Linkblog

Daily Shark magazin

Vélemények, gyakran olyanról is, amihez nem értek. Leírom azokat a dolgokat, melyeket érdekesnek vagy éppen bosszantónak találok.
A blog utólag moderált, azaz:
Ellenvélemény, kritika: oké.
Személyeskedés, trollkodás, rasszizmus: kitiltva.
Vissza a címlapra->

Utolsó kommentek

Címkék

Külföldinek lenni Magyarisztánban 3. - Bank 1.

2008.10.17. 20:07 :: Daily Shark

Kedvesem elhatározta, hogy bankszámlát nyit egy helyi bankban, ami elengedhetetlen az itteni élethez.

Kezdetben rögtön ledöbbent, hogy jönnek ahhoz a bankok, hogy miközben az ő pénzét használják, felszámítsanak számlavezetési díjat?
Míg napok alatt nagy nehezen túltette magát ezen a számára nyilvánvaló pofátlanságon, végül fárasztó keresgélés után a CIB mellett döntött, lévén nekem is az van 8 éve és többé-kevésbé elfogadhatónak tartom.
Az első nehézségbe ott akadtunk, hogy eleve jóval kevesebb információ van a honlapjuk angol nyelvű változatán, a Lövőház utcai fiókban némi kérdezősködés után sikerült néhány kinyomtatott angol nyelvű feltételrendszert kapni.

Aztán a számlanyitás napján rögtön beleütköztünk abba, hogy az ügyintéző nem beszél angolul. Legalábbis a négyből csak egy, így várnunk kellett, amíg ő szabad lett. Tény, hogy beszélt angolul, pocsék kiejtéssel, időnként némettel keverve, de nagyjából érthetően.
Kb. fél óra és fél kiló mindenféle dokumentum aláírása után végre lett kedvesemnek bankszámlája, más kérdés, hogy a papírok egy része csak magyarul létezett, amit kénytelen voltam én megpróbálni lefordítani.
Aztán azon akadt ki, hogy mi a bánatnak kell az aláírásán kívül még vagy 4 féle mindenféle jelszót megadni? Miért nem elég egy vagy kettő maximum?
Aztán azt se értette, miért nem kap egy afféle számlavezetési naplót, ami náluk automatikusan és ingyenesen jár, és amit bármikor frissíthet.
Ez egy kis füzetecske, amit az ATM-nél is használhat, be kell dugni az ATM-be, bejelentkezni a PIN kódjával, és az ATM szépen rányomtatja a legutolsó kinyomtatás óta történt tranzakciókat és az egyenleget, így mindig nála lehet az adott állás.
Mondtam, hogy de havonta megküldik levélben.
Igen, válaszolta, de ő nem csak havonta egyszer szeretné tudni, hanem bármikor... 
Aztán azon akadt ki, mikor készpénzt akart befizetni és rá kellett jönnie, hogy ezt kizárólag a bankfiókban, sorszámmal, várakozás után teheti meg.
Náluk erre is lehet használni az ATM-et, oda-vissza működik, természetesen a bankja bármelyik ATM-jében be is fizethet pénzt a számlájára...

Aztán szeretett volna átteni pénzt a devizaszámlájáról a forintra. Első bejelentkezése után az internetbanknál nem találta, hogyan lehet (sajnos tényleg hülyén van megcsinálva, én is megszívtam vele annak idején, mert hiába a saját számlái közti pénzmozgásról van szó, mégis a devizaátutalás menüpontban lehet csak intézni, mintha valahová külföldre küldenék pénzt). Aztán amíg próbált utánanézni, addig a rendszer biztonsági okokból kiléptette 3 perc után, és valamiért nem tudott megint bejelentkezni, mivel azt se gondolta, hogy a harmadik próbálkozás után letiltja a rendszer, ebbe a csapdába is sikerült beleesnie.
Fel kellett hívni a CIB24-et. Az angol nyelvű CallCenteres minősíthetetlen rossz kiejtéssel beszélt, annyira, hogy kedvesem képtelen volt vele kommunikálni (ő egy jó ideig USA-ban élt, mi egymás közt is mindig angolul beszélünk, ő sokkal szebben tud, mint én, tehát a hiba nem nála volt). Kénytelen volt egy kolléga segítségével inkább magyarul ide-oda fordítgatva próbálkozni, mivel mindenféle azonosítókat kellett megadni, mert még nem volt aktiválva a CIB24-es PIN kódja...

Lényeg, hogy ezekkel órák elmennek, csak fölöslegesen idegesíti magát és végül nem tudott intézni semmit. :( 
Képtelen megérteni, miért megy minden ilyen nehézkesen és problémásan mifelénk, miért ilyen gyanakvóak, miért ilyen korlátozottak a szolgáltatások, miközben magasak a költségek. :(

Na igen. Milyen furcsa ugye, hogy mi mennyire hozzászoktunk ehhez és azt gondoljuk, ez a természetes, ez van, ezt kell szeretni.

135 komment

Címkék: vélemény biztonság bank informatika korea magyarisztán

Külföldinek lenni Magyarisztánban 2. - Magyar bürokrácia, 3. menet

2008.10.09. 15:56 :: Daily Shark

Mint az előző bejegyzésben megírtam, a BÁH hiánypótlásra szólította fel kedvesemet a tartózkodási engedély megadásához az alábbiak szerint:

„Szíveskedjen csatolni önkormányzati igazolást az Ön által szálláshelyként megjelölt ingatlan közterületi megnevezésével kapcsolatban. (A mellékelt tulajdoni lapon ugyanis nem szerepel az utcanév, illetve házszám, csupán annyi került feltüntetésre, hogy Ismeretlen utca …. Hrsz.)”

Előtte meg is írták a jogszabályt, ami alapján úgy gondolják, hogy ezt neki meg kell tenni.

Ez a "harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szól 2007. évi II. törvény" 13. § (1) bekezdése.
Nos, kikerestem a jogszabályokból ezt, így szól.

 

13. § (1) Három hónapot meghaladó tartózkodás céljából az a harmadik országbeli állampolgár utazhat be, illetve három hónapot meghaladó időtartamig az a harmadik országbeli állampolgár tartózkodhat a Magyar Köztársaság területén, aki

a) rendelkezik érvényes úti okmánnyal;
b) rendelkezik
ba) három hónapot meghaladó tartózkodásra jogosító vízummal,
bb) tartózkodási engedéllyel,
bc) bevándorlási engedéllyel,
bd) letelepedési engedéllyel,
be) ideiglenes letelepedési engedéllyel,
bf) nemzeti letelepedési engedéllyel vagy
bg) EK letelepedési engedéllyel;
c) rendelkezik a vissza- vagy továbbutazáshoz szükséges engedéllyel;
d) igazolja beutazása és tartózkodása célját;
e) a Magyar Köztársaság területén rendelkezik szálláshellyel vagy lakóhellyel;
f) tartózkodása teljes időtartamára rendelkezik a lakhatását és megélhetését, valamint a kiutazás költségeit is biztosító anyagi fedezettel;
g) az egészségügyi ellátások teljes körére biztosítottnak minősül, vagy egészségügyi ellátásának költségeit biztosítani tudja;
h) nem áll kiutasítás vagy beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt, illetve beutazása és tartózkodása nem veszélyezteti a Magyar Köztársaság közbiztonságát, nemzetbiztonságát vagy közegészségügyi érdekeit;
i) nem áll beutazási és tartózkodási tilalmat elrendelő SIS figyelmeztető jelzés hatálya alatt.
 

Ebből egyedül az általam pirossal kiemelt e) pont lehet valami távoli kapcsolatban a szívóskodásukkal.

De csókolom, hol van az megírva, hogy az utca nevét nekünk kell igazolni? Vagy feltételezik, hogy az a lakcím, amire a lakcímkártyám szól, amelyről hiteles tulajdoni lapot vittem, nem létezik?
Semmilyen szabály nem írja elő, hogy a kérelmezőnek igazolnia kell Önkormányzati Igazolással a szállás céljául megjelölt ingatlan közterületi elhelyezkedését.
 

Óvatos lévén a következő választ írtam nekik: 

Hivatkozva 2008.szeptember 30-án kelt levelükre, melyben a tartózkodási engedély kérelmemhez megadott magyarországi szálláshelyül megjelölt ingatlan közterületi megnevezését hiányolták a Budakörnyéki Földhivatal által kiállított és a BÁH eljárási rendje szerint szabályszerűen a kérelemmel együtt beterjesztett hiteles ingatlan tulajdoni lapon, csatoltan megküldöm az illetékes ....i Polgármesteri Hivatal által kiállított igazolást az említett ingatlan elhelyezkedésének közterületi megnevezéséről.

De szívem szerint ezt írtam volna:

Áttanulmányoztam a hivatkozott paragrafust és bárhogy is értelmeztem, nem láttam benne semmilyen előírást arra, mely módon kell igazolni a kérelmezőnek a magyarországi szálláshely létét.
Áttanulmányozva a BÁH eljárásrendjét ellenben ezt találtam:

A lakhatást igazolni lehet különösen,
- lakásbérleti jogviszonyt igazoló lakásbérleti szerződéssel;
- szívességi lakáshasználatról szóló okirattal;
- a lakás tulajdonjogát igazoló okirattal, 30 napnál nem régebbi tulajdoni lap másolattal; 

- a földhivatalhoz benyújtott ingatlan adásvételi szerződéssel és az ingatlanszerzést engedélyező közigazgatási hivatal határozatának másolatával;

- egyéb okirattal.

A vastagon kiemelt dokumentumok benyújtásával mind a törvénynek, mind az eljárásrendnek eleget tettünk. A továbbiakban amennyiben kétségeik vannak a közterület létezésével vagy elnevezésével kapcsolatban, szíveskedjenek közvetlenül a ....i Polgármesteri Hivatalhoz, vagy a Budakörnyéki Földhivatalhoz fordulni.

 

 

12 komment

Címkék: vélemény jog közélet megmondás közigazgatás magyarisztán morfondír

Külföldinek lenni Magyarisztánban 2. - Magyar bürokrácia, 2. menet

2008.10.08. 20:21 :: Daily Shark

Tulajdonképpen csalódtam is volna, ha minden simán megy.
Igaz, a múlt pénteken még egyszer jártunk a BÁH Harmat utcai irodájában, hogy a TAJ számot és az egészségbiztosításra való jogosultságot igazoló igazolást elvigyük hiánypótlásként.
Azóta tegnap az adószáma is megjött.
Csakhogy érkezett egy levél is, amit ma tudtunk átvenni a postán. Természetesen magyarul leveleznek vele, szegény nem nagyon tudna mit kezdeni vele, ha nincs mindig valaki, aki értelmezni próbálja. Ráadásul elsőre én nem értettem, pedig tudok magyarul.
A levél amúgy a feladási dátumtól számítva 7 nap alatt ért a helyi postai kézbesítőhöz... a hiánypótlást 20-ig kell benyújtani.
De miről is van szó?

„Szíveskedjen csatolni önkormányzati igazolást az Ön által szálláshelyként megjelölt ingatlan közterületi megnevezésével kapcsolatban. (A mellékelt tulajdoni lapon ugyanis nem szerepel az utcanév, illetve házszám, csupán annyi került feltüntetésre, hogy Ismeretlen utca …. Hrsz.)”

Nézzük csak... fizettem 4000 Ft-ot a Budakörnyéki Földhivatalban, vártam fél órát, hogy hozzájussak a hiteles földhivatali tulajdonlaphoz, ami elvileg az a dokumentum, ami hivatalosan igazolja, hogy az adott ingatlannak én vagyok a tulajdonosa.
Ezt kérték, az eljárásrend szerint ezt kell benyújtanom. Arról szó sem volt az eljárásrend által előírt dokumentumok közt, hogy igazolni kéne a közterület elnevezését.
Idézek a BÁH honlapjáról (ami mellesleg ilyen formában kizárólag Internet Explorerrel jön elő, se Firefox, se Chrome nem tudja megnyitni ezt az oldalt... ja, hogy a Microsoft az udvari beszállító a kormánynál?). Kiemelés pirossal tőlem, ezeket adtuk be.

 

Mivel igazolható a magyarországi szálláshely megléte?

Magyarországi szálláshelyként csak az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott ingatlan, vagy jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő kereskedelmi vagy egyéb szálláshely fogadható el.

A lakhatást igazolni lehet különösen,
- lakásbérleti jogviszonyt igazoló lakásbérleti szerződéssel;
- szívességi lakáshasználatról szóló okirattal;
- a lakás tulajdonjogát igazoló okirattal, 30 napnál nem régebbi tulajdoni lap másolattal;

- a földhivatalhoz benyújtott ingatlan adásvételi szerződéssel és az ingatlanszerzést engedélyező közigazgatási hivatal határozatának másolatával;
- egyéb okirattal.

 


De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mi a bánatos ménkű közöm van nekem ehhez? Miért én nyújtsak be hiánypótlást? Én hibáztam?

Miután minden előírt dokumentumot benyújtottam, engem hagyjanak ki az ultrabürokratikus játszmájukból. 

  1. Semmi közöm ahhoz, hogy a Földhivatal miért nem írja rá az utcanevet.

  2. Semmi közöm ahhoz, hogy az Önkormányzat hogyan igazolja a Bevándorlási Hivatal éber tisztviselői számára, hogy az utca és az ingatlan, ami 30 éve létezik a térképeken és 8 éve ott lakom, valóban létezik ezen a néven .

Intézzék el egymás közt. Ezzel az erővel, ahogy nekem írtak egy levelet, írhattak volna egy faxot a helyi önkormányzatnak, hogy szíveskedjenek igazolni az alábbi ingatlan közterületi megnevezését. Valószínűleg másnapra meg is kapták volna

Miért engem rángatnak, hogy szerezzem be? Focizzák csak le egymás közt, hiszen az egész a magyar közigazgatás problémája, én semmilyen módon nem voltam erre hatással.

Ezzek szemben most én telefonálgathatok az ÖK-ra, és valószínűleg 18 km-t kell oda-vissza utazonom (kb. másfél óra + benzinköltség), hogy személyesen megkaphassam az ÖK fejléces papírján: Igazoljuk, hogy a... Hrsz.-on nyilvántartott ingatlan az X utca nevű közterületen helyezkedik el.... majd ezzel bemennem a postára, és ajánlott tértivevényes levélként feladni, ez még minimum fél óra és plusz pénz. Vagy menjek be személyesen a Harmat utcába megint...

Mi szükség van erre? Ezért vannak ilyen magas adók, meg járulékok, hogy ezt az elburjánzott, önmaga fontosságáért és fenntartásáért az emberekkel packázó, ostoba, tehetetlen állami vízfejet eltartsuk... :(((( Olyan baromi profik amúgy, hogy még az ügyintéző is doktori címmel rendelkezik...
Nem is mertem kedvesemnek ezt elmondani, így is már eléggé felhúzta magát az eddigi ügyintézéseken.
Melléktörténet: Tegnap be akartuk jelenteni a gázóra állását. A lakás bérbeadója elfelejtette közölni az ügyfélszámát. Megkaptuk nagy nehezen tőle. Próbáltam a szerződésbe beleírt 80-as Főgáz telefonszámot tárcsázni, de mobiltelefonról nem hívható. Vezetékes telefon meg nincs. Király. 
Nosza, de miért van 3G-s telefonom, ráguglizok a Főgázra. Természetesen csak a központi ügyfélszolgálati telefonszám van meg, amelyet felhívtam, és természetesen, ügyintézők csak 5 óráig dolgoznak, és természetesen az elérhetőségek automata menüjénél nincs benne a mérőállás bejelentés, ahogy se a gugliban, se a Főgáz saját keresőjében nem találtam meg (ez utóbbi egyébként nálam semmire nem adott ki találatot...).
Végül bekunyeráltam magam a bérbeadó vezetékes telefonjára, majd felhívtuk, természetesen a call center csak magyarul beszél, elkéri az ügyfélszámot, beütöm, erre mond egy nyolcjegyű számot, hogy erre a mérőre kívánok bejelenteni? Mittudomén, nem azért adtam meg az ügyfélszámot, hogy azonosítsam? Ez az egy mérő van rajta, miért kérdezgetik még ezt is? Oké, lenyomjuk a telefont, vissza a lakásba, leírunk minden számot, ami a mérőn látható, vissza a telefonhoz. Most végre végig tudunk menni az egészen, tényleg erre a mérőre akarunk bejelenteni, sikerült is. Elvileg. Aztán majd meglátjuk.
Kedvesem nem érti, ha megadtuk az ügyfélszámot, minek még a mérő számát is? Én se értem...

3 komment

Címkék: microsoft vélemény kritika internet jog közélet informatika napló korea megmondás közigazgatás magyarisztán morfondír

A BKV jegy- és bérleteladási irányelveinek kivonata

2008.10.08. 08:32 :: Daily Shark

Általános stratégia alapelvek:

  • A pénztárosok kötelesek minden lehetséges módszerrel lassítani a jegy- és bérletkiadás folyamatát, külön tekintettel a hó elejei időszakra, mikor a legtöbb várakozó a jegy- és bérletpénztárak előtt.
  • A pénztárakért felelős vezetőknek kerülniük kell minden olyan rendszer használatát, mely megkönnyítené/meggyorsítaná a jegy- és bérletkiadást.
  • Különösen kerülendő a pénztárakban a hó eleji időszakban a kibővített nyitvatartás és a több pénztár egyidejű üzemeltetése, mely csökkenthetné a várakozók számát a pénztárak előtt.
  • A pénztárosok számára tilos az idő- és energiarabló udvariaskodás. Különösen javasolt a mogorvaság, ingerültség, durvaság, valamint a kelletlenséget kifejező metakommunikáció (szemforgatás, szájelhúzás, grimaszok) gyakori alkalmazása, szükség esetén jól hallható magában morgás, "már megint számla kell valakinek" sóhajtás alkalmazása. A fentieket nem kellően alkalmazó pénztárosok kötelesek erre specializált tanfolyamon részt venni, ahol elsajátíthatják és begyakorolhatják a fenti műveleteket.


Részletes szabályok:

  • A jegy- és bérletpénztárakban informatikai rendszer kiépítése és használata szigorúan tilos! Mindenféle művelet automatizálása kerülendő, becsüljük meg az emberi munkát!
  • A jegy- és bérletpénztárakban számlaadásra csak és kizárólag kézírásos kitöltésű számlatömb használható. A pénztáros köteles ezeket kalligrafikus kézírással, jól olvashatóan, kellő gondossággal kitölteni, tekintet nélkül ennek időigényére. A várakozók számának arányában a pénztáros köteles mind több időt fordítani a számlák kitöltésére.
  • A bérletek érvényességének feltüntetésére mindenféle automatikus/informatikai alapú módszer tilos. Az egyedüli elfogadott módszerek: gyorsan elmosódó, kézzel beállítható dátumbélyegzők használata, illetve kézírással való feltüntetés. Ezek nagyobb teret adnak pénztárosainknak az emberi jogot jelentő tévedések megvalósítására és fejlesztik az utasok ellenőrzési készségét, valamint lehetőséget adnak jól képzett jegyellenőreinknek a pénztárosokban vakon bízó utasok megbüntetésére.
  • A dátumbélyegzővel használata előtt, annak beállítása után 1-2 próbanyomást kell végezni, hogy a téves dátumbeállításban biztos lehessen a pénztáros.
  • A dátumbélyegzők kézi utánfestékezése óránként javallott. Az utánfestékezést a rendszeresített festéktartó edényből a mellékelt ecset segítségével a pénztárosnak kell elvégezni kellő gondossággal. Az utánfestékezés után legalább 10 próbanyomást kell végezni az erre rendszeresített papírlapon.
  • A dátumbélyegző festékezésére kizárólag könnyen elmosódó, a bérlet fluoreszcens narancssárga színéhez közel álló színű (pl. halványpiros) festék használható, hogy ezzel is megkönnyítsük ellenőreink számára a bérlet érvénytelenségének kimondását. A festékek elmosódottságának biztosítása a minőségellenőrzési osztály kiemelt feladata.
  • A "Budapest kártya" és a hozzá való prospektus egy helyen tartása szigorúan tilos! "Budapest kártya" vásárlása esetén a pénztáros köteles a prospektust (de mindig csak az éppen eladott példányszámnak megfelelő számút) a raktárból személyesen kihozni. A pénztáros a raktár és a pénztár közti utat köteles kellő gondossággal, csökkentett sebességgel megtenni, hogy az üzemi baleseteket elkerülje.

Kiegészítő szabályok azon kivételezett jegy- és bérletpénztárakban, ahol bankkártyás fizetést - engedve az értelmetlen lakossági kényszernek - mégis lehetővé tettük:

  • Bankkártyás fizetéseket a pénztárosnak kötelessége külön könyvelnie az erre rendszeresített A4-es fehérpapírlapon oly módon, hogy a függőlegesen elhelyezett papírt előtte vonalzó segítségével közel egyenlő rubikákra osztja, majd minden egyes rubrikába feljegyzi az adott tranzakció számát és összegét.
  • A kártyaleolvasó által kinyomtatott bizonylat pénztárban maradó példányait a pénztáros az erre rendszeresített iratcsipesz segítségével köteles gyűjteni. Amennyiben a bizonylatok száma elérte a csipesz összefogó képességének biztonsági határához közel álló húsz példányt, a pénztáros köteles a bizonylatköteget a csipeszből kivenni és a szolgálati tűzőgép segítségével összetűzés által tartós kötést létesítve az erre rendszeresített borítékba helyezve gyűjteni.

 

                                                                          A BKV Igazgatósága

14 komment

Címkék: vélemény közélet közlekedés bkv megmondás magyarisztán

Külföldinek lenni Magyarisztánban 1. - Megmártózás a közigazgatásban

2008.10.01. 11:34 :: Daily Shark

Nemrég sok érdekes tapasztalatot sikerült szereznem a magyar közigazgatás működéséről.
Dél-koreai kedvesemnek segítettem az itteni tartózkodásához szükséges formaságokat elintézni.
Először az adóhivatalba látogattunk el, hogy adószámot kérjünk neki. Előtte természetesen felhívtam az ügyfélszolgálatot, megmondták, hogy hányas számú nyomtatványt kell kitölteni hozzá és hogy 2200 Ft illetékbélyeg kell.
A Dob utcában hamar meg is találtuk a hivatalt, ahol még zárás előtt másfél órával sikerült sorszámot húzni. Gyorsan kitöltöttük az űrlapot a hátulján lévő kitöltési útmutató szerint. Mivel van itteni lakcíme, az útmutató szerint nem kellett a külföldi állandó lakcím mezőt kitölteni. Látszott, hogy még bőven volt idő a sorra kerülésig (szerencsére a sorszámok lineárisan haladtak), gyorsan beugrottam a sarki postára illetékbélyegért.
Mikor végre mi következtünk, odaadtam az idős hölgynek a kitöltött nyomtatványt meg az okmánybélyeget. Ez utóbbit vissza is lökte, hogy az első adóigazolvány kiadása díjmentes. Kár, hogy ezt nem mondták a telefonban... annál is inkább, mert a postán nem váltják vissza a bélyeget, csak és kizárólag a Hungária úton, az illetékhivatalban.
A néni amúgy azt mondta, hiányos az űrlap kitöltése, mert nem írtuk be a külföldi címet. Nem is kell, mutattam, mert van magyar címe. Mire ő:
- De azt is ki kell tölteni! -
- Az útmutató szerint... - kezdtem, de félbeszakított.
- Ne foglalkozzon az útmutatóval, én azt mondom, hogy kell! - oktatott ki.
- Jó... de akkor miért nem ezt írják az útmutatóban? -
Ő kissé bosszúsan: - Mert azt még az informatikai rendszer elkészülte előtt nyomtatták, és aztán kiderült, hogy nem enged továbblépni, ha külföldi esetében nincs meg a külföldi lakcím! -
Közben elkezdtem írni, de hirtelen eszembe jutott, hogy ugye írhatok Szöult és Seoult is.
- Angolul vagy magyarul töltsem ki a külföldi cím mezőt? -
Ingerülten: - Most mit kérdez annyit? Más mindenki ki tudta tölteni szó nélkül! -
Én továbbra is szelíd és udvarias maradtam: - Csak nem szeretném, ha esetleg a rendszer nem fogadná el... -
Szigorúan: - Úgy töltse ki, hogy a postás megtalálja, ha levelet küldünk neki oda! -
- Jó, akkor az angol átírással töltöm ki. -
Bár nem egészen értem, hogy akkor most csak az informatikai rendszer korlátjai, vagy a levelezés miatt kellett ezt kitölteni végül? Azért azt megnézném, hogy mihez kezdenek Szöulban az APEH magyar levelével...
Na mindegy, ez egész gyorsan ment.
Másnapra már lefoglaltam egy időpontot 11:30-ra a Bevándorlás és Állampolgársági Hivatal (röviden BÁH) internetes portálján a Harmat utcai ügyfélszolgálatra.
A Kőbánya-Kispest állomásról a 85-ös busszal haladva kedvesem megcsodálhatta a szocreál Kökit, amit épp átalakítanak/lebontanak/felújítanak, illetve a panellakótelepeket. Érdekes módon otthonosnak találta, hiszen náluk is az emberek túlnyomó része hasonló, jellegtelen lakótelepi tömbökben él, legfeljebb az infrastruktúra és a minőség jóval magasabb színvonalú.
A BÁH egy régi, vidéki vasutas szolgálati lakáshoz hasonló épületegyüttes egyik egyszintes melléképületében volt (kedvesem megjegyzése, mikor beléptünk az udvarra: mi ez, börtön?)
A váróterem aránylag kulturált, tele mindenféle nemzetiségű emberekkel. Információs pult van, de mögötte senki. Felirat a falon: az internetes időpontfoglalással rendelkezők soron kívül jelentkezzenek az információnál!
Jó, én jelentkezem, csak lenne kinél... úgy negyed óra múlva eluntam, és vettem a bátorságot, hogy bemerészkedjek az ügyintézőpultokhoz, ahol többnyire fiatal hölgyek töltögettek papírokat és verték a billentyűzetet. Udvariasan megkérdeztem, hogy kinél kell jelentkeznem az internetes foglalással, mert az információs pultnál nincs senki. Bólogattak, hogy várjak csak ott, nemsokára jön a kolléga.
Vártunk még 10 percet, de a "nemsokára" nálam már túlcsordult ezzel. Ismét belopakodtam az "ügyféltérbe" és sűrű elnézések közepette felhívtam a figyelmet, hogy még mindig nincs senki az információs pultnál. Kikiabáltak, keresvén a kollégát, egymástól kérdezősködtek, majd "mindjárt jön!" biztatással visszaküldtek az információhoz, ahol utánunk már szép sor alakult ki.
És tényleg, alig 5 perc múlva megjött az információs, mentségére legyen mondva, szimpatikus, korrekt fiatalember, mondtam, hogy internetes foglalás, bólintott, kipipált valamit egy papíron, elkérte a szükséges dokumentumokat (Tartózkodási engedély kérelem, szállásadói nyilatkozat, a szállás hiteles tulajdoni lapja, munkavállalási engedély, munkaszerződés, útlevél, 18000 Ft illetékbélyeg, nyilatkozat arról, miért nem a külföldi külképviseleten kérte a tartózkodási engedélyt), melyeket büszkén elé tártam, átfutotta, bólintott ismét és adott egy sorszámot. Történt mindez fél órával a foglalt időpont után, ezért megkérdeztem, hogy ha ilyen sorszámos a dolog, mi értelme van az internetes foglalásnak? Azt mondta, ezt a sorszámot hamarosan soron kívül fogják hívni.
Közben még kitöltöttem egy lakcímbejelentő lapot is, és mindössze egy órával a lefoglalt időpont után sorra is kerültünk.
Kimondottan csinos, fiatal ügyintéző előtt ültünk le, persze pár dologba belekötött... azt tudtam előre a telefonos tájékozódás alapján, hogy egészségbiztosítással kellene rendelkeznie, de hát ez nem megy olyan gyorsan, így azt később be lehet nyújtani hiánypótlásban. A többi papír nagyjából jó volt, bár pár dolgot még ki kellett tölteni, azon csodálkoztam, hogy miért velem x-elteti be a rubrikát, miért nem tudja ő megcsinálni...
Kellett még írni egy gyors nyilatkozatot, hogy eddig még nem volt kedvesem kiutasítva és nem kért tartózkodási engedélyt.
Gyorsan lekörmöltem, aláírta, átadtam. Pecsételt jobbra, balra, összefűzött, másolt (ez pozitív, mert elvileg nekünk kellett volna másolatot vinni a papírokról), majd kiküldött, hogy várjunk, 10 percen belül szólít minket megint. Így is lett, kedvesem kapott egy ideiglenes tartózkodásit, és 10 napon belül be kellett nyújtani az egészségbiztosításról szóló igazolást.
Így a harmadik nap az EP-hez zarándokoltunk, igazából csak érdeklődni akartam, mivel fél órán át folyamatosan hívogatva őket sem vette fel senki a telefont a központi számukon, csak a call center idegesítő mantrázását lehetett hallani. A harmadik kísérletre sikerült megtalálni a megfelelő épületet és ajtót a Teve utcában, nagy váróterem, rengeteg ember, persze megint űrlapkitöltés és sorszám. Itt sajnos a sorszámok nem lineárisan mentek, így fogalmunk se volt, mennyi ideig fog tartani, mire sorra kerülünk. Kb. 50 perc várakozás után végre mi következtünk, beadtam a papírokat, az ügyintéző középkorú hölgy segítőkész volt, mert elmondta, hogy ha lenne igazolásunk a munkáltatótól a munkaviszonyról (ugyanis az aláírt, lepecsételt munkaszerződés nem elég) és meghatalmazás a TAJ szám ügyintézésre, most helyben megkaphatná a TAJ számot (persze ezt nem tudtam, mert elérni őket telefonon nem lehetett), de elfogadják faxon is.
Szóljak be a cégnek, mondta, és ha megjött a fax, soron kívül megcsinálja nekünk.
Betelefonáltam, elmondtam, mit és milyen formában kérek elküldeni, kb. fél óra múlva megérkezett a fax, és 10 perc alatt meglett az igazolás és a TAJ szám is. Igaz, kissé olvashatatlanul töltötte ki a papírt.
Egyrészt nagy volt a boldogságunk, hogy a megérkezése utáni első három napban szinte minden formaságot elintéztünk, másrészt azért eléggé fárasztó volt, és kiszolgáltatottnak érezte magát, hiszen helyi viszonyokat ismerő segítsége nélkül semmire se ment volna. A hivatalokban az ügyintézők egy kukkot nem beszéltek angolul (igen, beleértve a bevándorlási hivatalt is), vagy ha beszélnek, nem vették a fáradtságot, hogy ők magyarázzák el a teendőket, mindig én fordítottam. És persze az összes nyomtatvány csak magyar nyelven létezett...
Igaz, a BÁH honlapján elég sok információ van már angolul is.

Azért persze a történet mégse végződhet heppienddel. A könyvelő cég, aki a mi cégünk pénz- és munkaügyi dolgait intézi, jelezte, hogy nem tudja a TB-nél bejelenteni kedvesemet, mert csak az ügyfélkapun keresztül, zárt elektronikus rendszerben teheti meg, de adószám nélkül nem engedi ezt a rendszer.
Márpedig hiába volt az első dolgunk az adószám kérése, az igazolványt 2-3 hetes határidővel ígérték kiküldeni... ez azért vicces, hogy ennyire nincs összhang.
Most még az a kérdés, nem okoz-e ez nehézséget a BÁH-nál beadandó hiánypótlás esetén, amire péntek délelőttre foglaltam időpontot? Bár remélhetőleg az igazolás elég lesz nekik, és nem tudják azt külön leellenőrizni, be van-e már jelentve...

Az már más kérdés, hogy ezen a procedúrán 10 évvel ezelőtt átesett ismerőseim szerint most összehasonlíthatatlanul jobbak a körülmények és egyszerűbb az ügyintézés, mint régen, de egy dél-koreainak még ez is nagyon provinciális és érthetetlenül nehézkes.

13 komment

Címkék: vélemény közélet magyarország informatika napló korea közigazgatás magyarisztán morfondír

Dél-Korea, Kína és Japán: hasonlóságok és különbségek 4.

2008.09.22. 23:31 :: Daily Shark

Az írás Rie Von-bok:Korea unmasked című könyve és saját személyes tapasztalataim alapján készült. Nem tekinthető mindenhol általánosan elfogadott történelmi hűségűnek, a szerző véleményét tükrözi.

A harmadik részben Japánnal foglalkoztam.
A következő elemzés tárgya Korea lesz.

Nézzük, mi az a központi érték, mely meghatározza a koreaiak gondolkodását. Ehhez először érdemes áttekinteni a geopolitikai és történelmi előzményeket. Korea félsziget, és mint ilyen, sajátos helyzetű. Három oldalról tenger veszi körül, egy nyúlvány Ázsia keleti részén a Japán-szigetek felé. Ebből következik, hogy stratégiai fontosságú a szerepe, hiszen minden olyan népnek, aki a kontinensről a szigetekre akarna jutni, illetve vica versa, a szigetekről a kontinensre érkezők számára is hídfőállásul szolgál.
Ezért állandóan ki van téve a kétirányú katonai agressziónak, átkelőországként szolgál hadjáratok során, és minden háborúskodó fél fontosnak tartja, hogy uralhassa.
Ez különösen igaz Korea esetében, egyik oldalról a kínai birodalom, másikról a harciassá váló japánok fenyegették, és persze ott voltak még a kalózok, egyéb szomszédos országok – azaz állandó fenyegetettségben élt.
A folytonos inváziók nagyon megviselték a koreaiakat, akiknek elsődleges fontosságú cél a túlélése volt ilyen körülmények közt. Egy pillanatra sem lazíthattak.
Ugyanakkor a más népek támadása gyakran eredményezi azt, hogy az etnikumok egyre jobban keveredni kezdenek (erőszakosan, lásd a boszniai háborút, ahol tudatosan alkalmazott stratégia volt etnikai változtatásai céllal a nők megerőszakolása), ami hosszú távon akár a nemzeti identitás elvesztéséhez is vezethet. Ezért a koreaiak rendkívül kirekesztővé váltak, teljesen megtiltották a keveredést más népekkel, olyannyira, hogy ha valakinek mégis egy idegen „barbártól” lett gyereke, meg kellett halnia, felszólították, hogy kövessen el öngyilkosságot.
Ez az egyik alapvető dolog, ami meghatározta a túlélési ösztönüket: Keveredés=kihalás.
Másrészt olyan népek, melyek folyamatos ostromoktól szenvednek és szüntelen harcot kell folytatniuk a túlélésért, szükségszerűen rendkívül keményekké és szélsőségesekké válnak. Nem kötnek kompromisszumot, konokul, végsőkig ragaszkodnak elveikhez.
Míg Kínában a vezérelv az egység, Japánban a harmónia és béke, Koreában az életük és javaik minden áron védelmezése vált központi értékké.
Ezt legjobban az a kínai írásjel fejezi ki, melynek kiejtése „csung” vagy „dzsung”, attól függ, milyen átírási szabályt használunk. A koreaiak ezt a szót prefixként használják olyan szavakhoz, mint lojalitás és hűség. De az a csung, ami a koreaiak gondolkodását meghatározza, egész más. A kínai dzsung jelre alapul, mely jel egy zászlót szimbolizál, és akkoriban a zászló a falu közepén szokott lenni, azaz a dzsung egyik jelentése: központ. Konfucse (Konfuciánus) szerint a dzsung „minden dolgoknak nagy esszenciája” (ami a központban van), avagy a becsületesség és tisztesség szelleme, mely mentes minden egyéni érdektől. Ez a lelke a dégongmusza-nak (jelentése: nagy uralkodókat nem a saját magánérdekeik vezérlik), azaz a becsületesség, egyenesség és őszinteség.
Maga a kínai csung karakter is jól szimbolizálja ezt, hiszen a szív szimbólum kapcsolódik a dzsung központot jelentő jelével – azaz az ember szíve a közösség érdekeit előrébb kell helyezze, mint a saját egyéni érdekeit. A dzsung másik jelentése: az egyensúly állapota.

Összegezve, a koreai csung gondolkodásmód kihangsúlyozza az igazságot, becsületességet és osztozást, ez a koreai viselkedés és gondolkodásmód fundamentuma. Még egyszerűbben: ami helyes és becsületes mindenki számára, az tekinthető értéknek és senkit nem ingathatnak meg ebben egyéni érdekek.
Ha így világossá vált a csung jelentése, egyszerűbb lesz megérteni azokat a következő általánosan használt koreai fogalmakat:

Csung-szeong: megingathatatlan hűség egy felsőbbrendű hatalom iránt, az elkötelezettség bármiféle változása nélkül.
Csung-sil: konokul és kitartóan folytatni a munkát, anélkül, hogy bármi befolyásolná.
Csung-dzsik: makacsul kitartani a becsületesség mellett, a csalárdság bármilyen tolerálása nélkül.
Csung-sin: hűséges szolga/csatlós/alkalmazott, aki kitartóan szolgálja urát, nem adva fel elkötelezettségét személyes előnyökért sem.

Láthatjuk tehát, milyen központi szerepet játszik a koreai gondolkodásmódban a becsület és tisztesség.
De mit is jelenthet a gyakorlatban az, hogy „tisztességesnek lenni mindenkivel”?

Úgy kell viselkedni, ahogy az emberek többsége,illetve a társadalom becsületesnek ítél. Ez az elv a koreai életmód és gondolkodás szinte teljes egészét meghatározza. Más szóval, senkitől se elfogadott, hogy a társadalmi normák ellen próbál lázadni.
Ennek negatív oldala sajnos, hogy ez a csírája annak a merev és szélsőséges gondolkodásnak, amit a „fekete-fehér/igen-nem” antagonisztikus ellentéteivel lehet jellemezni. Például, Dél-Koreában általánosan elterjed az a vélemény, hogy „a komcsik mind rosszak” (Nahát, biztos, hogy ez Korea? Azt hittem, ez nálunk alapelv az új többségnél... :) )
Ha bárki mondjuk elkezdene úgy érvelni, hogy „de hát a kommunizmus alapelve az, hogy mindenki a szükségletei szerint, egyenlő arányban részesüljön a javakból, miért lenne ez rossz elve?” az számolhat az azonnali nyilvános kiátkozással. :)
Másik oldalról, általános elfogadott, hogy a családi összhang nagyon fontos. Ha bárki előjönne olyan érvekkel „igen, de ez csak ideális esetben van így, az emberek összekülönböznek, a párok elválnak gyakran”, azonnal kapna a fejére, hogy merészeli megkérdőjelezni a legszentebb társadalmi értékeket egyikét, bizonyára megfertőződött valami rossz nyugati ideákkal...
A csung szellemének értelmében annak az elvnek, hogy mindenkivel tisztességesnek kell lenni, van egy másik folyománya is, amit úgy hívnak: gjundzsöm (remélem, jól írtam át), és azt jelenti: minden embert egyformán és korrekten kell kezelni, azaz az előnyöket egyenlően elosztani, tehát a csung szellemében a jólét gyümölcseit egyenlően kell szétosztani.
A gyakorlatban ez így működik: nem fair, ha neked van valamid, amim nekem nincs, ami neked van, nekem is rendelkeznem kell vele, ami nekem nincs, helytelen, ha neked van.

(Nocsak, nocsak... mintha már hallottam volna ilyesmit annak idején, akkor azt úgy hívták: szocializmus...:) )

Na de a kapitalista társadalomban ez így nem működhet, ott az egyéni vagyonok nagyon egyenlőtlenül oszlanak meg, ez az alapját képezi ennek a társadalmi berendezkedésnek. Így ennek az alapelvnek a megvalósítása nem úgy történik, hogy a nagyobb vagyonokból elvesznek a kevésbé módosok, ellenkezőleg: arra készteti az alacsonyabb életszínvonalon élőket, hogy eszeveszett munkamániásként látástól-vakulásig gürcöljenek, hogy ők is többre vigyék, hogy ők is meg tudják venni azokat a javakat, ami a másiknak van.
És ahogy az nyilván sejthető, ez az egyik hajtóereje a koreai gazdaság hihetetlenül lendületes fejlődésének (ne feledjük, a 60-as évek elején még a világ legszegényebb, pár éve háborúban szétvert országa volt, mára pedig a legfejlettebbek közt van.)

A koreai gondolkodás másik alapvető sarokköve a nemzeti önazonosság megőrzése. A tradíciók ortodox módon történő továbbvitele a nemzeti létük fundamentuma. Az ortodox megközelítés nem csupán a koreai etnikai zártság fenntartására vonatkozik, hanem kiterjed általában mindennek az eredeti, ősi, hagyományos formában történő megőrzésére. Ez a fajta ortodoxia elvet mindenfelé eltérést a hagyományoktól, azt tartja legitimnek és tisztességesnek, ami megfelel a hagyományos elveknek, melyet a végsőkig védelmeznek – ez is a csung szellemének konfuciánus kifejeződése.

Összefoglalva: a koreai csung szelleme, mely a koreai lélek esszenciája, felöleli a a társadalmi normákhoz való megingathatatlan ragaszkodást, az egyéni érdekek miatti álláspontváltozás teljes elítélését, a közös érdekeknek az egyéni érdekek fölé helyezését, a javak egyenlő és tisztességes elosztását, szorgalmazza az ortodox ragaszkodást a hagyományos alapelvekhez.
Ez a kívülálló számára nyilván megátalkodott, értelmetlenül merev konokságnak tűnhet.

A csung legtisztább kifejeződése a szonbi. Párhuzamba lehet állítani ezt a japán busi osztály erkölcsi szabályrendszerével a busidoval. A busi osztály irányította Japánt mintegy 700 éven át, egészen az 1868-as Mejdzsi-restaurációig. A busido etikai kódex a harcos, a szamuráj útja volt, mely tisztelte a dicsőséget és a halálmegvető bátorságot, a test és lélek aszketikus edzését, az önfegyelmet, a kitartást, a feltétel nélküli hűséget az urához, a dicsőséges halált. Mivel a Bakufu-rendszer alatt a harcos rend uralta az országot, nem csoda, ha ezek az értékek is a katonai értékeket domborította ki.
Ezalatt a koreai Csoszon-korszakban a szonbi-szelleme volt a meghatározó etikai kódex.
Mi is valójában a szonbi? Eredetileg, szó szerint olyan tudóst, tanult gondolkodót jelentett, aki nem vállal kormányzati pozíciót. Általános értelemben olyan jellemes emberekre alkalmazták, akik tudásnak és erénynek is birtokában vannak.
A Csoszon-periódus uralkodó osztálynak rendelkeznie kellett a szonbi tulajdonságaival. A szonbi feltétel nélküli hűséggel szolgálta hazáját - azaz akkoriban annak jelképét, a királyt, ugyanakkor a nép érdekeit kellett a szeme előtt tartania és képviselnie, akár a királynak ellentmondva is. Életét a tanulásnak szentelte, és elfogulatlanul ítélt, erényes életet élt, nem tehetett olyat, ami rossz a társadalomnak még a saját előmenetele érdekében sem. A szonbinak nem voltak bűnös vágyai, hogy minél nagyobb vagyont harácsoljon össze mások megkopasztásával vagy illegális úton, megvesztegethetetlen volt, elveihez halálig ragaszkodott, inkább feláldozta életét, semmint meggyőződése ellen cselekedjen. Akkor is kimondta az igazságot, ha tisztában volt vele, hogy ezzel az életét kockáztatja. A szonbi kötelességének tekintett akár a királyt is figyelmeztetni, ha úgy látta, hogy letért a helyes útról és már nem jól szolgálja a népet. Ha veszélybe került a haza, a szonbi katonai ruhát öltött, lándzsát ragadott és a hadak élére állva vezette harcba őket.
A koreai szonbi és a japán busidó egyaránt az uralkodó osztály erkölcsi szabályrendszeréül szolgált, kicsit mint a nyugati világban a „noblesse oblige” elve.
Megállapíthatjuk, hogy a csung gondolkodásmód a szonbi szellemének magja.
A koreai társadalom által szorgalmazott erények tehát: Csung, gyermeki áhitat, jóakarat, hűség, becsület.
Ez olyannyira beleivódott a társadalomba, hogy lehetett egy ember bármilyen sikeres, ha nem rendelkezett a fenti erényekkel, az emberek többsége becstelen, lelkiismeretlen alaknak vélte és nem fogadta el szonbinak. Az emberek tisztelete a szonbik iránt független volt azok vagyoni helyzetétől.
Alapvetően ma is élnek ezek a meggyőződések a koreaiakban: azokat tisztelik, akik egyenes jelleműek, elfogulatlanok, szemtől szembe kimondják, amit gondolnak. A szonbi tulajdonságok még manapság is pozitív példaként lebegnek a koreaiak szeme előtt.
Azonban a szonbi szellemének persze vannak manapság árnyoldalai is, ez főleg a rugalmasság szinte teljese hiánya. Ráadásul a csung szerinti hagyományőrzés egyre nehezebbé válik, ahogy a modern információs kultúra és a könnyű migráció lehetősége ennek a merev változatlanságnak egyre inkább ellentmond.

4 komment

Címkék: vélemény kultúra történelem japán társadalom ázsia korea

Gyurbán- Orcsány szónoklata, Markov-generátorral: Reloaded!

2008.09.20. 21:33 :: Daily Shark

Vakablak blogjában láttam meg ezt a jópofa mókát, a Markov-szöveggenerátort. Ez a beadott szöveget valamilyen komplikált matematikai algoritmus alapján megkeverve adja vissza, de úgy, hogy valamiért a szókapcsolatok aránylag jól megmaradnak.
Itt a bemenet Gyurcsány öszödi beszéde és Orbán ennek évfordulóján mondott beszéde volt.
Szerintem igen szürreális megjelenítő erővel tükrözi a jelenlegi magyar viszonyokat.

Közben beláttam, hogy ez így túl sok és ömlesztve olvashatatlan, kicsit megszerkesztettem, központoztam, lerövidítettem.

Évfordulóhoz érkeztünk. Mégsem ünnepelni jöttünk hát.
Nem tudunk állapodni még egyszer, fogom, a magyar demokrácia látszat, paraván csupán a sokrétűségét, ami lényegében a fejünk fölül, hogy gyerünk, a papírját végre, amire büszkék legyünk rá, képesek. Ha belegebedünk, akkor ne keresztbe verje.
Gyerekek. Nem tudom mondani, hogy az útiköltség elszámolásunk, bassza meg.
És el tudjuk mi szövetségünk, nem engedhetjük be, kell összeszedni, hanem nem elég, a gátlástalanságnak.
Megtesszük az első lépése a vizitdíjat, a Veres Janiig, a liberálisok közös vagyona. Sok igazságotok van, rossz, mert van egy Á-tól Z-ig megírt forgatókönyvem Magyarországra és csúnya.
Nem leszünk rá büszkék, ha minden más szakmája, csak ez, tudom nektek mondani, hogy elég felvenni a rossz zugügyvédek, pert nyerni nem probléma, ez a gazdaság annál jobb.
Teljesen érdektelen, hogy egyesítsük erőinket.
Fantasztikus egy egészségügyi szolgáltatás jut, a tandíjat, a kiszolgáltatott emberekkel. Gátat szabhatunk, hát az ország, azt az egészségügyet, hogy szánt szándékkal szétveri, porig rombolja a mi fog történni? Semmi, az az adók is, a hazugokat, és a nyakunkba, hogy soha ilyen dolgokat csináljunk. A baj lesz, nagyobb, mint soha sem elég.
Az a pannon pumát irigyli egész politikánk.
Az elmúlt tizenhét éve döbbent rá büszkék, ha a kasszából, de elengedem. Először csinálják. Máskor meg kollégiumok épültek ebben, a francba.
Gondoskodjatok magatokról, és az meg kell csinálni azért, mert hát a jóhiszeműséget, biztosítani a rászorulóknak egyfelől, és az emberek millióinak mindennapi életét.
Az a rendszer nem gyengíti, aztán majd az önkény határvonalán egyensúlyoz, s nélküle nincs hát a bódulatból, és nem is volt, hogy á, francba, túléltük az egészségügynek a betegeket, a gyötrődés.
Nyilvánvalóan végighazudtuk az igazság, hogy ő, hogy a mi befolyásolni, hogy az ország, hogy tegyék már meg kiabálok egyet. És ha nem lehet végigcsinálni, hogyha valamit csinálnak, meg lehet szélesíteni. Nem így egy páran, a döntés milyen módon szerez érvényt világosan kifejezett demokratikus akaratának.
Gondoljuk csak, 18 mondta, hogy a szocialisták tették, maga biztosság mögött ott lévő hihetetlen energiát arra fölhasználni, hogy húzzatok már kiakolbólított régi igazságaikon.
Arra készül, hogy fizetőssé teszik, az öntisztulás. A kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy hogyan kell megpróbálni előre vinni ezeket az elmúlt egy emberetek, vagy nem, egyáltalán nem, egyáltalán nem.
Tudjuk, gyengék ahhoz, hogy gyertyát gyújtsunk, amely végleg eltávolítja a bajt, akik véget ért. Mindenkit vár mindenki. Mondom: Sanyikám, normális vagy bukás.Egyébként pedig szociális biztonság. Mondjuk ki ingatlanadót mindenkire.
Tudjátok, hogy amit mondtam az emberek, akkor 700-800 milliárd forintot fogunk tenni. Az nem észrevenni immár, hogy melyik a tandíjat, a népszavazás demokratikus, erőszakmentes és mély javaslataink lesznek.
Hazudnak, tehát jó oka van.
De csak reggel 7 százalékot, akkor azután nem külön-külön tudunk állapodni a hatalmon lévők, egyre többet várnak, a legrövidebb távon nincsen más szakmája, csak fél évszázad során egy irányba fújnak. Ez a Veres Janinak igaza van. Európa ráébredt, hogy mi csináltunk.
Gátat szabhatunk hát egyenesen, hová a demokrácia, a csapat, akire rábíztátok ennek az asztal körül, és menni vidékre nyugodtan, aprólékosan fölépített. Nem. Nem.
Őrült lóhalálában készül, hogy húzzatok már, tort ülhetne az igazságról. Azért nincsen, mert hogy ez is volt, hogy elég volt.
Imádtam. Életem legjobb családokból jönnek.
Hát ehhez képest az emberek megdolgoztak, és szellemi alapokra építse. A cukormázban úszó ígéretek garmadája.
Azt dobolják mindenhol, széltében-hosszában, Battonyától Nemesmedvesig, hogy melyik a maga is nehéz, hányszor ígérték meg, nagyon csöndben elmegyek. Mert hogy nem lehet, amelyből erő és a bódulatból, és nevezzük pőrén nevükön a kórházi napidíjat, a nem tűrheti el. Gondoljuk csak, „attól függ” van. De nincs ünnep. 
Önkényesen, az önkény, a kurva országban.
Szociálisan rombolják le Magyarországot, módszeresen verik szét a védtelenül maradt, kiszolgáltatott embereket.
Mert nem ez a hétszázát neki. És mi csináltunk. 
Ha a kétség, aki pénzt emel, ki a hazugság, az energiaárak is, az előrebocsátásával, hogy 4-500 ezer forintért csinálja a történelemkönyveknek, arra fordítjuk, hogy 20 százaléka a rászorulóknak egyfelől, és uraim!
Tisztelt hölgyeim és majd helyük, vagy te? Hát most bárki közülünk gondolná. 
De hölgyeim és még egyszer fogom a féltésben, a szociális válságban vergődik. Az az új idők széljárásába. Itt az ország, nemcsak azt, nem 50 milliárdot kell kötniük egymással.
Igen, kedves barátaim, egy lószart, mama.
Az isteni gondviselés, a szociális háló, ami most is fog fájni, bár az erkölcsi relativizmus utópiájából. Nálunk, akik ismerték az igazság, hogy mit fogunk megtakarítani. Mondom: Sanyikám, normális, vagy a tempót.
Pontosan tudják, hogy csináljunk egy időre a kormány szociálisan érzéketlen, és csaltak, csak végig, mi viszont igazat mondtunk, és volt a gazdaság, a szociális válság továbbmélyülését.
Bebizonyosodott, hogy új arisztokrácia kénye-kedve szerint bánjon a hazugság fogságából, s bár az ügyeket, fenntartani közöttünk, az emberek hosszú bizottságokban ücsörögni és megakadályozhatjuk, hogy ezt egy emberetek, vagy ránk fog okozni.
De az nem, valamit csinálnak meg neki, meg szegregál is. Ugyanolyan hazugság az, hogy messze nem büntetik meg, csak végig, mi történik. Vagy azt jelentik, amit az emberek megdolgoztak, és senkinek sincs joga, hogy túl vagyunk tökéletesek.
Van Á-tól Z-ig megírt forgatókönyvem Magyarországra és gyönge, mert hazugsággal és tanulja most mégis, hány darab interjút nem kell dolgoznunk, hogy mire készülnek. Egy új, megújított szociális válság újabb adókat fognak kivetni, mert csinálunk nagy baj, pedig épp az égbe szökő gáz, és vannak, akik nem botrány, az állam védelmét élvező ügyeskedőknek.
Elég volt, szociális hálót feszítsen, a hazugságnak ára ott van!
Ha el kell tudni, segítette, hogy nehogy baj lesz, hogy közösen átkozzuk a társadalom jövőjét azzal, aki pénzt vegyen el - kell beszarni! -, Orbán Viktor fogja megváltoztatni. Orbán Viktortól, meg kell lenni, a mi riogatjuk az őrlődés és amely tizenhét éve vár a temérdek pénz a Kiss Pétertől az ünnepléshez, ez egy könnyen veszítjük el a kurva ország!
Hogy nem tartana ki ingatlanadót mindenkire. A történelmi szövetség célja: a francba. Nincs erejük bevallani, a magyar nyelvezetben nincs ünnep.  Ott tévedtek, ha az igazi botrány, az adók is, mibe is fájt.
Bassza meg, hogy a kiszolgáltatott embereket.

Tisztelt hölgyeim és uraim!
Tisztelt hölgyeim és felemelt szív és a léhűtőknek, a minisztérium egészére ebben a saját maguk, a titkot, hogy van egy hónapban: talán sose.
Bebizonyosodott, hogy nem lehet, nincs hát amelyikünk bemegy egy hónapban, azt megelőző hónapokban titokban meg kell számolni.
Magyarország érzi, hogy ilyen problémánk nem külön-külön vagyunk, hanem megértették, hogy nekik semmi pénz van.
De igen, azt mondom, hogy bukás, akkor nem reform, és rossz, mert hogy mi hazánk, a hétszázát. Magyarország szívdobbanása ma szociális juttatás, pedig nem merjük kimondani,: létfeltételeiktől megfosztott kistelepülések.
És közben egyébként nem csinálnak. A történelmi egységet, mint egymillió aláírást kell kötniük egymással.
Én azt is emlékeznek a meglóduló áremelkedések, a nagy probléma, hogy tegyék már azt gondolom, hogy egyébként sértünk érdekviszonyokat, akkor mit mondunk? Természetesen a növekvő csecsemőhalálozás, bezárt munkahelyben.
Hát ehhez képest, társadalmi értelemben a helyzet: Hölgyeim és a kurva országot, mert számunkra egy könnyen veszítjük el, tudjuk várni, amíg nem eléggé kerek, nem lehet! Nem emelkedik fel sem a középosztálynak, másfelől szövetséget, történelmi szövetséget kell tenni és tettünk. Ehhez képest ma szociális háló, ami kell tudni, segítette, hogy hazugságok sokaságára épül.
Az első pár száz embernek, meg a Szonda szerint csinálni, mert végez azzal, hogy bár aggodalmaktól gyötörve, de mi történik: semmi.
El lehet a kábító korszellemből nem fölszisszenni, minden nagyon csöndben elmegyek.
Nem azért vezették, be fogom fejezni, hogyha sikerül lenyomni az emberek tavaly nyár óta, és van jó és helytelen, nincs szép és megtanítjuk a pannon pumát irigyli egész Európa!

6 komment

Címkék: vélemény politika kritika közélet humor megmondás magyarisztán markov

Csikós? Nindzsa? Hóhér? Mindez együtt?

2008.09.20. 18:16 :: Daily Shark

 Az Index fotói a mai tüntetésről (tudom, tudom, az Index mocsok szoclib és hazudik, de ennyi idő alatt még én se fotosoppolnám így meg a képeket):

Nem is tudom, ha nem lennének kissé riasztóak, akkor nagyon röhejesek lennének. Ezek akkor most éppen kik? Betyár Gárda? Magyar Zorró Brigádok? Nemzeti Érzelmű Itéletvégrehajtók? 

Nem tudom, ők is benne voltak-e, de azért ez már kezd bosszantó lenni, hogy rendszeresen bunkó csőcselék veri szét a várost és azt hiszik magukról, hogy ők a forradalmárok... :(
Épp most hallgatom élőben a rádióból, autókat vernek szét, gyújtogatnak, stb.

 

125 komment

Címkék: politika tüntetés társadalom magyarisztán közbiztonság

Dél-Korea, Kína és Japán: hasonlóságok és különbségek 3.

2008.09.20. 14:03 :: Daily Shark

Az írás Rie Von-bok:Korea unmasked című könyve és saját személyes tapasztalataim alapján készült. Nem tekinthető mindenhol általánosan elfogadott történelmi hűségűnek, a szerző véleményét tükrözi

második részben a kínai gondolkodás legfőbb értékéről, az Egy fogalmáról írtam. Folytassuk hát Japánnal. Mi az fogalomrendszer, mellyel leginkább jellemezhetőek?
Angol átiratban ez a WA. (Magyarul sajnos nem tudom a pontos átírást, de ha angolosan ejtjük, akkor ué, vagy ilyesmi).
Jelentése: béke, harmónia. Sok japán szóban szerepel ez a tag, mint például barátság, béketárgyalás, békés, harmonikus. Üzenete: éljünk harmóniában!
De hogy lett ez a legfontosabb nemzeti érték Japánban?
Míg a félszigeten élő emberek állandó támadásoknak voltak kitéve kívülről, ez nem fenyegette a vízzel körüzárt szigetország lakóit - de belső háborúskodás esetén ugyanez a tenger gátolta meg, hogy az emberek elmeneküljenek a harcok elől. Nem volt más választásuk mint kivárni, vagy beszállni a harcba.
A VI. század környékére világossá vált, hogy a belső viszályok és háborúk felőrölhetik a népet. Ezért Sotoku herceg (i.sz. 574-622) létrehozta Japán első alkotmányát, mely A Hét Cikkely Alkotmánya névre hallgatott.
Az első cikkely kinyilvánította, hogy békében kell élni, a harc elpusztítja a szigeten élőket.
Mi kell ennek megvalósításához?
Egy isteni uralkodó, akinek tekintélye megkérdőjelezhetetlen - viszont nincs valódi végrehajtó hatalma. Tehát legyen egy isteni személy, egy jelkép, aki az ország uralkodója - de legyen egy végrehajtó hatalom, egy vezető, aki ténylegesen kormányoz. A kezdetekben, mikor ez a rendszer kezdett kiépülni, a tenno (uralkodó) mindkét funkciót betöltötte, de később pusztán szimbólikussá vált, és kialakult a Bakufu rendszer, ahol a Tenno volt formálisan a hatalom csúcsán, alatta a királyi udvar, mint formális kormányzat, de valójában Sógun volt a tényleges hatalommal bíró személy és ő irányította a Bakufu-t, mely a valós kormányzati munkát végezte.
Egy kicsit analógiaként használható a brit rendszer, ahol a király(nő) szintén mint formális hatalom létezik, míg a tényleges irányítás a miniszterelnök és a parlament kezében van.
A bakufu-rendszer a japán harcos-uralkodó rétegre, a busi osztályra épült, mely gyakorlatilag Japánt uralta (megfeleltethető bizonyos fokig a feduális korszak angol lordjainak).
Érdekes módon ez a duális rendszer mind a mai napig fennmaradt mindkét országban, egyedüliként a G8 országok közt.
Hogyan is valósul meg a WA a hétköznapokban?
Elsődlegesen azt jelenti: kerüld a konfliktust!
Ha az összeütközés helyett a kikerülést választják, nem jön létre a konfliktus. Ez a fajta konfliktuskerülő magatartás nagyon mélyen gyökerezik a japán pszichében és ez adja a kulcsot a japánok mentalitásának megértéséhez.
Ahhoz, hogy a valóságban is kikerüljék az összeütközést, előre kell látni, mi okozhat ilyet, tehát kell egyfajta empátia és egymásra figyelés. Ezt a figyelmességet kikubarinak nevezik japánul. Az átlag japánokra általában jellemző ez a fajta jó tulajdonság, mely udvariasságban és szívélyességben jelentkezik (a jellegzetes mély meghajlásos köszöngetés például).
A japán beszédben és gesztusokban is túlburjánzik ez a fajta finom és udvarias stílus, számukra sokkal felháborítóbb és elfogadhatatlanabb a durva szavak használata, még viccből is. Nem úgy például Koreában: míg két koreai simán hátbaveregeti egymást és azt kiabálja "hét, te kurafi, évek óta nem láttalak", az ilyesmi a japán társadalmi érintkezéseben nem elfogadott stílus.
Ami nálunk teljesen "normális" párbeszéd:
- Lépj már arrébb, nem érzed, hogy a lábamon állsz?
- Jóvanmár, nem szándékos volt...
Ez Japánban így hangozhat el:
- Elnézést kérek, nagyon sajnálom!
- Nem, nem, én kérek elnézést, az én hibám volt!
Arra is vigyáznak, hogy szavakkal se provokálják egymást. Ez persze azt is jelenti, hogy mást mondanak, mint amit gondolnak, ha valaki mondjuk egy vacsoránál meggyőződött róla, hogy a új kollégája egy gusztustalan, elviselhetetlen alak, akkor is azt mondja neki, hogy "remélem, mielőbb ismét együtt tölthetünk egy ilyen kellemes estét", ha a háta közepére se kívánja a találkozást. A honne (eredeti szándék) és a tateme (ahogy a dolgok kifejezésre kerülnek) közti ellentmondás mélyen áthatja a japán társadalmat. Külföldiek mindig megküzdenek ezzel a jelenséggel, nehezen tudják jól értelmezni a japánok kommunikációját. Mivel a japánok gond nélkül tudják megérteni egymást a fenti módon, ne vádoljuk őket kétszínűséggel, próbáljuk inkább elképzelni, hogy ez a viselkedés azt az erőfeszítést szolgálja, hogy a wa szellemiségét megőrizzék, és legalább a felszínen ne sértsék egymás érzéseit.
Ez a tartózkodó körülményesség jellemzi a testi kontaktusaikat is. Sokkal ritkább a kézfogás találkozáskor, mint Európában, inkább mély meghajlásokkal üdvözlik egymást, és még jóbarátok közt sem túl gyakori az egymás megölelése, ennél sokkal szertartásosabbak. A személyes tér képzeletbeli buborékja náluk elég tág és nem szokás megsérteni, mindegyik éli az életét a saját virtuális burkában, és nem nagyon keverednek egymással interakcióba. Ugyanakkor a közös, nagy célok érdekébe kevés nép tud olyan egységesen fellépni, mint ők.
Ezzel szemben a koreaiak sokkal közvetlenebbek, nem udvariaskodnak egymással annyit a hétköznapokban, nem ódzkodnak a testi érintéstől, ha véletlenül egymásnak mennek, nem kezdenek végnélküli szabadkozásba, gyakran semmit nem is mondanak egymásnak és el se várják, csak mennek tovább. Számukra a személyes tér "buborékjának" átlépése nem jelent problémát.
Érdekes jelenség a videójátékok szemszögéből nézni a dolgokat: a japánok általában egymagukban szeretnek játszani, az online játékok számukra már túl sok érintkezést jelentenek. Ám a koreaiak a világ legnagyobb online játékosai, számukra az érintkezés hiánya kifejezetten unalmas.
Összefoglalva: a legfőbb lecke, amit megtanítanak a japán gyerekének: ne légy alkalmatlankodó, ne okozz másnak kellemetlenséget. A wa, a béke és harmónia megőrzése mindennél fontosabb, ezért erejüktől telhetően maximálisan kerülik a konfliktushelyzeteket és próbálnak udvariasak, figyelmesek maradni egymással, még ha ez gyakran csak felszínes és formális.

Ugyan nem tartozik szorosan ide, de azért manapság biztos változóban van ez, a fiatalság körében nyilván már eltérőek a normák. Amit még érdekességképpen megemlítenék, az a képregényeik sajátos kultúrája (anime/manga) és az európai szemmel szintén eléggé fura viszonyulásuk a szexhez és erőszakhoz. A japánok valami egészen elképesztő dolgokat tudnak kitalálni ezen a téren, mint például a legnagyobb nyilvános össz-dugás, ahol vezényszóra rengeteg önként vállalkozó pár szép katonás sorokba rendezve szeretkezett, természetesen videóval megörökítve. Avagy az a vetélkedős tévéműsor, (gyengébb idegzetűek most hagyják abba az olvasást) ahol a legextrémebb teljesítményeket díjazzák, például olyat, mikor a szereplők a sebtében magukba tömött ételt aztán egymásra hányják és hasonlók... (nem vicc, láttam valami ilyen videót a megosztókon...)
És akkor még nem beszéltünk a diáklányok kultuszáról (a japán férfiak megvesznek az iskolai egyenruhás diáklányokért, vagy diáklányoknak öltözött "profikért", egy időben voltak olyan automaták, melyekből diáklányok használt bugyijait vehették az erre izgulók, később ezeket higiénia okokra hivatkozva betiltották, bár inkább már talán a japán hatóságoknak is túl extrém volt.
A japán bondage a szado-mazo fétisvilágban egyfajta fogalom, talán úgy lehetne mondani, hogy ők szinte művészi szintre emelték az emberi test megkötözésének különböző formáit, szinte rituáléja és esztétikája van.

1 komment

Címkék: vélemény kultúra történelem japán társadalom ázsia korea

Nesortojjá, vazze...

2008.09.20. 12:48 :: Daily Shark

Nahát, felébredtem reggel és mit látok....
Az USA-ban, Angliában és Németországban is leállították a tőzsdéken a shortolást, vagyis az árfolyamesésre spekulációt a pénzügyi szektor részvényeire, ami példa nélküli eddig a tőzsdék történetében. Még az is lehet, hogy bizonyos ügyleteket örökre betiltanak.
Bár abban egyetértenek a szakértők, hogy magát a válságot nem ez a fajta spekuláció idézte elő, abban azonban óriási szerepe volt, hogy a válság ilyen súlyossá vált és ennyire bedöntötte a pénzpiacokat és olyan válságot okozott, ami az 1929-es óta nem fordult elő ilyen mértékben. És még nincs vége, a hatás természetesen át fog terjedni a reálgazdaságra is.

Közben a Fed hitelkonszolidációt végez (amit annak idején nálunk is megtett az állam és micsoda felháborodás volt miatta), és állami milliárdokból dob mentőövet magáncégeknek, 274 milliárd dollárt öntött szét (persze csak a kiválasztottaknak, a Lehman Brotherst simán hagyta becsődölni, míg az AIG-t kihúzta, a pénz, amit ráköltött, a éves GDP 0,6%-a volt!), ezzel gyakorlatilag államosítást végez (mondják külföldi szakértők is). Igen, az USA, a világ vezető kapitalista hatalma,  korlátozni akarja a piacokat és államosít, mindezt az adófizetők pénzén.
"Szabad piac-e az, ha privatizáljuk a profitot és államosítjuk a kockázatot?" - tette fel a kérdést az Egyesült Államok képviselőházának elnöke.
Mindezt egy olyan republikánus kormányzat idején, mely fennállása óta az állami beavatkozást ostorozta.

Hmm, tudom, én csak egy zavaros fejű fogalomkeverő vagyok, de valahogy ebből csak az jön ki számomra, hogy maga a piacgazdaság és a tőzsde rendszere a jelenlegi formájában nem igazán működik - hiszen azok a sikeres üzletemberek, akik shortra spekuláltak, semmi mást nem akartak, csak profitot... erről szól a piacgazdaság, meg arról, hogy a befektető vagy a cég olyan, mint a kisgyerek, neki semmi felelőssége nincs mások iránt, csak a saját cége/vagyona, profitja kell foglalkoztassa, tőle nem lehet elvárni, hogy globálisan lássa a dolgokat és hosszú távon, ő megteheti, hogy kizárólag a saját rövid távú hasznára gondoljon és azt növelve cselekedjen, mindegy, milyen kárt okoz ez másnak és a gazdaságnak általában - és ilyenkor ugye a hibás egyedül az állam lehet, aki nem jól játsza a gondos óvónénit, nem bástyázza kellően körül ezt az ügyes kisgyereket, nem csap a kezére időben, ha olyan helyre nyúl, ahová nem kéne...
Na, szerintem a felelősség ilyen fokú elhárítása és a parttalan önzés ilyen természetesnek vétele elfogadhatatlan, pedig számomra nagyon úgy tűnik, ezekre alapozott a jelenlegi piacgazdaság.
Az meg különösen visszatetsző, hogy azért ezek a cégek jórészt a saját túlzott kockázatvállalásuk miatt kerültek válsághelyzetbe, és mégsincs semmi jele, hogy bárki is felelősségre lesz vonva érte... tehát az üzenet az, hogy a nagy magán cégek nyugodtan kockáztathatnak, majd az állam megmenti őket, ha bajba kerülnek, az adófizetők pénzén.

1 komment

Címkék: vélemény politika kritika üzlet közélet gazdaság usa társadalom bank napló morfondír

süti beállítások módosítása