Linkblog

Daily Shark magazin

Vélemények, gyakran olyanról is, amihez nem értek. Leírom azokat a dolgokat, melyeket érdekesnek vagy éppen bosszantónak találok.
A blog utólag moderált, azaz:
Ellenvélemény, kritika: oké.
Személyeskedés, trollkodás, rasszizmus: kitiltva.
Vissza a címlapra->

Utolsó kommentek

Címkék

Éjjeli látogató

2008.08.04. 01:59 :: Daily Shark

Így hajnali 1 előtt, mikor otthon a notebook előtt ülve épp kezdtem belefáradni, hogy újabb és újabb grafikai effektusokat próbáljak kitalálni a céges programhoz, épp azon morfondíroztam, hogy ideje lenni aludni menni, mikor valami erőteljes surrogást hallottam és egy fekete árnyék suhant el fölöttem.
Elsőre valami nagy éjjeli lepkére gondoltam. Aztán továbbgondolva rájöttem, hogy annak túl nagy... akkor talán egy madár? Na de ilyenkor?
Ismét surrogás... és megjelent. Egy denevér. Kb. két és fél araszos szárnyfesztávval, láthatóan zavarodottan röpködött a lakásban.
Nem mondom, az első pillanatban picit megijedtem, nem nagyon jött még hozzám késő éjjel denevér látogatóba, de pillanatok alatt meggyőződtem róla, hogy ő sokkal ijedtebb lehet. "Eltévedtél, Batman!" mondtam neki, de lehet, hogy Drakula volt?
Gondoltam, majd kimegy, ha kinyitom az ablakot, elvégre a denevérek arról híresek, hogy milyen jól tájékozódnak, ultrahang, parkolóradar, miazmás... Való igaz, egyszer se trafált el, mindig kitért, és a bútorokkal se ütközött, de valami mégse stimmelt vele.
Kitártam ajtót-ablakot (közben azon kezdett járni az agyam, hogy vajon hol a nyavalyában jött be, mivel minden csukva volt), épp a lakás két átellenes pontján, de ő csak röpködött tovább benn, a nyitott ajtótól 10 centire mindig felvágott a plafonig és átcikázott a lakás másik végébe, ahol a nyitott ablaknál vett egy zsarukanyart és ment egy újabb kört. Néha lepihent valahol, egyszer a konyhában láttam meg a kenyérvágó deszka és a kenyérsütőgép közt pihegni, szeméből néma szemrehányás sütött, hogy miért építik ilyen csapdaszerűen a lakásokat.
Szerencsétlen egyre idegesebb lett, és én is vele együtt, hogy miért nem tud kimenni a 120x120-as nyitott ablakon, vagy a 200x90-es nyitott ajtón, közben megérkezett a két macska is, akik amúgy a szomszédban laknak, de idejárnak hozzám is enni, és döbbenten figyelték a bőregerem ámokrepülését. Mondtam nekik, hogy nyugi, ez is egér, még ha a légierőnél szolgál is, de nem győztem meg őket, hangosan fújva és morogva inkább kisomfordáltak.
Elhatároztam, hogy megpróbálkozom aktívan kitenni a szűrét, először kesztyűt kerestem, mivel mikor legutóbbi pihenését végezte a könyvespolc tetején, alkalmam nyílt megszemlélni hegyes kis fogazatát, és ugyan nem látszott veszélyesnek, de biztos fáj a harapása, és valahonnan olvasmányaimból úgy rémlett, hogy elég nagy valószínűséggel mindenféle fertőzéseket lehet tőle kapni. Aztán a követendő taktikán gondolkodva rájöttem, hogy sokkal többet van levegőben, mint megközelíthető, álló helyzetben, talán jobb lesz, ha repülés közben próbálom csapdába ejteni, e célra legalkalmasabbnak látszott az amúgy mosásra váró paplanhuzat.
"Ollé!!" rikoltottam, mikor legközelebb felém vette az irányt és meglengettem széttárt karjaimmal a huzatot, hogy rádobjam, de persze kikerülte. Még párszor eljátszottuk ezt, aztán rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok jó batreádor (magyarul denevéreádor?).
Viszont legalább ő is fáradt és egyre gyakrabban szállt le pihenni. Egyszer majdnem sikerült elkapnom, mikor a legfelső, üres könyvespolc hátulján landolt és széttárt szárnyakkal, esendő pózban lihegett, rá is dobtam a huzatot, de nem értem be odáig. Előhoztam az egyik konyhai széket, de még így se értem el, és mikor megpróbáltam kihúzni a huzattal együtt, persze kiszabadult és süvöltő utánégetőkkel menekült el.
De láttam, hogy már nem olyan virgonc, mint eleinte, párszor még eljátszottuk az előbbi lengetéses-rádobásos-kikerüléses koreográfiát, aztán hallom, hogy nem hallom, megszűnt a surrogás a hálórészben.
Már csak meg kellett találnom, hova szállt le. A könyvespolcnál (amit igen kedvelt, mert többször is igénybe vett szünetet tartani) nem volt, végül az ágyneműtartó-könyvespolc-fal sarokban találtam meg a Galaktika egyik régi számán, egy illóolaj-párologtató mögé bújva.
"Na, most megvagy!" gondoltam, és ráborítottam a huzatot. Aztán megpróbáltam megfogni, ami ellen csórikám szívettépő, éles, csipogó visítással tiltakozott, de végül sikerült, igyekeztem gyengéden fogni, nagyon remélem, nem törtem el semmijét, aztán a kis bugyorral az ablakhoz mentem és kiengedtem, bízva benne, hogy nem fordul sarkon és röppen vissza azonnal. Nem tudom, mi lett vele, remélem, elröpült és nem érte végzetes sokként az eset, miután elengedtem, eltűnt a szemem elől (ami egy denevérnek nem nagy kunszt a sötét éjszakában.)
Hát, érdekes kaland volt, bár gondolom, ő erről másképp vélekedett.
De azt még mindig nem tudom, hol jöhetett be? Semmi nem volt nyitva már jó ideje.. lehet, hogy még világosban jött be, valahol aludni tért, és hogy jött az éjszakai műszak, nekiindult?
Azt se értem, miért vett mindig éles kanyart a kb, másfél négyzetméteres, kiutat jelentő nyílás előtt, ahelyett, hogy boldogan kirepült volna?

Így utólag utánanéztem mit kellett volna tenni, itt egy cikk  hanginterjúval és majdnem teljesen jól csináltam, csak az ablakon kiengedés esetén egy kicsit várnom kellett volna, hogy tudjon tájékozódni, mondjuk nem dobtam ki, csak szépen kigöngyöltem, és eltűnt.
Viszont azt mondta róluk az Állatkert állatorvosa, hogy a magyarországi denevérek elég tiszta állatok, sokkal tisztábbak a galamboknál, és nem terjesztenek betegséget, és az is fura volt, hogy szerinte a lakásba tévedt denevérek az első forduló után elhagyják a lakást, ha nyitva hagyjuk azt a nyílást, ahol bejött... viszont nekem gőzöm sincs, hol jött be...
Én megnyugodtam, remélem, ő is kiheverte már a találkozásunkat. Nem tudom, ilyen volt-e, mint a képen látható, de hasonlóan szánalomraméltónak tűnt...


 

 

1 komment

Címkék: közlekedés repülő napló állati morfondír

Füstölgés

2008.08.01. 19:47 :: Daily Shark

Ülök a belgrádi hotel halljában (izé, ez a magyar szó a "lobby" helyiségre?) és minden levegővételre elfog az enyhe undor.
Ugyanis irgalmatlanul büdös cigibűz van. Körülnézek, ki bagózik ennyire, de látótávolságon belül senki. Akkor honnan jön?
Aztán rájövök: mindenhonnan. A bőrkanapéból, a falakból, az asztalon a hamutálakból. Már érzem, hogy a ruhám is kezdi átvenni, pedig csak fél órája ücsörgök itt a vonat indulására várva, és még sajnos másfelet kell elviselnem, amíg érdemes kimenni az állomásra.
Elgondolkodom és nem értem. Hogy szerethetik ezt a dohányosok? Hiszen nekik mindenük ilyen lesz, a ruhájuk, egyéb cuccaik, a hajuk, a lakásuk, az autójuk...
Micsoda perverzió szándékosan büdössé tenni magunkat és másokat...
Az itteni tanítványaim is szinte láncdohányosok voltak, gyakorlatilag nem telt el úgy 10 perc, hogy valaki ne gyújtott volna rá. Nagyon elegem van már belőle.
De persze ez ellen nincs olyan nagy felbuzdulás, mint a fű ellen. Pedig sokkal több kárt okoz, csak éppen az államnak jelentős hasznot hoz az adó miatt, a dohánygyárak meg elég erősen tudnak lobbizni.
Miután leül a szomszéd asztalhoz négy pasi és rágyújtanak, ráadásul egyikük szivarra, megelégelem a dolgot, megkérdem a kávézó pincérnőét, van-e nemdohányzó rész.
Persze nincs.
Azt ajánlja, üljek le az étterem teraszán.
Kimegyek, leülök, jólesik a friss levegő, már nincs is túl meleg, épp kellemes, a terasz teljesen az enyém, senki sincs kinn.
Öt perce se üldögélek itt, mikor kijön egy középkorú német nő, leül a szomszéd asztalhoz, kipakolja maga elé a cigarettát, öngyújtót, majd rágyújt. Az egész teraszon nincs rajtunk kívül senki, muszáj volt neki pont a hozzám legközelebbi helyen bűzölögnie?
Ezek üldöznek engem... mit vétettem?
Egyszerűen nem lehet sehová menni úgy, hogy ne érjen utol a rohadt bagószag?
Esténként, mikor a 63-as buszra várok, szintén nem nagyon tudok olyan helyet találni a megálló körül, ahol elég fény van az olvasáshoz, hogy ne eregessen valaki füstöt az orrom alá.
A buszon még rosszabb a helyzet, mert valaki mindig az utolsó másodpercig szipákolja a nikotint meg kátrányt, majd felugrik a csengető buszra, és az utolsó adag füstöt ott fújja ki, és utána még egy méterről is érződik minden egyes lélegzetével büdösíti a levegőt.
Kollégáim legalább mindig kimennek bagózni a lépcsőre, de utána ha visszajönnek, és valamin együtt kell dolgozni, összeülünk, bizony határozottan érződik a cigibűz a leheletükön, mikor beszélnek.

Én a magam részéről lelkesen támogatok mindenféle olyan törvényt, ami minél több helyen tiltja be a dohányzást.

Utólagos hozzáfűzés: egy ház tetőterét bérlem Nagykovácsiban. A tulajdonos nyugdíjas házaspár gyerekei rendszeresen jönnek a hétvégén, amit főleg abból veszek észre először, hogy a szellőzés miatt folyamatosan nyitva tartott ablakon át persze feljön az ablak alatt dohányzó fiúk cigifüstje. :(

1 komment

Címkék: vélemény dohányzás morfondír

A kávézó, ahol nem kedves a vendég

2008.07.30. 07:35 :: Daily Shark

Múlt pénteken koreai nyelvórám volt a Magyarországon magyarul tanuló koreai diáklánnyal. (Félre a pajzán gondolatokkal, ez tényleg a beszédtanulásról szól!)
A Nemzeti Múzeumnál szoktunk találkozni és bemegyünk a Szabó Ervin könyvtár kávézójába, az egy kellemes hely, ott egy kávé/tea mellett zajlik le a lecke.

Ezúttal azonban a könyvtár zárva volt. Javasoltam, hogy induljunk el a Ráday utcába, ott biztos akad valami szimpatikus kávézó, bevallom, még nem járt arra, mióta sétálóutca lett, de tudtam róla, hogy ilyenre alkalmas.
Rövid séta után beültünk egy helyre az utcai részen, talán a Red Café volt, mire azonnal odajött egy tenyérbemászó képű pincér, és szólt, hogy ülnénk már át egy négyes asztaltól egy ketteshez...
Jó indítás... körülnéztem, a "kerthelyiség" félig se volt, bőven akadtak üres asztalok, négyesek is, nem értettem, erre mi szükség van...
Odaültünk egy kettes asztalhoz, de ott meg a székek egymással szemben voltak, ezért az egyiket áthúztam az asztal másik oldalára, hogy a tanuláshoz alkalmasabb formában ülhessünk le, mire előbbi "kedves" pincérünk szintén azonnal ott termett, és megdorgált, hogy tán tenném csak vissza, mert így nehezebben fognak elférni.
(Biztos a nagy forgalom és a telt ház miatt aggódott ennyire...).
Mondtam, hogy sajnos nekünk ez így nem jó, mert egymás mellett szeretnénk ülni, nem szemben.
Erre azt mondta, hogy akkor sajnos nem tud segíteni.
Nagyon felhúztam magam, és közöltem, hogy rendben, akkor talán átmegyünk a szomszédba, hátha ott nem zavarja őket az ilyesmi...
Helyeslően vigyorgott.
Át is mentünk, ott valóban nem érdekelte őket, azért rákérdeztem előtte, hogy ülhetünk-e a négyes asztalnál és vajon nem zavarja-e őket, ha egy kávé mellett eltöltünk egy órát, de nem vacsorázunk?
A pincér itt valóban kedves és készséges volt, jót nevetett a kérdésen.
Rendeltünk egy forró csokit meg egy mexikói (tequilás) kávét, és megtartottuk a nyelvórát.
Közben néha odanéztem a Red Caféra, a forgalom ugyanolyan gyér maradt, mikor visszafelé indultunk, semmivel se volt több vendégük.
 

Ilyen vendégváró hozzáállással nem is csodálom.

2 komment · 3 trackback

Címkék: vélemény kritika gasztro korea megmondás

Eső után köpönyeg... avagy a kör bezárul?

2008.07.29. 01:53 :: Daily Shark

Most, 42 évesen kell rájönnöm, hogy mekkora barom voltam annak idején általános iskolában, amiért nem figyeltem jobban a zeneórákon.
Hiába tanultam négy évig hegedülni akkoriban, hiába volt a furulya pár évig kötelező, nem sok maradt benne. Talán azért, mert kötelező volt?
Nem tudom.
Egy biztos, a népzenéhez való viszonyomat meglehetősen elrontotta az ún. "népitánc" tanulás, amit erőltetettnek és nevetségesnek éreztem, ráadásul a tanár, Aranka néni talán gyerekkorom legirritálóbb és legkevésbé kedvelt tanára volt, ezzel végképp elintézve a táncházas zenékhez és életérzéshez fűződő viszonyomat.

Persze nyilván máson is múlt. Egyszerűen nem tetszett akkoriban annyira az, amit népzenéből, népzenéről tanultunk. Nem tudom miért.

Akkoriban P.Mobilt, Beatricét, Dinamitot, Karthagót hallgattam. És érdekes módon, ezeket még most is szeretem, de a népzene sokkal  többet jelent már, mint akkor és sokkal jobban tetszik.
Igaz, ennek is megvan nyilván  a maga folyamata. A kemény rock örök, ez mindig ott van a kedvencek közt, gimi közepe felé kezdtem nyitni más irányba, akkor indult a Dire Straits, Pink Floyd korszak, az első Dire Straits nóta, amit megtanultam a Making movies lemezen a Tunnel of love volt, talán 1983-84 környékén.
Akkoriban még nem nagyon lehetett ilyen kapitalista hanglemezkiadványokat kapni mindenfelé, Dombóváron főleg, legközelebbi hely egy kis kaposvári magán lemezbolt volt, ott jutottam hozzá.
Arra is emlékszem, mi hozta el a jazzt, ezt egészen pontosan tudom, hiszen előtt zagyva, idegesítő, összevissza valaminek tartottam. Berki Tamás: Az igazi paradicsom című lemezét hallottam a rádióban, és le voltam nyűgözve tőle, pedig azért az jazz a javából. De Berki szatírikus-ironikus éneklése, szövegei, Román Péter dögös basszusai a bundnélkülin, Marschalkó Zoltán sokszínű gitározása nagyon megfogott. Ez főiskola előtt történhetett, mert emlékszem, hogy utána már rendszeresen jártam jazzklubbokba, még a Grencsó-kollektíva határesetnek számító koncertjét is élveztem, ahol például egy meghajlított fémlapon zenéltek néha... :)
Kandós koromban heti stabil program volt a Zichy-kastély jazzklubbja.
És pár éve visszatért a népzene, a Ghymessel kezdődve... (ez nem teljesen igaz, volt egy, azaz egy darab Muzsikás nóta, amitől még a főiskolás koromban mindig libabőrös lettem, az Azt gondoltam, eső esik... máig is a legnagyobb kedvencek közt van) akkor csak a nevét hallottam, míg egyszer késő éjjel a m2-re kapcsoltam, és valami nagyon jó koncert ment, leültem és fél órán át leesett állal élveztem a zenét, hát persze, hogy Ghymes koncert volt...
Utána szinte minden Ghymes fellépésre elmentünk a környéken, beszereztünk minden Ghymes kiadványt... aztán jött a Besh-o-drom, szintén minden lemezzel, Vujicsics (érdekes, egykori hegedűtanárom, Balázs Pista bácsi egy időben zenélt a Vujicsicsban is), majd kolléganőm elhívott egy koncertre az IBS-be, ahol a Folkestra játszott. Na, így ismertük meg Palya Bea zenéjét, és azóta is mindig feltölt, ha hallgatom. Tavaly a Lánchíd-ünnepen hallgattam először Borágót, és nagyon tetszett, lemez megvan...
Nemrég a Lánchíd-fesztiválon vettem egy Muzsikás, egy Kolinda és egy Kerekes Band CD-t, és ez csak a kezdet, augusztus 20 körül a Mesterségek Ünnepén még tervezek vásárlást, ha futja, mert előbb szeretnék még pár jobb furulyát, dobot és dorombot is beszerezni...
És tanulni, gyakorolni. Eljutottam oda, hogy megpróbálom megkeresni a fiók mélyére hányt általános iskolai tankönyveket, ha még megvannak, előkotorni a népdalgyűjteményeket, és (újra)tanulni belőlük, de leginkább sok-sok népzenét hallgatni...
És ha képes vagyok rá, ha kellő hozzáértéssel és megbecsüléssel tudok hozzájuk nyúlni, akkor talán saját feldolgozásban eljátszani néhányat.
Már próbálkoztam, de kicsit félek, hogy nem tettem jót nekik...
Érdekes egybeesés, hogy nemrég a volt ének-zenei általános iskolámból szóltak, hogy jubileumi rendezvényt szerveznek, amire szeretnék az egykor ott tanult diákokat meghívni, lehetőleg azokat, akik folytatták a zenélést valamilyen formában (néhány osztálytársam elég komoly eredményeket ért el, Bókai Zoli a Pécsi Színház zenei igazgatója, zeneszerző és többhangszeres zenész, Kovács Gábor sikeres karnagy, aki a világot járja kórusával...).

3 komment

Címkék: zene napló morfondír

Útinapló (Soltvadkert-Belgrád, Szöul virtuális érintésével, zenével) :)

2008.07.28. 21:47 :: Daily Shark

Soltvadkertnél állunk a Belgrádba tartó nemzetközi gyorsvonaton. Nincs áram a vezetékben előttünk, azt mondja a kalauz. Nem, nem tudja, mikor indulunk tovább.

Szerencsére a légkondi legalább megy.
Három és fél óra késés után végre megrándult a szerelvény és lassan kigördültünk, végre megtudtuk (mert megkérdeztem, nem azért, mert tájékoztatták az utasokat), hogy a derült, napfényes, szélcsendes időben fa dőlt a felsővezetékre.

Ennél aggasztóbb, hogy az amúgy modern és európai színvonalú vagonokban gyűjtőtartályos a WC és Bécstől Belgrádig nem ürítik. Természetesen megtelt, ami azzal jár, hogy automatikusan lezár, és nem is lehet használni (hacsak a kalauz ki nem nyitja, persze lehúzni már nem lehetett)... kedves vicc a MÁV-tól. Kicsit érthetetlen az is, mitől telt meg, hiszen legfeljebb minden harmadik helyen van utas... mi lenne, ha tele lenne a vonat?

Magamban azt latolgatom, vajon a sofőr, aki Belgrádban vár a fogadó cégtől, ott lesz-e, és bosszankodom a késés miatt.
7 óra jócskán elmúlt, a nap már nem perzsel, csak kellemesen melenget ahogy áthaladunk Kiskunság déli részén. Most jövök csak rá, hogy én még alig jártam erre, gyermeki örömmel csodálkozom rá a homokból kibúvó szőlőkre, a kis erdőfoltokkal, bokorpamacsokkal tarkított dél-alföldi síkra, rétekre, napraforgó- és gabonatáblákra, a tunyán legelésző birka- és marhanyájakra, rendezett kis tanyákra.
A lassan ereszkedő nap meleg fénye rőtbarnára színezett pár tisztáson bóklászó őzet.
Megint olyan gondolatok formálódnak bennem, hogy milyen jó lenne itthagyni ezt az egész számítógépes-világjárós mókuskereket és megpróbálni valami természetközelibb életet, egy nem túl nagy és lakott területtől nem túl távoli tanyán, megtermelni a legszükségesebb dolgok egy részét legalább magamnak, megújuló energiaforrásokat használni...
Persze ez alighanem csak egy urbánus "értelmiségi" idealizált elképzelése a vidéki lét bukolikus idilljéről. :)
Így megélni inkább kemény és bizonytalan meló lenne, csak úgy tudnám ezt a létet elképzelni, ha van mögötte valami stabil anyagi háttér. Nem mintha a jelenlegi életemben ez meglenne... csak itt másnak vagyok kiszolgáltatva.
Az pedig, hogy leendő párom miként fogadná az ilyen terveket, már nagyjából tudom, Szarvaskőn jártunkban viccesen felvetettem egy eladó ház láttán, hogy vegyük majd meg és költözzünk ide, rendezkedjünk be önellátásra és távmunkára.
Nagyon kiakadt ezen.
Pedig csak félig volt komoly... de elég heves vita kerekedett belőle, majdnem sértődésig fajuló. Meg kellett értenem, hogy ő hozzászokott a modern metropolisz nyüzsgéséhez és sem a saját, sem a majdani gyerekei jövőjét nem az általam felemlített falusi környezetben képzeli el, sőt, ilyet teljesen elképzelhetetlennek tart. Arról nem is szólva, hogy Szöulhoz képest még Budapest is punnyadt és provinciális kisvárosnak tűnhet a szemében ilyen szempontból.
Bár ha belegondolok, ismerve az ő életmódját, nem egészen értem, mit hiányol, hiszen ott reggel 9-től este 6-7-ig dolgozik, aztán vagy hazamegy és jön a házimunka, főzés, vacsora meg az éjjeli internetezés, vagy a kollégák meghívják vacsorázni, ami szintén későig eltart... valahogy nem látom, mi minden van ebben, amit itt nem találna meg.
Esetleg a hétvégi bevásárlókörutak összehasonlíthatatlanbul nagyobb árubősége... és az, hogy ott éjjelente is nyüzsög az élet, mindig találni elég sok embert a belvárosi utcákon.
Mert Szöulban a szocializálódás többnyire kimerül abban, hogy a kollégák elmennek munka után  együtt vacsorázni, ami gyakran átcsúszik éjfélig tartó ivászatba, na nem lesznek csontrészegek, ez nem jellemző, de pityókásak igen. És az a fura, hogy a családos emberek férfiak többsége is ezt csinálja, bár egyre több a nő is, akik vagy szinglik, vagy nincs gyerekük. Próbálnak "fiúsodni", tartani a tempót, hiszen a koreai társadalmi hagyományok a nőket mindig szigorúan alárendelt szerepekbe kényszerítik...
Pedig nincs is nagyon durva szeszféléjük, igaz, a szodzsou alattomos, bár nem túl erősnek tűnik, de azért ha feláll az ember a hagyományosan földre tett párnákról az alacsony asztalok mellől, meglepődve tapasztalhatja, hogy az ülve még stabilnak tűnő világ csúszkálni kezd körülötte... :)
A gyümölcsboruk nem is hasonlítható a magyar borokhoz, inkább enyhén erjesztett, sűrű gyümölcslének tűnik, de én nagyon szeretem, van is még a hűtőben abból az adagból, amit májusban hozott, az ideköltözésére tartogatom. Ha...

Szabadkáról fél órával azután se indultunk még el, hogy már Belgrádban kellett volna lennünk. Pedig a szerb határőrök nagyon igyekeztek, meg se nézte az útlevelem, csak rohanvást belecsattantották a pecsétet.
Palya Bea új lemezét hallgatom.
Jut eszembe, miután gondosan feltöltöttem a Sandisk MP3 lejátszóm mindkét akksiját az utazásra, hasonlóan alapos gondatlansággal úgy elraktam valahová, hogy most sincs halvány fogalmam se, hol lehet... ez nagyon jellemző rám. :(
Szerencsére elhoztam a Boss digitális ministúdiót, ami zenelejátszóként is használható, hát kaptam magam és a notebookról iziben felmásoltam a délelőtt lekonvertált  tömörített CD-k anyagát   - igen, én még a CD-vásárlók kiveszőben lévő fajába tartozom, úgy gondolom aki ilyen jó zenéket csinál, megérdemli, hogy fizessek a lemezéért, főleg, ha magyar - (Muzsikás, Borágó, Palya Bea, Kolinda) az SD kártyájára. Mivel MP3 üzemmódban elég kicsi a fogyasztása, az ceruzaakksik meg 100%-on, ki kell bírnia Belgrádig, ha mégse, majd kiszedem a digitkamerából a másik kettőt.
Palya Bea. Fantasztikus ez a nő, annyi élet sugárzik belőle,  annyi vidámság és erő, nőiesség és bölcsesség, annyira zene a lénye.
Nagyon bánt, hogy én se énekelni nem tudok, se a hangom nem nevezhető énekhangnak.

A zenéket, melyeket az elmúlt hónapban felvettem, megmutattam sok ismerősnek a neten keresztül. Vegyes reakciók voltak, a laikusok többnyiret tetszéssel nyilatkoztak, de a hozzáértők már sokkal kritikusabbak voltak - persze ez várható is volt, és jogos a bírálat. Magam is tisztában vagyok vele, hogy  ezek elég kezdő próbálkozások.
Azért Juca válasza picit lelombozott... az elismert költőnő és képzett zenész, a Keleti Átjáró együttes tagja (mellesleg kiváló tanárnő, fantasztikus ember és nem utolsósorban vonzó nő) írta, hogy örül a zenei "újjáéledésemnek", főleg az Ilju haramia feldolgozásnak, mert az ők is játszák, de az övék jobb (nagy szmájlival).
Meghallgattam. Igen. Kétségtelenül autentikusabb, zeneileg ötletesebb, sokkal kiforrottabb, érettebb, sokoldalúbb változat - bár szerintem kissé lagymatag ez a verzió és "elvont", mégha én szeretem is a jazz-folk-etno keveredését. Bár Juca szerint a koncerteken sokkal lendületesebb...
Az enyém talán rockosabb, populárisabb, kevesebb köze van a gyökerekhez - és sajnos nem ritkán vannak hamisságok (elcsúszott intonációk) benne, jóval kiforratlanabb.
Próbálom mentegetni magam, hiszen én csak egymagam vagyok, mint (újra)kezdő amatőr, ők pedig heten, invenciózus, képzett, gyakorlott művészek.
De ez csak magyarázkodás. Igen, rengeteg tanulni- és gyakorolnivalóm lenne, de addig se tudom megállni, hogy amit kicsit is jónak érzek, fel ne vegyem. De talán hiba volt közzétenni?
Közben épp hallgatom. Nem tehetek róla, de nekem jobban tetszik az én verzióm, hibáival együtt is... :) Még akkor is szívesen hallgatnám, ha nem tudnám, ki játsza... :)
Önfényezés rulez? :)
Hajnali egyre értünk Belgrádba és várt a sofőr. :)

2 komment

Címkék: zene gitár közlekedés utazás magyarország ázsia napló korea vasút hangszer morfondír

Zenék

2008.07.28. 21:21 :: Daily Shark

Felraktam a saját zenei ötleteimet, még annak idején a legelső internetes nicknevemhez (MuzX) kapcsolódik a dolog.

Szólj hozzá!

Címkék: zene

Traveller's Cheque (tor)túra Magyarországon

2008.07.27. 16:46 :: Daily Shark

Nemrég kínai ügyfeleink voltak itt 10 napig. Azért nem két hétig, mert az állami cég, ahol dolgoznak, ilyen buta korlátozással él, max. 10 napot tölthetnek hivatalos úton "nyugati" országokban.
Az is szigorúan szabályzott, hogy használhatják a költségkeretüket, amit az útra kaptak. Csak AMEX Travellers Cheque-ben vihetik magukkal, készpénz, bankkártya nem engedélyezett.
Sejtettem már, hogy ebből kalamajka lesz, emlékezvén a koreai kedvesemmel Egerben átélt viszontagságokra, mikor az ő hasonló csekkjét szerettük volna beváltani.
Csütörtök délután három előtt indultam el velük, előtte kollégám felhívott pár bankot, hogy megtudakoljuk, vajon hol hajlandóak beváltani.
A CIB telefonos ügyfélszolgálata valamint az UniCredit pozitívan válaszolt.
Először a Mammut II.-beli UniCredithez mentünk.
Itt aránylag gyorsan sorra kerültünk, de amikor a részletekre került a sor, kiderült, hogy az euróban kiállított csekket csak forintban hajlandók kifizetni, márpedig a kínaiak ragaszkodtak az euróhoz, lévén a hétvégét Bécsben töltik.
Kérdeztem, miért nem lehet, ha egyszer a csekk euróban van? "Mert nem", nagyjából ennyi volt a magyarázat.
Utólag eszembe jutott, hogy akár át is válthatták volna ott helyben a forintot euróra, érdekes, hogy ezt nem is javasolták, pedig megoldás lett volna, igaz, jókora bukta az árfolyam konverziós veszteségek miatt (ugye duplán EUR-HUF-EUR), de ugyanekkora nyereség a banknak.
Nem tették, ezért mondtam, hogy átmegyünk az én bankomba, mert nemrég kollégám telefonon tőlük is azt a választ kapta, hogy beváltják. De okulva az eddigi tapasztalatokból, biztos ami biztos alapon még egyszer felhívtam a CIB24-et. Ismét megerősítették, hogy igen, beváltják a Traveller's Cheque-t, és a bankfiók egyéni hatásköre eldönteni, hogy euróban vagy forintba fizetik ki.
Bementünk hát a legközelebbi CIB fiókba a Lövőház utcában.
Sorszámot húztam majd kb. negyed órát várakoztunk. A pénztárnál előadtam, mit szeretnénk, némileg ellenséges arccal közölték, hogy nem tudják, honnan veszzük, ők nem váltanak Traveller's Cheque-et. Mondtam, hogy kb. negyedórája érdeklődtem a telefonos ügyfélszolgálatnál, ahol határozottan (és másodízben) állították, hogy márpedig beváltják. Felháborodottan rázták a fejüket, hogy ez nem így van, nem váltják, és nem tehetnek semmit. Kezdett nagyon felmenni bennem a pumpa, pedig a vendégek előtt jobb lett volna megőriznem a hidegvérem, de nem tudtam.
Megkérdeztem, ugyan akkor miért állította azt többször is a telebankjuk, hogy beváltják? Erre flegmán vonogatták a vállukat, hogy azt ők nem tudhatják, mi közük nekik a telebankhoz? Talán az, mondtam, hogy ugyanabban a bankban dolgoznak és homlokegyenest eltérő információt adnak az ügyfélnek. Erre az egyik pénztároshölgy ingerülten rámszólt, tudom-e egyáltalán, milyen telefonszámot hívtam, mikor megkérdeztem, biztos, hogy ezt a bankot?
Na, ez volt az utolsó csepp a pohárban, közöltem vele, hogy igen, tudom, mert 8 éve vagyok CIB ügyfél, és fejből is tudom a CIB24 számát, és kérném a panaszkönyvet.
Hoztak egy fénymásolt, előnyomtatott papírt, amin leírtam az esetet és mentünk más bankot keresni.
Félreértés ne essék, nem azzal volt a bajom, hogy nem váltották be, ha egyszer ilyen a szabályozás náluk, ne váltsák.
Az első problémát az jelentett, hogy a telebank félretájékoztatott, mégpedig kétszer. A második, a nagyobb, hogy mikor erre felhívtam a figyelmet, azonnal támadólag léptek fel, úgy beszéltek, mintha egy másik bank informált volna félre, nekik aztán semmi közük a saját bankuk más munkatársának hibájához

Tipikus magyar reakció, a felelősség azonnali elhárítása és megoldás keresése helyett az ügyfél elleni támadó fellépés. Gyakorlatilag minden magyarországi cégnél tapasztalható ez a fajta hozzáállás, illetve általában az életben. Senki se felelős semmiért...

Lehetett volna másképp is, nem? Csak annyit kellett volna tenni, hogy mosolyogva azt mondja, "nagyon sajnálom, hogy téves információt kapott a telefonos kollégától, elnézést kérek az ő nevében is, kérem, adja meg (az ügyintéző kollégámnak), mikor történt a beszélgetés és utána fogunk nézni, mi lehet az oka, hogy ő rosszul tudta, de jelenleg ez minden, amit tehetek. Még egyszer elnézést."
Ennyi. Ezek után ugyan elégedett nem lettem volna, de mindenesetre lehűti a felforrni készülő indulatot, hiszen elismerték a hibájukat, elnézést kértek, mindezt udvariasan, ebből azt érzi az ember, hogy nem alkalmatlankodó szükséges rossznak, hanem számukra fontos ÜGYFÉLNEK néznek, hiszen belőlem és a hozzám hasonlókból élnek!
Megalázó lett volna nekik? Nehéz? Alig hinném. Nekem viszont az volt, hogy miután a telefonos tájékoztatást követően biztosítottam a vendégeinket, hogy itt rendben lesz a dolog, ezzel a reakcióval hazudtoltak meg.

De ezzel persze még nincs vége a viszontagságoknak, hiszen a csekk még beváltásra várt.
Mivel emlékeztem, hogy Jueun csekkjét Egerben a K&H-nál váltottuk be, és felhívtam a tudakozót, hogy adja meg a számukat, most próbáltam biztosra menni. Többször rákérdeztem, beváltják-e a Margit körúti fiókban, és euróra vagy forintra? Azt mondta a telefonos hölgy, hogy igen, beváltják, de ott is csak forintra, viszont át tudják váltani ott mindjárt euróra. Akkor jutott eszembe, milyen fura, hogy az UniCredit nem javasolta ezt a megoldást...
Elmondtam a vendégeknek, hogy ez a lehetősége van, ha el tudják fogadni az árfolyamveszteséget, akkor menjünk.
Belementek.
Gyorsan odasétáltunk, húztam volna sorszámot, de nem volt egyértelmű,melyik fajta kell, a biztonsági őr rámszólt, hogy a csekkest válasszam, mondtam, hogy de ez utazási csekk, erre bizonygatta, hogy minden csekk oda tartozik. Voltak kétségeim, de magam se tudtam volna kitalálni, vajon ez minek számít, így azt húztam. Ekkor lehetett úgy 4:40-4:45 körül.
Ismét közel negyedórás várakozás után végre jelezték a sorszámunkat, mentem az ügyintézőhöz, aki a Traveller's Cheque hallatán azonnal tiltakozni kezdett, hogy azt nem hozzá tartozik.
Ismét kezdtem elveszíteni a többé-kevésbé visszanyert nyugalmamat, mondtam, hogy sajnálom, énvelem ezt húzatták, és már elég régóta várunk, kérem, oldják meg.
Odahívott valami vezetőbb beosztású hölgyet, aki mondta, hogy jól van, csinálja csak meg, majd segít.
A vendégek nagy megkönnyebülve adták át a csekkeket, én meg szóltam, hogy ugye utána átváltják mindjárt a forintot euróra.
Mire a hölgy erélyesen tiltakozni kezdett, hogy nem, csak forintban tudják kifizetni...
Hát, ez már több volt a soknál... kérdem, ugyan miért, mi akadályozza meg, hogy átváltsák euróra, az ügyfelek vállalják a dupla átváltás árfolyamveszteségét is!
A hölgy válasza: már 5 óra és bezárt a páncél, nem tudnak eurót adni, csak forintot, jöttünk volna hamarabb...
Ez igen. Negyed órát vártunk, és jöttünk volna hamarabb, ha eurót akarunk. Mégis mikor? Fél órával, egy órával előbb? Honnan a bánatos ménküből kellene tudnom, hogy ha negyed órával előbb odamegyek, már nem kaphatok eurót?
A hölgyben legalább volt annyi "segítőkészség", hogy elirányított bennünket az 5 percnyire lévő IBUSZ irodába, ahol szerinte még jobb árfolyamon is váltják. Más kérdés, hogy nemsokára kiderült, ezt csak ő hitte így, kínaiak már le is akartak beszélni róla, de mondtam, hogy legalább ezt még próbáljuk meg, aztán én is feladom.
Természetesen az IBUSZ irodában megrökönyödve fogadtak. Ők? Traveller's Cheque-et? Soha nem is váltották... próbáljam meg a K&H bankban...

Magyarul: elcsesztünk 2 órát, végigbumiztunk 3 bankot és 1 utazási irodát, közben egy helyen se tapasztaltam, hogy minimális ügyfélcentrikus hozzáállás és problémamegoldó készség lett volna bennük.

Bécsben az első bankban beváltották nekik 10 perc alatt. Ennyit arról, hogy hol van Európa...
Az egészben az még az érthetetlen, hogy ez az egyik legelismertebb és likvidebb társaság, az AMEX által fedezett csekk, tehát igazán érthetetlen, miért hárítják el ennyire a kifizetést a magyar bankok.

1 komment

Címkék: vélemény közélet utazás bank megmondás magyarisztán morfondír

Feltűnésmentesen - a NNYI Subarujának balesete

2008.07.02. 16:18 :: Daily Shark

Olvasom az Indexen a hírt a Nemzeti Nyomozóiroda elég durva balesetéről.

Mennyivel mehettek? Én minimum 120-ra tippelek.

A következők jutottak eszembe:

"Egészen pontosan három autó száguldozott a Rákóczi úton a Baross tér felé: a balesetet szenvedett Subaru Legacy és két Audi."
Azaz lehet, hogy ha máskor esztelenül száguldozó Audikat, Subarut (esetleg BMW-t) látni, azok csak a rend őrei, akik épp ránk vigyáznak...

"a szemtanúk szerint trágár szavakat használva utasították a balesetet fotózó bámészkodókat: töröljék ki a képeket. Egyesek szerint még egy lakásba is felmentek, aminek erkélyéről fotókat csináltak, persze nem sikerült az összeset kitöröltetni."
Egyrészt elég elhibázott lépés volt, rögtön látszik, hogy arra megy ki a játék, hogy tisztára mossák magukat, másrészt teljesen fölösleges is volt, hiszen manapság gyakorlatilag lehetetlen egy ilyen eseményről teljes hírzárlatot rendezni.

"Ha csakugyan bevetésen voltak a rendőrök és nem olyan feladatuk volt, amit sietség nélkül is végre lehet hajtani (Bencze József erről annyit mondott: a rendőrök dolgoztak), akkor érthető a kék villogó és sziréna használatának mellőzése: ha felhívják magukra a figyelmet, az az akció sikerét is veszélyeztethetné."
Valóban, cseppet sem feltűnő, hogy 3 autó olyan sebességgel rallizik végig a főváros belváros egyik legforgalmasabb útján, amiért egy civilnek ugrana a jogsija...

"Az ütközés erejére jellemző volt, hogy a csúszásnyomok a Vas utcai buszmegálló végétől kezdődnek a középső sávból, ahonnan a kb. 50 méterre lévő fánál érnek véget, két sávval kijjebb. A fa egyszerűen kettéhasadt, kifordult a földből, és felhasította a betont, és a Subaru első lámpája a fától még 30 méterre lévő lottózó előtt landolt."
Ebből egyrészt az jön le, hogy a Subaru  nem csak egy jó autó (eddig is tudtam mondjuk), hanem még biztonságos is, másrészt isteni szerencse, hogy a rend őrei nem öltek meg ezzel az akciójukkal pár vétlen járókelőt, ha ilyen nyom után még úgy ütköztek, hogy totálkárra tört az autó, ott bármi megtörténhetett volna.

"Bencze József országos rendőrfőkapitány az Indexnek annyit mondott: úgy tudja, hogy egy másik autó – aminek vezetőjét a rendőrség keresi – hirtelen irányváltoztatásra kényszerítette a Subarut."
Még ez is lehetséges, de sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy a szokásos rendőri eltussolásról lesz szó, valakire rá kell kenni.
Pedig lehet, hogy csak arról van szó, hogy túlzottan siettek (hogy ne keltsenek feltűnést) és a sofőr túlbecsülte a saját képességeit, aztán elvesztette az uralmat a Subaru felett.
Az is eléggé relatív, hogy "hirtelen irányváltoztatásra kényszerítette", ugyanis egy 100-120 körül száguldozó autóra ott normál körülmények között senki nem számíthat, tehát egy amúgy teljesen szabályos manőver, ami mondjuk a forgalom ritmusával 60 körül haladó autók közt nem okoz problémát, egy ennek duplájával repesztő konvojt nyilván hirtelen manőverezésre kényszeríti, de ebben az esetben ez kizárólag az ő hibájuk lehet.
És ezen az se változtat, ha tényleg valami életbevágó bevetésen voltak, mert ha közben másokat durván veszélyeztetnek vele, az nem biztos, hogy arányban áll.
Ahogy egy civilt is elítélnek, ha nem arányosan védekezik, mikor megtámadják...

Végül, az is érdekes, hogy még egy blogban se nagyon lehetett eddig olvasni róla semmit, nagy a hallgatás.

Lehet, hogy azokat is töröltették, ahol erről írtak? Vajon ez a bejegyzés megmarad? :)

Utólag jutott eszembe: ki fogja megtéríteni a károkat? Tönkretettek egy motort, kárt okoztak egy autóban, kidöntöttek egy fát, a korlátot, stb.
Mivel rendszámot leszerelték, gyakorlatilag nincs felelős, illetve nem lehet azonosítani, utólag már mindenki azt mond, amit akar.
 

 

 

 

 

5 komment

Címkék: vélemény biztonság közlekedés autó közbiztonság morfondír

Bocs, és az én anyámat...

2008.05.07. 09:16 :: Daily Shark

Hogy ne csak a budapesti parkolás már unalomig ismert anomáliáiról legyen szó, elmondom, hogy jártam tegnap Egerben.
Dél-koreai vendégnek akartam megmutatni a várost és a várat, egy belvárosi utcában parkoltam le délután 1 körül.
Az automata kb. 10 méterre volt, kimarkoltam a kocsi kartámasza alatti tartóból egy csomó aprót és mentem fizetni.
Dobáltam be a pénzeket, mikor az óra 2:15 percnyi parkolási időt jelzett, sajnos elfogyott az apró, ezért megkértem útitársam, hozzon az autóból még. Mielőtt visszaért volna (kb. 20 másodperc telt el), az ördögi gépezet egyszer csak azt találta kiírni, hogy "Jegy törlése" majd hallottam, ahogy a bedobált pénzek leesenk, de csak egy árva huszast adott vissza, a többit benyelte, és jegyet nem adott. Ezután láthatólag visszaállt alapállapotba, és hiába nyomkodtam a gombokat, se jegy, se pénz. Ráadásul semmi bizonyítékom nem volt, hogy a kb. 350 forintomat elzabrálta.
Felhívtam az automatán lévő számot (kb. 6. próbálkozásra vették fel), majd előadtam a gondom. Kérdezték, hol van az automata, mondtam, nem tudom, mert nem vagyok idevalósi, utcanévtábla meg egyik házon sincs a közelemben, az automatán meg nem volt azonosítási szám. Végül mobillal a kézben elsétáltam az utca végére (miközben mondtam, hogy egy nagy sárga templom mellett vagyok, hátha ezzel be tudnak azonosítani), ahol végre ki volt írva, hogy Egészségház utca.
Alapvetően jóindulatúak voltak, azt mondták, rendben, két óráig parkolhatok, ha fizettem és az automata nem adott jegyet. Annyira megörültem a poztív hozzáállásnak, hogy nagy hálálkodással elbúcsúztam. Aztán eszembe jutott, hogy vajon mi alapján nem büntetnek majd meg? Így felhívtam ismét őket (ezúttal elsőre sikerült) majd elmondtam a rendszámomat.
Két óra elteltével visszamentünk az autóhoz, de kb. 95% biztonsággal sejtettem, hogy a mikulás-csomag ott lesz az autón. Így is volt. Ismét felhívtam a parkolási ügyfélszolgálatot, és kérdeztem, hogy ezzel most mit kezdjek. Azt mondták, vigyem be, és meglátják, mit tehetnek. Szerencsére nem voltak messze. Váltottam megint jegyet, ezúttal addig dobáltam a pénzeket a biztonság kedvéért, míg a díjköteles időszak végéig elég lett, és adott is jegyet.
A parkolást üzemeltető városi cégnél azt mondták, hogy kiküldtek valakit ellenőrizni az automatát, de nem találtak benne ki nem adott jegyet, ezért büntetett meg az ellenőr.
Mondtam, hogy ez érthető is, ugyanis a gépük törölte a jegyvásárlási folyamatot valószínűleg a kb. 20 másodperc várakozás miatt, csak éppen a pénzemet nem adta vissza.
Megint alapvetően jóindulatúak voltak, mert mondták, elhiszik, hogy így volt, de erre nincs semmi konkrét bizonyíték, és a rendszerben már rögzítve van a büntetés ténye, így ők legfeljebb valamennyit mérsékelhetik az összeget. Mivel nem volt kedvem sok időt és fáradtságot pazarolni erre (eddig is épp elég volt), kiegyeztem a felében.
Koreai vendégem viszont totálisan fel volt háborodva (mivel elejétől fogva tanúja volt az eseményeknek), hogy létezik az, ha én tisztességesen fizettem, de az automata hibás, mégis megbüntetnek, ez nonszensz, azt mondja, náluk ilyen nem fordulhat elő.
(Az már csak hab a tortán, hogy eleve nem volt éppen jókedvében, mert fél óráig keveregtük a városban, mire végre az ötödik próbálkozásra találtunk egy bankot, aki hajlandó volt beváltani a Traveller's Cheque-et. Próbálkoztunk a CIB, az Erste, a BB banknál, a postán és pénzváltóknál is, de ők undorodva elutasítottak, végül a K&H-nál végre kegyeskedtek beváltani az amúgy Európában teljesen normálisnak számító és garantált fedezettel bíró csekket.)
Mondtam neki, hogy ne csodálkozzon semmin, ez is sajnos Magyarország, és örülhetek, hogy nem jártam rosszabbul. Még az is lehet, hogy pár év múlva majd rámverik a kamatos kamattal, hogy csak a büntetés felét fizettem be...
Tanulság1: ne várakozzunk a pénz bedobása közben.
Tanulság2: ne higgyünk nekik, bármit mondanak, még ha jóindulatúak is...

3 komment

Címkék: vélemény közlekedés autó magyarisztán morfondír

Elveszteni egy ügyfelet

2008.03.31. 16:46 :: Daily Shark

Marketingben alaptétel, hogy megtartani egy ügyfelet sokkal könnyebb, mint újat szerezni.
Visszaszerezni egy elégedetlent pedig még nehezebb.
Úgy tűnik, a Sony Ericcson magyar képviselete ezt vagy nem tudja, vagy nem érdekli. Talán elég nagy cégnek érzik magukat hozzá, hogy egy-két elégedetlen ügyfél ne számítson.
Jó ideje már elég hűséges voltam a SE-hoz, mert készülékeik számomra tetszetős dizájnnal, jó kompromisszumot jelentő funkcionalitással és egész jó minőséggel rendelkeztek, legalábbis az én szempontomból mindenképpen, eddig egyikkel se volt bajom.
A családban elég sok készüléket használtunk (T100, T630, K700, K750, K550, W800, W580).
W800 évekig a kedvenc telefonom volt, zenelejátszóként is kiválóan teljesített.
Szilveszterkor több mint két év haszálat után mégis lecseréltem egy modernebb, csúszkás W580i-re, talán nem kellett volna, de valamennyire engem is megfertőzött a konzumálásra késztető agymosás.
Nem rossz darab, de azért minőségben nem éri el a W800 szintjét, kicsit recseg-ropog, bár vékony és a kijelzője gyönyörű, de cserébe fele annyi ideig se bírja egy töltéssel, mint amaz.
Nagyjából megfelt, de mikor a cégen belüli átszervezések miatt egy olyan helyiségbe kerültem, amely félig a pinceszinten van (tényleg félig, ablakai vannak, éppen a talajszint felett, kiderült, hogy nincs, vagy alig van térereje.
Ha nálam volt, engem gyakran nem tudtak elérni, ha én akartam telefonálni, át kellett mennem másik helyiségbe, hogy legyen térerő.
Mellesleg a Pannon hálózatáról volt szó, ugyanazon a helyen a T-Com és a Vodafon gond nélkül ment, ezt kollégáimnál láttam.
Már volt egy menetem a Pannonnal ez ügyben, természetesen nem tudtak semmi elfogadható megoldást rá, azon kívül, hogy egy fix külső antennát kapcsoljak rá.
Ez nevetséges, akkor miért mobil?
Igaz, felajánlottak valami havi ezer forintos lebeszélhető keretet, amit elfogadtam, (naná!), persze ez a problémámat nem oldotta meg, de legalább valamit kompenzált.

Nemrég édesanyámnak akartam mobilt venni, akinek eddig a T100-asa volt, de panaszkodott, hogy már nem nagyon lehet feltölteni (4 éves készülék, nem csoda), és nagyon kicsik a betűi.
Gyorsan körbenéztem a jelenlegi kínálatban, de nem igazán van olyan, aminek elég nagyok lennének a karakterei az egyszerű kategóriában. Ok, tudom, vannak olyanok, ahol állítható a karaterméret, mint pl. a Symbianos készülékek, vagy a Samsung BlackUI felületűnek vannak még elég nagy karakterei, de ezek mind bonyolult és nem éppen olcsó készülékek.
Az egyik GSM boltban elmondtam a gondom, és meglepő módon a Nokia 3310-es készüléket ajánlották, állítólag ez a favorit az idősebbek körében.
Ahogy végigpróbálgattam a kb. 6 éve piacra dobott modellt, egyet kellett értenem: a kezelése rém egyszerű, a gombjai jól használhatóak, és valóban majd' kétszer akkora karakterei vannak, mint a mai készülékeknek. Megvettem.
Az igazi meglepetés akkor következett, mikor a munkahelyemen tesztelés céljából használtam egy ideig az öreg Nokiát: ugyanabban a helyiségben, ahol az új, négyszer ennyibe kerülő SE W580i finnyásan nulla térerőt jelez, a kisöreg Nokia vígan még kettes fokozatot mutat térerőből, és gond nélkül tudtam vele hosszú ideig telefonálni!
Igaz, tudhattam volna, mostanában az a trend, hogy telenyomják mindenféle kevésbé hasznos meg teljesen haszontalan extra funkcióval a mobilokat, hogy még nagyobb parasztvakítással tudják rásózni a népre, közben éppen az eredeti funkciója, a telefonálás kezd kiveszni belőle.
Mindenesetre nagy csalódás volt, de a java csak ezután következett.
Felhívtam a SE hazai ügyfélszolgálatát, és megkérdeztem, mi lehet az oka annak, hogy egy 6 éves alapkategóriás Nokia használható ott, ahol az ő jóval drágább középkategóriás modelljük nem?
A hölgyike a következő szánalmas és nevetséges válaszokat tudta adni:
"Nem lehet ezeket összehasonlítani."
"Az ön telefonja teljesen jó, hiszen csak egy bizonyos helyen nem érzi a térerőt, ez nem hiba."
"Sajnos nem tudok segíteni, ez az épület hibája, nem a készüléké."

Tehát egyáltalán nem az ügyfél segítése, hanem a mundér mindenáron való védelme volt a célja.
Nem próbált meg pozitívan hozzáállni, nem mondta, hogy vigyem el szervizbe, frissítsek szoftvert (a legutolsó van rajta egyébként), nem ajánlott másik készüléket, amivel esetleg jobb lenne a vétel.
Mikor rákérdeztem, tud-e ilyen készüléket, azt mondta, erről nincs adata.
Mikor megkérdeztem, tud-e ajánlani valakit, aki a magyar SE-nál tisztában van a modelljeik vételi érzékenységével és tudna nekem tanácsot adni, azt a megdöbbentő választ adta, hogy nem, mivel nincs ilyen ember. Ez - ha igaz - számomra elég rossz fényt vet a hazai SE műszaki felkészültségére.
Az meg abszurd, hogy megpróbálja bemesélni, normális jelenség az, hogy egy modern, új telefon nem képes akkora vételi érzékenységre, mint egy hat évvel ezelőtti alapmodell.

Szumma szummárum, sikerült elérnie azt, ami az elmúlt kb. 6 évben meg se fordult a fejemben: lecserélem a SE telefonjainkat, és másra váltok (a 3310-essel ez már el is kezdődött).

Nesze neked fogyasztói társadalom, ügyfélcentrikus hozzáállás. Még csak eladni se akarnak, sőt, kimondottan arra késztetik az amúgy régi és lojális ügyfelet, hogy nehogy ezentúl az ő termékeiket vegye.

További fejlemény:
A SE-nak küldött emailemre egy hasonlóan semmitmondó és önmentegető választ kaptam, mely szerint a
készülék nem hibás, hiszen csak egy bizonyos helyen és épületben nem működik, javítani, cserélni ezért nem lehet, de egyébként is nagyon szigorú minőségellenőrzéseken ment át. Nem rendelkeznek adatbázissal az egyes modellek vételi érzékenységét illetően, az ügyfélszolgálatos pedig jól tette a dolgát.


A történetet elküldtem a Homárra.
Válaszomban elmondtam, hogy elfogadhatatlan az álláspontjuk, hiszen a Nokia 3310-es kiváló működése bizonyítja, hogy technológiailag minden további nélkül megoldható volt már 6 évvel ezelőtt.
Jeleztem nekik, hogy az ügyet és válaszukat elküldtem a Homárra.
Erre válaszukban megfenyegettek, miszerint nekem nincs jogom az ő beleegyezésük nélkül bármit feltenni ebből az internetre, ezért továbbították az illetékesnek az ügyet, aki majd el fog járni és intézkedik.

Igazán gratulálok, ez ám az ügyfélcentrikus hozzáállás, ők aztán tudják, hogy bánjanak a vásárlóikkal... kiváncsi vagyok, vajon indítanak ellenem pert is, mert a gyenge vételi képességű telefonjukat nem tudom elfogadni?

4 komment

Címkék: tech mobil vélemény megmondás morfondír

süti beállítások módosítása