be vagyunk táblázva erre az évre, és már ezért a betegállományért is némi neheztelést éreztem a főnökeimtől.
De azért nem hihetetlen, hogy az orvostudomány nem tud mit kezdeni egy ilyen kis vacak véglény okozta betegséggel? Ilyenkor megint eszembe jut, hogy milyen kis sebezhető faj vagyunk ezen a bolygón.

 

Gyógytea: a meghűléses, torokfájásos, nátha jellegű tünetek esetén csipkehús, bodza- és hársfavirágzat, valamint borsmenta keverékét használom, mézzel ízesítve, citrom nélkül, mert a citromsav lerontja a hatóanyagok érvényesülését.

A köhögésre már inkább édesgyökér teát főzök (ezt tényleg főzni kell, forrástól számítva 3-5 percig), ízesítés nélkül használható, mert finom, de mézet tehet bele, akinek nem elég édes. A méz amúgy is jó (ha nem hamisítják azt is, ami szintén előfordul sajnos a hazai méztermelőknél is).

És ne hagyjuk ki persze a fokhagymát, ami azon kívül, hogy finom, még rengeteg jótékony hatással is bír, többek közt antibiotikus is. Vagy pirítósra dörzsölve, vagy apróra vágva, tejfölös túróba keverve használom, ez utóbbit erős torokfájás esetén is könnyebb lenyelni, mint a pirítóst.

 

2 komment

Címkék: én utazás betegség orvos egészség napló morfondír

Műtojás ipari gyártása, kínai módra

2009.02.01. 12:59 :: Daily Shark

Mint az köztudott, Kínában mindent másolnak, ami eladható. Az Adibas ruhák vagy az elektronikai dolgok - általában az eredetire csak külsőleg hajazó, de tartalmilag nagyásgrenddel gagyibb - replikái mellett az élelmiszerekre is sor került.

Az alábbi - ugyan dél-koreai - videóban bemutatják, hogy kizárólag mesterséges kémiai alapanyagok felhasználásával hogyan gyártják kínai élemiszercégek a hamisított műtojást.

Tanulságos.

Figyelem! Nem kizárt, hogy ez hoax, nem tudom a hitelességét igazolni.

 
 

 

11 komment

Címkék: kína video gasztro ázsia morfondír

Más dimenzió?

2009.01.31. 18:54 :: Daily Shark

Olvasgatok időnként pár érdekes blogot mostanában. Rokonságban vannak, egyik a Szlengbog, másik meg Igazságos Izom Tibor

Hihetetlen, mennyire más világ, azon gondolkodom, tényleg létezik ilyen?
Úgy értem, azok a dumák, kis történetek, melyeket ott olvasni, tényleg megtörténtek?
Mert nyelvi leleménynek nagyon érdekes, iszonyú leleményesen tudják kifacsarni az "irodalmi" nyelvet, néha nehéz megértenem, bár a nagy részét asszociációs alapon ki tudom találni. De persze nem mindet.

És tényleg jó kis szóképek néha, humorosak, találók, karakteresek.

Ami viszont inkább hideglelős nekem, az a történések, tényleg létezik az én normálisnak tartott világom mellett ugyanebben a városban egy olyan világ, ahol hétköznapiak ezek a sztorik, ahol mindenki agresszív kakaskodó, ahol az egekig ér az emberek önérzete és minden vélt vagy valós sértésért azonnal erőszakos elégtételt vesznek?

Azt hiszem, én nagyon hamar nagyon rosszul végezném egy ilyen világban, mert egyáltalán nem értem a törvényeit, és mivel itt tényleg úgy tűnik, hogy csak az agresszív és erős ússza meg, én pedig egyik se vagyok, elég esélytelen lennék.

Vajon az én világom a normális, vagy csak egy törékeny védőburok, és ez a valóság?

Remélem, sose tévedek ide, még véletlenül se... 

Néhény szemelvény a Szlengblogról

A Gyulabá péntek este hazafelé verette a gépsárkánnyal a Marcipánból, aztán lát egy bekarmolt kiscigót cikk-cakkban ballagni Tokod meg Dorog között félúton. Kiszáll, két suhintás a testre, aztán már száll is vissza az öreg faszinger a Golfba, a kistáska telefonjával.

 

Aztán amikor a földön feküdt a Búzási professzor hörögve, még cipőzte kicsit a Gyulabá: "Neked itt nincs törzsasztalod, kistáska! Oda ülök, ahova az úri kedvem diktájja! Anyádat töcskö'tem morgóba, amíg te a csattogós lepkével rohangásztá'!"

 

- Múltkor a Gyulabá lejött Tzokodra, oltja a Miska fiát meg a spanjait nagyban a kúrós meg a verekedős sztorijaival, aztán odajön a Búzási Pali a csicskavári spanjaival, hogy lehet moccani elfele, mert ez az ő törzsasztala. A Gyulabá persze fogja magát, égre mereszti a majomarcát, vonyít egy akkorát, mint a Véres gyémántban, amikor levágják a tag kezét, és fejbeküldi a faszt a söröskorsójával.
- Kajakra?
- Kajakra, gecó. A vonyítás volt a legdurvább az egészben. A Pali életben maradt.

 Meg pár szemelvény Izom Tibortól (nem az én stílusom, de tényleg érdekes és vicces sztorik, jól ír).

 

Na itt ért véget a buli zenés része. Erre megjelent a pultnál valami faszribanc, aki elkezdte magyarázni, hogy ő meg a sok díszfasz kockafejű barátja összesen 60 milliárd forintot kezelnek, úgyhogy úgy zenéljünk nekik meg adjunk inni, hogy baj lehet belőle, ha nem lesz kinyalva a picsájuk. Ezzel párhuzamosan csöcs- és pinamutogatással próbálta zsarolni a lemezlovast egy csökkent értelmi képességű gnóm törpe, hogy leheljen újra életet a szakadt kábelbe. Az lett a vége, hogy odamentem a főnökhöz, hogy mi legyen, mire ő a legnagyobb nyugalommal azt mondta, hogy ő nem bánthatja a beosztottait, de én tegyek belátásom szerint. A két legnagyobb díszfaszt becibáltam a raktárba és egy slagdarabbal csíkosra vertem a hátukat, utána meg elküldtem mindenkit a véreres faszba és a górénak visszacsúsztattam 100 rongyot. Ő mosolyogva elköszönt, mi meg bezártunk.

....

közben a díszes társaság meghatványozta a hülyeségét minden egyes garatöblítés után. odajön az egyik vigyorogva aszondja mitől vagy ilyen mélabús pupák. igyekszem nem figyelni, fixírozom tovább a bárpultot. te figyeljél, folytajta zavartalanul, téged nem azért fizetnek hogy jó kedved legyen cimbi? ránézek mondom te most jópofizol vagy kóstolgatsz uborka? uborka az anyád, megveszlek kilóra te hülye fasz. hozzámérsz véged te ratyi. szerintem a gyerek egyébként tényleg csak viccelődhetett és nem gondolta komolyan, mert annak ellenére hogy lerúgtam a veséjét, a múlt hét óta sem történt velem semmi. közben elkezdték keresni a többiek odabent, mert húztak egy csíkot és állítólag már csak ő hiányzott a végéről, de mivel az utcán nem néztek alá az autóknak így nem találták meg, de végül megoldották nélküle is a dolgot.

Szerintem érdemes beleolvasni, aki nem ismeri ezt a világot, ahogy én se, sok elképesztő újdonságot találhat :)

 

 

7 komment

Címkék: blog vélemény kultúra

És ezt így hogy?

2009.01.31. 02:02 :: Daily Shark

Kezd egyre kiábrándítóbb lenni ez a blogírás.

Alapvetően nem célom a minél nagyobb olvasottság, úgyse lenne belőle hasznom, meg nem is tudnék akkora olvasótábort fenntartani, ami már hirdetési szempontból célközönséget jelent.

Nem mondom, hogy néha nem esik jól a hiúságomnak, ha kikerül valamelyik írás az Index címlapra, de általában nem ezzel a céllal írom őket. Van pár barát, ismerős, blogtárs, akikről úgy gondolom, olvassák, néha beszélgetünk is itt, nagyjából ez a célja.

Sőt, mostanában már többször is inkább kellemetlenséget jelentett a címlapra kerülés, mint bármiféle pozitívumot. Persze választhatnám, hogy átállok hirdetésmentes státuszra, de ha ne adj isten mégis lenne olyan mondanivalóm, ami közérdekű lehet (mint annak idején a rádióval kapcsolatos, amit kollégám levele alapján tettem közzé), nem akarom elveszteni a nyilvánosság lehetőségét.

 

Itt ez a Pannonos eset. Egy tévedésem kapcsán leírtam a napomat, annak minden nyűgével együtt, a betegséggel, a rossz közérzettel, mindennel, mert ez történt. A leírás nyilván szubjektív, de nem tettem hozzá, nem hazudtam, nem másítottam meg. Nem fikáztam a Pannont, azon kívül, hogy  következetlennek tartom azt, hogy hol valóban 30 nap, hol mindig hónapban azonos dátum a fordulónap. Nekem nem volt ez logikus, hogy számolgatnom kell a dátumokat, de ez az én bajom.

Nem is mondtam, hogy jogtalan volt, amit csináltak és nem is követeltem semmit, hanem méltányossági alapon kértem. Úgy érzem, ez belefér, a szolgáltatást kifizettem, amit felhasználtam, a vita csak azon volt, hogy az egy napos csúszás miatt nem engedhetnék-e el a 2 év hűség felmondása miatti horribilis büntetést.

Erre - amint az Index címlapra tette, amibe semmi beleszólásom nincs - azonnal tucatnyian nekem ugrottak, egy részük csak simán lehülyézett (amiben nyilván igazságuk volt, mert én néztem el a dolgot), mások kárörvendően gúnyolódtak, volt, aki eleve azt feltételezte, hogy a konkurencia fizet, vagy potyázni akarok. Mások azon fanyalogtak, hogy minek ilyen kis betegségről így panaszkodni. Oké, nem halok bele, de kurvára szar volt a közérzetem, tényleg, és ez is hozzátartozott az eset körülményeihez.

Volt, aki abból indult ki, hogy biztos direkt azért hordtam műtősmaszkot, hogy sajnáltassam magam és ezzel próbáljak elérni valamit.

Francokat, azért használtam, mert vírusos légúti fertőzés esetén ha már muszáj emberek közé mennem, legalább próbálom kicsit csökkenteni a lehetőségét, hogy cseppfertőzéssel terjesztem a vírust. De nem, a kommentező eleve feltételezte, hogy szándékosan vetítek.

(Elegem is lett belőle hamar - kitöröltem a kommentekkel együtt, és újraírtam, kihagyva a személyes részeket, hogy kisebb támadási felületet adjak a fikázóknak, de persze jöttek így is...)

 

Én ezt nem értem.

Emberek, miért vagytok ilyen rosszindulatúak?

Miért feltételezitek eleve valakiről, hogy hazudik, hogy valami hátsó szándék vezeti, hogy szándékosan be akar csapni másokat? Talán nálatok ez a norma? Miért kell rögtön azt keresni, hol lehet belekötni, belerúgni a másikba?

 

Oké, biztos írok gyakran vitatható dolgokat, vannak következetlenségeim, vannak hozzá nem értő véleményeim. Lehet olyan írásom, ami helytelen meggyőződésből jön.

 

De nem hazudok. Nem akarok senkit becsapni és félrevezetni.

Miért kell eleve ezt feltételezni? Miért jó nektek gúnyolódni, kárörvendeni, bunkóskodni valakivel, aki egyszerűen csak elmond valamit, ami vele megtörtént?

Nem az a baj, ha ellenvélemény van. Azért engedem a kommentezést általában, mert a kulturált vitát jónak tartom. De mostanában egyre inkább csak a fröcsögés, a hőbörgés, a baszogatás, az odamondogatás, a kioktatás, gúnyolódás, sértegetés, gyűlölködés megy, csak negatív megnyilvánulás szinte.

Ez lenne a válság kis helyi kivetülése, mindenki frusztrált és örül, ha másokon töltheti ki az ingerültségét? Vagy alapvetően ilyen a többség?

Mert az elég gáz lenne. 

12 komment

Címkék: blog vélemény én napló morfondír

30 nap próba

2009.01.30. 22:33 :: Daily Shark

Mivel az Index tőlem teljesen függetlenül rakta ki a címlapra a cikket, én nem akartam, hogy kinn legyen és néhány normális mellett egy rakat teljesen fölöslegesen baszogató komment érkezik, a bejegyzést eltávolítottam, a kommentezést letiltottam. Tettem ezt azért is, mert valahogy olyan komment került be, amitől mind a bejegyzés betöltése, mind a blogadmin felület meghülyült. Csak remélem, hogy nem szándékosan csinálta valaki.

Ha most paranoiás lennék, azt hinném, hogy a Pannonnak nem tetszett a dolog - bár gondolom "aquila non captat muscas", azaz egy névtelen blogger saját szándékától függetlenül Index címlapra került és igazából nem is ellenük szóló bejegyzését csak nem blokkolják.

A megértést köszönöm.

Amúgy az Indexes cím nem volt fedésben a bejegyzés tartalmával, mert jogilag nem kérdőjeleztem meg, hogy a Pannonnak igaza van és én voltam a hibás a határidős időszak utolsó napjának megítélésében, csak az adott szituációban az egy napos csúszás és az előző napos akadályoztatásom miatt a méltányosságukban bíztam.
Azt viszont fenntartom, hogy szerintem a zavaros, hogy a számlázási időszak ix dátumos, ennél meg számolgatni kell a határidő lejártát.

Itt az eredeti poszt, visszaraktam, mert hálistennek lekerült az Index címlapról:

Leírom még egyszer, csak tömören, mert az eredeti részletes és személyes verzióra (nem akartam kikerülni vele a címlapra) azonnal rákaptak a nethiénák. Fikázók ne kommenteljenek, mert törlöm, egyetérteni nem kell, de a bunkóságot nem tolerálom.

A Pannonnál volt egy akció, 30 napig ki lehet próbálni egy mobilinternetet, ha 30 napos határidő leteltéig visszaviszem, nincs következmény, ha nem, automatikusan rámvernek 2 év hűséget, vagy vissza kell fizetni 70e Ft-ot, ha azt mondom, nem kell.

Nem tetszett, vissza akartam vinni.

Elfeledkeztem róla, egészen tegnapig, mikor is pocsékul voltam, és orvoshoz kellett mennem, aki ki is írt. Aznap már nem voltam képes elmenni a Pannonhoz. Hiba volt. Nyilván ez jogilag nem mentség.

A szerződés dec 30-án készült, ma jan. 30. van, én – tévesen – azt gondoltam, ez éppen belefér a 30 napba.A számlázási fordulónapjuk is mindig azonos dátumon van, ezért gondoltam, itt is így lehet. Hiba volt.

December 31 napos, tehát egy nappal túlléptem a határidőt.

Ezért felmondáskor a rendszerük jelezte,  kiszámlázza a 70e Ft-ot, amit majd valamikor kiküldenek.

A betegségre hivatkozva kértem, hogy ettől tekintsenek el, az ügyintéző azt mondta, egyedi elbírálás alapján nagy eséllyel jóváírják, tekintve, hogy csak egy nappal léptem túl, és a határidő utolsó napján tényleg épp beteg voltam (orvosilag igazolt).

Ez csak szóbeli ígéret az ügyintézőtől, semmi biztosítékom nincs rá. Parázok is rendesen, hogy nem igaz.

 

Igen, jobb lett volna, ha visszaviszem előbb, vagy nyilván az is jobb lett volna, ha tegnap még betegen visszaviszem, legalább jól megfertőztem volna őket is. :) (Mára beszereztem maszkot, hogy ne terjesszem a vírust, így ez ma már nem állt fenn.)

Igen, hülyeség volt, elismerem - de ha ne adj isten akadna még más, aki véletlenül elfeledkezne arról, hogy 30-tól 30-ig az nem 30 nap, az legalább az én hibámból tanuljon.

A kommentekhez nem is tudok hozzáférni, ezeket tudtam visszaszedni, hogy az oldaldobozokban beállítottam hosszabbra a látható kommentek hosszát. Érdekes, ott megjelennek.

Ha azonban engedélyezem a kommentek megjelenítését a posztban, attól elszáll a betöltése. A bloghu adminban meg egyáltalán nem férek hozzá a kommentekhez.

  • baz+g: irgalmas isten... (2009.01.30. 23:23) 30 nap próba
  • nav: Gondolkodj pozitívan: van egy internet előfizetésed, nem kell tovább keresgélned, próbálgatnod más szolgáltatót. Egyik sem jobb a másiknál. (2009.01.30. 23:23) 30 nap próba
  • nav: Hoppá! Hova tűntek az a tucat komment, ami rávilágított az 1 hónap és a 30 nap közötti apró különbségekre? (2009.01.30. 23:25) 30 nap próba
  • Daily Shark: @nav: Már nem, mert az előfizetés megszűnt, ezért terhelik rám a 70e Ft-ot. Nem tudom, melyik jobb, de ki azért kipróbálnám, ezzel az volt a gond, hogy egyfolytában vacillált a HSDPA és a WCDMA közt. Talán más szolgáltatónak jobb a lefedettsége ott, ahol használnám. (2009.01.30. 23:27) 30 nap próba
  • dalospacsirta: A látszat csal, de én nem csalok, Bébi, én már rég más vagyok, Én nevetnék, de mások döntenek, Azt hiszem, még rád is lôhetek. (2009.01.30. 23:29) 30 nap próba
  • Daily Shark: @nav: az a poszt előző változatához volt, aminél meguntam a sok bunkó fikázót és letiltottam a kommenteket, aztán csak a lényegre szorítkozva átírtam. (2009.01.30. 23:30) 30 nap próba
  • chipanddale74: A 30 nap és egy hónapon is lehetne eleget rágódni,de ha volt egy ilyen lehetőséged, akkor gondolom egy szerződést is aláirattak a cégnél. Ebben elvileg pontosan meg kellene határozni a próbaidő kezdetét és végét napra pontosan. A jog szerint a 30 nap lényegében a naptári napokat jelenti, így a pannon-nak igaza van. Amennyiben van kedved és találsz hozzá eltökélt ügyvédet, akkor lehet értelme a p... (2009.01.31. 00:15) 30 nap próba
  • Mária: A télónyál fizet neked ezért a posztért, eltaláltam? (2009.01.31. 00:23) 30 nap próba
  • Mária: Vagy csak potyázni akartál... Egyik is, másik is szánalmas. (2009.01.31. 00:23) 30 nap próba
  • Daily Shark: @chipanddale74: Igazad van, de amint láthatod, nem fikáztam ezzel a Pannont és nem mondtam, hogy nekem lenne igazam. Csak annyit mondtam, hogy az én gondolkodásomban (illetve szerintem a természetes emberi gondolkodásban) könnyebben megjegyezhető a dátumtól dátumig (azonos szám) tartó időszak, mint az, hogy mennyi az induláshoz képest a 30 nap. Most december esetén tényleg elég nagy hülyeség vo... (2009.01.31. 00:27) 30 nap próba
  • Daily Shark: @Mária: Nem találtad el. Nem szeretem a Trémobilt, ezt az eredeti posztban meg is említettem, a félórás hiábavaló ügyfélszolgálati várakozással együtt. Nem hiszem, hogy örülnének neki... (2009.01.31. 00:28) 30 nap próba
  • Daily Shark: @Mária: Ja, potyázni akartam egy napot, mi? Nagy potyázás lett volna. A rosszindulat, ami belőled árad, az szánalmas... (2009.01.31. 00:29) 30 nap próba
  • Wick: @Daily Shark: elhiheted hogy nem fognak búcsúkönnyeket ejteni a 14 éveddel együtt sem. Köszönik a játékot, jó volt veled, egy csepp vagy a tengerben (egy rendes céges előfizető egy hónapban röhögve letermeli mondjuk a 70k-t, nekem is volt már 220 rongy fölött a havi számlám) szóval nem a te gubád miatt fognak becsődölni. Mellesleg ahogy írtad is: tényleg nem lehet egy büdös szavad sem, ha rádv... (2009.01.31. 00:35) 30 nap próba
  • Daily Shark: @Wick: Én még úgy tudtam, hogy új ügyfelet szerezni kb. 10x annyi erőfeszítés, mint megtartani a régit. Vagy ez őket nem érdekli? Ha pedig nem igaz, hogy megoldható az egyedi elbírálás, akkor az ügyintéző ne hazudjon. (2009.01.31. 00:41) 30 nap próba
  • Daily Shark: @Mária: Még gondolkodtam ezen, de nem értem, mit értesz potyázás alatt. Ha használtam volna azalatt az egy nap alatt, amennyivel kicsúsztam a határidőből (de nem használtam), akkor megfizettem volna a havidíjat, azzal nincs semmi baj. Hol itt a potyázás? Ennek az akciónak épp az volt a célja, hogy a leendő ügyfél kipróbálhassa, mennyire stabil és gyors a mobilinternet az ő lakhelyén. Nálam nem ... (2009.01.31. 01:04) 30 nap próba
  • dugcy: írsz egy pár mondatos levelet: pannon gsm zrt egyedi igénykezelési csoport, budaörs, baross utca 165/2 2040, ami elfaxolsz a 06 1 46 46 171-re és valószínűleg elengedik. a fax tartalmazza a mobilnet GSM számát és az ügyfélszámod. (2009.01.31. 06:36) 30 nap próba
  • Mária: Azért egy beszkennelt szerződés nem ártott volna, ha már (Homár) címlap lett a sztoriból, mert így (hiteltelen) a sztori arról szól, hogy messziről jött ember... Így csak az érzelmekre számíthatsz, pro és kontra, attól függően, hogy az olvasód a rózsaszínek, a kékek, a pirosak vagy a piros-zöldek irányában elfogult. (Kifelejtettem valakit? :) Vagy Te annyira sűrűn a blogketrecben, hogy tudd, ... (2009.01.31. 07:27) 30 nap próba
  • dancegirl26: Bocs,de ha valamit 30 napig ki lehet próbálni, és már 1-2 hét után rájövök, hogy ez nem jó, akkor biztos nem az utolsó napra hagyom a visszavitelt - pont azért, hogy ne jöhessen közbe semmi... (2009.01.31. 08:05) 30 nap próba
  • Daily Shark: @dugcy: Köszönöm. Kifejezetten nagyon köszönöm, mert ez volt az első valóban informatív és teljesen segítőkész hozzászólás. Egyébként emailben már megtettem, csak nem tudtam, hogy konkrétan milyen részlegnek kell címezni. (2009.01.31. 08:41) 30 nap próba
  • Daily Shark: @Mária: Az eredeti szerződést a szerződés felmondásakor már nem adták vissza, csak két papírom van, az egyik az előfizetés megszűntetésének ténye, a másik, hogy a számlázási fordulónap és az előfizetés megszüntetése közti eltelt időszakban keletkezett forgalom (ami nem volt amúgy) díját állom. Ezt éppen feltehetem, de minek, ez már az eredeti problémáról nem mond semmit. Nem akartam én semmi jog... (2009.01.31. 08:48) 30 nap próba
  • Daily Shark: @dancegirl26: Igazad van, de ezt is leírtam, hiba volt, hogy előbb nem tettem meg. (2009.01.31. 08:49) 30 nap próba
  • Szűcslaci: Harmincadikától harmincadikáig az legalább 31 nap - ehhez nem kell Bólyainak lenni. akár törölheted is a kommentemet - de ezt tényleg kár volt megírni is - hát még címlapra tenni. (2009.01.31. 08:50) 30 nap próba
  • dancegirl26: Ja, és ha probléma a melyik hónap hány nap, van erre egy teljesen jó gyerek-változat. Tenyérrel lefelé szorítsd ökölbe a kezed, tedd őket egymás mellé és az ujj-végeken + a köztük lévő árkokon le tudod követni a hónapokat :) (2009.01.31. 08:53) 30 nap próba
  • Daily Shark: @Szűcslaci: Mi célod volt ezzel a kommenttel? Mert nem állítottam, hogy én jól tudtam, csak annyit, hogy azt hittem, ez még belefér. Ez történt meg velem, egyszerűen megírtam. Azt meg jó lenne, ha felfogná minden kedves hozzászóló, hogy egyáltalán semmi befolyásom nincs arra, mit szerkesztenek ki az Indexesek a blogokból címlapra és milyen szöveggel. Én nem kértem őket, nem ajánlottam neki, va... (2009.01.31. 08:56) 30 nap próba
  • dugcy: emailen az ugyfelszolgalat@pannon.hu címre kell a levelet küldeni, csak ugye a drótposta hátrányai...:) (2009.01.31. 09:08) 30 nap próba
  • Dale: Elnézted, megszívtad, úgyis el fogják engedni. Kellemetlen sztori. Máriát viszont nem értem. Hogy lehet valaki ennyire rosszindulatú? (2009.01.31. 09:10) 30 nap próba
  • Szűcslaci: Daily Shark: Ezekben igazad van. jelen esetben a PGSM korrektül járt el - ha pl. a 27. napon viszed vissza és rádverik a 70 rugót, akkor van értelme duzzogni - sőt támadni. De ez a hetvenezer - ami nem kevés pénz ugyan, de nem is sok - tanulópénz arra, hogy a való világ az ilyen. Úgy van megszerkesztve, hogy ne Te, én, Mi járjunk jól. Talán a lottó az nem csalás? Még a TOTO is, pedig az elvileg ... (2009.01.31. 09:11) 30 nap próba

komment

Címkék: mobil jog pannon

Fragile

2009.01.28. 19:54 :: Daily Shark

Ezt ugyan már megírtam a tematikus Zöldfülblogon is, de gondolom, nem árt, ha többen olvassák. :)

Most hallom a rádióban, hogy Zalában még mindig nincs áram vagy húszerezer háztartásban. Bővebben itt.
Sőt, víz sem. Meg mellékesen tévé, meg internet. Vagy itt volt a nemrégi gázválság. Igaz, a lakosság valójában semmit nem érezhetett otthonaiban ebből, legfeljebb néhány takarékoskodó közintézményben, vagy plazában. Mégis elindult a pánik és meredeken megnőtt a kereslet az olajradiátorok iránt.
De itt volt a nevetségesen levezényelt szmogriadó is.

És még mindig az emberek nagy részének nem esik le, mennyire törékeny az a burok, amit technikai civilizációnak nevezünk, és aminek biztosnak hitt védelmében létezünk, miközben teljes erővel azon munkálkodunk, hogy feléljük és elszennyezzük azt, ami működteti.

Ugyan az ok nem feltétlenül ez, de érdekes párhuzam lehet: leesett egy kis hó, és áram nélkül maradt több tízezer család. Ha nincs áram, nincs fűtés a kombicirkós vagy egyéb vízkeringetős rendszerű kazánoknál. Nincs mikrosütő, vízmelegítő, hűtőszekrény. Ha nagy területet és huzamosan érint a kimaradás, a helyi mobilszolgáltatás is megszűnhet.
Az elektromos hiba miatt nem működnek a vízművek szivattyúi, tehát víz sincs. Mindez egy 20 centis havazás után... pedig mi az? Semmi. Teljesen átlagos dolog.
Mi lenne, ha mondjuk itt egyszerre jönnének a gondok? Mondjuk huzamosabban elzárnák a gázt, nem lenne áram, viszont lenne szmog?
Lássuk csak.
Fogalmam sincs, mivel fűtenék. Mivel víz se lenne, tartalékom csak tán 6 liter ásványvíz van. Mondjuk elvolnék fűtés nélkül, hiszem ezen a télen végig minimumon ment a gázkonvektor, és két pulóverben kibírható, a takaróm meg elég jó gyapjú, az alatt meleg van mindig. Nem lenne internet, nem lenne számítógép (csak amíg az akksi bírja), nem lenne rádió (tévém már egy éve nincs), nem lenne világítás, hűtő.
Nem tudnék főzni, ha csak nyílt tűzön nem. Ha kimennék venni valamit, nehéz volna levegőt venni a szmog miatt. De kérdés, működne-e az infrastruktúra, a tömegközlekedés, a boltok, az egészségügy, mikor minden szükséges dolog meghalna?
Nem lenne világítás, még olvasni se nagyon tudnék. Elvileg valahol van gyertyám, de fogalmam sincs, hol... és gyufám sincs, hogy meggyújtsam.
Talán egy dolog van, ami használható lenne, egy kis ledes elemlámpa, amiben van egy mechanikus minidinamó, ezt marokkal nyomogatva lehet világítani.
Meddig bírnám?
Meddig bírnánk?

„On and on the rain will say
How fragile we are how fragile we are”

 

Szólj hozzá!

Címkék: vélemény biztonság közlekedés környezetszennyezés morfondír

Miért van elegem az utazásokból?

2009.01.27. 15:35 :: Daily Shark

Igen, ez sajnos megint egy panaszkodós bejegyzés, ebben én is átlagmagyar vagyok, szeretek panaszkodni. Apropóját az adja, hogy megint utazni kell Mexikóba egy-másfél hétre.

Gondolom, most mindenki felhördül, hogy "hülye vagy te, bakker, Mexikóba utazhatsz és még panaszkodsz?"

Igen.

Mikor valaki meghallja, hogy milyen utazgatós munkám van, mindig nagy elismeréssel és némi irigységgel állapítja meg, hogy de jó neked, micsoda helyekre jársz...
Persze, egy laikus számára tényleg így tűnik. De azért nem ennyire egyértelműen fenékig tejfel a dolog.

Elmagyarázom.

Először is, ezek nem kéjutazások, itt dolgozni kell, reggel 8 és este 6 közt többnyire. Néha hétvégén is, ez országtól, cégtől függ, mindig az ügyfél igénye és a munka jellege dönt, itt nincs szakszervezet, munka törvénykönyv meg felügyelet, nem lehet sztrájkolni, nincs apelláta,  addig dolgozik az ember, amíg a feladat megkívánja.
Ha van egy szabad hétvégém, persze elmehetek erre-arra kirándulni, de hétközben, munkanapokon esélytelen, mert sokszor a hivatalos munka befejeztével még tovább kell dolgoznom a hotelszobában, hogy előkészüljek másnapra.

De inkább induljunk ki otthonról. Ha lenne az embernek magánélete (társa, családja, gyereke), teljesen széttördeli, ha havonta-kéthavonta 2-3 hetet teljesen összevissza beosztásban külföldön tölt. Eleve társas lények vagyunk, és ilyenkor egyrészt egyedül tölti az ember azokat a napokat, másrészt a családnak is szüksége lehet rá. De vegyük csak azt, hogy mondjuk az év egyharmadában kimarad teljesen a szex, azért ez  is durva.

És mi van, ha az ember egyedülélő, mint én?

Először is, nem tarthat állatot, pedig imádom a macskákat és mikor még együtt éltünk exemmel, nagyon jó volt, hogy egy cica dorombol elalváskor.

A növényeket célzottan úgy kellett választani a lakásba, hogy bírják az akár 2-3 hetet víz nélkül.

Ha bármi elintéznivaló akadna arra az időszakra, azt halasztani kell, ha közben történik valami, gyakran túl későn tudom meg, hogy időben intézkedjek.
Ez banki, biztosítás, telekommunikációs dolgoknál komoly problémákat is okoz időnként.

Nem tudok normálisan beütemezni semmilyen programot előre, mert hetente változik, hogy mikor hová kell mennem. Legutóbb hétfő délben szóltak, hogy kedd hajnalban indulás Mexikóba. Kapkodás, előkészülés... aztán kinn kiderült, hogy a tervezettnél tovább kell maradni. Több ezer forint értékű kaja ment tönkre ezalatt a hűtőmben.

Minden egyes transzkontinentális úton két nap megy veszendőbe minimum. Indulás előtt 2 órával kinn kell lennie a reptéren, ha jót akar az ember, otthonról indulás előtt kb. négy órával kell elindulnom. Az idő nagy része teljesen fölösleges és értelmetlen transzferrel,  sorban állásokkal és várakozásokkal telik el.

Aztán beülhetek egy fémcsőbe, ahol a turistaosztályon szardíniákként szoronganak az emberek szűk ülésekben, egy hosszabb úton akár 12 órát is. A levegő száraz és más nyomású, mint normálisan, ettől rendszeresen vérzik az orrom az út végére. Már pár óra után megfájdul a derekam, a térdeim sajognak az állandó lógatástól. A kis helyen összezárt több száz emberrel való félnapos együttlét alatt igen könnyen el lehet kapni bármilyen cseppfertőzéssel terjedő betegséget. Ha nincs szerencsém, kifoghatok egy (vagy mindkét oldalon) olyan szomszédot, aki kövér (átfolyik az én székemre) vagy büdös, vagy folyton rajtam keresztül kimászkál (esetleg mindez együtt), netán kisgyerekes szülőket, ahol a szerencsétlen kölyök megállás nélkül bömböl.

De ezek csak apró nüánszok. Utaztam már olyan gépen, amin tűz keletkezett a „konyhában”, nem volt kellemes érzés 11 km magasan a szúrós füst és a kiszolgáltatottság érzése. Átéltem kimondottan félelmetes, viharos időben történő leszállást, illetve egy átstartolást, mert a pilóta a rossz időjárás miatt elsőre nem tudta letenni a gépet Hongkongban, és fél méterrel a beton felett meggondolta magát, hogy megy még egy kört. Nem vagyok nagyon aggódós fajta a repülőn, de egyre többször félek mostanában és kifejezetten rossz érzések töltenek el, ha beszállok.

Ahogy nő az utazásaim száma, úgy nő az esélye, hogy valami történik.

További gond, hogy egy transzkontinentális útnál jelentős időzóna-eltolódás van, általában pluszmínusz 6-8 óra. Nekem kell 5 nap, mire átállok, ha egy hétre mentem, addigra épp jöhetek is vissza, és kezdődik előről a visszaállás. De két héttel se kellemesebb.

Volt, hogy megjöttem szombaton, még annyi időm se volt, hogy a sebtében kimosott ruháim megszáradjanak, és vasárnap már mentem is tovább.

Ázsiai, afrikai országokban eléggé más a higiénia, sokkal többféle betegeség veszélyeztet, az ételek se mindenhol olyanok, ami az európai gyomornak való.

Ahogy öregszem, ezekhez a kényelmetlenségekhez képest az a néhány turistalátványosság, amit esetleg megnézhetek, egyre kevésbé lelkesít. Már 12 éve csinálom, és úgy érzem, elegem van.

Kiegészítés: vagy megfáztam, vagy ez influenza, mindenesetre csúnyán bedurrant a torkom, még a teljesen üres nyelés is nagyon fájdalmas, és elég pocsékul is érzem magam. Nem tudom, hétfőig kikeveredek-e belőle, orvoshoz szokás szerint nem megyek, mert egyrészt időpontra már erre a hétre nem lehet számítani, ha meg rendelésire csak odamegyek, úgyse kerülök sorra, de ha sorra kerülnék is, lehet, hogy megint azt kapnám, amit annak idején attól a csepeli orvostól, aki miatt azóta is igyekszem elkerülni az orvosi kezelést és aki az egy hónapja tartó makacs köhögéset így intézte el: fél perces vizsgálat után legyintett és kedélyesen közölte, hogy "ne is törődjön vele, igyon citromos teát".
Na sebaj, majd jól elterjesztem a hazai influenzát a repülőn meg Mexikóban, mert az utat lemondani nem lehet.

2 komment

Címkék: vélemény biztonság én utazás egészség repülő mexikó reptér

Az átlagmagyar

2009.01.19. 18:06 :: Daily Shark

Az átlagmagyar az a magyar, aki miatt alighanem ott tartunk, ahol tartunk. Ebben az értelemben nem a társadalmi hierarchiában elért szintjét jelölöm vele, az átlagmagyar lehet éppúgy magas rangú politikus, mint teljesen átlagos ember, például köztisztviselő, bolti eladó vagy villanyszerelő, vagy akár tanár.

 

Az átlagmagyar gondolkodásának van néhány igen jellegzetes sajátossága. Elsődlegesen is a kettős mérce.

Az átlagmagyar végletekig individualista, igazságszerető és jogvédő, ha a saját jogairól van szó, és ugyanilyen végletesen másra mutogató, felelősséghárító és felháborodó, ha a kötelezettségeiről, avagy más jogairól (kivéve, ha azoknak a másoknak a jogai megegyeznek az ő saját érdekeivel). Rendpárti, ha mások okoznak neki kényelmetlenséget, és szabadságpárti, amennyiben ő tesz valamit, ami esetleg másoknak kényelmetlen.

Az átlagmagyar végtelenül takarékos és minden fillérnek utána akar járni, amit az állam nem rá költ, de rendkívül nagyvonalú lesz, ha úgy gondolja, neki jár valami, ilyen esetben azonnal megszűnik az a szigorú fiskális elszámoltatás és előrelátás, amit mások számlájára olyan nagyszerűen tud alkalmazni.

Az átlagmagyar mindig pengeéles logikájú, nagy tudású, minden területen kiművelt és tehetséges, mindenről van véleménye, és mindenben azonnal megtalálja a hibát, egyben általában néhány keresetlen szóval fel is vázolja a tökéletes megoldást, melynek jellemzője, hogy eddig rajta kívül még senki nem jöhetett rá, és csakis ez a megoldás az egyetlen helyes és mindezeket illetően szemernyi kétség sincs benne. Az átlagmagyar sosem kételkedik a saját igazságában és helyzetmegítélésében, ellenben nyilvánvalónak veszi, hogy mindenki más csakis helytelenül láthatja a dolgokat, ha nem ért vele egyet.

Az átlagmagyar alapvetően szabálykövető, amennyiben a szabályokat helyesnek látja, de helyesli a szabályok és törvények megszegését, ha úgy gondolja, hogy ezek egyetlen célja az ő életének kényelmetlenné tétele, ezért szerinte hazafias kötelesség és polgári ellenállás az, ha nem tartja be őket, (vö: természetesen nem azért kerüli el az adót, mert meg akar rövidíteni másokat, nem, ő valójában tisztességes és becsületes és éppen az igazságérzetét háborítja fel, hogy az állam ennyit elvesz tőle, miközben ő ebből semmit nem kap vissza, nem védi posztoló rendőr a házát vagy autóját, nem javítják ki az utat arra, amerre ő közlekedik, nem épül autópálya a városáig, nem utazhat kedvezményesen a tömegközlekedésen, nem kap támogatott állami hitelt, stb. - miért is adózna már?)
A közlekedési szabályokat se azért nem tartja be, mert nem törődik mások biztonságával, ellenkezőleg: az átlagmagyar kiváló és rutinos vezető, autóversenyzői képességekkel, óriási gyakorlattal rendelkezik a vészhelyzetek elhárításában (dudálás, anyázás, ökölrázás, letolás, levillogás, leszorítás, stb.), minden körülmények között tudja (és a közlekedési szabályokat alkalmazóknál sokkal jobban tudja), hogy mi a helyes sebesség és magatartás az utakon, az ő számára a szabályok nem kötelezőek, mert azok nagy része úgyis indokolatlan, a többi meg nem számít. Az átlagmagyarnak mindig elsőbbsége van, ha siet, ezért stresszeli az, aki betartja a szabályokat, és elvárja, hogy senki ne merje az ő gyorshajtását akadályozni, az átlagmagyart a szabályokat betartók sajnálatos módon rákényszerítik a szabálytalanságra, hogy a saját tempójában haladhasson, de ezzel egyszersmind fel is mentik őt a felelősség alól.

Az átlagmagyar akkor is biztonságosabban vezet másnál, ha egyfolytában megszegi a szabályokat, rá nem vonatkoznak a fizika törvényei, ő mindig maximálisan éber és teljes erővel tud koncentrálni, rá nem hat a fáradtság, az időjárási körülmények, a látási viszonyok, a napi problémák, a forgalmi helyzetek: az átlagmagyar a tökéletes autóvezető, akinél mások csak bénábbak lehetnek.

Az átlagmagyar kettős mércéjének egyik jellegzetes megnyilvánulása a közlekedés, ahol miközben ő tucatjával szegi meg a szabályokat, elvárja mástól, hogy betartsa azokat, amennyiben ez az ő gyorsabb haladását elősegíti, ám ha másvalaki viselkedik ugyanúgy, mint ő, akkor felháborodva tiltakozik a másik elképesztő szabálytalanságai ellen.

Az átlagmagyar igen fejlett közösségi érzékkel rendelkezik, amikor követelni kell valamit a saját szűk környezete számára és ez rögtön elenyészik, amikor neki kellene a legkisebb áldozatot is hoznia egy közösség érdekében. Ilyenkor az átlagmagyar azonnal felhánytorgatja, hogy vajon ő mit kapott a közösségtől, és pillanatok alatt kimutatja, hogy semmit, ezért már hogy is várhatnák el tőle, hogy valamit tegyen érte, előbb az adott közösség adjon neki valamit.

Az átlagmagyar, amennyiben kritika éri, sose azzal reagál, hogy átgondolja, vajon van-e alapja a kritikának és meg se próbálja a kritizáló szemszögéből nézni a dolgot. Az átlagmagyar ilyenkor azonnal felháborodik, hogy merészeli bárki neki azt mondani, hogy nem helyes, amit gondol, majd elkezd minden lehetséges módon belekötni a kritizálóba, annak személyébe vagy éppen visszatámad, hogy de bezzeg a kritizáló mikor és mit tett.

Esetleg messze vezető feltételezésekbe bocsátkozik és nagy bizonyossággal besorolja a kritizálót valamilyen ellenséges csoportba, akit kiváltképp gyűlöl, függetlenül attól, hogy a kritizálónak vagy a mondandónak van-e bármilyen köze ehhez a csoporthoz (ami lehet politikai, származási, etnikai vagy egyéb).

Az átlagmagyar nem bírja elviselni, hogy az állam vagy a kormány bármiben is korlátozza az egyéni szabadságát. Az átlagmagyar szerint mindent szabad és mindent megtehet, ami nincs kategorikusan tiltva, legfeljebb az íratlan együttélési normákba ütközik, de még azt is, ami tiltva van, csak éppen szerinte indokolatlanul. Az átlagmagyar nagyon könnyen felmenti magát mindenféle szabályszegés alól, mivel szerint az a szabály a helyes és jó, amit az emberek elfogadnak (emberek alatt saját magát és a hozzá mindenben hasonlókat érti). Amennyiben azonban a szabályt szerinte mások se fogadják el, ezt felmentő érvnek tekinti.

Azért azonban nem tesz semmit, hogy a szabály megváltozzék, azon kívül, hogy megszegi, esetleg internetes fórumokon hőbörög miatta.

Az átlagmagyar mindig talál ezernyi indokot, miért is nem kell neki betartani a szabályokat, általában egész kis ideológiát tud köré építeni és szilárdan hisz is benne.

Az átlagmagyar közönyös vagy szkeptikus, amikor környezetszennyezésről, energiafelhasználásról, fenntarthatóságról van szó. Őt a téma nem érdekli, illetve egyenesen károsnak tartja, hiszen az egyéni jogainak korlátozását látja benne. Ő akkor és annyit ücsörög a dugóban autójában, amennyit akar, annyit pazarolja a vizet, elektromosságot, gázt, amennyit bírja a pénztárcája, a szemetet kidobja az ablakon a kocsiból, a csikket a földre hajítja az utcán, stb. Minden környezetvédelemmel foglalkozó szervezetet holdkóros hippiknek vagy valamilyen ellenérdekű szervezet lobbistáiknak gondol és általában őket kárhoztatja a környezetvédelmi problémák jó részéért is.

Egészen addig, míg őt nem érinti valami, például erősen szennyezett levegő, zaj, vízkorlátozás nyáron, szemét a háza előtt és hasonlók.

Ilyenkor az átlagmagyarok egy jó része azonnal hiperaktív, öntudatos, környezetvédő polgárrá válik, aki minden lehetséges módon számon kéri a másokon (kormányon vagy a helyi hatóságtól, vagy bárki máson), miért nem képesek megoldani a problémát, ő adófizető polgár, neki ez jár. Az eszébe se jut, hogy ő maga mit tehetne azért, hogy a probléma megoldódjon, vagy legalább a káros hatás csökkenjen.

Az átlagmagyar szerint mindig másokon múlnak a dolgok, az ő szennyezése, fogyasztása semennyit nem számít, csepp a tengerben, bezzeg a (...és itt hosszú lista következik azokról, akik szerinte hibásak a kialakult állapotokért), épp ezért ő nem hajlandó bármiféle módon is korlátozni magát, ellenben elvárja másoktól, hogy bármi áron oldják meg a problémáját.

Az átlagmagyar helyesli a bliccelést, mert szerinte ha a szolgáltatás nem ér meg annyit, amennyit fizetni kérne érte, akkor bárkinek jogában áll ingyen igénybe venni.

Ha az átlagmagyart rajtakapják valamelyik szabályszegésén és ezért büntetés elé néz, egy pillanatra se fordul meg a fejében, hogy gerinces módon vállalja, amit tett és annak következményeit is, hanem változatos és kreatív technikákat vonultat fel, hogy a felelősségrevonást elkerülje.

Elsőnek vitatja azt, hogy egyáltalán ő bármilyen szabályt megszegett volna. Ha ez nem sikerül, akkor igyekszik a körülmények szerencsétlen összejátszásának avagy a szabályok félreérthetőségének betudni a dolgot, esetleg arra hivatkozik, hogy mások is megszegik a szabályokat, ami szerinte számára automatikusan felmentést kell jelentsen.

Ha ez se jön be, akkor megpróbálja esetleg „elintézni okosban”, magyarul korrumpálva elsimítani. Amennyiben ez nem megy, akkor jön a következő fokozat: az átlagmagyarnak szinte mindig van valami ismerőse, aki az igazságszolgáltatás menetébe belenyúlva el tudja intézni, hogy az ügy enyhébb megítélés alá essen, vagy mégse kapjon büntetést.

Egy dolog mindenesetre elképzelhetetlen: az átlagmagyar zsigerileg képtelen elismerni, hogy hibázott, mert akkor azonnal porrá omlana teste és lelke örök kárhozatba hullana, következésképpen ő soha semmiért nem érzi felelősnek magát, ellenben mindig meg tudja találni, mely szándékosan ellene irányuló szabályok, illetve az ő bosszantására létező emberek hajszolták bele, kényszerítették rá valami elkövetésére.

Az átlagmagyar öntudatosan hangsúlyozza, hogy az állam dolga megfelelően szabályozni a dolgokat és biztosítani ezáltal a hátteret az ő boldogulásához, de amint ezek a szabályok őt is korlátozzák, azonnal rendőrállamot kiált, diktatúrát emleget.

Természetesnek tartja, hogy az egyénnek szerinte nincs társadalmi felelőssége, nincs szüksége saját lelkiismeretén és előrelátásán alapuló önkorlátozásra. Az „élni és élni hagyni” elv számára annyit jelent, hogy senki ne mondja meg neki, mit csináljon, ellenben ő elvárja, hogy a saját életét senki ne merje zavarni semmivel.

Az átlagmagyar mindig maximálisan magabiztos, ítélete megfellebbezhetetlen, éleslátása legendás, a problémákat azonnal átlátja és egyben meg is oldja. Előrelátása kizárólag a saját jövőjével kapcsolatban van, de abban is többnyire rövid távon. Az átlagmagyar úgy gondolja, hogy az ő egyéni boldogulása a kulcs a nemzet felemelkedéséhez, tehát ő úgy lesz hazafi, hogy ha a saját érdekeiért harcol leginkább.

Ez alól az átlagmagyarok azon fajtája lehet kivétel, aki harcosan elkötelezett valamelyik politikai oldal mellett: ebben és csakis ebben az esetben képes áldozatot is hozni azért, hogy az ellenséget, annak támogatóit akár fizikailag is lehetetlenné tegye, de mindenképpen örökre elzárja előle a hatalomgyakorlás esélyét is.

Az átlagmagyar ilyen aktívan politizáló változata az előző jellemzőkön túl rendelkezik a politikai éleslátás képességével is, mellyel pillanatok alatt el tudja dönteni, ki az ellenség (aki nem ért vele egyet és nem őt támogatja), és ezek ellen ékesszólóan és kitartóan folytat verbális küzdelmet.

A politizáló átlagmagyar született demagóg és populista, és minden előzőleg felsorolt tulajdonsága hatványozottan jelentkezik: nem csak a saját maga elleni, hanem politikai bálványai ellen irányuló kritikákat se képes elviselni, hibát nem tud elismerni, és minden kritikai észrevételre indulatos, paranoid módon reagál, ha éppen nem tud hatásos ellenérvet találni, akkor fejből idézi az ellenség akár tíz évvel ezelőtti bármilyen megnyilvánulását, és azonnal képes annak szinte minden vélt vagy valós hibáját tételesen felsorolni, nehogy a saját oldalának negatívumaiból bármit is be kelljen ismerni. Ha kérdést tesznek föl neki, hogy helyesli-e saját oldalának valamelyik vitatható dolgát, azonnal azzal válaszol, hogy de bezzeg ti (amivel kapásból a kérdezőt is besorolja az ellenség közé) ekkor és ekkor ezt meg ezt tettétek.

A politizáló átlagmagyar feltételezi mindenkiről akinek ellenvéleménye van, hogy: 1. fizetett bértollnok, 2. gonosz, szándékosan akar rosszat neki és a nemzetnek 3. ostoba, akit megvezettek és akinek nem lehet semmilyen saját gondolata, mert csak a … médiában (ami természetesen ellenük van) elhangzottakat szajkózza, 4. provokátor titkosügynök, 5. mindezek az előbbiek együtt.

A politizáló átlagmagyarokból lesznek később a legkártékonyabb politikusok, akik mindezeket a fenti tulajdonságokat hatalomhoz jutva végletekig továbbfejlesztik és sokkal szélesebb körben gyakorolják és terjesztik.

 

Meg is látszik az országon.

 

11 komment

Címkék: vélemény politika közélet közlekedés megmondás magyarisztán morfondír

süti beállítások módosítása